Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

1968. június 2Ü, szombat 5. oldal Kaskantyűi képek IM| i mindent kell egy 1600 iT* lakosú községben az is­kolaigazgatónak végeznie! A töldművesszövetkezetnél — ahol felügyelőljizottsági tag — éppen rézgálicot osztanak, ott segít Kiss Pál igazgató az ügyveze­tőnek. Vagy háromszáz ember tolong itt, mert csak tíz kilót adnak egy személyre. Az igaz­gató tesz igazságot: — Embe­rek, úgy csináljuk, hogy mara­kodás nélkül megkapja minden­ki a járandóságot! Aztán — ha innét hazamegy, — írja a község monográfiáját; intézi a kulturális ügyeket, mert ő a művelődési ház igazgatója; kinyitja a könyvtárat, mert ő a könyvtáros. Télen a TIT is az ő gondja, előadásokat szervez, sokszor ő maga ad elő. Aztán — legelső feladatnak — ott van az iskola. A művelődési otthon ügye különösen előtérbe került az utóbbi időben Kaskan tyűn. A község lakossága építkezik a fa­luban, egyre többen jönnek be a tanyáról, de nincs megfelelő kultúrotthon. A mostani nagy­terem nem megfelelő, télen nem lehet felfűteni. Márpedig ezen kívül nincs más. Azazhogy van, de csak átmenetileg. Az fmsz ugyanis vásárolt a községi bolt­nak egy házat, amíg át nem ala­kítják, átengedte művelődési otthonnak. Csakhogy: hamarosan átala­kítják. És akkor mi lesz? * |1J em nyugszik bele a község a mostani állapotba. Már gyűjtik a pénzt, hogy a nagy­terem mellé kisebb szobákat, klubtermeket építsenek. Mert az kell. Se a fiatalságnak nincs hol összejönnie, sem a szakkö­röknek. Ügy tervezik, hogy amenyit a KÖFÁ-ból össze tudnak takaré­koskodni, azt onnan veszik el De lesz bőven társadalmi mun­ka is, mert ha itt a köznek kell dolgozni, nem fukarkodnak az emberek. És ezenfelül a Sár­fehér Szakszövetkezetre is le­het számítani. A járási KTSZ- bizottság úgyszintén megígérte Házi rádió a kórházban Központi stúdióberendezést vásárolt a kecskeméti kórház. A házi rádió a betegek egészség- ügyi oktatását szolgálja majd, és így a betegségek megelőzé­sét kívánja segíteni. támogatását ahhoz, hogy a mű­velődési otthonban a fiatalok megfelelő hajlékot kapjanak. Biztató tehát a helyzet, ennyi erőből nyilván siker származik. * ovács Irén vb-titkár most az elnöki teendőket is ellátja, mivelhogy Havasi Ernő vb-elnöki akadémián van. — Nem sok így a munka? — Nem kevés, de hát... Hat éve csinálom. És hadd tegyem hozzá: szívesen csinálom. Jó itt a községben dolgozni. Épül, szé­pül, fejlődik a falu. fi minél többen laknak itt bent, annál jobb és könnyebb a má mun­kánk is. Valóban épül, szépül a falu... 1964. augusztusában adtak át egy új általános iskolát két tanteremmel, most készülnek, hogy még három tantermet told­janak hozzá. Jönnek be tanyai gyerekek. Kell az iskola. Érdekes ez a község, szinte látni, hogy zsugorodik össze a tanya világ. Nőnek a pirostetős új házak, épülnek a járdák. És a határban ég az emberek keze alatt a munka. Ezért szeret itt dolgozni Ko­vács Irén is. Balogh József Karmester nélkül Kisdobosok kamarakórusa, amely karmester nélkül énekel. A kecskeméti Ének-Zenei Ál­talános Iskola legkisebbjeiből alakult kis kórust Lakos ímré- né tanította be, de ha fellépnek, önállóan énekelnek. Műsorukon Liszt: Hajnalozó, Schubert: Tavaszi dal, és Hosztyeckij: If­júsági dal szerepel. Legutóbb az úttörők megyei fesztiválján arattak nagy sikert. (Pásztor Zoltán felvétele.) A mainál több lehetőség rejlik a megyei filmhíradóban MÁJUSBAN néhány alka­lommal érdekes kísérlet tanúi lehettünk a kecskeméti Árpád moziban. Az országos híradó- film után rövid, 2—3 perces kis híradót láthattunk szűkebb hazánkból. Kecskemétről, és környékéről. A legnagyobb meg­lepetést e rövid filmecskék kö­A lciskunmajsai is­kolák tantermei is el­csendesedtek. A gyerekek még a környékről is eltűn­tek. Legjobban mind.ig a vakáció első és édes­bús utolsó napjai ízle­nek ... De vajon csu­pa játék, lustálkodás minden tanulónak a szünidő? Vannak, akik már most programot kezdtek. A gimnazista Ötvös Marika és Fa- ludi Éva tíz-tíz tagú munkacsapatával 14-én kora reggel a Jonathán Szakszövetkezeiben je- lelntkezett a hagyo­mányos nyári munkák­ra. — Szerződésben va­gyunk az ikolával — világosít fel Klucsó Vilmos, a szakszövet­kezet föagronómusa. — Mióta az 5+1-es rendszer elkezdődött. Az első osztály tanulói, akiket akkor kaptunk, most érettségiznek. Rajtuk kívül még egy osztályunk van. — Igen jól megva­gyunk a gimnazisták­kal — hangsúlyozza a főagronómus. — Evek során összebarátkoz­tunk. Hetenként egy Az első kéréséi napot a szövetkezet­ben töltenek. Ügy in­tézzük, hogy a tanul­mányaik témájához kapcsolódó gyakorlati munkát végezzék. Köz­ben az elméleti tájé­koztatást is megkap­ják. — Szépen dolgoznak. Honoráltuk is szorgal­mukat. A szövetkezet 5000 forintot adott az iskola KISZ-szerveze- tének. Költsék felsze­relésre, táborozásra, kirándulásra, ahogy jó­nak látják. Szívesen adtuk, hiszen a Jo­nathán Szakszövetke­zet jövedelmében a ta­nulók munkája is ben­ne van. — Most mit dolgoz­nak a gyerekek? — A kötözést vég­zik. Ősszel a szürete­lésből veszik ki a ré­szüket. Lesz munka, 2000 mázsa szőlőt vá­runk. — Mmnyit keres­nek? — ötvös Marikáék például több mint 3000 forintot kerestek ta­valy, személyenként. Augusztusban abból mentek balatoni túrá­ra... A KISZ ettől függetlenül kapta az említett pénzösszeget. — ősszel úgy szer­veztük a szüretet, hogy az iskola naponként egy-egy osztályt adott. Tizenegyezer forintot fizettünk ki összesen, 20 forintot kaptak egy mázsa szőlő szedésé­ért ... — Maradnak-e kö­zülük a mezőgazdasági pályán? — Ügy tudom, né­gyen felsőbb fokú szakiskolába mennek. Megszerették a mun­kát, szakmát lát­nak benne. — Mi vonzza a fiata­lokat, akik a mezőgaz­daságnál maradnak? A főagronómus ki­csit gondolkodik, véle­ményekre próbál em­lékezni. — A nagyüzemi módszerek. A korszerű üzemszervezés, hogy mindennek „klappolni” kell, a tudományos módszerek... Tehát, hogy a munkában nemcsak o hagyomá­nyos formákkal talál­koznak ... Tudóm ma­gamról. Ha csupán az apám 400 négyszögöles szőlőjében kellett vol­na mindig kapálnom, aligha ismertem volna meg, milyen izgalmas, szép a korszerű nagy­üzem ... — És az általános iskolások? — Éppen akarom mondani, hogy van egy új munkacsapatunk is. A most végzett 8. osz­tályosokból. Nyolcán mindjárt a tanítás be­fejezése után a szövet­kezetbe jöttek dolgoz­ni. — Mikor megismer­ték a teljesítménybé­rezési feltételeket, — figyeltük — erősen szá- mitgatták, mit kaphat­nak első fizetéskor. 700 forint körül kalkulál­tak. Nagy volt a meg­lepetés, mikor 13—14 nap után, 800 forint ütötte a markukat.. Ök a mezőgazdaságot választják életpályá­nak. Tóth István Csendes esténk volt. Amo­lyan vihar előtti csend. Mintha éreztük volna, hogy ez lesz az utolsó nyugodtabb esténk az újvidéki kaszárnyában. A WC- híradón azt mesélték, hogy a japánok Szingapúrt ostromol­ják, az orosz fronton pedig a németek a téli állások elfogla­lására készülnek. Azt is meg­tudtuk, hogy Ribbentropp né­met külügyminiszter Budapes­ten járt, A tiszt urak azt be­szélik, hogy ennek újabb két magyar hadosztály frontra kül­dése lesz az ára, már meg is kezdték a felszerelésüket. Eze­két a híreket az irodai takarí­tók, meg a tiszti csicskások hoz­ták, akik el-elkapták egy-egy bizalmas beszélgetés foszlánya­it, néha a rádió vagy az újsá­gok közleményeiből is elraktá­roztak emlékezetükbe egyet- mást. így tudtuk meg, hogy odakint bevezették a jobbolda­li közlekedést, vagy hogyCiano gróf olasz külügyminiszter is Pestre látogatott. — Nagy az idegenforgalom — jegyezte meg valaki gúnyo­san, de hamar leintették, hogy hallgasson, mert még a falnak is füle van. A szobában nagy körmölés folyt, mindenki levelet írt, csak Muzslai feküdt a mennyezetet bámulva, csendes apátiába süllyedve. Egy hét óta nem jött már levél hazulról senkinek. A pos­ta leállt, azt mondják, hogy se ki, se be nem visznek postát, amíg a város lezárása tart. Idegesítő az elszigeteltség tuda­ta, elég nyugtalan a hangulat. A levél itt az otthont, a távoli kedvest jelenti, miért fosztják meg ettől ilyen hosszú időre az embert. Körmölnek azért szorgalma­san, hátha mégis eljut a cím­zettekhez rövidesen. S ezzel is telik az idő, habár már alig van félóra a takaródéig. Valami buta kis vers jutott az ősziembe és azt firkálgatom egy kitépett irkalapra. A hószín éjszakáról szól, a visszaverődő fényekről, amelyek palástként takarják be a kedves vállát va­lahol a képzeletemben. A vers még döcög, s azzal gyűröm a fejem alá, hogy hajnalban, ha felébredek, majd kijavítgatom gondolatban. Egy pillanatra most az ott­hon jut az eszem.be. A bank, ahol négy évig kifutó voltam, s ahonnét azzal váltam el, hogy altiszt nem leszek. Egy életre szóló megalázást nem veszek a nyakamba. Elég volt be­lőle az a négy keserves esz­tendő. Apámat ajánlottam hát magam helyett, és most ő rója az utat emeletre fel, emeletről le, postába, boltba, ebédért, tíz­óraiért, cigarettáért, és szerte a városba a megcímzett leve­lekkel, melyek sose fogynak el. De legalább van egy kis ottho­nuk a bank udvarán, egy ki6 zug az életükben, ahová én is hazatérek majd egy röpke hét­re, csak teljen már el ez a há­rom hónap... Elszenderedhettem, mert hir­telen lármás hangokra riadtam. A rohamszakasz jött meg és most a tisztesek szétszéledhet­tek a folyosón, ki-ki a szobájá­ba, mert ajtócsapkodást, cso- szogást is hallottunk. Hozzánk Beleznai jött meg. Káromko­dott mint a jégeső, hogy meg se kérdezték és Karai helyére osztották be. Most aztán kezd­heti elölről a dresszírozást, mi­vel a saját szobájának a le­génységét már megtanította a móresre. (Folytatjuk.) zül az Árpád mozi megnyitásá­ról készült híradás okozta a közönségnek. Az előadás végén ugyanis, mielőtt hazamentek, még viszontláthatták önmagu­kat, amint megérkeznek az ün­nepségre, elfoglalják a helyüket és meghallgatják a szónokokat. Ez a lenyűgöző frisseség is il­lusztrálta, hogy milyen lehető­ségek rejlenek a saját, helyi híradóban. Kecskeméten már több mint öt esztendeje működik a Bács- Kiskun megyei Filmstúdió. Át­lag kéthavonta ad ki híradófil­meket a keskenyfümes mozik részére, amelyekben a megye életének fontosabb eseményeit örökítik meg. Emellett számos oktatófilm készült az elmúlt öt év alatt, s a stúdió jóvoltából meglehetősen sűrűn szerepel a megye a Televízió híradójában és egyéb adásaiban is: A stúdió lelkes munkatársai áldozatkész társadalmi munká­val a megyei tanács támogatá­sából lényegében a befektetett összegeket sokszorosan megha­ladó értékű felszerelést állítot­tak ossz» az évek során. Gépe­sített hívóberendezésük, hang­felvevő stúdiójuk, s gazdag fel­szerelésük a jelenleginél jóval több film elkészítését, nagyobb feladatok végrehajtását is lehe­tővé tenné. A megyei tanács sa­ját tervei, a munkatervben és a költségvetésben szereplő filmek nem veszik igénybe a stúdió teljes kapacitását. Ezért a mun­katársak keresik az újabb le­hetőségeket. AZ EGYIK ilyen elképzelés szerint több megye összefogna, s a központi stúdió, valamint laboratórium Kecskeméten len­ne. A másik — amivel május­ban próbálkoztak — a külön kecskeméti híradó. Többek kö­zött a május elsejei felvonulás­ról, anyák napja eseményeiről és a színház egyik előadásáról készült akkor filmhíradó. Ezek a helyi híradók egyrészt frissebbek lehetnének, mint az országos híradók, másrészt nem heti egy alkalommal, hanem kétszer lehetne őket váltani. Meg tudnának így örökíteni minden fontosabb eseményt: ünnepeket, gyűléseket, kiállítá­sok vagy új intézmények meg­nyitását. Jobban ki lehetne így használni a filmben rejlő pro­pagandalehetőségeket is. A MÁJUSI kísérleti filmek bizonyítottak. A megyei film­stúdió alkalmas erre a feladat­ra, el tudja látni. A jelenlegi költségvetés azonban nem ad rá lehetőséget. Ám viszonylag igen csekély összeggel lehetne ezen segíteni, hiszen csupán a filmek dologi kiadásait kell fe­dezni. A megyei és a városi tanács — mint hírlik — már keresi a megoldás módját, amellyel ál­landó jellegű, friss, saját hír­adóhoz juthatna a megyeszék­hely, s voltaképpen az egész megye is. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom