Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

4. oldal. Valamennyi társadalmi erő összefogásával lehet megoldani fokozatosan a lakásgondokat (Folytatás -a 3. oldalról.) üzemek, tervezése. Ezek évente összesen 40 millió téglának meg­felelő blokkot gyártanak. Az építkezések kavicshiányát a Du­na Bács megyei szakaszáról pó- ' toljuk. Az állami építőipart az eddi­ginél jobban szeretnénk be­vonni a társasház-építkezésbe, Egyik módja ennek a félkész házak építése amely lehetővé teszi az állami építőipar sza­bad blokk-kapacitásának fel- használását és a befejező mun­kákba a különböző vállalatok­nál dolgozó karbantartó építő és szakipari munkások bevoná­sát. KÉRDÉS: Tudjuk, hogy a tő- niegis-zerveaeteK és a tanácsok eddig is hatékony segítséget adtak a magán-lakásépítkezé­sek lebonyolításához. Most mi­lyen további elképzelések van­nak, milyen lehetőségek kínál­koznak a társadalmi akciók kiszélesítésére ? VÁLASZ: A tömegszerveze- tektől rendkívül sokat várunk a munka megszervezésében. A megye területén a KISZ, és a népfront által szervezett lakás- építési akciónak a második öt­éves tervidőszakban kiemelkedő eredményei voltak, ami külö­nösen Baja, Kiskunhalas és Kecskemét városokban jelentett nagyobb számú lakásépítést. Azon túl. hogy tanácsi szer­veink, a KISZ és a népfront akciót területkijelöléssel, köz­műjuttatással és esetenként építőipari kapacitással is mesz- szemenően támogatják, e szer­vektől azt kérjük, hogy az élen­járók tevékenységét tanulmá­nyozzák, gyűjtsék össze azokat a tapasztalatokat, amelyek hasz­nosításával gyorsíthatják, kiszé­lesíthetik a magánerős építkezé­seket. KÉRDÉS: A lakások elosztá­sával kapcsolatban az utóbbi időben több észrevétel hangzott el. Ezért szeretném^ választ kapni arra, hogyan történt az elosztás, vannak-e olyan fel­mérések, amelyek alapján az igazságosság elvét még fokozot­tabban lehetne érvényesíteni, s lehetne-e az elosztást nyilvá­nosabbá és tervszerűbbé tenni? VÁLASZ: Az állami erőből újonnan épülő lakások elosztá­sáról kormányhatározat rendel­kezik, melynek alapján az ille­tékes tanács végrehajtó bizott­sága az első bérlő kijelelölési jogával az esetek túlnyomó többségében, az egyes vállala­tok, intézezetek, intézmények vezetőit hatalmazza fel. A la­kosság széles rétegeiből jelent­kező, mind nagyobb számú la­kásigény szükségessé teszi az elosztás egy másik — tanácsi kiutalásos rendszerének fenn­tartását is. Ezért hasznos kez­deményezés volt Kecskemét és Kalocsa, majd később a többi városokban is a lakásügyi ál­landó bizottságok létrehozása, melyeknek tagjai segítették a hatóságokat a rendelkezésre ál­ló lakások igazságosabb elosz­tásában. A lakáselosztással ösz- szefüggő észrevételek okát ál­talában nem e bizottságok te­vékenysége szolgáltatta, hanem az, hogy kevés olyan lakás volt, amelynek kiutalási jogával e bizottságok rendelkeztek. A la­kásbizottságok tagjai ugyanis a helyszínen vizsgálták az igény- jogosultság mértékét, ennek megfelelően javasolták a ható­ságnak a lakáshoz juttatást. Kalocsán a bizottság sürgősségi listát is felállított az igényjo­gosultakról. amit közszemlére bocsátott. Ügy érezzük tehát hogy a lakásbizottságok, amennyiben további hatáskört kapnak, és több lakás fölött rendelkeznek, alkalmasak arra, hogy megfele­lő, ieazságos elvek alánján va- lósvdinn rnes a Jakáselosztás A jövőben viszont célszerű lenne, hogy az újonnan épült lakások nagyobb százalékát a lakásbizottságok javaslata alap­ján osszuk szét. Ennek elősegí­tésére e bizottságoknak és ak- tivahálózatuknak számba kell venniük az igényjogosultakat. majd több évre szóló sürgősségi listát felállítani, amelyben név szerint szerepelnek azok, akik a rászorultság mértéke szerint la­kást kapnak. E névsort köz­szemlére kell tenni, hogy a la­kosság bírálat alá vegye és ja­vaslatokat fűzzön hozzá. Ezt kö­vesse a névsor végleges jóvá­hagyása, s annak következetes betartása a lakáshoz juttatás­nál. Ami a nyilvántartásokat ille­ti, arról elmondhatom, hogy az Építésügyi Minisztérium kör­rendeletben szabályozta ennek módját. Ezek a meglevő nyil­vántartások alkalmasak arra, hogy egy jól működő lakásügyi bizottság, vagy a lakásügyi ha­tóság az elosztást a közérdek­nek megfelelően végezhesse. Természetesen azért itt is indo­koltnak látszik az eddigi gya­korlat felülvizsgálata. Mégpedig annak érdekében, hogy az el­osztásnál, az eddigieknél job­ban figyelembe vegyük az igény- jogosult család jövedelmét és tartós javakkal való ellátottsá­gát. Itt érdemel megjegyzést az a körülmény, hogy a közvéle­ményt élénken foglalkoztatják az úgynevezett minőségi lakás­cserék. E cserék gyakran meg­tévesztően hatnak a közvéle­ményre, mert úgy gondolják, hogy egyes személyek — bár lakásuk volt — más lakást kap­tak, ugyanakkor nem jutnak lakáshoz olyanok, akik igénylő­ként vannak nyilvántartva. Vé­leményem szerint a minőségi lakáscserék — korlátozott mér­tékű — engedélyezésére szük­ség van. Indokolja a minőségi lakáscserék engedélyezését, hogy a kisebb lakásokban lakó, na­gyobb létszámú családok ezzel megfelelőbb körülmények közé kerülhetnek, továbbá így nyer­het külön elismerést a szocia­lista építésben kifejtett mun­kásság is. Olyan tapasztalataink is vannak, hogy az új, maga­sabb értékű lakások kijelölt bérlői — ellenszolgáltatás mel­lett, vagy anélkül — néhány hónap után lakáscsere engedé­lyezésre terjesztenek elő kérel­met, mert a magasabb lakbér, vagy zártabb környezet miatt el kívánnak költözni. Ilyen ese­tekben lényegében nem a rá­szorultak elől vonnak el laká­sokat, mert a minőségi csere folytán felszabadult lakást is igénylők részére biztosítják. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a megye az erőteljes iparosítás útján van, továbbá kulturális és egészségügyi tekintetben is nagy a fejlődés. B területek szakemberellátása lakáskérdés is, amire szintén gondolnunk kell, hiszen egy-egy szakember ide- telepü lésétől sokak foglalkozta­tása, kereseti lehetősége, vagy éppen egészségvédelme, műve­lődési lehetősége függ. KÉRDÉS: Várhatóan milyen hatással lesz a gazdaságirányí­tás 19€ 8-ban életbe lépő új rendszere a lakásépítkezésekre, beruházásokra? VÁLASZ: A reformtól sokat, s úgy gondolom, sok tekintet­ben várhatunk előnyös változá­sokat, Elsősorban azért, mert a reform alapvető célkitűzése a szocialista gazdaságban rejlő lehetőségek jobb kihasználása és a gazdasági fejlődés ütemének növelése. Ebből következik, hogy nagyobb anyagi erők sza­badulhatnak fel, s az eddigiek mellett a vállalatoknak, szövet­kezeteknek is sokkal nagyobb lehetőségei lesznek a lakásépí­tésre. Bízunk abban is, hogy a reform nyomán az építőipar ter­melése inkább lépést tart az igényekkel, erőteljesebbé válik a kapacitásbővülés és megszűh- nek a ma még sok akadályt je­lentő megkötöttségek. E kötött­ségek feloldása jelentkezik a beruházások előkészítésénél meglevő bürokrácia csökkenté­sében, a lakásépítő szervek, vál­lalatok. közösségek és egyéb ki­vitelezők önállóságának növelé­TÉ£? ISTVÄM seben. A reform végrehajtása során fokozottan lehet számol­ni a tanácsi, vállalati sajáterős és magánlakás-építés helyi és állami támogatására. Mindezek után összegzésül még szükségesnek tartom el­mondani, hogy az ötéves terv kezdete mindig az indulás, az erőgyűjtés időszaka. Így az 1966-os és 1967-es évben a bá­zishoz képest kevesebb lakás felépítésével lehet számolni, de a következő három évre olyan tervszámokkal rendelkezünk, amely a bázisidőszakot erőtel­jesen meghaladó lakásépítési ütemet kíván. S ha a társada­lom, a megye egész lakossága magáévá teszi azokat a felada­tokat, melyek a lakásgondok enyhítése során ránk várnak, akkor a terven felüli építkezé­sek lehetősége is felmerül. Ép­pen ezért minden eddiginél töb­bet kérünk a tömegszervezetek­től, a tanácsoktól, a szakappa­rátustól és az egyéntől, s mind­azoktól, akik terveink megvaló­sításáért bármit is tehetnek. Perny Irén—Eszik Éva 40. Meddig tarthatott? öt per­cig, (tízig, félórát, egy órát? Fr, incis nem érezte az időt, csak kimeredt szemekkel fi­gyelte a jóst, aki végül heve­sen rángatózni kezdett, majd megmerevedett. Rossz angol­sággal suttogta: — ön szerencsés ember! ön a bátrak bátra! Gazdag lesz és boldog, híres és megelége­dett! Aztán felengedett a merev tartás. Első hétköznapi mozdu­latként a tenyerét nyújtotta Rowers felé. A pilóta két egy- rupiást helyezett bele. A kéz nem húzódott vissza. A jós megszólalt: — öt rúpia, uram! öt rúpia jár! A pilóta odaadta a három rúpia különbözetet. „Korunk nagy csodája” félretaposott sarkú cipőiben kicsoszogott. S máris ott termett nesztelen lépteivel Rowers asztalánál a pincér. Ugyanaz, aki előző nap fölajánlott^, hogy a jóst oda- küldi az asztalhoz. — Mit parancsol, uram? — kérdezte. — Narancslevet! A pincéjr meghajolt. Arcán ugyanaz a szemtelen vigyor ült, amelyben Rowers előző nap kihívást látott. — Igenig uram, egy narancs­levet! És, ha szabadna figyel­meztetnem,; helyesen tenné, ha kezet mosjna! „Korunk nagy csodája” ugyanis trahomában szenved, és nem szeretném, ha alázatosan tisztelt uraságod is elkapná tőle... Rowers megfogadta a jóta­nácsot, nelfogy megkapja ezt a fertőző siembetegséget. Jól­esett, ahqgy a mosdóban a csuklójára engedte a hidegvi­zet. És már szidta magát, hogy babonás vénasszony mód­jára hagyta, hogy a jós befo­lyása alá | kerüljön. A . szem­fényvesztő alighanem mindig ugyanezt á szöveget jósolja, legalábbis fiatal és gazdag ven­Társadaimi munkások a Petői i-szigeten A 9. sz. AKÖV bajai kirendeltségének dolgozói társadalmi munkában bővítik a helyi Petőfi-szigeten levő vállalati üdülőjü­ket. A régi épület mellé két új kabinsort és egy társalgót létesí­tenek. A kőműves munkát kivéve minden egyéb tevékenységet saját maguk végeznek el. Ismét a velőscsoiitfól Átadták a KISZ K. B. vándorzászlaját a kecskeméti repülő alakulatnak Szombaton délelőtt 11 érakor zsúfolásig megtöltötték a kecs­keméti repülő alakulat kultúr­termét az egység katonái és tisztjei. Pontosan 11 órakor vette kezdetét az a bensőséges ün­nepség, amelynek keretében az alakulatnak átadták a KISZ Központi Bizottságának vörös selyem vándorzászlaját. Az el­nökségben helyet foglalt Borsos György, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, a KISZ Köz­ponti Bizottságának tagja, Gáti Sándor alezredes, a magasabb egység pártbizottságának tit­kára, Erdélyi Ignác, a város» pártbizottság első titkára, vala­mint sok magas rangú katona­tiszt. A megnyitó után Borsos György, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára emelkedett szó­lásra, s beszédében méltatta az egész alakulat személyi állomá­nyának kiváló tevékenységét, amelyet a katonai, a harci és a politikai kiképzésben elértek. Ezt követően azokról a felada­tokról szólt, amelyek néphadse­regünk KISZ-fiataljai előtt ál­lanak. A beszéd végeztével Bor­sos György átnyújtotta az ala­kulat KISZ-bizottsága titkárá­nak a KISZ Központi Bizottság vándorzászlaját és tolmácsolta a Központi Bizottság szerencse- kívánatait. A megyei KISZ-bizottság első titkárának beszéde után Kocsis Mihály főhadnagy, az alakulat KISZ-bizottságának titkára, majd az alakulat parancsnoka mon­dott beszédet. A vendégek az ünnepség után megtekintették az alakulat csapatmúzeumát, mely­ről nagy megelégedéssel nyilat­koztak. G. G. „Hol van hát a velőscsont?” —, ezzel a drámai kérdéssel indítja j címünkre érkezett levelét Walter I Lajos, az 1301-es számú kecskeméti J húsbolt vezetője. Azért tart illeté­kesnek bennünket a válaszadásra, mert augusztus 26-1 számunkban szóvá tettük, hogy a Kiskunfélegy­házi Húsipari Vállalatnál jelentős mt nnyiségű velőscsont halmozódik, mivel az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat elzárkózik az átvételé­től. Levélírónk kétségbe vonja akkori cikkünk megalapozottságát, mond­ván: „több mint egy hónapja köz­vetlenül szállítja az árut a félegy- hái vágóhíd a kecskeméti húsbol- tol nak. A megrendelőn mindig sze­repeltetem a velösesontot, de a mai napig egy kilót sem k .ptam." Nyilvánvaló, hogy sántikál az el­marasztalás alapjául szolgáló Indok. Augusztus 26-án ugyanis vígan le­hetett csonteladási problémája a vágóhídnak, annak ellenére, hogy Walter Lajos megrendelései körül­belül október l-től — másfél hóna­péi említ levelében — kielégítetle­nül maradtak. De ne beszéljünk feltételes módban, amikor minden okunk megvan rá, hogy kijelentőt használjunk. Tehát: augusztus 26-án valóban vevőt keresett a velőre a húsipar. Miután pedig ezt a sze­repkört — különféle indokok alap­ján — a Bács megyei Élelmiszer Ki kereskedelmi Vállalat nem volt hajlandó betölteni, a félegyháziak más tájakon, zömmel Budapesten értékesítették az árut. (Így zárójel­ben jegyezzük meg: már-már úgy alakult a helyzet, hogy a MÉH-nek kell átadni, kilónként 20 fiUérért.) Hz volt akkor. És mi van most? Huszik Gyulának, a Húsipari Vál­1966. november 13, vasárnap lalat áruforgalmi osztályvezetőjének tájékoztatása alapján közölhetjük Walter Lajossal, hogy időközben igen keresett cikk lett megyeszerte a velőscsont. Elsősorban azért, mert a kereskedelem kérésiének eleget téve, 10—15 centiméteres darabokra fűrészelve szállítják a boltokba. De talán senki sem illet bennünket a szerénytelenség vádjával, ha úgy véljük, hogy a kereskedelmi érdek­lődés fokozódásában cikkünknek is volt egy kis szerepe. Napi 3—4 mázsa csontót termel­nek ki jeiénleg a vágóhídon, és ennek tekinjtélyes hányada velős. A kiskereskedelmi vállalat boltjain kí­vül igényeinek csontot á fóldimű- vesszövetke^eti üzletek és a yen- déglátóipar is. így időnként előfor­dulhat, hogy nem minden megren­delést tudnak marailéktahfmil ki­elégíteni. AZ 1301-es számú kecske­méti húsbolt vezetőjének a panasza azonban meglepte Huszik Gyulát. Megígérte, hogy utánanéz az elosz­tásnak. A vizsgálat eredménye min­ket is érdekel. Augusztus 2S-án ezt a címet ad­tuk a cikkünknek: „Vevőre vár a velő”. Most) ügy tűnik fordítóét a helyzet: a vevő vár a velőre. Med­dig? Ha a jobb elosztás sem segít, akkor egészen addig, amíg nem termelünk több velőscsontot. Mivél pedig egy-égy szarvasmarhánál a lábszárcsontok száma adott — és d tudomány mai állása mellett könnyűszerrel nem is növelhető — nincs más hátra, mint több vágó­állatot tenyészteni. A velőscgont-rajongók széles tö­megeivel együtt, reménykedve vár­juk a közős gazdaságok Ilyen ér­telmű híradását. B. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom