Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

szeptember í, csütörtök & oldal / Az új tanév elé A felszabadulás után a 22. tanévet kezdi meg ma az ország általános és középiskoláiban 1 millió 650 ezer tanuló. Bács- Kiskun megyében 80 ezer általános iskolás és mintegy 10 ezer középiskolás iratkozott be erre a tanévre. Ez lesz a ha­todik esztendő az oktatásügyi reform szellemében, amelynek legfőbb célkitűzése: valóban az életre nevelni, elősegíteni az iskolai munkával a sokoldalú, szocialista embertípus kialakítá­sát. Megyénk oktatásügye túl van a reform követelte szervezési feladatokon. Az elkövetkező tanévben az irányító apparátus és a szakfelügyelet minden erejét a tartalmi kérdések, a ne­velési és tanulmányi eredmények fokozására fordíthatja. Iskoláink nevelő-ellátottsága a felsőfokú intézmények se­gítségével megoldódott, új, képesítés nélküli tanerők alkalma­zására már nincs szükség. A tárgyi feltételek tekintetében a legszámottevőbb erősí­tést a napköziotthonnal, konyhával ellátott kecskeméti lenin- városi általános iskola és óvoda, valamint a 16 tantermes kö­zépiskolának, a Bányai Júlia Gimnázium új otthonának átadása jelenti. Ezen túlmenően járási, városi osztályaink a szükséges felújításokat, évi tatarozásokat elvégezték. Megyeszerte növeltük az óvodákba felvehető gyermekek számát. Sajnos, a városokban még mindig nem tudjuk telje­sen kielégíteni az igényeket. Az általános iskolai napközi ott­honokban sem, de az idén húsz csoporttal, nyolcszázhúsz ta­nulóval ismét többet helyezünk el, mint tavaly. Középiskoláinkban — a többszörös túljelentkezéssel terhelt közgazdasági szakközépiskolák kivételével — sikerült eleget tenni a felvételi kérelmeknek. Csökkent a gimnáziumba jelentkezők száma, a pár évvel ezelőtt létesített falusi gimnáziumokban az osztályminimumot el nem érő létszámok miatt intézkedni kellett az első évfo­lyam megszüntetéséről. Az ide jelentkezett néhány növendé­ket pedig a közeli városok gimnáziumaiba irányítjuk. Gimnáziumaink második tanévüket kezdik az új tanterv sze­rint. A szükséges új. módszerek, eljárások, tankönyvek és egyéb segédeszközök alkalmazásához szakosztályunk minden segítséget megad évközben is. Eredményes tanév indulhat tehát szeptember elsejével; a továbbiakban nevelőinken és a tanulókon a sor. TÖVIS FERENC III. Béla Gimnázium: szakrendszerű korrepetálás A Bajai III. Béla Gimná­ziumiban már a tanév elején megkezdik az egyetemre pá­lyázó negyedikesek korrepe­tálását matematika-fizikából. — Ez már több éves szokás nálunk —, mondja dr. Lan­tos Istvánná igazgató. — Ha már a korrepetálásnál tar­tunk: a tanulószobán is beve­zetjük az idén a szakrendsze­rű korrepetálást. Naponta másfél órán át foglalkozik a tanulókkal egy-egy szaktanár, hogy a másnapi órára előké­szítse Őket. Egyébként Baján is új ta­gozatos osztály indul: mate­matika-fizikából. Ez is új a megyében. Az iskolában örvendetes színvonalemelkedéssel lehet számolni: az első osztályra felvett 140 tanuló átlaga 4,5. Az idei negyedik osztályo­sokkal már elhagyja az is­kolát az a csoport, amelyet gyengébb átlaggal vettek fel a gimnáziumba. Az első percek. a tanítás Tiszta otthon a Táncsics Kollégiumban Nyolcvanöt gimnazistát vár a kecskeméti Táncsics Kollégium ragyogóan kitakarított épülete. — Sajnos, gondjaink is van­nak — közli Barabás János igazgató. — Diákjaink négy kö­zépiskolába járnak. így az is­kolai időrend és a kollégium napirendje sokszor ütközik. De azért koordináljuk a fiúk el­foglaltságát. Minden iskolával nagyon jó a kapcsolatunk, ami nyilván elősegíti majd a jó munkát is. A kollégiumokról való tájé­kozódás közben megtudtuk, hogy a Kecskeméti Bányai Jú­lia Kollégium létszámát 100-ról 120-ra emelték, több hely jut tehát a leányoknak. Egyébként ott is a Táncsics Kollégiuméhoz hasonló gondokkal küzködnek: a lányok is több középiskolá­ban tanulnak és az időegyezte­tés itt is nehéz. Dehát ez le­gyen a legnagyobb gond. Az új kollégiumi rendtartás szeptember 1-étől lesz érvény­ben. ez is nagyban hozzájárul majd a kollégiumok munkájá­nak megjavításához. Tankönyvcsere­egyezmény Szép eredményekre tekint Vissza a katymári két nyelvű iskola, amelyben a délszláv nemzetiségűek anyanyelvűk mellett a magyart is tanulják. De nemcsak délszlávok, hanem magyarok is élhetnek azzal a lehetőséggel: ők a szerb nyelv­ben szerezhetnek jártasságot. — Az idén már a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság tan- könyvkiadójától kaptunk szerb nyelvű cseretankönyveket —. ez az akció, a jugoszláviai magyar iskolákban a mi magyar tan­könyveinkből tanítanak. A tankönyvesére némi gondot okoz az iskolának, mert bár nyelvi szempontból kifogástala­nok, a könyvek, anyaguk mód­szeres feldolgozása, az iskola tantervi koncepciójába való be­illesztése próba elé állítja a ne­velőket. Ma már a Gazsi Józsefné Gál Anikó dip­lomáján még alig száradt meg a tinta. Matematika, fizika, rajz szakon végzett a pécsi tanárkép­ző főiskolán. Mától kezdve a kissolti általános iskolában fog tanítani: — Érez-e lámpa-, azaz kated­ra-lázat? — Katedra. I . Nem szeretem ezt a szót. Elavult pedagógiai elveket juttat az eszembe, azo­kat a valamikori tanítókat, akik­nek csak arra volt jó a katedra, hogy egy fejjel magasabbra emelkedve pásztázzák végig a padsorokat, miközben úgy mar­kolták a nádpálcát, mint a mon­dabeli görög isten a villámot. A degtöbb órát legkedvesebb tár­gyamból, a rajzból fogom taní­tani. Ügy végzem a leghaszno­sabb munkát, ha leülök a gye­rekek közé, szemmel tartom, irányítom kezüket a rajzban. — Igaza van, de megkerülte a kérdést. — Ö, az izgalom? Beleszület- tem az iskolába. Nagyapám is tanitó volt. apám, anyám, bá­tyám mostantól kartársaim lesz» katedrán nek, itt tanítanak a kissolti is­kolában. Férjem földrajz sza­kos, ugyancsak Solton. De én sem zárom le a 6ort, húgom az egri tanárképző főiskolára jár. — Tehát egészen természetes volt a pályaválasztása? — Nem, nem egészen. Budán, a Kaffka Margit Gimnázium­ban érettségiztem, ott jártam képzőművészeti körre, a festé­szet vonzott elsősorban; Nem sikerült a Képzőművészeti Fő­iskola. Rengetegen jelentkez­tünk, nálam tehetségesebbek is. Beláttam, hogy illúziókat ker­getnék, ha makacsul ostromol­nám a művészetet. De kapcso­latban akartam maradni veié. Egy rajztanári diploma lett be­lőle, és ezek. — A falra mutat: csendéletek, portrék. Színeik meleg hangulatot lehelnek 8 csöppnyi szobába. — A fővárosban érettségizett, az ország egyik legnagyobb ipa­ri városában járt főiskolára. Nem fogja ezek után szűknek, unalmasnak találni Soltot? — Amikor .városban éltem» Festővászon előtt az iskolaudvaron. az otthont akkor is a falu jelen­tette. Akkor voltam igazán bol­dog, ha föl berregett a pécsi ut­Számoljunk együtt. cjfilka uk&La tájká^ába H at éves vagy, Pólyák Eri­ka. Gyűrűshajú, füst- szemű, madárcsontú kislány. Te magad mondtad. Miközben apró ujjaid termé­szetes számológépe feldolgozta a kérdést, és apuka segítségével végleg eldöntötted az öt és a hat vitás sorendjét, arra gon­doltam, talán 20 év múlva elek­tronikus számológép billentyű- során cikáznak majd az ujjaid. Kérdeztem, melyik iskolába fogsz járni, és tudtad, hogy a Béke térre, a Leninváros mel­lett. B éke tér. Leninváros. Ter­mészetesen ejted ki a szavakat, ahogy a kézzelfogható dolgokról beszélünk, és igazad volt. Néhány év múlva megéred majd, hogy iskolád helymegha­tározásával a környezetét a szel­lemét is meghatároztad annak a cán a vőlegényem motorja. He­tenként járt hozzám Soltról. Nem vagyok városellenes, nem idilli nyugalmat keresek falun. Szeretném hazahozni, ami az enyém lett a pesti és a pécsi szellemi gazdagságból. Könyvek, folyóiratok, a rádió, a televízió műsora ide is eljutnak. A mun­ka talán , még bonyolultabb, mint városon. Az ember az or­szág vérkeringésében él, akár­hol él, ha jól csinálja a munká­ját és szereti. — Milyen gondjai vannak pályája- és házassága kezdetén? — Természetesen lakás. Szü­leim nyakán szorongung ebben a kis szobában. Nem csinálhat­juk sokáig, olyan helyen kell állást keresnünk, ahol lakást is kapunk. Most megürült ugyan egy pedaóguslakás Solton, min­dennap várjuk a járási művelő­dési osztály döntését. Mire nyomdafestéket lát ez az írás, talán már meg is kap­ják a kiutalást. Es akkor hosz- szú időre végleges otthonának tekintené a falut egy élet- és munkakedvvel teli fiatal peda­gógus-házaspár. Szükség van rá­juk. világnak, amelyben elkezded ma a munkát, a te munkádat: a ta­nulást. Hány évre? Nem tudjuk még. Lehet 18 is, de 8 biztosan lesz Tudod, hogy évszázadokba ke­rült, amíg ez a 8 év biztosított lehetett? M ég szebben, még jobban — Kalapács koppan, szív dobban” — szavaltad bát­ran Weöres Sándor gyermekver­sét. Aztán képeskönyveket né­zegettünk, és habozás nélkül megnevezted még az egzotikus állatokat is. Még csak óvodába jártál, de általános műveltséged máris nagyobb, mint azoknak a gyermekeknek volt, akik szá­modra időntúli régiségben elvé­geztek annyit, amennyit lehetett az iskolából, és gyerekfejjel a futószalag vagy a jószág mellé kellett állniuk. Jó, hogy te nem tudsz erről, és jó hogy meg fo­god érteni. Amikor ma reggel anyuka si­mogató féltéssel, apuka bátorí­tóan útnak bocsát, az örömet hirdető bronztáblákat veszed észre először a Béke téri iskola homlokzatán. Nekem még az emberi szenvedést ábrázoló só­iéi feszületre esett az első pil­lantásom. 1960-ban születtél, olyan mesz- sze 1945-től, hogy senkinek nem jut eszébe így megfogalmazni: 15 évvel a háború után. Megmutattam, mert kiváncsi voltál milyen az újság, amibe írni fogok rólad, és tejfogaid hullásáról árulkodó kacagásai fo­gadtad a figyelmeztetést, hogy fejjel lefelé tartod. Mire kinőnek új fogaid, már nem nézed fordítva a betűket. H a helyre állítunk mindent, ami fejjel lefelé lóg még (erre gondolj mindig az isko­lában és később a munkapad, az íróasztal mellett is), azt sem kell mondanod soha: hány évvel születtél a háború — előtt. És ehhez már te is kellesz. Az oldalt összeállította: Balogh J ózsef es Szabó János«

Next

/
Oldalképek
Tartalom