Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
Biztató ív//// Imii történde Újabb Katona József-dokumentumok Amint két alkalommal is közzétett felhívásunkból az olvasók értesülhettek, lapunk zerkesztőbizottsága pályázatot rt ki rövid elbeszélésekre, úgy- levezett tárcanovellákra. Az efféle pályázatok arány- ag ritkák a napilapokban. Hi- zen az irodalmi élet támoga- ása, az alkotók biztatása, ösz- ön*ése nem elsősorban a mi eladatunk. A Petőfi Népében s csaknem egy évtizede volt ,tótjára ilyen pályázat. Most riégis helyénvalónak láttuk, ,ogy a rendelkezésünkre álló nyagi eszközökhöz mérten sejtsünk megmozgatni az irodalmi közvéleményt. Alkalmat karunk adni jó művek szüle- ésének mind anyagi, mind pe- ig erkölcsi buzdítással. A Bács-Kiskun megyében élő lkotoknak ugyanis nincs saját ajtóorgánumuk, mint néhány zerencsésebb, nagyobb irodalmi és művészeti múlttal ren- élkező megyében. Nem ez az ka természetesen annak, hogy álunk az irodalmi élet ke- esebb eredményt tud felmu- itni, de ez a tény semmiképen sem ösztönző az írók szálára. Ilyen körülmények kö- itt a megyei pártbizottság na- ilapjának, mint a publikálás jyetlen keretének különösen agy szerepe van az irodalmi t művészeti élet fejlődésében, hetőségeinek bővítésében, a iőst induló fiatalok felkarolá- í ban ugyanúgy, mint a már mert nevű szerzők újabb mű- zinek megjelentetésében. Ezt szerepet, gs ezt a publikálá- lehetőséget hiba volna települni. A vasárnaponként és anepnaponként megjelenő 'űvelődés, irodalom, művé- ■et című rovatunk évente keiken 120 újságoldal terjedelmet jelent. Megközelítőleg en- ik a felét számolhatjuk a jomdai szabványokszerinti érzői ívekben, ami 8—10 lci- bb kötet terjedelmének fe- l meg. Ennyi könyv pedig lenleg egyetlen vidéki városin sem jelenik meg, ha még y fejlett és nagy hagyomá- jokat felmutató is az irodal- i élete. Ezt a nem is kis lehetőséget cárjuk tehát a jövőben az ed- ginéi is jobban kamatoztatni, ■t szolgálja a most kiírt pá- ázat. Amint a magyar iro- ilmi élet egészében, a megye odaírni életében méginkább : elbeszélés a „hiánycikk”. Éppen ezért hirdettünk ebben a műfajban pályázatot: S hogy a terjedelem viszonylag szűkre szabott — legfeljebb 150—160 gépelt sor lehet egy-egy pályamű — annak a napilap korlátozott lehetőségeiben kell keresni a magyarázatát. Hiszen a beérkezett közölhető műveket meg is akarjuk jelentetni. Szeretnénk elérni, hogy az alkotók figyeljenek fel a felkínált lehetőségre, éljenek vele. Függesszék tekintetüket az eddiginél jobban, céltudatosabban a mára, gyorsan fejlődő életünk társadalmi változásaira, azokra a jelenségekre, amelyek a növekvő jólét, egyéni és társadalmi biztonság légkörében oly ékesén szólnak rendszerünk mellett. Katona József kéziratainak zöme a Koháryszentlőrin- cen volt polgármesteri vadászlak pincéjében 1944-ben megsemmisült. Joós Ferenc, az azóta már megszűnt Kiskunság c. folyóirat 1958. október—novemberi kettős számában részletes és pontos felsorolását adja az eddig ismert és újonnan feltárt Katona-dokumentumoknak. A Kecskeméti Állami Levéltárban azonban újabb, eddig ismeretlen iratokra sikerült bukkanni. Az egyik közérdeklődésre és irodalomtörténeti érdeklődésre számot tartó kézirat idős Katona Józsefnek (1766—1844.), a nagy drámaíró apjának levele, amely családi és személyi vonatkozásaira való tekintettél jelentős. A levél szövege a következő: „Szabados Ketskemét Városa Nemes Polgári Választott Közönségéhez nyújtott alázatos könyörgő levele a bent írottnak. Néhai Katona József volt Fő Fiscalis Fiamnak a nemes Város mellett több esztendők alatt „ közmegelégedéssel viselt hivatalbeli szolgá- lattyára bölcsen emlékezni mél- tóztatik, szinte azon jótéteményt, mellyet az eddig gyakorlott szokás szerént a Ns. Tanáts kegyessége az hivatalbelieknek idő közben történt halálok esetében azoknak Suc- ceszoraival v. attyafiaival éreztetett- hogy azon esztendei fizetések minden részben egészeit kiadattak, mint néhai Szomor Máté Fő Fiscalis, Szilágyi Istvány Fő Fiscalis, és Deák János Fő Nótárius Urak Succeszoraiknak ^kiadattak, ezen tapasztalt kegyességében bizakodván én is, néhai jó emlékezetű Fiam fizetését a Nemes Tanátstól egész esztendőre ki adatni kértem, hogy a temetési költségét nevezett Fiamnak kipótolhassam, hogy fent ne maradjon a késő maradéknak az emlékezetében, amaz régi köz mondás szerént „hogy a Tudós emberek úgy halnak el, hogy temetési költségeket az ő fáradságok jutalmából meg nem tehetik, a Hazája pedig sír-követ nem tészen nékik”. Melly- nél fogva kérem a Nemes Polgári Választott Közönséget, hogy hathatós közben járása és szószóllása mellett szokott kegyességének velem teendő megesmertetése tekintetéből a Ns. Tanáts előtt azt kegyessen eszközölni méltóztasson, hogy nevezett Fiamnak az eddig gyakorlott szokás szerént egész esztendei fizetése kiadattasson. Maradván tisztelettel a Ns. Polgári Választott Közönségnek alázatos szolgája. Id. Katona József.” Sajnos, a levél dátuma hiányzik. A Muzslai-féle iratok között (ahol előkerült) úgyszintén semmiféle feljegyzés nem található megírásának időpontjára vonatkozólag. A levél történetét mégis sikerült kideríteni a levéltárban található egyéb dokumentumok alapján, és így igen érdekes betekintést kapunk a feudális Magyarország jelentős önállósággal rendelkező városának, Kecskemétnek közigazgatási viszonyaira is (ha szabad beszélni ebben az időben közigazgatásról). Katona József 1830. április 16-án délben halt meg. A tragikus esemény váratlanul érintette családját. (Apja kint dolgozott a szőlőben.) Miletz János: Katona József családja, élete és ismeretlen munkái c. 1886-ban a Magyar Tudományos Akadémia által kiadásra javasolt és megjelentetett könyvében részletesen elemzi, hogy milyen gyorsan intézkedett az akkori városi tanács a Katonahagyaték felől, és ma már igen nehéz kideríteni, hogy milyen okoknál fogva húzta és halogatta a hagyaték ügyének lezárását. (Szobáját lezárták, apja távollétében összes iratait elvitték, nem engedtek betekintést apjának a hagyatékokba stb.) Minden valószínűség szerint az idős Katona József a fia temetési költségeinek kipótlásáért szóbeli kérelemmel fordult a város vezetőihez. De elutasító választ kaphatott, mert tudjuk, hogy kölcsönpénzből szerezte be a kiegészítést, és csak fia halála után két hétre kapta meg a bennmaradt évi fizetés felét. Ez a Szél Márton (akkori városi fő- pénztárnok) által vezetett 1829 —1930-as évekről szóló számadásban így található meg a 62. oldalon: „27. ápril. 1830. Fel vettem B. emlékezetű fiam félesztendei salláriumából 187 f. 30 ki-, váltóba: Idősbb Katona Jósef.” Amint kitűnik, a félesztendei fizetésnek is csak a bennmaradt részét kapta meg. Az eljárás szokatlansága indította idős Katona Józsefet arra, hogy kérje a közgyűlés közbenjárását a város vezetőinél. Ez volt a levél megírásának alapja. Sajnos, a megmaradt feljegyzésekből nem tudni, hogy a közgyűlés mit határozott. Valószínű, hogy a válasz kedvező volt. A szépen és stílusosan megfogalmazott levél (idős Katona József négy gimnáziumot végzett) apai megjegyzései a temetéssel kapcsolatban világosan rámutatnak arra, hogy az elismeréssel milyen fukarul bántak a város vezetői. (Előzőleg a városnak felajánlott Bánk bánért 100 forint jutalmat kapott írója.) Ezért becses az idős takácsmester levele, mert tele van keserűséggel az akkori viszonyok miatt és megsejti azt a nagyságot fiában, amit az utókor csak később vett észre. Jósa Iván Wein träger Adolf: Parasztok. íí ózsás néni a lányát kereste szemével, meg a szavá)1 is: — Hát az én Mariskám aztán. .1 megüli a szomszédolást... [felejti a lelkem, hogy meg íné fejni a Rézit, mivelhogy ő ,okta... Tudta azt mindenki a faluin. hogy Rózsásék Mariskája )lgos kis fehérnép, nemcsak karos, de hát a jó anya nem égszik meg azzal, hogy ezt indenki tudja, nem lehet azt égszer mondani sose, legényes áznál meg annál inkább. Így állított be Rózsás néni irökékhez. Török néni pedig osolygásfélét takargatva for- totta fejét a belső ház felé: — Bévül van a lelkem, a Fémmel. .. Itthon van szabadsági, szakaszvezető lett a karto- íéknál! Ezzel meg Török néninek kel- tt eldicsekedni, mivel nem indenkinek lehet szakaszveze- i katanafia! Aztán, hogy egyikük semmoz- ilt a belső ház felé. Török né- i gyorsan széket törült a könnyével. — Üjjék le. szomszédasszony, iér... Dehogyis ér rá Ilyenkor az sszonynép! Az aprójószág se apott még, aztán meg majd lorog az ember, hogy hol jár ilyen soká: azért mégiscsak letelepszik a vendég, mert az se illik, hogy visszautasítsa a szíves kínálást. Aztán arról került sző. amiről a faluban ilyenkor szokás, hogy szépen gyarapszik a hízó, hogy a Rézivei valami nyavalya van, kevesebb teiet ad, mint szokott. Török néni meg a tyúkjaira panaszkodott, hogy azok még annyit se tojnak, amennyi elég lenne a háznál. Baj is van, meg gond is. de azért öröm is akad, nem is kevés. Hogyne lenne öröm: Mariska olyan vidáman kacagott a belső házban, hogy a két asszony is el mosolyogta magát: — Ez a lány.. .1 Rózsás néni a fejét csóválta: — Nagyon itt felejtette magát. .. Török néni sem volt rest, megmondta, ami a szívén: — A Feri meséli, hogy megy a sora a katonaságnál. Biztos, valami jót mondott most is... Addig-addig beszélgettek a belső házban is, meg a konyhában is, mígnem egészen besötétedett. Mélykék este bujkált a házak közt. s csillagot villantott az ég. Rózsás néni egyre sűrűbben teklntgetett ki az üveges konyhaajtón a sötét udvarra: menni kéne már... Szedelőzködött is lassan, s Török néni végtére csak beszólt a belső házba: — Mariskám, lelkem, édesanyád jött érted! Mariska piros arccal lépett az ajtóba. A villanyfényben hunyorgott a (kislány, mögötte Feri is. Rózsás néni korholta a lányát, hogy nem illik ilyen soká elmaradni. Török néni meg egyre azt bizonygatta, hogy csalóka az idő. hamar esteledik, hiszen nem is olyan régen jött még a lelkem. Peri hazáig kísérte Marislkát, meg Rózsás nénit. Egy pohár borra is csak be kellett menni: s tíz óra lett. mire otthon bényitott a sötét udvarra és jókedvűen megveregette az elébe szaladó Bodri bozontos fejét. Törökék meg Rózsásék ettől kezdve valahogy sokkal többször köszöntötték egymást jó reggelttel, vagy jó estéttel, meg jónapottal is, mint addig. Se nem mondták, se nem mutatták még, hogy miért: mégis tudták mind a két házban, hogy a gyerekek miatt van így: és ha ők ezt akarják, ugyan miért akarnának az öregek mást? Ha egyszer a Feri meg a Mariska szeretik egymást! Feri már majdnem két éve katonáskodott, amikor levelet írt: február elején szabadságra megy és megtartják a kézfogót. Mariskának is megírta: a kislány megilletődve újságolta édesanyjának. Rózsás néni mosolygott. — Jól van. lelkem.., jöjjön csak Feri nyugodtan. Törökék még aznap este ünnepi ruhában látogattak el Rózsá- sékhoz. hogy a Feri szándékáról beszéljenek. Mariska a kemence padkáján ült; lesütötte a szemét, világért se nézett volna Törökékre, de még az édesanyja tekintetét is kerülgette. A két öreg nemsokára poharat emelt. A pohárban tündökölt a piros bor, talán csak a Mariska arca volt pirosabb annál... ... így történt, hogy augusztus végén Török Feri egy gyakorlat szünetében olyannyira ráfeledkezett a kézfogó után készült fényképre, hogy észre sem vette: az egész raj ott áll mögötte. Valamelyik elköhintette magát. Feri hirtelen zsebrevág- ta a fényképet, mérges is volt, meg zavart is hirtelen. — Mit akartok? — Az óráját nézte: — Azt hiszem, letelt a pihenő... Horváth őrvezető előbbre lépett. — Csak azt akarjuk mondani, hogy.., az egész raj... egyszóval,. A kis Kovács oldalba bökte. — Nyögd ki már! Horváth erre összeszedte magát. megragadta Feri kezét, rázta, szorongatta. — Sok boldogságot kíván az egész raj ... a kézfogéhoz! A kézfogásból az lett, hogy megölelték egymást. — Köszönöm Józsi! Köszönöm, fiúk...! A kis Kovács nem bírt a jókedvével: — A jegyespárod... meg sem mutatod nekünk? Feri boldogan szedte ellő a kézfogó napján készült fényképet. Mutatta. Melegség járta át, ahogy dicsérték Mariskát. — Az bizonyos... — mondogatta boldogan —, kedves kislány az én Mariskám... Gondolatai messze, messze szálltak, haza. ahol talán abban a percben Mariska is éppen rá- gondolt. Ifit mondana Török néni, ■LT-*’ ha úgy tudná Mariska gondolatát? Bizonyára azt, hogy: Lehet is szeretni az én kedves katonafiam! ... Becsületünkre vált ott is. a katonáéknál. Rózsás néni meg mosolyogna bizonnyal: Jól van. lelkem, csak szeresd is, becsüld is Ferit, rég tudtam én, hogy egymásnak teremtődtetek ti ketten ... Sass Ervin
