Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

2. oldal 1966. augusztus 19, péntek 9 szenátus újabb behívásokra hatalmazta fel Jshnsont Heves légelhárításba ütköztek as F—105-ösök SAIGON (MTI) Csütörtökön kevés szárazföldi akcióról érkezett jelentés. Az amerikai légierő változatlanul bombatámadásokat intézett a VDK területe ellen. A Nguyen Khe-tól északkeletre támadó P—105-ös amerikai vadászbom­bázóik heves légelhárításba üt­köztek, sőt újabb légi csatába kellett bocsátkozniok. Az amerikai haditengerészet vadászbombázói a Hanoitól 1)0 kilométerre délre fekvő Thanh Hoa térségében négy hullámban támadtak egy tehervonatot. Mint a VNA jelenti, a VDK ellen intézett szerdai amerikai kalóztámadás során újabb bom­bázás folyt a Hanoi egyes elővá­rosai, a VDK gazdasági beren­dezései és lakott területei ellen. A Vietnami Néphadsereg mel­lett működő összekötő bizottság ismét tiltakozott emiatt a Nem­zetközi Ellenőrző Bizottságnál. WASHINGTON Az amerikai szenátus szerdán 60 szavazattal 21 ellenében meg­szavazta a katonai hitelekre vo­natkozó törvényjavaslat egy mó­dosító indítványát, amely felha­talmazza Johnson elnököt, hogy bizonyos számú tartalékot kato­nai szolgálatra rendeljen be, Vi­etnamban teljesítendő szolgálat­ra. A módosító indítványt a kép­viselőháznak még jóvá kell hagynia. Washingtonban letartóztattak és brutálisan elhurcoltak a kép­viselőház elől egy George Ewart nevű fiatalembert, aki a gomb­lyukába tűzött jelvényével — „Mozdítsd elő a szocializmus ügyét” — az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizott­ság terrorkihallgatásai és a vi­etnami háború ellen tiltakozott. Semlegesek követelése: a nukleáris kísérletek beszüntetése GENF. (MTI) A tizennyolchatalmi genfi le­szerelési értekezlet csütörtöki ülésén nyolc semleges állam közös emlékiratban követelte, hogy az atomfegyverrel rendelke­ző hatalmak sürgősen te­gyenek lépéseket az összes nukleáris kísérlet beszün­tetésére. A memorandum, amelyet Bra­'\ykcAj^> KIHIRDETÉS NÉLKÜLI szük­ségállapot van voltaképpen az Egyesült Államokban, azáltal, hogy a szenátus tartalékosok behívására hatalmazta fel John- sont. Ilyen hatáskört amerikai elnök ugyanis eddig csak akkor kaphatott, ha kihirdették az úgy­nevezett nemzeti szükségállapo­tot. Hogy az USA továbbra is a háborúra készül, bizonyítja, hogy az 1966—67-es pénzűéi évre rekordmagasságú katonai kiadásokat irányoztak elő, ame­lyet a héten fogad el a szená­tus. A kormány 58,2 milliárd dollárt kér, aminél magasabb csak egy esetben, a II. világhá­ború végén volt az amerikai ka­tonai költségvetés, s még a ko­reai háború idején sem kért ilyen összeget az amerikai kor­mány. A tervezett hadianyag- és technikai felszerelés beszer­zését, valamint újabb erők be­vetését irányozza elő Vietnam­ban. AZ ANGOL fontmegmentési kísérletek, az ár- és bérbefa­gyasztás tudvalevőleg ugyancsak összefügg Vietnammal, közvetve ugyanis a dollár stabilitását is szolgálja. Jellemző tünet, ahogy Nagy-Britanniában megvalósít­ják: az utcára kerülő munkások túlnyomó része a színesbőrű la­kosságból kerül ki, őket sújtják az elbocsátások. Mint az MTI londoni tudósítója rámutat: a wilsoni deflációs csomagterv faji ellentétek kirobbanásával jár hat, ami felmérhetetlen politi­kai veszélyekkel fenyegeti Ang­lia és a nemzetközösség „színes" tagállamainak amúgysem zavar­talan kapcsolatát. A SZOMSZÉDOS Ausztria kormánykoalíciójának egyik ve­zető pártjában, a Szocialista Pártban kirobbant személyi vi­szályok hozhatnak balratolódást is a pártban, amely mint isme­retes, a legutóbbi választások során, és azóta eléggé hátrá­nyos pozícióba szorult a Nép­párt taktikázása folytán, vala­mint jobboldalának kompro­misszumos törekvései miatt. Vezetési válság az Osztrák Szocialista Pártban BÉCS. (MTI) A márciusi váratlan választá­si vereség óta elmélyült belső válsággal küzdő Osztrák Szocia­lista Pártban immár nyilváno­san is vita bontakozik ki a jö­vő útjáról. A párt központi lap­ja, az Arbeiter Zeitung inter­júsorozatot közöl vezető szocia­listákkal, amelyekben azok le­szögezik nem ritkán egymásnak ellentmondó álláspontjukat. A Pittermann jelenlegi pártelnök­kel szembeni erős ellenzéknek Kreisky volt külügyminiszter, a párt elnökhelyettese adott han­got. Szavaiból kitűnik, hogy ő és hívei Pittermann szerepét csak a parlamenti munkára kí­vánják korlátozni. A polgári sajtó kommentárjai szerint Kreisky tervei arra irá­nyulnak, hogy magának szerez­ze meg a pártelnöki széket. A tisztség esélyes jelöltjei között emlegetik Waldbrunnert, a par­lament alelnökét. aki a jobb fe­lé orientálódó Kreiskyvel szem­ben a párt mérsékelt balszár­nyának egyik képviselője. Egyébként a pórt ősztől fogva — előkészülőben januári, a sze­mélyi kérdésekben is döntő kongresszusára — megerősíti el­lenzéki harcát. Waldbrunn er a jelenlegi Klaus-kabinetről ki­jelentette, hogy az a második köztársaság leggyengébb kormá­nya, amely kénytelen lesz a szocialisták támogatását keres­ni. A párt egyébként a fontos kérdésekben, a néppárti koncep­ciókkal szemben saját terveivel lép majd a nyilvánosság elé. zília Burma, az EAK, Etiópia, India, Mexiko, Nigéria és Svéd­ország képviselői Írtak alá, ag­godalmat fejez ki amiatt, hogy mind ez ideig nem sikerült a moszkvai részleges atomcsend- egyezményt kiterjeszteni a föld­alatti nukleáris robbantásokra. A nyolc ország öt pontban fog­lalja össze javaslatait. Első he­lyen a föld alatti robbantáso­kat betiltó egyezmény megköté­se szerepel. A másik négy pont a tudományos intézetek és tu­dósok nagyobb nemzetközi együttműködésével foglalkozik, kü önös tekintettel az ellenőr­zés kérdésének megoldására. A memorandum aláírói saj­nálatukat fejezik ki amiatt is, hogy még a moszkvai atomcsend egyezményt sem írta alá minden állam. Az ülés többi felszólalója, lord Chalfont brit leszerelésügyi miniszter, Roscsin szovjet és Blusztajn lengyel küldött a megegyezést gátló körülmények­kel foglalkoztak felszólalásuk­ban. Összehívják a Szerb Kommunisták Központi Bizottságát BELGRAD. (MTI) A Szerb Kommunisták Szö­vetségének Végrehajtó Bizottsá­ga Belgrádban tartott ülésén megvitatta a köztársasági alap­szervezeteknek a JKSZ IV. plé­numán hozott határozatok meg­valósításáért folytatott tevé­kenységét. A végrehajtó bizott­ság határozatot hozott, hogy szeptember első felére össze­hívják a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságá­nak ülését. Nagygyűlés Pekingben Csütörtökön Pekingben egy­millió ember részvételével nagy­gyűlést tartottak a ..nagy pro­letár kulturális forradalom” tiszteletére. A gyűlésen jelen volt Mao Ce-tung, a KKP Köz­ponti Bizottságának elnöke. A nagygyűlésen Lin Piao mar­sall honvédelmi miniszter, majd Csou En-laj miniszterelnök a KKP Központi Bizottságának alelnökei mondtak beszédet. Felszólalt Nie Juan-cu, a pe­kingi egyetem képviselője. MÉGSE? Alig egy hete — George Brown külügyminisztersége el­ső napján az angol külügymi­nisztérium bejelentette, hogy a minisztercsere nem jár a poli­tikai irányvonal megváltozá­sával, s ennek jegyében Brown eleget tesz mindazoknak a meg­hívásoknak, amelyeket Stewart elfogadott volt. Egy hét után a nyilatkozat érvényét vesztet­te, az angol külügyminisztéri­umnak ellentmondott a kül­ügyminiszter — és kijelentette, hogy lemondta jövő hónapra tervezett bulgáriai és romániai hivatalos látogatását —, mert túl sok az új munkakörrel já­ró elfoglaltsága. Oly sok, hogy még új időpontot sem tűztek ki a program lebonyolítására. Nem firtatjuk a politikai irányzatot, úgy véljük, annyira új hivatala, mint régi átadása Csak egyszerűen Brown-nak nem jelenthet nagy gondot. A volt gazdasági csúcs­miniszter kellemetlen kötele­zettségeket hagy Stewártra. Híre jött a tömeges elbocsátá­soknak — az általa is aláírt' ár- és bérbefagyasztó intézke­dések életbelépésének első kéz­zelfogható jeleként. A számok még csak 10-es vagy 100-as kategóriájúak, de angol köz­gazdászok szerint mintegy 450 ezer angol válik majd munka­nélkülivé e törvények követ­keztében. Mindezek után viszont ért­jük Brownt. Ilyen körülmé­nyek között kissé nehéz lenne képviselnie Nagy-Britanniát két szocialista országban. (B. K.) T engerészgyal ogosok a tiltakozók ellen WASHINGTON. (MTI) Csütörtökön folytatódott az amerikai képviselőház úgyneve- 'zett Amerika-ellenes Tevékeny­ségeket Vizsgáló Bizottságának ülése. ségeket vizsgáló bizottságáriak ülése. Csütörtökön délelőtt is nagy- rendőri készültség volt jelen a teremben, s a képviselőház hi­vatali épületiben, de ezúttal nem került sor összecsapásra. Miközben Washingtonban a bizottság folytatja vizsgálatát, az Egyesült Államokban sok helyütt került sor újabb tilta­kozó megmozdulásokra. A kali­forniai Fort Chicagóban példá­ul, amely a Vietnamba induló katonai szállítások egyik köz­pontja, tengerészgyalogosokat kellett igénybe venni a felvo­nulók erőszakos eltávolítására A jelenlegi helyzetben még megjósolni sem lehet, mikor ül össze valójában az eredetileg szeptember 5-ére tervezett és most el­halasztott „negyedik arab csúcs”. Az arab államfők tanácskozásának elhalasztá­sát mégsem lehet egysze­rűen negatív jelként érté­kelni: a nézeteltérések és ellentétek ugyanis hozzájá­rultak a frontok tisztázá­sához. Az akció, amely az arab világon belüli két fő irány­zat markánsabb kirajzoló­dását, az arab reakció és az arab haladás erőinek fokozatos polarizációját ki­váltotta: Fejszal Szaúd-Ará­bia királyának „Pániszlám paktum” terve. Fejszal, mint a földkerekség egyik utolsó abszolút uralkodója, az arab reakciós erók ter­mészetes vezetőjének tekint­hető. Rezsimjében közős fronton találkozik a feudá­lis belső berendezkedés fenntartására irányuló tö­rekvés az amerikai olaj- trösztöktől való függéssel. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, amelyek természetesen az arab reak­ciós erők blokkjának létre­hozásában elsősorban érde­keltek, világosan felismer­ték Fejszálnak ezt a ter­mészetes vezető szerepét és év eleje óta hatalmas fegy­verszállítmányokkal erősí­tették a szaúd-arábiai had­' sereget. Ezt követte Fejszal Az arab világ „vízválasztó“ előtt washingtoni útja, majd a Jordániának, Iránnak és Törökországnak tett szövet­ségi ajánlat. Ma már megállapítható: a reakciós blokkalkotási kísérlet nem sikerült. Min­denekelőtt: rendkívül ko­moly politikai baklövés volt az imperializmus részéről a Törökország bevonására irá­nyuló kísérlet. Az arab or­szágok többségét ugyanis történelmi okokból az el­lenszenv és bizalmatlanság valóságos szakad éka vá­lasztja el Törökországtól. A Törökország irányában tör­tént — egyébként önmagá­ban is eredménytelen —ta­pogatózás így elidegenítette a paktum gondolatától az ingadozó politikát folytató arab országokat is. A paktum kudarca egy­ben azt is jelentette, hogy az arab világban megerő­södött az Egyesült Arab Köztársaság és Nasszer el­nök helyzete. Nem volt ti­tok ugyanis, hogy a Fejszal által szervezett, Washing­ton és London által támo­gatott blokkalkotási kísér­letek az EAK és Nasszer elszigetelését is céljukul tűzték ki. Fejszal csődje után az Egyesült Arab Köz­társaság és Szíria egyaránt azt az álláspontot foglalta el, hogy nem kell töreked­ni az arab csúcs ,,minden­áron” való formális meg­tartására, ehelyett létre kell hozni az arab világon be­lüli, haladó erők egység­frontját. E közös állásfog­lalásnak az arab világon belüli, bonyolult politikai kapcsolatok szempontjából különös jelentőséget adott, hogy megerősítette az Egye­sült Arab Köztársaság és Szíria közötti politikai kö­zeledés irányzatát. Szíriában ez év február­jában olyan új kormány került hatalomra, amely az ország eddigi leghaladóbb kormányzata, s egyúttal az egész harmadik világ egyik le gpr ogress zívabb rendsze­rének tekinthető. Ez kide­rült a szíriai kormány kül­politikájából is. Zuajen stí­riai miniszterelnök első hi­vatalos útja — természete­sen az arab világon kívül — Moszkvába vezetett. A szíriai kormányváltozás le­hetővé tette azt is, hogy Kairó és Damaszkusz meg­kezdjék az 1958—1961-es, el­hamarkodott és elvetélt po­litikai unió maradványa­képpen felhalmozódott el­lentétek megoldását. Ma már külügyminiszteri szin­tű kapcsolat létesült á két ország között, s az arab csúcs kérdésében elfoglalt azonos álláspont j elezte: Szíria és az EAK a még fennálló nézetkülönbségek ellenére is, határozottan közeledik egymáshoz. Ezzel a közeledéssel fokozatosan megvalósulnak a haladó arab erők nemzetközi egy­ségfrontjának legfontosabb feltételei! Az Egyesült Arab Köztár­saság és Szíria mind követ­kezetesebben imperialistael­lenes, haladó társadalmi és gazdasági reformokat meg­valósító politikája mellett harmadik pozitív tényező" ként az iraki fejlődést kell megemlíteni. 1966-ban két, különösen számottevő po­litikai lépés történt. Az egyik az iraki kormány megegyezése a kurd nem­zetiséggel, amely hosszú évek óta először lehetősé­get nyújt az országot sa­nyargató belső háború fel­számolására. A másik: az iraki miniszterelnök moszk­vai utazása, amelynek so­rán világossá vált, hogy a bagdadi kormány ugyan­csak alapvetően haladó mó­don foglal állást a nemzet­közi élet legdöntőbb kérdé­seiben. Negyedik pozitív jelenség­ként meg KeH állapítana hogy Algéria, a maga sú­lyos belpolitikai válsága és problémái ellenére, mind a nagy nemzetközi kérdések­ben, mind az arab világot megosztó vitákban megtar­totta korábban kidolgozott imperialistaellenes politikai fővonalát. A fejlődést összegezve, megállapítható: míg a Fej­szal nerevel fémjelzett reakciós arab blokkalakítási kísérlet meghiúsult — az arab világ „balszárnyán’* komoly és jelentős erősö­dés tapasztalható. Szó sincs természetesen „blokkról”, a nemzetközi és összarab kér­désekben haladó álláspon­tot valló arab országokat még mindig számos, de másodrendű belső ellentét választja el egymástól. Az EAK—szíriai közele­dés, az iraki fejlemények és az algériai álláspont konszolidálódása azonban már így is, eddig még nem tapasztalt mértékben hozta közelebb egymáshoz az arab világ haladó erőit! Az arab Világ fejlődésének fő­vonala a jelek szerint ép­pen az említett országok körül kialakuló haladó arab egységfrontért vívott küz­delem. Ez a feltétele an­nak, hogy az arab világ­ban elszigeteljék a belső reakció még álló, amerikai és angol „gerendákkal” alá­dúcolt bástyáit. Gömöci Etodro

Next

/
Oldalképek
Tartalom