Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
4. oldal. 1966. november 20., vasárnap Tsz-tagoknak is adnak hitellevelet a takarékszövetkezetek A „falusi bankok” néven közismert takarékszövetkezetek néhány év alatt számottevő pénzintézetekké fejlődtek. Betétállományuk összege a legutóbbi felmérések szerint már eléri az 1,4 milliárd forintot, s erre támaszkodva mind szélesebb körű pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak tagjaiknak. Kimutatásaik szerint az év eddigi részében építkezési-tatarozási célokra együttesen 115 millió forint, a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztése címén megközelítően 100 millió forint, fogyasztási hitelként pedig mintegy 415 millió forint kölcsönt folyósítottak a falusi lakosságnak. A már bevezetett pénzügyi szolgáltatások fenntartása mellett január elejétől az ország valamennyi takarékszövetkezete a termelőszövetkezeti tagok részére is ad ki hitellevelet. I Százhárom év... November 17-én hajnalban özv. Bereute Ferencné Fodor Erzsébet álmából felrezzenve, megkérdezte lányát: — Hány óra? — Három óra, édesanyám. így virradt fel a Szélmalom utcai házban Erzsiké néni a 103. születésnapjára. Szédül az ember, ha az arányokon töpreng... A millennium évében már javakorabeli asszony és többgyermekes családanya; az első világégéskor már túl a félszázadik születésnapján, a másodikról nem is szólva, amelyet már a nyolcadik évtizedének küszöbén élt át. — Mire emlékezik vissza a legszívesebben? — érdeklődünk. — A lagzira, Tálfájában. Jó lakodalom volt: marhahús, kalács, cukrászsütemény, amennyi csak köllött... Ennek nyolcvanegy esztendeje! A férjével ötvenegy évet éltek át, idillikus házasság oan. — Jó embör volt — emlékszik rá, tiszta, szép szavak- /col. — Én mög dógos. Vöttünk egy kis fődet, azon is akadt munka; kétszobás volt a házunk, kívül, belül én tapasztottam mög. iáért a rön- döt, tisztaságot mindig szerettem. Kilenc gyermeke közül három ma is él, mindegyik túl a hatodik évtizeden. Erzsiké néni a napot a jó meleg kályha mellett tölti. Délután 5 órakor már lefekszik és reggelig nyugodtan, egészségesen pihen. Régebben sokat betegeskedett, pár éve azonban már alig látja a doktor, — Mi őrizte meg így egészségben, több mint egy évszázadon át? — igyekszünk ellesni a „módszert”. — A munka, fiam. Dologgal éltem mindig ... Még ma is. Mint Rozika néni, a rá gondot viselő lánya elsorolja, szükség esetén még megfőz Berente néni, ellátja, a jószágot, felsöpri az udvart, s előző nap egy ötliteres fazék vizet rakott fel a tűzhelyre. Tegnap, szombaton, a ne- venapján a tanács, a tömegszervezetek és az úttörők Erzsiké nénit a gyermekei, tizenhat unokája, hat déd- és két ükunokája koszorújában köszöntötték. Valamennyiük jókívánságait tetézze a miénk is, amellyel erőt, egészséget kívánunk Kecskemét legidősebb asszonyának! Jóba Tibor Megvesztegetett hivatalnokok Kecskemét egész közvéleményét mélységesen felháborította az a bűncselekmény-sorozat, amelyet a városi tanács vb igazgatási osztályának volt közületi elhelyezési, és lakásügyi előadója Miski Gusztáv, Kecskémét Schőnhercz tér 5., valamint Holló József, Kecskemét, Lenin tér 14. szám alatti lakosok követtek el. A nyomozás befejezése után, augusztus 6-án röviden már írtunk a két ember visszaéléseiről, amelyek révén jogtalan vagyoni előnyökhöz jutottak. Ezresekről van szó A Kecskeméti Járásbíróság több napon át tárgyalta az ügyet. A fő vádlott Misid Gusztáv volt. de mellette még hu- szonketten ültek a vádlottak padján, azok, akik megvesztegették a gerinctelen előadót, vagy mert az kifejezetten kérte — kisebb-nagyobb összeget adtak neki. Miski dicstelen pályafutása a múlt év januárjában kezdődött, amikor az egyik vállalat irodahelyiség iránti kérelmet nyújtott be. Miski már korábban tudta, hogy Erki János autószerelőnek van egy erre alkalmas helyisége. Felkereste tehát, s elmondta neki a lehetőséget, miszerint a vállalat kártalanítást is hajlandó fizetni. Megállapodtak abban, hogy Erki átadja a műhelyt 15 ezer forint ellenében, amiből ötöt Miski Gusztáv kap az intézkedésért. Így is történt. A következő esetben szintén egy helyiség kiutalásáról volt szó. Varga Józsefné — a kérelmező — felkereste irodájában Miski Gusztávot és előadta kérését. Áz előadó nem tétovázott, hanem kereken kimondta: „Ha ötezer forintot fizetnek, maguké a szoba...” A pénzt megkapta, a kiutalást elintézte. Nem soroljuk fel ennek a nagyvonalú szélhámosnak valamennyi cselekményét, aki megszegve hivatali esküjét, visszaélve azzal, hogy fiatal kora ellenére fontos beosztást kapott, sok embert vezetett félre' és gátlástalanul hajszolta a pénzt. Olyan mesékkel állt egyes emberek, általában kisiparosok elé, hogy olaszországi nászúira készül, s ehhez kölcsönre van szüksége. Ezeket felvette, de sohasem adta meg. Nem egyszer az egy évvel ezelőtt kapott, le- ninvárosi két szoba összkomfortos lakásán fogadta az ügyfeleket. Itt adott át kulcsot, vett át pénzt, s ide akarta csábítani egyik női ügyfelét is, aki erre nem volt hajlandó. A kért helyiséget tehát nem kapta meg. Vacsoráért lakás Miski felettesei kifejezett tilalma ellenére, azok félrevezetésével is utalt ki helyiségeket — persze nem ingyen. Hamisított és házhoz vitte a határozatot, de csak akkor adta át, ha megkapta a pénzt. Miski Gusztáv cselekményei nemcsak azért veszélyesek — amint erre a tárgyaláson a bíróság is rámutatott —, mert becsapott és pénzétől megfosztott embereket, hanem, mert ezek alapján olyan hír terjedt el a városban, hogy a tanácsol csak az kap lakást, aki lefizeti az előadót. Alapot adott erre Holló József lakásügyi előadó magatartása is, akinek manipuláció összefonódtak Miski akcióival. Hollót egyszer hivatalában felkereste egy régebbi ismerője elmondta, hogy a házában lakik egy család, s szeretné, ha azok elköltöznének onnan. Majd jelentőségteljesen hozzátette: Ha ez meglesz, rendezünk egy görA ház, ahol pokol az élet be estét. Holló azt válaszolta: „Jó, el van intézve.” A vacsorát meg is tartották, s ezen felül a „jószívű” előadó még 15 liter bort kért. Más alkalommal két darab kárpitozott heverőért két | szoba összkomfortos lakást utalt ki Kenderesi Ferencnek és családjának a Leninvárosban. Egy idős asszonytól — aki azt hitte, hogy Holló József közbenjárására kapott lakást — irodájában elfogadott egy birkabőr bekecset, amit anyósának 200 forintért adott el. Ehhez hasonlóval Miski bűnlajstromán is találkozunk. Példás, szigorú ítélet Miski az egész tárgyalás alatt rendkívül cinikusan viselkedett. Rágalmazta a hatóságokat, a tanúkat és mindazokat, akik az igazat mondták el róla. Egyáltalán nem tartotta magát bűnösnek, fölényeskedett és a rutinos bűnözőt is meghazudtoló módon igyekezett félrevezetni a bíróságot. Az ügyben csütörtökön délelőtt hirdetett ítéletet a Kecskeméti Járásbíróság. Miski Gusztávot 17 rendbeli különböző bűncselekmény elkövetése miatt halmazati büntetésül ötévi szabadságvesztésre ítélte, öl évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte, hogy 19 ezer 200 forintot az államnak fizessen be. Holló József 5 rendbeli különböző bűncselekmény miatt egy évet kapott, két évre eltiltották a közügyekben való részvételtől és 700 forint megfizetésére kötelezték. Az ügy további 21 vádlottja három és hét hónap közötti felfüggesztett szabadságvesztést, kisebb-nagyobb összegű pénz- büntetést kapott, illetve bírói figyelmeztetésben részesült. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a védők egy része — Miski és Holló vonatkozásában — a vádlottakkal együtt egyhí- tésért fellebbezett. Gál Sándor — VAN egy súlyos gondunk: Két kiskorú lakásüggyel kapcsolódó, tarthatatlan helyzete ... — tájékoztatta egyebek között megyei felettesét a járási székhely gyámügyi előadója. Alig fél órával később már az ügy szereplőivel, s ami tőlük elválaszthatatlan: a helyszínnel ismerkedünk. Kezdjük az utóbbi leírásával. Az utcáról szemlélve tetszetős, OTP-hitel segítségével épített ikerház, benne két. három szo- ba-konyhás lakással. A szereplők: A lakás előszobájából különbejáratú konyha, „ifjú” házasok fészke. Ugyancsak az előszobából nyíló tágas szoba a „közös zóna”. Innen nyűik egyrészt az utcai szoba, melynek nagymama az egyed- una, másrészt udvari szoba, ahol 17 éves lányával és 13 éves kisfiával az édesanya húzódik meg. Ezután következzék a történet, melynek kezdetekor a mai szereplők még eggyel kevesebben voltak. Az apai nagymamával együtt öttagú a család. Az új otthon alapításhoz — a ház építéséhez — az arai nagyanya szolgáltatta az induló tökét. A hitel törlesztése maradt a fiatalokra: a tanár-ember családfőre és feleségére, aki nevelőintézeti gondozónőként járul a család fenntartásához, jövedelméhez. Az új lakás elkészült, birtokba vették, s közben a két ember házassága zátonyra futott. Bonyolódjunk az okok kutatásába? Alighanem felesleges. Talán elegendő ennyi: A férjről a megyei tanács művelődési osztályán is így vélekednek: „Régen ismerjük, tudjuk, hogy részeges.” A két gyermeket a válóper után az édesanyának ítélte, az ő nevelésére bízta a bíróság. A volt férj, az apa pedig saját lányánál alig hét évvel idősebb, most 24 éves kartársnőjét vette feleségül, s vele egy időre albérletbe költözött. AZTÁN perelt. Helyet követelt a családi házban. És nyert. Az ifjú házasoké lett a különbejáratú konyha és természetesen szabad bejárás a „közös zónán” át a mamához. A házban azóta igazán pokol az élet. A közös használatú nagy szobában az ^bédlő asztal mellett telepedett le a körülményeket a helyszínen tanulmányozó megyei gyámügyi főelőadó. Az asztal egyik végén a 17 éves, érettségire készülő nagylány. Szemközt vele a 13 éves öccse. (Édesanyjuk dolgozott.) Szomorú arcukat látni — fájdalmas. S a nagylány sírva fakad amint a vendégnek sorolja: — Néni, kérem ezt. nem lehet bírni! Tessék elgondolni, az én anyukám egészen tönkre ment már. Itt mjden megjegyzés, gúnyolódó nervetgélés áthallatszik a falon. Anyukámnak 18 éven át éppen elege volt apám iszá- kossága njriatt. Ezt érdemli? „Azzal” a nővel pedig tegeződ- tünk. együtt voltunk táborban tavaly. Hogyan meri gúnyolni az én anyámat? És hogyan készüljek én így az érettségire? ... Az asztal egyik végére borulva a lányt, a másik végén a kisfiút rázza a zokogás. ÍME, a gyámügyi hatóság egyik nagy gondja. Az apának a bíróság — az anyagiakat nézve — jog szerint szolgáltatott igazságot. A közvélemény elé kívánkozik azonban az érem másik, az emberséget, egészséges erkölcsi érzéket és a gyerekek érdekét sértő oldala. Az ügyben talán ez a legelsőn dől kozta több : választott foglalkozása Szerint gyerekek tanítására, nevelésére, érdekeik képviselésére hivatott (?) két pedagógus (az apa, s az ifjú, új feleség) teremtett ilyen idegtépő helyzetet! Végezetül hadd vessünk fel két kérdést: Az ifjúságunk érdekét, és védelmét oly fontosnak tartó, s ezért, oly sokat áldozó társadalmunk vajon nem alkothatna olyan törvényt, * amely a fentihez hasonló helyzetek megítélésében az emberség. s az erkölcs oldalát sem hagyja figyelmen kívül? Vagy: az ilyen magatartás elbírálásában vajon] nem töltene-e be igen hasznos szerepet egy pedagógus etikai bizottság? Létrehozásának gondolatával — úgy véljük — feltétlenül érdemes lenne foglalkozni. i Pemy Irén Valóban sima lenne? | A TELEVÍZIÓI Halló fiúk! Halló lányok! című, legutóbbi műsorában magukról vallottak a fiatalok. Kedvesek, okosak, bölcsek, vidámak, színesek voltak. A sok szimpatikus gondolat közül csupán néhányra tudunk itt reflektálni. Például. Ne mondják annyiszor az öregebbek, hogy a mai fiatalok életútja már sima. Nem kell úgy küzdeni, mint a régieknek. Először is: a mai ifjúság sem igényli az úgynevezett sima utat. Ügy van értelme az életnek, ha meg kell dolgozni a sikerért, érvényesülésért. Aztán meg: nem is olyan s'ma az az üt, ahogy leegyszerűsítve, kinyilatkoztatásképp hangoztatja sok felnőtt. Érdekes volt ez is. Mindenfelől buzdítják a fiatalokat, hogy az érvényesülés lehetőségeit ne egyoldalúan az íróasztal mellett keressék, hanem leljék azt meg a termelőmunkában is. De mihez tartsák magukat az életre készülő fiúk, lányok, amikor nem ritkán közvetlen környezetükben úgy beszélnek a fizikai munkáról, mintha az alacsonyabb rendű volna a hivatalnokságnál? Az ifjúság nem becsüli le a fizikai munkát — építőtáborok, politechnika, szakkörök, segítség a mezőgazdaságnak —, de szeretnék, ha a felnőtt társadalom is sokkal egyértelműbben foglalna állást a termelőmunka javára. Maradjunk e két gondolatnál. Sima út. Hányszor hallják: érvényesülésüknek senki sem szab gátat, a lehetőségek korlátlanok. Ez így is van, de meg nincs is így egészen. Az igazság megközelítése érdekében pontosabban, ámyálatosab- ban kell fogalmaznunk — még szónoklatban is. Mert a „korlátlan” lehetőségek nem korlátlanok. Ma sem. Tudniillik nem szabad összekeverni a döntés szabadságát — a lehetőségek korlátlanságával. Mert elhiszi-e a korlátlan lehetőségeket az a fiatal, aki mondjuk harmadszor felvételizik az egyetemre, nem is rossz tanuló, a közepesnél is jobb, mégsem sikerül bejutnia? Vagy akit „csak” szobafestőnek vettek fel, holott minden álma az volt, hogy motorszerelő legyen? Itt kell hát vigyáznunk. A sima út és a korlátlan lehetőségek citálgatása hatásos, de nem valós. Velük mi magunk tereljük illúziók irányába az ifjúságot. keltés; ez az igazság. Ma szabadon választhat, dönthet a fiatal, mit akar hivatásának. Nincsenek — mint a feudál- kapitalista Magyarországon voltak — osztályhelyzetből fakadó előjogok. Nincs, hogy például megyei tanácselnök csak „kutyabőrrel” lehet valaki, mint régen főispán. Nincs, hogy hadügyminiszter, törzstiszt csak családi címer birtokában, vagy trösztigazgató megfelelő meny- nyiségű rés zvén ypapirral, műhelyfőnök pedig munkásarisz- tokrataként, osztálya feladásával — árulásával — lehet az állam polgára, mint valamikor. I DE AKKOR | mi változott a múlthoz képest? Vajon csak szónoki fogás, amikor arra utalunk, hogy a szocialista társadalom ifjúságának magasan előnyösebb a helyzete, mint a mai idősebbeké, öregeké volt a múltban — és a kapitalista társadalmak fiataljaié napjainkban is? Ez nem előadói hatás| NINCSENEK | tehát kiváltsá- gok, előjogok. De van tervszerű, ésszerű gazdasági, társadalmi élet, ván munkamegosztás. Vannak földjeink, egyre több géppel, és azokra kellő számú emberre, munkáskézre van szükség. Vannak gyáraink, tanácsi hivatalaink, iskolai katedráink, egyetemi padjaink, színházaink, gépkocsijaink — kötött számban. Az is rossz, ha sokkal több, az is, ha számottevően kevesebb dolgozó funkcionál, jelentkezik egy-egy munkaterületen, mint amennyi szükséges. Ebből bonyodalom, fogcsikorgató tülekedés lesz az egyik szakmában, ahol „sok az eszkimó, kevés a fóka”; visszaesés,1 kimerülés, fásultság lesz a következmény, ahol a tennivaló rászakad az emberekre, mert utánpótlás nincs. A lehetőségek tehát nem korlátlanok. ^nnál korlátlanabb a fiatalok döntési szabadsága.