Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
1966, november IS, vasárnap S. oldal Valamennyi társadalmi erő interjú összefogásával lehet dr. varga Jenövei, fokozatosan megoldani a menyei tanacs _ r ** vb-eloökével 3 i3Skfliii€|Oil€8ol&Oft Népgazdasági terveink keretében évről évre jelentékeny ' erőfeszítések történtek a lakáshelyzet javítására. Városokban és falvakban számos új lakótelep, új utcák, házsorok tanúskodnak a fejlődésről. Csupán az utóbbi tíz esztendőben sok ezer család költözött egészséges otthonba. S a gond érezhetően mégsem enyhült. A megye egyik igen jelentős problémája ma is a lakáshiány. E,zz<tl összefüggő néhány kérdéssel I kerestük fel dr. Varga Jenőt, a megyei tanács vb-elnökét, s kértük tájékoztatását. KÉRDÉS: Az elmúlt öt évben állami és magánerőből összesen 10 988 lakás épült a megyében. Ez messze megha- laúia a korábbi tervidőszakok lakásépítési méreteit. Milyen szervezett tevékenység van «mögött, s hogyan Ítéli meg az ezzel kapcsolatos sokrétű munkát? VÁLASZ: Az, hogy a lakásépítés minden eddiginél erőteljesebb volt. annak eredmenye, hogy fz MSZMP VII. kongresszusa határozatban mondta ki: «A lakáshelyzet megjavítását pártunk nagy- fontosságú szociális feladat- nak tekinti." E határozat ha- tására a gond és annak megoldása társadalmi üggyé vált. Most már nemcsak sz aygR építtetők, ha- Rg?, nem a pártbi- £. .■ zottságok irá- nyitása mellett társadalmi- és hivatali szer- Hazafias vezetek — tanácsok, Hazaiias SS való lesztés fontos reszenek tekmte ték a lakasepitkezes^l kapcso latos tennivalóikat A lakasepi a társadalomtol ugyani nemcsak pénzeszközök eloterem- tését követeli meg. A penzesz közok hozzáférhetővé tétele utol rendkívüli erőfeszítések es áldozatok szükségesek a lakas£?™- házás előkészítésére, a tele - kijelölésre, tervezésre, eP^to_ anvac és a kapacitás íelkuta tására. Különösen vonatkozik ez a terven felül epulo lakások fogadására, s elhelyezésére valamint az ágazati keretből epi tendő lakások gyors kiviteleze^Az erőfeszítések nagyságára utal, hogy a megépült 10 9ä8 lakásból 3263 allami, 77 ma 5£SS»f uw« .oTW-i nel létesült. Az összes lakások építési költsége — a szükséges járulékos és kapcsolódó ’beruházásokkal együtt — másfél milliárd forintot kepv sei Ebből 450 millió forint szolgálta az állami lakások építését s 213 millió forintot folyósított az OTP az építtetők koL csönnel való támogatására Ezra túl jelentős összegeket koltot tünk telekkialakitasra, általános és részletes rendezési tervek készítésére, a geodéziai munkák, ra a kijelölt lakóterületek /lapfokú, vagy részleges kozmuvesiKERDÉS: Jelenleg milyen a megye lakásállományának hcly- mit tart ön az ezzel kapcsolatos legfontosabb teem- dőnelt? VÁLASZ: Az imént utaltam azokra az erőfeszítésekre es eredményekre, amelyek az elmúlt öt évben a lakásgondok enyhítésére történtek. Ezek lenében, mégis a tanácsi szervek nyilvántartjsaiban (19ob. júniusi állapotl 7780 lakásigenylő szerepel. Az igénylők közül több mint nyolcszázan életveszélyes körülmények között élnek. Szükséges és kívánatos tehát, hogy a jövőben se lanyhuljon a buzgalom a felelősségteljes, odaadó segítőkészség. Szeretnék azonban ennél fontosabb, szélesebb réteget érintő kérdésről szólni. Rendkívül kedvezőtlen a megye lakóépületeinek állaga. A lakóházak 32,7 százaléka ugyanis a századforduló előtt épült, tehát elvileg elavultnak tekinthető. Súlyosbítja ezt. hogy ösz- szes épületeink alapozása csak 52 százalékban kő, beton, vagy tégla, 48 százalék vályog és sár. A lakóházak falának mindösz- sze 9,4 százaléka készült téglából, kőből; 90,6 százaléka viszont vályog- és vertfal. Az elöregedés mellett tehát a műit- i ban épített lakásoknál a gyenge minőségű építési anyagok felhasználásának következménye az évenként emelkedő belvízkár, valamint az elavulás • miatt megszűnő lakások magas száma. A megye lakásállományából elavultnak tekinthető 59 ezer lakás, amiből a teljes pusztulás miatt már a második ötéves terv időszakában 2113 szűnt meg. A lakásigénylők lakással történő kielégítése a rendelkezésre álló erőforrásokból még hosszú időt igényel, csak fokozatosan oldható meg. Figyelembe véve, hogy az épületavulás következtében az igény- jogosultak száma évről évre szaporodik, a megoldást nemcsak az új lakások építésében kell keresni. Az építéssel azonos fontosságot kell tulajdonítani a karbantartásnak, felújításnak, mert ennek elmulasztása miatt bekövetkező lakásveszteségre nincs gyors pótlási lehetőség. Hangsúlyozni szeretném: bérlőnek és tulajdonosnak egyaránt keresni és találni kell módot arra, hogy a szükséges javítások, karbantartások, felújítások időben való elvégzésével elejét vegyék a lakásveszteségnek. Erre tanácsi szerveink is fokozottabb figyelmet fordítanak a jövőben. KÉRDÉS: Az, elmondottak ismeretében hogyan alakulnak a harmadik ötívos terv laká^ém- tési irányszámai, milyen el- ; gondolások ás lehetőségek van nak a gondok enyhítésére? VÁLASZ: A harmadik öt- I éves terv irányszáma — amely I 30 százalékkal magasabb a második ötéves terv tényszámánál — a 13 500 lakás megépítése segít gondjainkon, korántsem jelent azonban megoldást, hiszen az igény ennél több. Ezt a terv- számot is csak fokozottabb magánerő bevonásával és az építés előfeltételeinek az eddiginél gondosabb kialakításával érhetjük el. Nagyfontosságú ebben az időszakban is, hogy minél kisebb bontás, szanálás árán nyerjünk új lakásokat, s hogy azokat kivétel nélkül jogos igénylők kapják. Mindenekelőtt a telekellátást kell rendezni. Az előkészület e vonatkozásban azért is fontos, mert a gyors, kapkodó megoldások drágák. A telekkialakításokat most már a korábban gyakran hátráltató fedezethiány sem akadályozhatja, mert az utóbbi időben megjelent •énzügyminisz. tériumi rendelet könnyíti a hitel-igénybevételt erre a célra. Községeink nagy részében a harmadik ötéves tervben jelentkező igényeknek megfelelő telek- mennyiség rendelkezésre áll. Gondot jelent még a társas- ház-építés telekszükséglete, itt az előkészítő munkát feltétlenül gyorsi- sani kell.. Városokban, sajnos, a családiház-épitéshez szükséges parcellák még nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben, ennek oka a tervezési kapacitás hiánya. Feladatunk ezzel kapcsolatban a tervezési kapacitás megyén belüli kijelölése. Az előkészületekből ítélve azonban elmondhatom, hogy a telekellátás jobb lesz az eddiginél, városokban, másodvárosokban és a nagyközségekben egyaránt. A másik legnagyobb feladatunkat a kapacitás és anyagellátás képezi. Itt kell a legtöbbet tenni a tanácsoknak és egyéb érdekelt szerveknek. A tervezői kapacitás gondjain azzal is szeretnénk egyhíteni, hogy több típustervet ajánlunk az építtetőknek, s ahol erre lehetőség kínálkozik, a gazdaságosabb társasház-építkezésre irányítjuk a figyelmet. Kivitelezői kapacitásban minden, a célt szolgáló lehetőségnek zöld- utat kívánunk biztosítani. E célból — ahol indokolt — kisipari engedélyeket adunk ki. A magánerős építkezéseket az alkalmi. vagy kalákaszerű összefogás is jelentékenyen segítheti. Szükség van arra is, hogy szélesebb körben alkalmazzuk az új építési technológiát. Alkalmazásában a társasház építke-i zéseknél az állami és tanácsi I. építőiDar bevonását is tervezzük. S az előjelek szerint erő-i feszítéseket tesznek a ktsz-ek! is. Szorosan összefü eg a korszerű j technológia alkalmazásával, hogv a hagyománvos ,éoítőanva'’ pótlására — közösen az Országos Tervhivatallal és az Építésügyi Minisztériummal — erőfe- "zítéseket tettünk öt blokküzem -p't^óre A halai és kecskemé- 'i után fei vorn 3+’-an van buna -•'mén K,'skimfóleevbá-'án é= málnásán létesítendő hasonló (Folytatás a i. oldalon.J Miért szeretem az igazgatóm? L eírt kérdésként szokatlannak tűnhet, ám élőszóban gyakran teszik fel az emberek baráti körben, munkatársaik között, így is, de — a nem szócskát közbeszúrva is. Nehéz dolog első embernek lenni egy közösség élén, s nem könnyű a többiek, a különböző irányító posztok betöltőinek helyzete sem: a kollektíva mind igényesebben mérlegel, ahogy maga gyarapodik erkölcsiekben, úgy növeli, bővíti követelményei mércéjét, körét vezetőivel szemben. Ha maga egyet lépett előre, vezetőitől már kettőt kér számon; ha bizonytalankodik, elvárja, hogy vezetői határozottak legyenek; igényt tart arra, hogy meghallgassák véleményét. de természetesnek veszi vezetői felelősségét. Tréfa volt persze, de a ma- lícia felhangjaival. amikor egyik üzemünk igazgatója arról panaszkodott, hogy a hagyományos kövérek—soványak mérkőzésen „úgy isten igazából ki sem kiabálhatta magát”. Mindenki tombolt és kacagott körülötte, neki tudnia kellett a határt. És egy másik, látszatra ettől teljesen független eset: fiatal munkás szólalt fel a nagyüzem pártértekezletén, s keserűen panaszolta, hogy bár öt éve dolgozik a gyárban, de igazgatóját másként, mint különböző gyűlések elnökségében ülve, nem látta ... Valahol e két különálló szál összefonódik. Ez a „valahol” — azok az emberi — vezetői tulajdonságok, melyeket elvárnak, megkövetelnek mindazoktól, akiket a közösség bizalma — akár közvetlenül, akár közvetve, kinevezés útján — irányító posztra állít. K özhelynek számít ma már az az igazság, hogy a vezetés: művészet! És hogy mennyire az, ezt külön tudományággá válása, tanulmányok, sőt, tankönyvek bizonyítják. Több országban önálló egyetemi tanszék foglalkozik a vezetés elméletével és gyakorlatával, s mind nagyobb figyelmet szentelnek e kérdéskörnek a munkapszichológiai tanulmányok, felmérések, vizsgálatok is. A jó vezetés döntő feltétele a — jó vezető. Ám mit jelent e kétbetűs szócska: jó? Mi mindent kapcsolnak ehhez azok, akik napról napra vizsgáztatói, elbírálói, megíté- lői vezetőiknek? Legyen jószívű, megértő; szigorú és igazságos; nagyvonalú és precíz; nyílt és diplomatikus; közvetlen és tekintélyes; szakértelméhez kétség se férjen; hallgasson mások véleményére, de ne hagyja befolyásolni magát; s mindez néhány, találomra kiragadott példa c-supán! Képtelenség mindezeknek megfelelni, eleget tenni? A tények, napjaink valósága bizonyítja, hogy mind több az olyan vezető, aki megüti a közösség magas mércéjét, vezetőként és emberként lépést tartott, s tart ma is a növekvő követelményekkel. TKré mutasd magad másnak, «•11 mint ami vagy” — így ** fogalmazta meg vezérlő elvét a néhány perces, bensőséges ünnepségen a nyugdíjba vonuló „öreg harcos”, aki egyhuzamban harminchat évet töltött a gyárban, s az utolsó tizenhetet úgy, mint igazgató. A szó nemes és igaz értelmében szerették, tisztelték: szerkezeti lakatosból lett olyan irányító szakemberré, akinek tanácsát sokszor kérték tudományos intézetek, szakmai tudományos egyesületek, s aki ugyanakkor egyik legaktívabb tagja volt a városi pártbizottságnak is. Titok? Sajátos adottság? Igen; adottság is kell a vezetéshez. Tehetség, rátermettség. A jól elsajátított szakmai tudás önmagában még édes-kevés, s nem szűkölködünk olyan példákban, hogy a képzett szakember — csapnivalóan rossz vezető! A két, igen határozottan megfogalmazott alapvető követelmény, a szocializmushoz való hűség, s a nagy szakmai fölkészültség mellé más, s nem kevésbé fontos emberi vonásoknak is társulnia kell. Az igazságérzetnek, a következetességnek, az igényességnek önmagával és másokkal szemben, az emberek iránti tiszteletnek, a mérleget ni tudásnak; s csak ezeken belül is hány szálra bontható még mindaz, amit egy vezetőnek — igazgatónak, de a szakirány vezetőnek is! — tudnia, gyakorolnia kell. Mert hiszen a mérlegelni tudás ad bátorságot ahhoz is, hogy merjen igent és nemet mondani, magabiztosan éljen jogaival, hatalmával, amikor arra szükség van, ám tudja nagyon pontosan, hol az a határ, amelyen túl már a visszaélés kezdődik. A z említett, s ezekhez hasonló emberi tulajdonságok kiindulópontja csak a rátermettség, a természet adta tehetség: kemény, céltudatos munkával kell — az előbb említett igazgató szavaival élve — „könyörtelen szobrászként” leválasztani magunkról mindazt, ami rossz, visszahúzó, vagy csak — felesleges. Nincsenek született jó vezetők, de vafmak tehetséges, rátermett emberek, akikből kellő akarattal és felkészültséggel jó vezető — lehet. Ha maguk is megtesznek mindent ennek érdekében, s ha környezetüktől megkapják a kellő segítségét. A kezdő mérnököt formálta az egyetem is, ám a döntő élményeket, hatásokat első munkahelyén kapja; a legjobb szándékú, nagy tehetségű műszaki ember is megbukhat, ha ellenszenves emberi magatartása miatt a közösség megtagadja tőle a támogatást. I gaz a szólás: kettőn áll a vásár. És még inkább valós tartalmat nyer a gazdaságirányítás új rendszerében, amikor a pártszervezet és a szak- szervezet a dolgozók képviseletében döntő szerepel kap a vezetők kinevezésében, megerősítésében vagy felmentésében, de ugyanakkor a termelői kollektívának is az eddigiekhez mérten jóval több, életrevalóbb támogatást kell adnia a vezetésnek, a vezetőknek. Mert csakis így, a kölcsönösség teljes betartásával lehet válaszolni nyugodt lelkiismerettel a kérdésre, miért szeretem, vagy nem szeretem az igazgatómat, más vezetőmet?! m. 1. Űj iparitanuló.iskola Kalocsán Szombat délelőtt átadták rendeltetésének Kalocsán az új héttantermes iparitanuló-iskolát, amelyet másfél millió forintos költséggel a Munkaügyi Minisztérium és a város létesített: A minisztériumot az átadási ünnepségen Csillag László, a szak. oktatási főosztály vezetője képviselte. Kaszap Antal, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese ünn ■ pi beszédében hangsúlyozta: mo6t már sokkal rendezettebb körülmények között tanulhatnak az ipari tanuló fiatalok, s ezt a változást minőségi javulásnak kell követnie. Kovács Ferenc igazgató vette át az űj épületet és tett ígéretet a tanuló ifjúság nevében a jó munkára.
