Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

1966. szeptember 11, vasárnap 5. oldal I A Román Néphadsereg Művészegyüttese Kecskeméten A Román Néphadsereg Mű­vészegyüttese hétfőn este a Kecskeméti Katona József Szín­házban ünnepi műsorral lép a közönség elé. Az együttes a Magyar Nép­hadsereg Romániában tett lá­togatásának viszonzásaképpen turnézik hazánkban. Számos vidéki városban — megyénkben Kecskeméten és Kiskunfélegy­házán — bemutatják reprezen­tatív műsorukat, majd szep­tember 13—14-i fellépésükkel Budapesten fejezik be a tur­nét. A Román Néphadsereg Mű­vészegyüttese 1947-ben alakult, és azóta 2800 előadáson 4 mil­lió néző látta műsorukat. Az •együttes szimfonikus zeneka­rán, férfikarán, tánckarán és népi zenekarán kívül hangsze­res és énekes szólisták működ­nek közre a nagy művészi igénnyel felépített műsorban. Zenei repertoárjukban 500 mű: népdalok, katonadalok, klasz- szikus és modern szerzők szá­mai találhatók. A tánckar 160 kompozíciót tud színpadra va­rázsolni, román népi táncokat és más népek táncait egyfor­mán. A román népi művészetet te­szi közkinccsé megalakulása óta a Román Néphadsereg Mű­vészegyüttese. Valamennyi né­pi demokratikus országban sze­repeltek már. Hazánkban a mostani fellépésük második, öt évvel ezelőtt láthattuk őket színpadjainkon. Képünk az együttes egyik akrobatikus táncpróbáján ké­szült. Előkészületek az őszi gyümöksfatelepítésre A földművesszövetkezetek fel­készültek arra. hogy az őszi te­lepítésekhez megfelelő mennyi­ségű, minőségű és választékú gyümölcsfa álljon a háztáji és kisegítő gazdaságok rendelkezé­sére. Az előkészületek során a föld­művesszövetkezetek a termelők körében felmérést végeztek, s utána gondoskodtak a csemeték beszerzéséről. Természetesen tartalékot is biztosítottak, hogy azok is hozzájuthassanak a cse­metékhez, akik a felmérés so­rán nem jelentették be igényü­ket. A facsemeték árusítása előre­láthatólag október 15-én kezdő­dik meg. összesen 170 ezer fa­csemetét hoznak forgalomba, s közöttük lesz elegendő csonthé­jas — cseresznye, meggy és kaj­szi — gyümölcsfacsemete. S az előkészületekből ítélve, az idén, a múlt évben sokszor hiába ke­resett különböző körtefajtákból is ki tudják elégíteni az igé­nyeket. Ut a fanyákról Félt ezektől a vadócoktól. An­nál inkább vérszemet kaptak. Csúfolták. Ostobán, unalomig ismételték a Toldiból — nem is tudtak tán belőle többet — hogy: Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?... A „szel- lemesebbje” úgy mondta: Bó- csára. Merthogy Jancsi onnan jött. Tessék csak elképzelni egy csöndes tanyasi gyereket, amint nekiesik egy egész horda. Fél osztályra való tizenöt éves fiú. No nem harapnak ezek a kö- lyökcsikaszok, csak vicsorognak, az erejüket fitogtatják. Igazá­ból nem akarnak rosszat. De érzéketlenek a fájdalom iránt, amit okoznak, s elképzelhető, mi keserűséget nyelt a tanév elején Mihály Jancsi, a bócsai Zöldhalomról városi gimná- I ziumba került kisdiák. Mi legyen ez? kérdezi meg- 1 ütközve most az olvasó. Nyilas IM isi-történet a hatvanas évek I közepéről? . Nem. Ahogy Jancsi eleven gombszemét, okos-derűs kis po­fiját elnézem, semminemű nyo­mokat nem vésett rá szenvedés. Ugratták, húzták egy darabig azzal, hogy tanyasi, mint mást, hogy kajla a füle, vagy szeplős a képe. Ám neki rosszabbul esett. Szította amúgy sem cse­kély kisebbségi érzéseit, mint­hogy csakugyan hátrányban volt a többiekkel szemben. Mert Zöldhalmon, ahol egy osztály­ban tanult az egész felső tago­zat, nem szedhetett össze annyi tudást a 4,2-es bizonyítvány el­lenére se, mint a városi iskolá­sok. De összeszorította a fogát. Jól esett, hogy a jobb érzésűek a védelmére keltek. Azóta eltelt egy év, ma már csak ezt mondja: — Elhallgatott mind, amikor jó lett a bizonyítványom!... Mi az, hogy osztatlan iskola ? Jancsi története iskolapélda. Mondjuk: tipikus kortörténet. Persze nem mindenki olyan ér­zékeny lelkű, mint ő, az erő­sebb parasztgyerekek pedig eset­leg hamarabb és hathatósabban szereznek tekintélyt — az ök­lükkel. De abban valamennyi tanyá­ról középiskolára került tanuló sorsa közös, hogy „hendikeppel” indul, hiányokat kell pótolnia, s jobban meg kell küzdenie ugyanazért az eredményekért, mint a városi iskolásoknak, pontosabban: mint azoknak, akik osztott rendszerű oktatás­ban végezték az általánost. Ma még mindig hétezernél több gyerek tanul megyeszerte úgynevezett osztatlan tanyai is­kolában. Olyanban, ahol együtt jár az V—VIII. Itt mindenre kevesebb az idő: magyarázatra, visszakérdezésre, fegyelmezésre, nevelésre. A legsúlyosabb sa­játosság pedig az, hogy nem szaktanár tanít, hanem tanító, vagy ha nem tanító, akkor is egyetlen tanár, számtantól a tornán át a magyarig mindent. Idegen nyelvet pedig nem ta­nulnak a tanyaiak. Aki közép­iskolába kerül közülük, annak négy év kényszerű mulasztását kell egyszerre pótolnia. Eltüntetni, a különbségeket Ekkora feladattal csak keve­sen, csak a legjobbak tudnának megbirkózni segítség nélkül. Ki segített valaha a Nyilas Misiknek? Legfeljebb egy-egy jobb érzésű tanár, önként, s néha nem is minden veszély nélkül. Ma? Kötelesség, előírás. Intézményes segítséget kapnak a tanyáról bekerült diákok. Kecskeméten a Táncsics Mi­hály kollégiumban jónéhány ilyen tanyai gyerek van. Faragó Antal már negyedikes gimnazista. De még jól emlék­szik, micsoda kemény munka volt az első évben — úgy ahogy — utolérni a többit. Otthon, Ja- kabszáiláson, a Hajtó úti isko­lában ugyanis ő sem tanult oroszt. A Katona Gimnáziumban külön osztályt alakítottak tehát \ azokból az elsősökből, akik az általánosban egyáltalán nem ta­nultak oroszt, vagy gyenge volt az eredményük. Több órájuk volt. mint másoknak, külön könyvből tanultak. De csak az első évben. Ez alatt le kellett dolgozni a hátrányt. Nem mindenki bírja Mihály Jancsiék negyvenen kezdték az első osztályt. Most, a második eleién, huszonhár­mán vannak. Néhánynak elköl­töztek a szülei, azért ment el, a többiek — kimaradtak. Nem „kibuktak” — ilyen kevés akadt •— hanem kimaradtak. Elment a kedvük. Illetve: belátták, hogy nem bírják az iramot. Jancsi a 4,2 bizonyítványát csaknem megtartotta, az első­ben az év végi bizonyítványa 4-es volt. (De hiszen említettük, hogy összeszorított foggal ta­nult, csak azért is.) A legtöbben viszont rontanak a középisko­lában. A városiak is. hát még a tanyaiak, akiknek sokkal ne­hezebb. Faragó Anti például 4,3-ról egy egész jeggyel esett vissza. Nincs akadály a tehetség útjában A kollégisták némelyike talán irigyli a helybelieket, azokat, akik kint laknak, mert „szaba­dabbak”. Pedig hát kevésnek van több kényelme, s ideje ott­hon, mint nekik a kollégium­ban. S ők sokkal több segítsé­get kapnak: Közös tanulás a tanulócsopor­tokban. első fokon az idősebbek és a jobb tanulók segítségével, s ha ez kevés, a nevelő tanáro­kéval, akik között minden szak­tárgy képviselve van. Barabás János igazgató joggal büszke rá. hogy 3,8 volt leg­utóbb a kereken 70 tagú kollé­gium tanulmányi átlaga. Pedig öt különböző iskolába járnak a diákjai. Ez az eredmény való­ban jó. A tanyákról a legmagasabb tudományos, vagy közéleti fo­kig, rangig vezethet az út a kol­légiumon át. A mostoha körül­mények nem fojthatják meg a tehetségeket többé. Érdekes és érdemes volna el­mondani a kollégium életét, na­pirendjét. Csakhogy hosszú vol­na. De hogy mit jelent az élet­körülmények javulásában is a tanyai gyerekeknek a kollé­gium, arra hadd hozom fel még befejezésül Mizsei Jánost pél­dának. Jancsi nincs olyan hát­rányos helyzetben már, mint a többi tanyai gyerek volt előtte. Ahol lakik, az alsóla.iosi általá­nos iskolát ugyanis évekkel ez­előtt körzetesítették. s ő már odabenn járta ki a felsőt a köz­ségben, a központi iskolában. Osztott rendszerben. Mint a vá­rosiak. Mégis: míg gimnáziumba nem került, naponta három kilomé­tert biciklizett — sárban gyalo­golt— négyet buszozott az is­koláig oda, s ugyanannyit visz- sza. A kollégiumból ugyan havon­ta csak egyszer megy haza. de nem veri többé eső. szél, s nem vesz el órákat a tanulástól az út az iskolába. S ha igyekszik, tanyai paraszt gyerek létére is az lehet belőle, ami akar. Csak rajta áll, hogy lesz-e belőle, ahogy szeretné, nyelvszakos, vagy matematika—fizika tanár. Mester László VHKOWIQPI S2AB.O LÁSZLÓ KÍSRS: qéN/G 20. Utóbb derült ki, hogy 1935- től 1941-ig, tehát hat év alatt, a Kühn-család több mint há­romezer dollárt vett fel a ja­pánoktól, de nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. Kühnék nemcsak a japánok szolgálatában álltak, hanem el­juttatták Ribbentropp külügy­miniszterhez is. A japánok per­sze, nem tudták Kühnék a nácikkal fenntartott kapcsola­tát. 1937-ben Ruth Kühn két kozmetikai szalont is nyitott, egyet Honoluluban, a másikat Pearl Harbourban, e két yfon- tos hadászati helyen. A Kaz­metikai szalonok sikere azon­nali és várakozáson felüli volt. Az amerikai tengerész-felesé­gek órákon . át fecsegtek, s megbízható alkalmazottja úgy szívta magába a híreket, mint a szivacs a vizet. Ruthnak az volt a fő fela­data, hogy rendszeresen fi­gyelje az Egyesült Államok Csendes-óceáni erőit, a hajók földrajzi helyzetét, indulásuk és érkezésük pontos időpontját bármely helyen, de különös tekintettel Pearl Harbourra. És lassan nemcsak a papa, a mama és Ruth tevékenyke­dett, mint kém, hanem a ti­zedik évébe lépő Hans is. A kisfiút ugyanis apja arra ösz­tönözte, hogy fejlessze termé­szetes kíváncsiságát és érdek­lődését a hajók, különösen az amerikai hajók iránt. Nem sok idő múlt el, hogy a barát­ságos amerikai tengerészek meg ne hívják a kisfiút a hajóik fedélzetére és meg ne mutassák neki felszerelésük minden tit­kát. Ki is gondolt volna arra, hogy a minden iránt érdeklő­dő, mindenkiről kérdezősködő kis Hang kitűnő megfigyelő, s még kitűnőbb emlékezőtehetsé­gű. Szinte naponta feljárt a hajókra, s ilyenkór folyton érdeklődött, majd amikor ha­zament, pontosan beszámolt mindenről, amit látott-hallott. 1940-ben határozták el Küh­nék, hogy Pearl Harbour fölött, a hegyek oldalában vesznek egy kis házacskát, majd kidol­goznak egy egyszerű rejtjel- és fényjel-rendszert, s ezzel to­vábbítják információikat egy japán ügynöknek. Így nem kell személyesen érintkezniük, ami mindenképpen feltűnő lett vol­na ... Múltak a hónapok, s a japán hírszerző parancsnok­ságra Kühnéktől is öntöttek az adatok, s csak úgy, mint sok más csatornákból. És az események gyorsan peregtek ... Miközben az ame­rikai külügyminisztériumban folytak a japán—amerikai tár­gyalások, amelyek a Távol-Ke­let „újrafelosztását” célozták s ebben a japánoknak nem kis szerepet Ígértek az amerikaiak; miközben Washingtonból arra ösztökélték a japánokat, hogy a Szovjetunió felé „kacsingas­sanak” támadó szándékkal, — Tokióban keresztül húzták az amerikai számításokat. Eszük ágában sem volt a Szovjetuni­óval harcba keveredni, — jól tudták, milyenek az erőviszo­nyok — ellenben minden elő­készületet megtettek ahhoz, hogy egy angol—amerikai há­borúval kiszorítsák az angolo­kat és az amerikaiakat a Tá­vol-Keletről. A Pearl Harbour-i támadás a japánok számára olyan jól sikerült, amit maguk sem gon­doltak. Az USA Csendes-óce­áni flottájának nyolc csataha­jója közül hét horgonyzott Pearl Harbourban, ezenkívül több. száa egyéb, hadihajé sa cirkáló, romboló, aknarakó. ak­naszedő és más hajók. Három­százötven repülőgép állomáso­zott éppen a Hawai-szigetek katonai támaszpontján, s a ha­jók közül mindössze két akna­szedő hajó és másfél tucat re­pülőgép maradt épségben, a többi teljesen megsemmisült, vagy végleg használhatatlanná vált. Kühnék végül is bíróság elé kerültek; teljes volt ellenük a bizonyíték, hiszen előkerültek a németül írott jelentések má­solatai, sőt, még a rejtjel-kó­dex is. Dr. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy életét mentse, fel­ajánlotta: mindent elmond, amit a tengely kémkedésérő tud a Csendes-óceán térségé­ben. S az amerikaiak, úgy lát­szik. értékesnek találták ez az információt, mert a halálos téletet 1942 októben 26-án öt­ven évi börtönbüntetésre vál­toztatták at. Ruth és anyja te­hát börtönbe kerültek, s csr a második világháború úté szabadultak... (Folytatása következik! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom