Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

> 1966. szeptember 1, csütörtök 3. oldat A szakma mestere Tóth Erzsébet, a Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységében sajátította el az esztergagép kezelését és rövidesen a forgácsoló műhely legjobbjai közé küzdötte fel magát. Elnyerte a Szakma Kiváló Dolgozója címet is. Naponta 130—150 olajszűrő szelepházat készít el kiváló minőségben, átlagteljesítménye 110 százalék kö­rül mozog. (Pásztor Zoltán felvétele.) II korszerű állattenyésztésért Taggyűlések elé I Rang a kalap allatt Az útmenti ják alatt sé- ! tálva beszélgetés közben egy ' tizenhét-tizennyolc éves Jia- j talember hangos köszönéssel ! kísért bókolása lepett meg. Nem is ismerem az illetőt, a kollégám köszönését viszont észre sem vettem, tehát csak­is tévedésről lehet szó — gondoltam. S mikor épp a társamra pillantottam, hogy megkérdezzem, vajon a te is­merősöd volt-e, ő már élén­ken magyarázni is kezdett: — Érdekes történet jut most eszembe. Egy hónapja tán, a kora reggeli órákban, amikor épp a postai külde­ményeket bontogattam, kopo­gás nélkül, lezser mozdulat­tal, rikító ingkabátban, ösz- sze-visszagyúrt nadrágban, egy fiatalember lépett be, kobakján pedig félrecsapott zsokésapka díszlett. Monda­nom sem kell, hogy az első pillanatban meghökkentem, mert még ha munka közben a saját dolgozóim közül ke­resne fel valaki, akkor a megjelenésre, öltözékre nem figyel fel az ■ ember, de egy­más iránti tiszteletből azért a sapkát kölcsönösen leemel­jük és néha illendő a figyel­meztető kopogtatás is. Nos, hát az én vendégem az ilyen illendőségekkel mit sem törődve a fejét ide-oda húzogatva megszólalt: ö az egyik haverjától hallotta, hogy itt segédmunkásokat ke­resnek ... — Várj csak egy pillanatra édes fiam — szakítottam fél­be, s ültömből felpattanva kimentem. Sorra jártam az irodahelyiségeket, mire a munkaügyisem kisegített: egy svájcisapkát a fejemre húzva tértem vissza a fia­talemberhez. Megálltam előt­te, s jó erősen a szemébe néztem. — No, fiam most már egyenrangúak vagyunk, be­szélhetsz! Szegény fiú perce­kig azt sem tudta, hogy mi­hez kezdjen! — S talárt csak nem ez a hangosan köszönő voU a te embered? — Tudod, ma már az egyik legjobb munkaerőm, s most úgy tervezgetem, hogff szak­mát tanultatok vele — s egy kis büszkeséggel rám tekin­tett! r, c Arról folyt az eszmecsere, hogyan segíti az anyagi ér­dekeltség fokozása a munka minőségének a javítását. Az ÉM Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalat egyik vezető­je érdekes példával támasz­totta alá véleményét: — Az építésvezetők nagyobb önállóságot kapnak az anya­gi ösztönzés terén is. így módjukban áll, hogy néhány száz forinttal honorálják, ha a szakiparosok úgy végzik a munkájukat, hogy csökken a takarítási költség. Korábban ugyanis egy 18 lakásos épület átadás előtti takarítására 40— 50 ezer forintot is kénytelen volt áldozni a vállalat, az elő­irányzott 4—5 ezer forinttal szemben. Különösen a festők­re volt sok panasz. Több fes­téket kentek az ablaküvegre, mint a keretre, sőt nem hagy­ták ki a „jóból” a parkettát és a fürdőkádat sem. (Mind­ehhez hozzá kell fűznünk, hogy a meglepően magas ta­karítási költség ellenére, jócs­kán maradt levakarni való festék még az új tulajdono­soknak is.) Néhány száz forintot érde­mes feláldozni azért, hogy a szakiparosok után ne marad­jon „csatatér” a lakásban. De azért elgondolkoztató ez az ösztönzési módszer. Külön ju­A Megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség műszaki fejlesztési csoportjának egyik legfőbb fel­adata: széles körben elterjeszte­ni a legújabb állattenyésztési technológiával kapcsolatos tud­nivalókat, ismerteti a korszerű módszereket. Benson Lajostól, a felügyelőség munkatársától az eredmények, illetve a tervek felől érdeklődtünk. — A jelenlegi tervidőszakban a tanfolyamokon is jelentőségé­hez méltó szerepet kap „a me­zőgazdaság nehézipara”, — a szarvasmarhatenyésztés. Ebben az évben már három gépi fejő­talom nélkül vajon nem le­hetne elvárni a dolgozótól, hogy tevékenysége közben ne okozzon felesleges költséget? A munkabérében ugyanis nem csak a mennyiség, hanem a minőség elismerése is kifeje­ződik. Ennek ellenére nem állít­juk, hogy helytelenül jár el a vállalat, amikor az említett módon igyekszik nagyobb vi­gyázatra sarkallni a szakipa­rosokat. A jelenlegi körülmé­nyeket figyelembe véve, mi sem ajánlhatnánk jobbat. Azt azonban megjósolhatjuk, hogy a gazdasági reformok életbe lépése után az anyagi ösztön­zésnek egy átfogóbb, egyértel­műbb módszere kerül majd előtérbe. A szakiparos akkor sem fogja az új parkettára, a fürdőkádra, vagy az ablak­táblára fröcskölni az olajfes­téket, ha nem jutalmazzák a gondosságát külön is. Évi ke­resete ugyanis az eddiginél jóval nagyobb mértékben at­tól függ majd. hogyan alakul­nak vállalatánál a termelési költségek. És ha őt magát nem is ösztönözné esetleg jobb munkára a nagyobb jövede­lem lehetősége, bizonyára mindig akad a közelében egy­két olyan munkatárs, aki nem veszi jó néven a „zsebbevá­gó” hanyagságot. tanfolyamot rendeztünk 72 részt­vevővel. Szeptember 12-én Ti- szakécskén a községi művelődési házban újabb kéthetes tanfo­lyam veszi kezdetét, a kecske­méti és a kiskunfélegyházi já­rás közös gazdaságainak tehe­nészei részére. A hallgatók meg­ismerkednek majd a fejőgép szerkezetével, működésével, út­mutatást kapnak a hibajavítás­ra; emellett a szükséges élettani ismereteken kívül elsajátítják az istálló-, illetve a tej higiénia alapvető tudnivalóit is. Az ér- Ideklődésre .jellemző, hogy csu­pán Tiszakécskéről eddig már huszonötén jelentkeztek. Egyre gyümölcsözőbb kapcso­latot létesítettünk a közelmúlt­ban a kaposvári felsőfokú tech­nikummal, illetve az ottani ál­lattenyésztési és takarmányozási kutató intézettel. Ennek egyik munkatársa néhány nap múlva a korszerű silózás kérdéseiről tart előadást Kecskeméten a TIT székházában. A jövő hó második felében pedig — meg­hívott előadók közreműködésé­vel — szarvasmarhatenyésztési és takarmányozási ankétot ren­dezünk a megyében. Októberben Kalimajorban az állattenyésztés általános tudni­valóival foglalkozó, háromszor egyhetes előadássorozatra ke­rül sor, amelyen a közös gazda­ságok állattenyésztői és felügye­lőségünk dolgozói veszn ek majd részt. Ennek keretében csaknem másfélszázan ismerkednek meg az üzemág korszerű tudnivalói­val. Számos érv szól a mind több termelőszövetkezetben létesülő saját takarmánykeverő üzemek előnyei mellett. A tavasszal megrendezett tanfolyamon már az érdekelt gazdaságok állatte­nyésztői a takarmánykeverés technológiáján kívül a módszer élettani és közgazdasági kihatá­sairól, a vonatkozó szabványok­ról és egyéb rendelkezésekről is képet kaptak. Nem kis mér­tékben ezzel magyarázható, hogy rövidesen 29-re növekszik a meg­gyében saját keverőüzemmel rendelkező tsz-ek száma. J. T. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága februári ülésén úgy döntött, hogy ez év november végére összehívja pártunk IX. kong­resszusát. Ezt követően kezde­tét vette a kongresszusra való felkészülés. Megyénk dolgozói, munkások, szövetkezeti parasz­tok, csatlakozva a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának és a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottságának kongresszusi versenyfelhívásá­hoz, elhatározták, hogy jobb, eredményesebb munkával ké­szülnek a párt kongresszusára. Eddig több mint 40 ezer dol­gozó kapcsolódott be a kong­resszusi versenybe. A kongressusra való készü­lés során nőtt a pártszerveze­tek, a kommunisták politikai aktivitása. Pártcsoport érte­kezleteken, taggyűléseken meg­vizsgálták és megvitatták a párt helyzetének alakulását, a pártszervezetet, a kommunis­tákat foglalkoztató kérdéseket, számbavették munkájukat. A pártszervezetek, a kommunisták' számára a kongresszus előké­szítésének legkiemelkedőbb ese­ménye a szeptember 1—30. közt megtartásra kerülő veze­tőségújjáválasztó és küldöttvá­lasztó taggyűlések lesznek. Ezek lezajlása után összevont taggyűléseken választják újjá a csúcs vezetőségeket, és végül községi, üzemi, járási, városi pártértekezleteken adnak szá­mot a pártbizottságok, négy­éves tevékenységükről, megvi­tatják az elkövetkező évek fő tennivalóit, megválasztják a pártbizottságokat és küldötte­ket a felsőbb pártértekezletre. A járási, városi pártértekezle­tek után kerül majd sor a meg­gyei pártértekezletre, ahol meg­választják azokat a küldötte­ket, akik megyénk kommunis­táit képviselik pártunk IX. kongresszusán. A szeptember 1-én kez­dődő vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűléseken a pártve­zetőségek számot adnak a párt­tagság előtt a megválasztásuk óta eltelt két évi munkáról és összegezik a soronlevő felada­tokat. Akkor járnak el helye­sen a pártvezetőségek, ha a beszámolók elkészítésében a vezetőség valamennyi tagja részt vesz, azt a taggyűlés előtt legalább egy héttel megvitat­ják. Így mód van arra, hogy a vezetőség valamennyi tagja véleményt mondjon és a be­számoló valóban a vezetőség beszámolója legyen. A párttag­ság azt várja a vezetőségektől, hogy őszintén szóljanak a fo­gyatékosságokról, a gondokról, nehézségekről, vonják le a meg­felelő következtetést és a ta­nulságok figyelembevételével mutassák meg a soronlevő ten­nivalókat. A munka értékelése során adjon számot a pártvezetőség arról, hogy a felsőbb párt­szervek, valamint saját hatá­rozataikat hogyan hajtották végre. Értékeljék a vezetőség és párttagság munkáját, ré­szesítsék dicséretben azokat, akik jó munkával rászolgáltak az elismerésre, és segítő szán­dékkal bírálják azokat, akik nem teljesítették kommunista kötelességüket. Valamennyi párttag fel­adata, hogy maga iá készüljön a taggyűlésre: gondolja végig az elmúlt évek munkáját, ves­sen számot saját közéleti te­vékenységével és véleményével, javaslataival járuljon hozzá a taggyűlés eredményes munká­jához. A pártdemokrácia érvényesí­tésében jelentős előrelépés a korábbi választásokkal szem­ben, hogy már az augusztusi taggyűléseken megválasztotta a párttagság a jelölő bizottságo­kat és azok elnökeit. Az ő fel­adatuk, hogy a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlés ide­jéig beszéljenek a párttagok­kal, megismerjék, hogyan yé; I lekednek a jelenlegi párttitkár [ és vezetőség munkájáról, ki­kérjék véleményüket, kiket látnának szívesen a pártveze- tőségben és kiket javasolnak küldöttnek a felsőbb pártérte­kezletre. A jelölő bizottság a tagság véleményének figyelem- bevételével teszi meg javasla­tát a taggyűlésen. A jelölő bizottságok­nak felelősségteljes munkát kell végezniük. Javaslataik megtételénél vegyék figyelem­be, hogy az elkövetkező évek feladatai; a szocializmus teljes felépítésének továbbfolytatása, a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése, ezzel együtt a pártszervezetek önál­lóságának növekedése indo­kolttá teszi a pártmunka for­máinak, módszereinek korsze­rűsítését, fejlesztését. Ezés# szükséges, hogy a pártvezető­ségek tagjai az alapszerveze­tek legszilárdabb, vezetési kész­séggel rendelkező, politikailag, szakmailag legképzettebb, er­kölcsileg feddhetetlen, tekinté­lyes tagjaiból kerüljenek ki. Helyes, ha újból javasolják megválasztásra azokat, akik eddigi munkájukkal bebizonyí­tották, hogy alkalmasak a ve­zetésre. Vannak, akik a mun­kában elfáradtak, nehezükre esik a növekvő feladatok el­látása, ezért nem kerülnek be az új vezetőségbe. Ezek az elv­társak megérdemlik, hogy több éves vagy évtizedes munkáju­kért erkölcsi elismerést kapja­nak a pártszervezettől. Munká­jukra, gazdag élettapasztala­tukra, véleményükre, taná­csaikra továbbra is tartsanak igényt, kapjanak olyan megbí­zatást, amit könnyebben el tudnak látni. Azoknak pedig, akik nem feleltek meg megbí­zatásuknak, visszaéltek a párt­tagság bizalmával, nekik őszin­tén meg kell mondani, hogy eddigi munkájuk, magatartá­suk nem teszi őket alkalmassá a még nagyobb feladatok ellá­tására. Segítő bírálattal, kisebb megbízatásokkal azonban szá­mukra is lehetőséget kell ad­ni, hogy hibáikat kijavítsák. Szükség van arra, hogy az új vezetőségekbe az eddigi­nél nagyobb számban kerülje­nek arra alkalmas nők és fia­talok. Legyenek ott a vezető­ségekben a fizikai munkások. A pártvezetőségek nem nélkü­lözhetik az ő bátor és őszinte véleményüket, a termelőmun­kában szerzett tapasztalatai­kat. A jelölő bizottságok nagy körültekintéssel tegyék meg javaslataikat a küldöttek sze­mélyére. Vegyék figyelembe, hogy a taggyűlésen megválasz­tott küldöttek képvisefik a pártszervezet tagságát a felsőbb pártértekezleten, és közülük kerülnek majd megválasztás­ra a pártbizottság tagjai. A vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűlések, valamint a pártértekezletek megfelelő elő­készítése és eredményessége je­lentős hozzájárulás lesz pán­tunk IX. kongresszusának si­keréhez. A helyzet reális érté­kelése, a tennivalók helyes ki­jelölése, vezetni tudó testüle­tek megválasztása előfeltétele a pártszervezetek további erő­södésének, a III. 5 éves terv­ben előttünk álló feladatok si­keres teljesítésének. A most megválasztásra kerülő pártve- zetőségek és pártbizottságok feladata lesz, hogy a IX. kong­resszus határozatai alapján irá­nyítsák területük politikai, gaz­dasági, társadalmi, kulturális életének alakulását. Ennek tudatában ké­szüljenek- a, pártszervezetek, a vezetőségek, a kommunisták e fontos tanácskozásokra és vá­lasszanak olyan vezető testü­leteket, amelyek képesek lesz­nek a növekvő feladatok ered­ményes ellátására. IVÁN ISTVÁNNÉ, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osgjátyáoak ygaetója Festék as ablaküvegen B. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom