Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

V 2. oldal 1966. december 20, kedd Átnyújtották a Lenin-rendet Brezsnyevnek MOSZKVA. (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke hétfőn • Kremlben átnyújtotta a Lenin- rendet és az „Arany csillagot” Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának. Brezsnyevet a kom­munista építésben, az ország védelmi képességének megszi­lárdításában és a honvédő há­borúban szerzett kiemelkedő ér­demeiért, 60. születésnapja al­kalmából tüntették ki a Lenin- renddel. A párt és vezetői, akik jelen voltak a kitüntetés átnyújtásá- nál, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének üléstermében for­rón üdvözölték Leonyid Brezs­nyevet. Nagygyűlés a DNFF megalakulásának 6. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) imperialista agresszió ellen hő­siesen küzdő hazafiaknak. Az Egyesült Államok bűnös ag­ressziójának kiterjesztése arra kötelez bennünket, hogy újult erővel szálljunk szembe a há­borús kalandorokkal, leplezzük le az imperializmust, erősítsük a közös ellenség ellen harcoló vietnami népet — fejezte be fel­szólalását Szabó János. Felszólalt Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárhelyettese és dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke is. Az utóbbi beszéde végeztével a nagygyűlés részt­vevőinek meleg ünneplése köz­ben átnyújtotta Dinh Ba Tői­nek, a DNFF budapesti állandó képviselete vezetőjének az Or­szágos Béketanács levelét, mely­ben népünk adományáról érte­síti a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Frontot. Erdei Ferenc zárszava után a nagygyűlés az Intemacionálé hangjaival ért véget. Kállai Gyula üdvözlő távirata „Dr. Nguyen Huu Tho-nak, a Dél-vietnami Nemzeti Pelszaba- dítási Front Központi Bizott­sága Elnöksége elnökének. A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front megalakulá­sának 6. évfordulója alkalmá­ból a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, az egész magyar '"“•‘«ép nevében- szívből jövő üdv vözletemet, és őszinte jó kíván­tási Front ' vezetőségének és Dél-Vietnam szabadságáért küzdő népének. Népünk csodálattal és tiszte­lettel adózik annak a hősi harc­nak, amelyet Dél-Vietnam népe vív az amerikai imperializmus agressziója, a saigoni bábrend­szer népellenes diktatúrája el­len, hazája szabadságáért és boldogulásáért. A magyar nép szolidáris az Önök igazságos, nemzeti fel­szabadító háborújával. Erőnk­höz mérten a jövőben is min­dent megadunk szent ügyük győzelméhez. Kívánjuk, hogy minél előbb beköszöntsön győ­zelmük napja. Testvéri üdvözlettel: Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke.” A DNFF megalakulásának 6. évfordulója alkalmából ugyan­csak üdvözlő táviratot küldött a Magyar Szolidaritási Bizott­ság, a SZOT, a KISZ Központi Bizottsága, a Partizán Szövet­ség, az Országos Béketanács és a Nőtanács. (MTI) Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Blalia Béla a SZOT új elnöke A Szakszervezetek Országos Tanácsa hétfőn ülést tartott, amelyen Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is részt vett. Az ülést Beckl Sándor, a SZOT titkára nyitotta meg, s tájékoztatta a tanács tagjait a SZOT elnöksé­gének és titkárságának az előző tanácsülés óta végzett munká­járól. Ezt követően Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtitkára a párt IX. kongresszusának munkájáról, az ott hozott ha­tározatokról adott tájékoztatót. Harmadik napirendi pontként Somosköi Gábor, a SZOT tit­kára a szakszervezetek^ XXI. kongresszusának előkészítésével, a szakszervezeti szervek újjá- választásával kapcsolatos fel­adatokat ismertette. Végül a tanácsülés személyi kérdéseket tárgyalt. A tanács­ülés Brutyó Jánost, érdemeinek elismerése mellett — mivel fon­tos pártmegbízatást kapott — a SZOT elnökének tiszte alól fel­mentette, s Bláha Bélát a SZOT elnökének megválasztotta. (MTI) Szaúd király Kairóban KAIRO (MTTI) Szaúd, Szaúd-Arábia trónjá­tól megfosztott királya vasár­nap Athénből Kairóba érkezett. Családja, valamint kísérete szá­mára három emeletet foglaltak le a Sheperd luxusszállóban. Beirutból már korábban az EAK-ba szállították a király 13 gépkocsiját. Vasárnap Szaúd első látoga­tója Sukeiri, a Palesztinái fel­szabadítás! szervezet elnöke volt. Koszigin Törökországba látogat MOSZKVA (TASZSZ) Alékszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­Kiesinger egyetért az USA vietnami háborújával Az amerikai CBS rádió- és tv-társaság vasárnap közölte Kiesinger nyugatnémet kancel­lárral készített interjúját. Kie­singer kijelentette: Nyugat-Né- metország egyetért az Egyesült Államok vietnami háborújával. Arra a kérdésre azonban, hogy felkészült-e a nyugatnémet kor­mány csapatok küldésére is a távol-keleti harctérre, tagadóan válaszolt. A német nép sohasem egyezne bele ilyen lépésbe — mondotta^ Kiesinger az interjúban a Szovjetunió és az NSZK kap­csolatairól azt mondotta: kor­mánya „az eddiginél több bi­zalmon alapuló kapcsolatokra törekszik”; A német—lengyel A VIETNAMI AGRESSZIÓ ELLEN határkérdéssel kapcsolatban „mindkét fél számára elfogad­ható megoldás” szükségességé­ről beszélt. Hangsúlyozta: Bonn számára nem merül fel a kérdés, hogy válasszon Párizs és Washing­ton között. Egy kérdésre vála­szolva Kiesinger kijelentette, hogy tagja volt ugyan a náci pártnak, de sohasem volt náci. — Bs ez nagy különbség —< tet­te hozzá. ke ma hivatalos látogatásra Törökországba utazik. A Pravda kommentálva az eseményt megállapítja: Az a tény, hogy szovjet kormányfő a szovjet—török kapcsolatok történetében először ellátogat a szomszédos országba, arra vall« hogy „a két ország viszonya visszakerül arra a reális ba­ráti alapra, amelyet akkor fek­tettek le, amikor Lenin vezette államunk külpolitikáját”. A Pravda emlékeztet arra, hogy Törökország Kemal Atatürk idejében az első országok közé tartozott, amelyek a saját ta­pasztalataik alapján győződtek meg a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élése lenini elveinek áldásos hatásáról, Új hadműveletbe kezdtek az amerikaiak SAIGON Az amerikai légierők és a haditengerészet légiereje vasár­nap ismét több hullámban tá­madta Észak- és Dél-Vietnam területét A 101. amerikai ejtőernyős hadosztály a laoszi határ köze­lében megkezdte Pickett fedő­nevű hadműveletét. Az ameri­kai ejtőernyősök már a hét ele­jén bejelentették, hogy szom­battól felszólítás nélkül lőnek mindenkire, akit e körzetben találnak. Ezek után szombaton éjszaka igen heves tűz fogadta a helyszínre érkező amerikai csapatokat. Hivatalosan az ame­rikai veszteségeket 24 órai hűz- harc után „mérsékeltnek” mon­dották, de mint a UPI hírügy­nökség írja, ez azt jelenti, hogy viszonylag jelentősek voltak. A partizánok két helikoptert meg­semmisítettek, egy harmadikat pedig megrongáltak. Hétfőn reggel Kung Tau-nál, Saigontól 72 kilométerrel délre — épp ott, ahol tíz évvel ez­előtt az utolsó francia gyarmati csapatok elhagyták Indokínát — partraszállt a 9. amerikai, úgy­nevezett veterán gyalogoshad- osztály egyik ezerötszáz főnyi csoportja. Ha a hét végéig — ahogy terveik — a teljes lét­számot áthelyezik Vietnamba, akkor az amerikai intervenciós hadtest létszáma meghaladja a 370 ezer főt. Debrecenben fiatalok tízezrei fáklyás felvonulással tüntettek a vietnami agresszió ellen. A felvonulás után ifjúsági nagygyűlést rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Dinh Ba Thi, a DNFF budapesti állandó képviseletének vezetője. Vietnami mérföldkövek 1946. december 19-én kezdődött meg a vietna­mi felszabadító mozga­lom. 1960. december 20- án alakult a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadí- tási Front, a DNFF. A vietnami nép szabadságharca, 1946. december 19-én kezdődött. Elő­zőleg, 1940 ben, amikor a hitleristák lerohanták és megszállták Francia- országot, a helyzetet kihasználva a japán imperialista hadsereg elfog­lalta az addig francia fennhatóság alatt álló Vietnamot. A japán mili­taristák uralmának nagyarányú népi felkelés vetett véget a második vi­lágháború utolsó időszakában. Az ország északi részén a partizánok­ból, a fegyveres harc részvevőiből néphadsereg alakult és létrejöttek a demokratikus szervezetek. Ezt követően — az ország déli vi­dékein megmaradt japán csapatok kiűzésének ürügyén — angol, majd francia csapatok szálltak partra Viet­namban. Az utóbbiak elfoglalták Saigont és az ország déli területeit. 1946 tavaszán Ho Si tylinh elnökleté­vel megalakult a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság. Franciaország elismerte az ország függetlenségét. Ennek ellenre, 194b decemberében, a francia kormány támadási naran­csot adott gyarmat! hadseregének, s az igájába akarta törni az egész or­szágot. De a nép védekezett és az­óta 20 éve harcol függetlenségéért és szabadságáért. A francia gyarmati haderő vietnami szennyes háborúja 1954. május 7-én véget ért. Dien Bien Phu-nál a vietnami népi erők óriási győzelmet arattak. A francia kor­mány, ekkor kénytelen volt belátni, hogy a vietnami népet nem tudja térdre kényszeríteni. Tárgyalóasztal­hoz ült és Genf ben létrejött az or­szágot északi és déli zónára osztó egyezmény. A fejlődés ettől az Időtől kezdve ellentétes irányú: Északon földre­formot hajtottak végre, a nép élet- körülményeit alapvetően megváltoz­tatták, a gazdasági és szociális hely­zet évről évre javult. Délen ugyanek­kor az amerikai befolyás erősödött meg, s egymást követték az USA érdekeit szolgáló kormányok. Olyan helyzet alakult ki, amely Dél-Viet- namot újra gyarmati sorra kárhoz­tatta, kiszolgáltatta az amerikai nagytőkének és vietnami vazallusai­nak. Dél-Vietnam népe az ország különböző területein felkelt. Ezeket a szétszórt fegyveres cso­portokat fogta aztán egybe hat év­vel ezelőtt, 1960. december 20-án a DNFF. Azóta a felszabadító vietna­mi háború sikereket sikerekre Tial­moz és élvezi az egész nép támoga­tását pártállásra, világnézeti külön­bözőségek nélkül. A DNFF óriási erőt képvisel, amelynek visszaszorí­tására és megsemmisítésére Wa­shington dollármilliárdokat és ed­dig csaknem félmillió katonát vetett be, és a légierő, a baktérium-, ve­gyi- és rakétaháború nem tud győz­ni. Hiába van a közelmúltban az USA 7. flottája és Ky tábornok fél­milliós dél-vietnami zsoldos serege — a DNFF, a helyzet ura. Ky megoldhatatlan belpolitikai vál­sággal küzd, az USA pedig sikerte­lensége láttán a háború területi ki- terjesztésére törekszik. Ennek során súlyos következményekkel fenyegető légibombázásokat hajt végre a VDK városai, köztük Hanoi belterülete, ipari létesítményei, vasútvonalai el­len. Ámde, a vietnami nép ellent- áll, hősiesen harcol. Küzdelmét tá­mogatják a szocialista országok, ro- konszenvvel kíséri a békeszerető em­beriség. Ma már sok ország kormá­nya, az ENSZ sok tekintélyes kép­viselője — tudós, művész, egyházi személyiség — elítéli az amerikai tá­madókat. Es a szolidaritás olyan mértékben növekszik, amilyen mér­tékben Johnson eszkalációs manőve­rei magát a világbékét kezdik fe­nyegetni. Vo Nguyen Giap, a VDK nemzet- védelmi minisztere teljes joggal je­lentette ki a Le Monde című fran­cia lap riporterének: Az amerikaiak sohasem győzhetik le a vietnami né­pet! És az események öt igazolják. Világszerte erősödik az a nézet, hogy az USA kormányának tiszteletben kell tartania a vietnamiak akaratát. Ki kell vonnia csapatait Dél-Viet- namból, hogy az ország lakossága szabadon dönthessen jövendőjéről. A magyar nép, és amint azt a magyar kormány most kiadott nyilatkozata is hangsúlyozza, szíwel-lélekkel tá­mogatja Vietnam népének igazságos ügyét, s amint ezt a szolidaritási hét eseményei is bizonyították — né­pünk cselekvő együttérzéséről van szó* Egy forradalmár portréjához Születésének 75. évfordulója alkalmából Bebrits Lajosról, a vasúti tisztből lett, s a nemzet­közi munkásmozgalomban, majd a szocializmust építő rendszerünkben kimagasló sze­repet játszott, öt nyelvet be­szélt forradalmárról életrajzi ismertetést közölt a Népszabad­ság. „Szenvedélyes, lobbané­kony és hirtelen elérzékenyülő ember volt. Gyűlölte az ostoba­ságot, a tehetetlenséget, a kö­dös fogalmazást. Az embereket nagyon szerette...” — jegyzi meg találóan a szerző, s meg­említi azt is, hogy a már több mint három éve halott Bebrits elvtársról „ma is százával ke­rengenék a különféle történe­tek: keménységéről, szigoráról, meleg, humánus humoráról, mely annyira jellemezte”. Néhányat hadd mondjak el én is; nemcsak a kegyelet nyilvánítása okán, s a példa­képeinknek járó tiszteletből, hanem a tömegekkel való kap­csolat közvetlenségének az is­mertetéseképpen is. ★ Az ötvenes évek elején, az egyik fővárosi lap munkatársa­ként két kollegámmal együtt a Balaton környékére utaztam. Mint afféle ifjonti újságíró­fenegyerekek azzal a szándék­kal feszítettünk az autóban, hogy felderítünk a közéletben néhány szabálytalanságot, s mindenki okulására kitereget­jük ország-világ előtti Már a tó északi partján jár­tunk, amikor a sofőrünk meg­jegyezte: tiltó tábla jelzi, hogy a korábban használt útszaka­szon nem mehetünk, csak 30 kilométeres kerülővel érhetünk az elsőnek tervbe vett faluba. — Ugyan már! Csak nem vesztegetünk el fél órát? Hajt­son nyugodtan tovább, vállal­juk a felelősséget! — mondtuk kivagyiságunkban, meg azért is, mert akkoriban még nem vet­ték olyan szigorúan a KRESZ-t. Fél kilométert sem halad­tunk, amikbr kanyar után, egy fa mögül, testes férfi lépett az úttestre, s dühösen rázta felénk az öklét. — Mit akarhat az a begerjedt kispolgár?! — mondta a trak­torosból színes tollú riporterré nevelődött Béla. — Gyertek, vonjuk kérdőre, amiért elállja az utunkat. Kiszálltunk az autóból, s vészjósló tekintettel közeled­tünk az „útonálló” felé. Mind közelebb érve azonban rohamo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom