Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
„Feledékeny** adófizetők Tiltott italmérők, zogpálinkafőzők alkonya A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságának pénzügyőrei a nyári időszakban is rajta tartják szemüket a zug- bormérőkön éss tiltott módon pálinkát főzőkön. Tevékenységük nem hiábavaló, mert jó néhány törvénysértőt lepleztek le. Hová tűnt a bor ? Bodócsi János kecskeméti lakos a borkészlet ellenőrzésekor 200 liter borral nem tudott elszámolni. Rövidesen kiderült, hogy Bodócsi a két hektoliter bort poharanként mérte ki „vendégeinek”. Hasonló volt a A «park" megfiatalodik Az ügyfél érdekében ? \ Üi postaszabályzat lép életbe július l-től — olvasom az újságban. Némiképp elhűlve olvasom. Tudathasadásos képzeteim támadnak. Röviden: Én, mint a Magyar Népköztársaság állampolgára mindenféle demokratikus szabadságjogokat élvezek. Ugyanakkor én, mint ügyfél tökéletesen ki vagyok szolgáltatva kényre-kedvre, s az ügyfelei megkérdezése nélkül, határozó postának. Az új szabályzat ugyanis — az előzetes híradás ezt sugallja számomra — lényegében az ügyfelek rovására készült. Ha teszem azt, vállalat vagyok, július elseje után a világért el nem ismeri a posta, hogy közönséges küldeményeimet rábíztam. Ha elismervényt akarok róluk, küldjem futárral, vagy adjam fel ajánlva. Kettőhatvanért. Ügy elismerik. Más: . .díjlerovásra nem használható fel az a bélyeg, amelyet a boríték hátoldalára ragasztanak. . Az ilyen leveleket ... . .a kézbesítő hivatal kétszeres díjjal kézbesíti-----” Pedig a bélyeget nem a homlokomra ragasztom, hanem a borítékra. A postától vettem bélyeget a postára bízott borítékra. Azt a bélyeget, amit csakis, és kizárólag azért vettem meg, mert a posta azt ígérte, hogy azzal elviszi a levelemet, s amit egyenesen azért adott ki, hogy azzal egyszerűbbé tegye a maga számára is a továbbítás díjának lerovását. Most pedig mindenféle kifogást támaszt, s ha nem fogadok szót, háromszorosan fizetteti ld velem a kézbesítés árát. Én elhiszem, hogy a gépesítésnek bizonyos feltételei vannak, a gép nem keresgélheti, hova üsse a stamplit például, stb, stb. De én, az ügyfél nem vagyok gép, s ilyen ridegen ne bánjanak velem. Meg a posta alattvalója sem vagyok. Ha- nem éppen a posta van érettem, vagyis azért, hogy nekem, neked és a több tízmilliónak megfelelő díjazásért szolgálatokat — nem savességeket - tegyem, lévén alapjain véve „szolgáltató’ vaUalat. De nem is az alá vagy fölérendeltségi viszonyt akarom én itt itr- tatni. Lényegesebb kérdés a felos- séggé. Ma, amikor az új mechanizmus kapcsán országszerte a felelj ség növekedéséről beszelünk, a posta új szabályzatot alkot, amelynek elsőrendű és legfőbb célkitűzése: a Felelősségtől megszabadulni, amenynyire csak lehet. Ez az, ami any nyira bántja a szemet ebben az uj póstaszabá! yzatbam. ^ Morogva járkál az ü—28-as a kecskeméti Műkertben, ahol a park egy részén a földet elegyengették. s most éppen a tárcsázást végzi Kőrös Lajos, a Rózsabarack Termelőszövetkezet traktorosa. A tárcsázás után füvet vetnek el ezen a területen, s napokon belül üde, friss színben pompázik a parknak ez a fiatal focisták által igen kedvelt része is. helyzet Kerekegyházán, ahol Kaszala József bortermelőt számoltatták el készletéről. Igaz, nála csak egy hektoliter bor „hiányzott”, amelyet — hasonló módon, mint kecskeméti társa — poharazva árusított. A zugbormérők neveit még sorolhatnánk, hiszen jó néhány bortermelő így próbál illetéktelen haszonra szert termi. Rézüstök az Istállóban Még nincs itt a cefrekészítés ideje, ennek ellenére jó néhá- nyan már „felkészültek” a tiltott pálinkafőzésre. Ha nincs cefre — mondják —, élesztőből is lehet pálinkát főzni. Nos, ennek megelőzése érdekében a pénzügyőrök még a ceí'reszezon előtt igyekeznek a zugpálinka- főzők készülékeit az azokat megillető helyre juttatni. A különböző ellenőrzések során május hónapban a Vám- és Pénzügyőrség kecskeméti szakasza nyolc tiltott pálinkafőző-készüléket fedezett fel és kohzott el tulaj donosaiktól. A legveszélyeztetettebb terület — a tilos pálinkafőzők felfedezése bizonyítja — Lajos- mizse. A nyolc készülékből itt hármat találtak a pénzügyőrök. Kun János, Nagy Teréz és Farkas Ferencné a rézüstöket és a lepárló készüléket nyilván nem desztillált víz elkészítéséhez tárolták az istálló rejtett zugában. Kunbaracson is dívik a pálinkafőzés, amelyre példa, hogy Ábrahám Andrásáé és Haraszti Sándomé tanyájában találtak szeszlepárló készüléket. A lefoglalt pálinkafőzők tulajdonosai rövidesen megkapják a szabálysértési büntetést, s most már a tiltott pálinkafőzés helyett azon gondolkozhatnak: miért került ilyen sokba a pálinka „előállítása”? Ingatlanvétel „baráti"4 alapon Sokszor előfordul, — bár erről kevés esetben szóltunk —, hogy különböző ház- és földingatlanok vásárlása esetében egyesek szabálysértéseket követnek el. Az adás-vételről ugyanis 15 napon belül értesítést kell küldeni a Megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatalnak, hogy a vásárló a szükséges illetéket lerója. Nagy Mihály és Simon György táborfalvi, valamint Kiss Tóth Imre Örkényi lakos a közelmúltban Bács megyében vásárolt házingatlant. Annak ellenére, hogy nem beszéltek ösz- sze, „elfelejtkeztek” az adásvételről értesítést küldeni az adóhivatalnak. No, nem feledé- kenységről van itt szó, hanem tudatos cselekményről, ugyanis hármójuknak a házingatlan megvétele után 59 ezer forint illetéket kellett volna lerónlok. Nem sok idő kellett azonban hozzá, hogy ezt felderítsék, s a három „feledékeny” embert szabálysértési eljárással figyelmeztessék. Népszerűtlen feladat a pénzügyőröké, de munkájuk lényegében a gazdasági rend érdekében történik. Tegyük hozzá: e feladatukat sikeresen, jól oldják meg, hiszen a leleplezéseken, a szabálysértési eljárásokon kívül jelentős megelőző munkát is kifejtenek. Gémes Gábor PÁROS TEMPÓ Rendőrkézen a kerékpártolvaj Az utóbbi időben többször érkezett feljelentés a kecskeméti járási-városi rendőrkapitánysághoz, hogy a város különböző helyein őrizetlenül hagyott kerékpárokat ismeretlen tettes ellopta. A cselekményeket elkövető személyre most fény derült. Sorozatos kerékpárlopások miatt letartóztatta a járási-városi rendőrkapitányság Dányi János 43 éves kecskeméti lakost, aki évekkel ezelőtt az egyik helybeli termelőszövetkezetbe lépett be, de ritkán nézett felé a közös gazdaságnak, inkább alkalmi munkákból és kisebb lopásokból tartotta fenn magát A sorozatos lopások miatt már két ízben, volt büntetve, de megesett, hogy egy másik, szintén törvénybe ütköző cselekménye miatt a bíróság azért nem tudta megtartani a tárgyalást, mert Dányi János huzamosabb időre eltűnt a lakásáról. Gyakori vendége volt az italboltoknak, ahonnan távozáskor az üzlet előtt őrizetlen hagyott kerékpárok közül egyet-egyet magával vitt, majd más városban értékesítette. A pénzt természetesen italozásra költötte. Legutóbb is éppen egy idegen kerékpár eltulajdonítása közben érték tetten, s Dányi János akkor is azt állította, hogy a kerékpár az övé. holott annak az egyik közeli italboltban levő vendég volt a tulajdonosa. A járási-városi rendőrkapitányság Dányi János ellen többrendbeli, személyi tulajdonon elkövetett lopás miatt indított eljárást. K. A. — Hé, már megint nem tartasz lépést!? JCíaánmg, Vannak olyan rendezvények, amelyeket egyszerűen nem lehet elrontani. Még az időjárásnak sem sikerül. Du- navecsén a közelmúltban megtartott ifjúsági béketalálkozó is kiállta az „esőpróbát”. A rossz idő ellenére több mint mápfélezren jöttek össze. Ünnepi beszéd, műsor, sportprogram, divatbemutató, térzene, tánc... Már zajos- j kedves majális a találkozó — ; és mégsem egészen az! Mert | a szem meg-megakad a transzparenseken: El a kezekkel Vietnamtól! Békét Vietnamnak!... Talán csak felvillanó gondolatokat váltanak ki a szórakozól fiatalokban, de hiszen azt is akarjuk. Hogy tudják: amikor pihennek, amikor tanulnak vagy amikor dolgoznak — a világ másik végén emberek küzdenek az életért, a szabadságért, közös céljainkért. Veszély fenyeget mindannyiunkat, nem lehet behunyrii előle a szemet, hanem tenni kell. Szüntelen harc folyik. Puskával is, munkával, tanulással is. Felelősek vagyunk tehát tetteinkért ... Egész délután a fák fölött ólálkodott az eső. Néha kicsit szemerkélt is. Este nyolc körül aztán futtában végigverte a lombokat egy hirtelen j zápor. S ahogy jött, perc, alatt elszökött. A fiúk, lányok táncolhattak tovább. Valahol Dunaújváros fölött villámok cikáztak még és jókorát dördült az ég. Egy csinos szőke összerezzent a lovagja karján: — Te, én ezektől a dörgésektől félek a legjobban a világon! __ Kí vánjuk neki — és magunknak — tiszta szívből, őszintén, hogy soha ne kelljen másféle dörgéstől, az ágyúk és bombák robajától félnie! — b p — PETŐÉT NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és e megyei tanács lapja. Főszerkesztő: ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelőd kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: Í6-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: ló-» Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-OS, Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőiméi. Terjeszti a Magyar Posta. __________________Előfizetési dij i hónapra 13 forint, 66. 4356 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét".............. Index: 25 065. Míg hozzá nem fogtunk, mi sem gondoltuk, milyen sok baj van egykét millió forintos beruházással, még akkor is. ha művelődési házról van szó és vállalati kivitelezéssel készül. Amikor elhatároztuk, hogy művelődési házat építünk a községben, úgy döntöttünk, hogy azt állami vállalattal végeztetjük — s meg is kötöttük a szerződést az Építési és Szerelő- ipari Vállalattal. Ezután minden úgy ment, mint a karikacsapás. Legalábbis egy ideig. A vállalat megkezdte a fölvonulást, gombamódra nőtt ki a földből a munkásszállás céljára épített kis ház. A kezdeti jelekből arra lehetett következtetni, hogy gyors munkával örvendeztetnek meg bennünket. Hamarosan hozzáfogtak a leendő művelődési ház alapjának a kiásásához, ami meg is történt. de azután hetekig nem láttuk őket. Ez az eltűnés” azután Nem olyan egyszerű gyakran megismétlődött. Azzal az eltéréssel, hogy időközben a munkacsapat tagjai egyre kevesebben lettek. Amikor már csak néhány ember járkált a munkahelyen, nyugtalankodni kezdtünk. A szakértő elnéző mosollyal hallgatta végig aggályainkat, majd megnyugtatott, hogy határidőre elkészülnek a munkával. Így aztán megnyugodtunk. Nyugalmunkat egy darabig még az sem zavarta, hogy hosszabb időre teljesen leállt a munka. Hónapok teltek el, leesett a hó, s természetesnek találtuk, hogy ilyen időben külső kőműves munkát nem lehet végezni. A jóidő beálltával folytatódott az építkezés. Lassan-lassan a föld színe fölé emelkedtek a falak. De ekkor — mintha a friss tavaszi levegő megártott volna nekik, újra megfogyatkoztak. A szakértő ismét elnéző mosollyal hallgatott meg bennünket, s újra megnyugtatott, hogy az építkezés „jó ütemben” halad. Már közeledett a művelődési ház átadásának kijelölt időpontja, de természetesen az ünnepség elmaradt. A szakértő ekkor már mentegetőzni kezdett, mondván, hogy rossz méretű téglát kaptak. Hozzátette azonban, hogy november 7-re biztosan elkészül. Október közepe felé ismét megnéztük az építkezést. Az öt munkás zamatos magyarnótákat kurjongatott a falakon. Nem nagyon erőltették a munkát, de a hangjuk az jó volt. Munkájukon sehogy sem tudtunk eligazodni. A helyiségek ajtótokjai össze voltak kevergetve, közfalakat húztak össze-vissza. Az olvasóteremből színészi öltöző, a kubhelyiség- bői igazgatói iroda lett. A meleg levegőt szállító vastag csöveknek nem hagytak nyílásokat a falban. Riadtan kerestük a szakértőt. De aznap még senki sem látta. Teltek-múltak az őszi napok, új szakértő jött, aki közölte velünk, hogy a művelődési ház csak a következő év felszabadulási ünnepére készül el. Télen állt a munka. Tavasszal az esőzések beáztatták a lapos tetőt, s az egészet le kellett bontani. Késéssel indultak a munkások, s így nem is csodálkoztunk azon, hogy április 4-ét még a régi helyen ünnepeltük. Május 1-én arra gondoltunk, no talán mához egy évre. S most, egy évvel a határidő után arra gondolunk, hogy esetleg augusztus 20-án avathatjuk a teljesen felépült művelődési házat. Sokan persze nevetnek rajtunk, a lassúság miatt, csigát, lucaszéket és egyebeket emlegetnek. De mit tudnak ők az objektív nehézségekről? Moravcsik Árpád
