Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Világ proletarian, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 232. SZÁM Ara 60 fillér ^ 1NT£?£l966. október i. szombat II pár! és a KISZ megyei végreiiajtő bizottságainak együttes illése Pénteken délelőtt Kecskeméten a megyei pártbizottság szék- házában a párt és a KISZ megyei végrehajtó bizottságai együttes ülést tartottak, amelynek keretében megtárgyalták „A KISZ Központi Bizottságának állásfoglalása a KISZ munkájának néhány időszerű kérdésében és az ezzel kapcsolatos megyei feladatok” című előterjesztést. Az együttes ülésen részt vett és felszólalt Pulai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője. Döntés után Szüret - új módon B eszédes kép a sokszor bizony küzdelmes ötévi idő- " szakról... Nem új, amit hallottunk, hiszen évenként megvitattuk a költségvetést és értékeltük terveink végrehajtását. Mégis: az új tervciklus, további céljaink szempontjából rendkívül érdekes, hasznos volt az összegezés.’’ — így kezdte felszólalását a héten lezajlott megyei tanácsülés vitája során a testület egyik tagja. A felelősségteljes, igen aktív tanácskozás sodrásában nem jutott idő e megállapítás mögött rejlő gondolatok feltárására. Pótoljuk hát ezúttal. Az elért eredmények birtokában könnyen elfelejtjük az elmúlt küzdelmeket. Akárcsak az öt évvel ezelőttit is. Hiszen természetes, hogy a fejlődésben nincs megállás, a kielégített igényeket mindig újabbak és újabbak követik. És magától értetődő az a nyugtalanság is, amely a további előrelépést sürgeti, kíséri. Egészséges tünete az egyre többre, jobbra való törekvésnek. Ám, egy erőt kölcsönző forrástól fosztjuk meg magunkat, ha elmulasztjuk a visszapillantást az útra, amely a mához vezetett! M integy három és fél milliárd forint volt a megye költség- vetési kiadásainak összértéke a második ötéves terv során — hangzott el a tanácsülés beszámolójában. Nem utolsósorban ennek jóvoltából erősödtek a megye termelőszövetkezetei, fejlődött — 16 ezer új munkalehetőséget is nyújtva — az ipar, épült 548 kilométer út, 1 millió 200 ezer négyzetméter járda, létesült 30 új törpevízmű. És hosszan sorolhatnánk az egészségügy, kultúra területén elért fejlődést, az elmúlt öt évben épült 11 ezer új lakást, ami jelentős lépés volt a még ma is nehéz gond felszámolása útján. B e tényéknél érdemes megállni és felidézni, hogy öt esztendővel ezelőtt mindezekkel szegényebbek voltunk! Az elért eredmények, a ma már elkönyvelt, természetesnek tűnő van, akkor még igény volt. Anyagi fedezetet követelő, cselekvést, tetteket parancsoló szükség. De akartuk — és a tervezett célkitűzéseket sok tekintetben túl is teljesítve — elértük. Vállt-vállvetve, következetes, teremtő munkával. Hiszen csak a társadalmi segítségével 130 millió forint értékkel járult az eredményekhez a megye lakossága. K i merné állítani — a beszédes számok ismeretében is —, hogy most már az öt évvel ezelőtti mindéin igény lekerült a napirendről, hogy mindent elértünk, ami már akkor is megoldásra várt? Ilyet állítani — felelőtlenség lenne. Annál is inkább, mivel köztudott, hogy sok tekintetben évszázados elmaradottságot felszámolni — nem megy varázsütésre. Amire társadalmunk erejéből, a megye lakosságának tehetségéből és szorgalmából futotta, s ez bizony nem volt kevés, megoldódott. Igen, megoldódott sok régi gond. - s a kielégített igények talaján számos új igény szüle tett. Maradt azonban még megoldásra váró régi is. Ám a teremtett új értékek erős alapot jelentenek további céljaink eléréséhez. És a szerzett tapasztalataink is ide sorolhatók, amelyek közül a hibáson okulva, s a jót hasznosítva, erőnk, lehetőségeink, tehetségünk tudatában járhatjuk az utat tovább. Szilárdabb alapról, magasabb szinten. E lhangzott a megyei tanács ülésén ilyen gondolat is: „Az elmúlt ötéves időszakban elért eredményeinket — a fejlődés kisebb-nagyobb fékjeiként — kísérték hibák is. Pedig nem kell elfogadni a hibát azért, mert van eredmény. Ez nem törvényszerű!” A megye fejlődéséről határozó, s azt irányító testület mélységes felelősségérzetére valló megjegyzés. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a céljainkhoz vezető út, az újabb és újabb feladatok megoldása gyakran még kipróbálatlan módszerekkel történik, fennáll a botlás, a melléfogás veszélye. Ám a nagyon gondos előrelátás, a tények és eshetőségek latolgatása a minimálisra zsugoríthatja a hibák előfordulását. S az erre való törekvés sokféleképpen jelentkezett a megyei tanácsülés vitájában elhangzott javaslatokban, észrevételekben, amelyek niár a jövőre, a soronkövetkező feladatainkra vonatkoztak. A továbbiak középpontjában az embérről való fokozott gondoskodás áll, ez volt a vezérfonala — mondhatni a döntése — a megyei tanács ülésének. Ez tükröződik az elért eredményekben, abban a szilárd alapban, amelyre a jövőt építjük. És abban a törekvésben is, amelyet így tömöríthe- tünk: A lakosság véleményére támaszkodva, igényeinek fontossági sorrendjében, s velük együtt munkálkodjunk harmadik ötéves tervünk célkitűzéseiPénteken reggel plenáris ülésre ült össze a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülést Brutyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja nyitotta meg. A napirend első pontjaként a Szakszervezetek Országos Tanácsa Virizlai Gyula SZOT-titkár előterjesztése alapján megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. A dokumentummal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a SZOT eljuttatja a párt Központi Bizottságához. Ezután Beckl Sándor SZOT- titkár számolt be az idei nép- gazdasági terv teljesítéséről és a kongresszusi munkaverseny első félévi tapasztalatairól, valamint a további feladatokról. Emlékeztetett a SZOT-nak arra a határozatára, amely kimondta, hogy a terv alapvető céljainak megvalósítására kell irányulnia a termelést segítő szakszervezeti munkának is. — Az idei munkánk inkább csak üzemi próbának számít — mutat a feldolgozó teremben a négy fekvő présre Szaniszló János, a telepvezető fiatal helyettese. Jólesik a szemnek végignézni az Izsáki Állami Gazdaság Agárdy-telepi pincéjén és szőlő- feldolgozóján. A homokpusztán messziről felsugárzik a korszerű stílus üveg—beton—műanyag harmóniája. Nézzük meg hát közelebbről! A feldolgozó előtt a fogadó ciszternáknál állunk meg. Felettünk színes műanyag tető. A tartályok lefelé keskenyedő alja darálóban végződik. Lent: föld alatti gépkazamata, vaslétrák, csőrendszerek. A darált szőlőből bogyózó gép választja ki a kocsányokat. Ily Ugyanezt a célt tűzte maga elé a IX. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny is. A kongresszusi munkaverseny eredménye ma már számokban is lemérhető. Az első nyolc hónapban az előző évhez képest meggyorsult a fejlődés üteme. A szocialista munkaversenyben nemcsak a dolgozóktól várjuk el, hogy többet és jobbat alkossanak, hanem járuljanak hozzá ehhez a műszaki-gazdasági vezetők is. Többek között azzal, hogy a dolgozók közvetlenül érezzék a több és jobb munka eredményét. Bejelentette Ejckl Sándor, hogy a SZOT t tkársága. illetve elnöksége rövidesen megtárgyalja a Munka törvénykönyve módosításával, valamint a kollektív szerződések rendszerével kapcsolatos tervezeteket. A vállalati önállóság növekedése egyenesen megköveteli az üzemi demokrácia erősödését. Arra kell törekedni, hogy a termelési tanácskozások valómódon idegen zamatok nem kerülnek a borba. A zúzalék innen, szivattyú közbeiktatásával, a feldolgozó magasába kerül. A színmust, amely a szőlő saját súlya által préselööík ‘ ki,' már egyénesen az előülepítőbe folyik. Ez a présmustnál értékesebb: több cukrot, választékosabb ízeket tartalmaz. A borversenyekről ezek „hozzák” az érmeket. Forognak a prések. Az ülepítőben csak pár órát pihen a must. Elég idő ahhoz, hogy a durvább szennyező anyag leülepedjen. Az 500 hektós betontartályban már 48 óra az ülepedési idő; mire a forrás megindul, kristálytiszta a must. — Igazán jó bort csak így lehet nyerni — mondja Unoka Gyula, az állami gazdaságok ban a dolgozókkal való együttes vezetés érdemi fórumaivá váljanak — fejezte be beszámolóját Beckl Sándor. A beszámolót a tanácsülés egyhangúlag tudomásul vette és állást foglalt az idei népgazdasági terv teljesítéséről, valamint a további feladatokról. A tanácsülésen felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, továbbá Vas Imre, a művészszakszervezet, Tóth Anna, a textilesek, Simon Antal, a bányászok, dr. Darabos Pál, az orvosegészségügyi dolgozók, Szabó Antal, a vasutasok, Földvári Aladár, a közlekedés- ügyi dolgozók és dr. Jókai Lóránt. a közalkalmazottak szakszervezetének főtitkára, Készéi Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Molnár Ferenc, a SZOT tagja és Mónus Gábor, a Munka szerkesztője. A tanácsülés Brutyó János nak, a SZOT elnökének zárszavával ért véget. íMTIi megyei igazgatóságának főkertésze, amint vógigsétáluink a pince patika-ragyogás ú csempefolyosóin. Ám számomra az is érdekes: hány ember szükséges a feldolgozó kiszolgálásához. — Hat — hangzik a válasz. — Kettő közülük gépkezelő, a többi kisegítő. Nyújtott műszakban kétezer mázsa a napi kapacitás. Ennek kihasználására az idén még nem kerül sor —, az állami gazdaság 1900 hold szőlőjének fele még jövőre, s az azt követő években fordul termőre. Olaszriz- ling, hárslevelű, furmint. Megkérdem Leboczki Jánostól, a gazdaság főkertészétől: milyen az idei szőlőtermés. — Tűrhető — válaszol. — Az átlag 35 mázsa. Az ezerjó szedését 16 cukorfokkal kezdtük. Később elérte a 22 fokot. A kadarka cukorfoktartalma 16—17 fokot mutat. Végeredményben 40 ezer mázsa szőlőt szüretelnek az idén. Ennek egynegyedét — a sárfehér szőlő javát — exportládákba rakják. A többi a présbe kerül. Ennek a leve azonban nem tölti meg az 52 ezer hektó befogadására alkalmas pincét. A szomszédos gazdaságoknak is módjuk lesz itt a tárolásra. És a szüret? Az állami gazdaság dolgozói kevesen vannak. Segít azonban a miskolci kohásztechnikum kétszáz diákja. A lányok a szőlőt szedik, a fiúk puttonnyal hordják a termést a tábla szélén álló pótkocsikra, illetve azokra szerelt billenő kádakra. A nagyüzemi szőlőben, ha termőre fordul, ez a munka is könyebbé válik: a szállító járművek beállhatnak a sorok közé. A szüret teljes gépesítése azonban még a távolabbi jövő feladata. S addig nélkülözhetetlen a diákok segítsége. A régi szüretek romantikája visz- szahozhatatlan, a nagyipari szintű technika teljes „frontáttörésére” pedig még várni kell. A tanulóifjúság közreműködése az őszi betakarításban — az átmeneti idők jelensége. H. D. Borsos Sándor gépkezelő a feldolgozó csarnokban. nek sikeréért. Perny Irén Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa
