Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

4. oldal. 1966. november 20., vasárnap Tsz-tagoknak is adnak hitellevelet a takarékszövetkezetek A „falusi bankok” néven köz­ismert takarékszövetkezetek né­hány év alatt számottevő pénz­intézetekké fejlődtek. Betétállo­mányuk összege a legutóbbi fel­mérések szerint már eléri az 1,4 milliárd forintot, s erre támasz­kodva mind szélesebb körű pénzügyi szolgáltatásokat nyúj­tanak tagjaiknak. Kimutatásaik szerint az év eddigi részében építkezési-tatarozási célokra együttesen 115 millió forint, a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztése címén megközelítően 100 millió forint, fogyasztási hi­telként pedig mintegy 415 mil­lió forint kölcsönt folyósítottak a falusi lakosságnak. A már be­vezetett pénzügyi szolgáltatások fenntartása mellett január ele­jétől az ország valamennyi ta­karékszövetkezete a termelőszö­vetkezeti tagok részére is ad ki hitellevelet. I Százhárom év... November 17-én hajnalban özv. Bereute Ferencné Fodor Erzsébet álmából felrezzenve, megkérdezte lányát: — Hány óra? — Három óra, édesanyám. így virradt fel a Szélmalom utcai házban Erzsiké néni a 103. születésnapjára. Szédül az ember, ha az arányokon töpreng... A mil­lennium évében már javakora­beli asszony és többgyerme­kes családanya; az első világ­égéskor már túl a félszázadik születésnapján, a másodikról nem is szólva, amelyet már a nyolcadik évtizedének kü­szöbén élt át. — Mire emlékezik vissza a legszívesebben? — érdeklő­dünk. — A lagzira, Tálfájában. Jó lakodalom volt: marhahús, kalács, cukrászsütemény, amennyi csak köllött... Ennek nyolcvanegy eszten­deje! A férjével ötvenegy évet éltek át, idillikus házas­ság oan. — Jó embör volt — emlék­szik rá, tiszta, szép szavak- /col. — Én mög dógos. Vöt­tünk egy kis fődet, azon is akadt munka; kétszobás volt a házunk, kívül, belül én ta­pasztottam mög. iáért a rön- döt, tisztaságot mindig szeret­tem. Kilenc gyermeke közül há­rom ma is él, mindegyik túl a hatodik évtizeden. Erzsiké néni a napot a jó meleg kály­ha mellett tölti. Délután 5 órakor már lefekszik és reg­gelig nyugodtan, egészségesen pihen. Régebben sokat bete­geskedett, pár éve azonban már alig látja a doktor, — Mi őrizte meg így egész­ségben, több mint egy évszá­zadon át? — igyekszünk el­lesni a „módszert”. — A munka, fiam. Dolog­gal éltem mindig ... Még ma is. Mint Rozika né­ni, a rá gondot viselő lánya elsorolja, szükség esetén még megfőz Berente néni, ellátja, a jószágot, felsöpri az udvart, s előző nap egy ötliteres fa­zék vizet rakott fel a tűz­helyre. Tegnap, szombaton, a ne- venapján a tanács, a tömeg­szervezetek és az úttörők Er­zsiké nénit a gyermekei, ti­zenhat unokája, hat déd- és két ükunokája koszorújában köszöntötték. Valamennyiük jókívánságait tetézze a mi­énk is, amellyel erőt, egész­séget kívánunk Kecskemét legidősebb asszonyának! Jóba Tibor Megvesztegetett hivatalnokok Kecskemét egész közvélemé­nyét mélységesen felháborítot­ta az a bűncselekmény-sorozat, amelyet a városi tanács vb igaz­gatási osztályának volt közüle­ti elhelyezési, és lakásügyi elő­adója Miski Gusztáv, Kecské­mét Schőnhercz tér 5., vala­mint Holló József, Kecskemét, Lenin tér 14. szám alatti la­kosok követtek el. A nyomozás befejezése után, augusztus 6-án röviden már írtunk a két em­ber visszaéléseiről, amelyek ré­vén jogtalan vagyoni előnyök­höz jutottak. Ezresekről van szó A Kecskeméti Járásbíróság több napon át tárgyalta az ügyet. A fő vádlott Misid Gusz­táv volt. de mellette még hu- szonketten ültek a vádlottak padján, azok, akik megveszteget­ték a gerinctelen előadót, vagy mert az kifejezetten kérte — kisebb-nagyobb összeget adtak neki. Miski dicstelen pályafu­tása a múlt év januárjában kez­dődött, amikor az egyik vállalat irodahelyiség iránti kérelmet nyújtott be. Miski már koráb­ban tudta, hogy Erki János au­tószerelőnek van egy erre al­kalmas helyisége. Felkereste te­hát, s elmondta neki a lehető­séget, miszerint a vállalat kár­talanítást is hajlandó fizetni. Megállapodtak abban, hogy Er­ki átadja a műhelyt 15 ezer fo­rint ellenében, amiből ötöt Mis­ki Gusztáv kap az intézkedé­sért. Így is történt. A következő esetben szintén egy helyiség kiutalásáról volt szó. Varga Józsefné — a kérel­mező — felkereste irodájában Miski Gusztávot és előadta ké­rését. Áz előadó nem tétovázott, hanem kereken kimondta: „Ha ötezer forintot fizetnek, magu­ké a szoba...” A pénzt meg­kapta, a kiutalást elintézte. Nem soroljuk fel ennek a nagyvonalú szélhámosnak vala­mennyi cselekményét, aki meg­szegve hivatali esküjét, vissza­élve azzal, hogy fiatal kora el­lenére fontos beosztást kapott, sok embert vezetett félre' és gátlástalanul hajszolta a pénzt. Olyan mesékkel állt egyes em­berek, általában kisiparosok elé, hogy olaszországi nászúira ké­szül, s ehhez kölcsönre van szüksége. Ezeket felvette, de so­hasem adta meg. Nem egyszer az egy évvel ezelőtt kapott, le- ninvárosi két szoba összkom­fortos lakásán fogadta az ügy­feleket. Itt adott át kulcsot, vett át pénzt, s ide akarta csábí­tani egyik női ügyfelét is, aki erre nem volt hajlandó. A kért helyiséget tehát nem kapta meg. Vacsoráért lakás Miski felettesei kifejezett ti­lalma ellenére, azok félrevezeté­sével is utalt ki helyiségeket — persze nem ingyen. Hamisított és házhoz vitte a határozatot, de csak akkor adta át, ha meg­kapta a pénzt. Miski Gusztáv cselekményei nemcsak azért ve­szélyesek — amint erre a tár­gyaláson a bíróság is rámutatott —, mert becsapott és pénzétől megfosztott embereket, hanem, mert ezek alapján olyan hír ter­jedt el a városban, hogy a ta­nácsol csak az kap lakást, aki lefizeti az előadót. Alapot adott erre Holló Jó­zsef lakásügyi előadó magatar­tása is, akinek manipuláció összefonódtak Miski akcióival. Hollót egyszer hivatalában fel­kereste egy régebbi ismerője elmondta, hogy a házában la­kik egy család, s szeretné, ha azok elköltöznének onnan. Majd jelentőségteljesen hozzátette: Ha ez meglesz, rendezünk egy gör­A ház, ahol pokol az élet be estét. Holló azt válaszolta: „Jó, el van intézve.” A vacsorát meg is tartották, s ezen felül a „jószívű” előadó még 15 liter bort kért. Más alkalommal két darab kárpitozott heverőért két | szoba összkomfortos lakást utalt ki Kenderesi Ferencnek és csa­ládjának a Leninvárosban. Egy idős asszonytól — aki azt hitte, hogy Holló József köz­benjárására kapott lakást — irodájában elfogadott egy bir­kabőr bekecset, amit anyósának 200 forintért adott el. Ehhez hasonlóval Miski bűnlajstromán is találkozunk. Példás, szigorú ítélet Miski az egész tárgyalás alatt rendkívül cinikusan viselkedett. Rágalmazta a hatóságokat, a ta­núkat és mindazokat, akik az igazat mondták el róla. Egyál­talán nem tartotta magát bű­nösnek, fölényeskedett és a ru­tinos bűnözőt is meghazudtoló módon igyekezett félrevezetni a bíróságot. Az ügyben csütörtökön dél­előtt hirdetett ítéletet a Kecs­keméti Járásbíróság. Miski Gusztávot 17 rendbeli külön­böző bűncselekmény elkövetése miatt halmazati büntetésül öt­évi szabadságvesztésre ítélte, öl évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától és kötelezte, hogy 19 ezer 200 forintot az államnak fi­zessen be. Holló József 5 rend­beli különböző bűncselekmény miatt egy évet kapott, két év­re eltiltották a közügyekben va­ló részvételtől és 700 forint megfizetésére kötelezték. Az ügy további 21 vádlottja három és hét hónap közötti fel­függesztett szabadságvesztést, kisebb-nagyobb összegű pénz- büntetést kapott, illetve bírói figyelmeztetésben részesült. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a védők egy része — Miski és Holló vonatkozásában — a vádlottakkal együtt egyhí- tésért fellebbezett. Gál Sándor — VAN egy súlyos gondunk: Két kiskorú lakásüggyel kap­csolódó, tarthatatlan helyze­te ... — tájékoztatta egyebek között megyei felettesét a járási székhely gyámügyi előadója. Alig fél órával később már az ügy szereplőivel, s ami tőlük elválaszthatatlan: a helyszínnel ismerkedünk. Kezdjük az utóbbi leírásával. Az utcáról szemlélve tetszetős, OTP-hitel segítségével épített ikerház, benne két. három szo- ba-konyhás lakással. A szereplők: A lakás előszo­bájából különbejáratú konyha, „ifjú” házasok fészke. Ugyan­csak az előszobából nyíló tágas szoba a „közös zóna”. Innen nyűik egyrészt az utcai szoba, melynek nagymama az egyed- una, másrészt udvari szoba, ahol 17 éves lányával és 13 éves kis­fiával az édesanya húzódik meg. Ezután következzék a törté­net, melynek kezdetekor a mai szereplők még eggyel keveseb­ben voltak. Az apai nagymamá­val együtt öttagú a család. Az új otthon alapításhoz — a ház építéséhez — az arai nagyanya szolgáltatta az induló tökét. A hitel törlesztése maradt a fia­talokra: a tanár-ember család­főre és feleségére, aki nevelő­intézeti gondozónőként járul a család fenntartásához, jövedel­méhez. Az új lakás elkészült, birtokba vették, s közben a két ember házassága zátonyra fu­tott. Bonyolódjunk az okok kuta­tásába? Alighanem felesleges. Talán elegendő ennyi: A férjről a megyei tanács művelődési osztályán is így vélekednek: „Régen ismerjük, tudjuk, hogy részeges.” A két gyermeket a válóper után az édesanyának ítélte, az ő nevelésére bízta a bíróság. A volt férj, az apa pe­dig saját lányánál alig hét év­vel idősebb, most 24 éves kar­társnőjét vette feleségül, s vele egy időre albérletbe költözött. AZTÁN perelt. Helyet köve­telt a családi házban. És nyert. Az ifjú házasoké lett a külön­bejáratú konyha és természete­sen szabad bejárás a „közös zó­nán” át a mamához. A házban azóta igazán pokol az élet. A közös használatú nagy szo­bában az ^bédlő asztal mellett telepedett le a körülményeket a helyszínen tanulmányozó me­gyei gyámügyi főelőadó. Az asztal egyik végén a 17 éves, érettségire készülő nagylány. Szemközt vele a 13 éves öccse. (Édesanyjuk dolgozott.) Szomo­rú arcukat látni — fájdalmas. S a nagylány sírva fakad amint a vendégnek sorolja: — Néni, kérem ezt. nem lehet bírni! Tessék elgondolni, az én anyukám egészen tönkre ment már. Itt mjden megjegyzés, gú­nyolódó nervetgélés áthallatszik a falon. Anyukámnak 18 éven át éppen elege volt apám iszá- kossága njriatt. Ezt érdemli? „Azzal” a nővel pedig tegeződ- tünk. együtt voltunk táborban tavaly. Hogyan meri gúnyolni az én anyámat? És hogyan ké­szüljek én így az érettségire? ... Az asztal egyik végére borul­va a lányt, a másik végén a kisfiút rázza a zokogás. ÍME, a gyámügyi hatóság egyik nagy gondja. Az apának a bíróság — az anyagiakat nézve — jog szerint szolgálta­tott igazságot. A közvélemény elé kívánkozik azonban az érem másik, az emberséget, egészsé­ges erkölcsi érzéket és a gyere­kek érdekét sértő oldala. Az ügyben talán ez a legel­sőn dől kozta több : választott fog­lalkozása Szerint gyerekek ta­nítására, nevelésére, érdekeik képviselésére hivatott (?) két pedagógus (az apa, s az ifjú, új feleség) teremtett ilyen idegté­pő helyzetet! Végezetül hadd vessünk fel két kérdést: Az ifjúságunk ér­dekét, és védelmét oly fontos­nak tartó, s ezért, oly sokat ál­dozó társadalmunk vajon nem alkothatna olyan törvényt, * amely a fentihez hasonló hely­zetek megítélésében az ember­ség. s az erkölcs oldalát sem hagyja figyelmen kívül? Vagy: az ilyen magatartás elbírálásá­ban vajon] nem töltene-e be igen hasznos szerepet egy pe­dagógus etikai bizottság? Létre­hozásának gondolatával — úgy véljük — feltétlenül érdemes lenne foglalkozni. i Pemy Irén Valóban sima lenne? | A TELEVÍZIÓI Halló fiúk! Halló lányok! című, legutóbbi műsorában magukról vallottak a fiatalok. Kedvesek, okosak, bölcsek, vidámak, színesek vol­tak. A sok szimpatikus gondo­lat közül csupán néhányra tu­dunk itt reflektálni. Például. Ne mondják annyiszor az öregebbek, hogy a mai fiatalok életútja már sima. Nem kell úgy küzdeni, mint a régieknek. Először is: a mai ifjúság sem igényli az úgynevezett sima utat. Ügy van értelme az élet­nek, ha meg kell dolgozni a sikerért, érvényesülésért. Az­tán meg: nem is olyan s'ma az az üt, ahogy leegyszerűsít­ve, kinyilatkoztatásképp han­goztatja sok felnőtt. Érdekes volt ez is. Minden­felől buzdítják a fiatalokat, hogy az érvényesülés lehetősé­geit ne egyoldalúan az íróasz­tal mellett keressék, hanem leljék azt meg a termelőmun­kában is. De mihez tartsák magukat az életre készülő fiúk, lányok, amikor nem ritkán közvetlen környezetükben úgy beszélnek a fizikai munkáról, mintha az alacsonyabb rendű volna a hivatalnokságnál? Az ifjúság nem becsüli le a fizi­kai munkát — építőtáborok, politechnika, szakkörök, segít­ség a mezőgazdaságnak —, de szeretnék, ha a felnőtt társa­dalom is sokkal egyértelműb­ben foglalna állást a termelő­munka javára. Maradjunk e két gondolatnál. Sima út. Hányszor hallják: ér­vényesülésüknek senki sem szab gátat, a lehetőségek kor­látlanok. Ez így is van, de meg nincs is így egészen. Az igazság megközelítése érdeké­ben pontosabban, ámyálatosab- ban kell fogalmaznunk — még szónoklatban is. Mert a „kor­látlan” lehetőségek nem kor­látlanok. Ma sem. Tudniillik nem szabad összekeverni a döntés szabadságát — a le­hetőségek korlátlanságával. Mert elhiszi-e a korlátlan le­hetőségeket az a fiatal, aki mondjuk harmadszor felvételi­zik az egyetemre, nem is rossz tanuló, a közepesnél is jobb, mégsem sikerül bejutnia? Vagy akit „csak” szobafestőnek vet­tek fel, holott minden álma az volt, hogy motorszerelő legyen? Itt kell hát vigyáznunk. A si­ma út és a korlátlan lehetősé­gek citálgatása hatásos, de nem valós. Velük mi magunk terel­jük illúziók irányába az ifjú­ságot. keltés; ez az igazság. Ma sza­badon választhat, dönthet a fiatal, mit akar hivatásának. Nincsenek — mint a feudál- kapitalista Magyarországon vol­tak — osztályhelyzetből fakadó előjogok. Nincs, hogy például megyei tanácselnök csak „ku­tyabőrrel” lehet valaki, mint régen főispán. Nincs, hogy had­ügyminiszter, törzstiszt csak családi címer birtokában, vagy trösztigazgató megfelelő meny- nyiségű rés zvén ypapirral, mű­helyfőnök pedig munkásarisz- tokrataként, osztálya feladásá­val — árulásával — lehet az állam polgára, mint valamikor. I DE AKKOR | mi változott a múlthoz képest? Vajon csak szónoki fogás, amikor arra uta­lunk, hogy a szocialista társa­dalom ifjúságának magasan elő­nyösebb a helyzete, mint a mai idősebbeké, öregeké volt a múltban — és a kapitalista tár­sadalmak fiataljaié napjaink­ban is? Ez nem előadói hatás­| NINCSENEK | tehát kiváltsá- gok, előjogok. De van tervsze­rű, ésszerű gazdasági, társadal­mi élet, ván munkamegosztás. Vannak földjeink, egyre több géppel, és azokra kellő számú emberre, munkáskézre van szükség. Vannak gyáraink, ta­nácsi hivatalaink, iskolai ka­tedráink, egyetemi padjaink, színházaink, gépkocsijaink — kötött számban. Az is rossz, ha sokkal több, az is, ha szá­mottevően kevesebb dolgozó funkcionál, jelentkezik egy-egy munkaterületen, mint amennyi szükséges. Ebből bonyodalom, fogcsikorgató tülekedés lesz az egyik szakmában, ahol „sok az eszkimó, kevés a fóka”; visszaesés,1 kimerülés, fásult­ság lesz a következmény, ahol a tennivaló rászakad az embe­rekre, mert utánpótlás nincs. A lehetőségek tehát nem kor­látlanok. ^nnál korlátlanabb a fiatalok döntési szabadsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom