Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
8968. Jáaítts 89. •wasAraas» I. oldal Miért mentek .el... Egy demográfiai ankét tapasztalatai Manapság sokat vitatott téma a faluról való elvándorlás okainak kutatása. Ez sokoldalú vizsgálódást igényel, a társadalmi körülmények változásaiba ágyazva. Két hónappal ezelőtt Miért mentek el címmel folytatásos riportot közöltünk olyan volt termelőszövetkezeti gazdákról. akik ott hagyták a közöst és az iparban kerestek munkát A velük való beszélgetés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem elsősorban anyagi, hanem főként egyéb objektív és szubjektív oikok miatt mentek el a szövetkezetből. Az is figyelemre méltó, hogy Felsőszenti ván lakossága kereken négyszázzal csökkent 1960—65. között A község összlakosságéihoz viszonyítva a bajai járásban itt a legjelentékenyebb a csökkenés. Ez azért is feltűnő, mert a felsőszentiváni termelőszövetkezetek közismerten jól gazdálkodnak már évek óta. Tehát ebből is következik, hogy az anyagi okok csak részben játszhattak közre az elvándorlásban. A jelenség közelebbről való tanulmányozása adott indítékot egy demográfiai ankét megszervezésére. A megbeszélést a járási pártbizottsággal és a tanácscsal közösen kezdeményezte szerkesztőségünk. Erre meghívtuk nemcsak a helyi, hanem a környező községek, termelőszövetkezetek. különböző társadalmi szervek vezetőit. A vita során számos oldalát felvetették az elvándorlás okainak. Szinte valamennyi felszólaló hangsúlyozta, hogy ennek sokoldalú, bonyolult összefüggései vannak. Számos Indíték játszhat közre abban, hogy valaki elhagyja a faluját. Vannak általános okok, például az ipar vonzása, a jobb munkaszervezés az üzemekben, az állandó kereseti lehetőség, a nyolc órai munkaidő. a több pihenőnap stb. Állandó munkalehetőséget Az egyik, elvándorlást előidéző ok az. hogy a termelőszövetkezetek jelentős része még nem tud állandó munkáról gondoskodni valamennyi tagjának. Ez összefügg az anyagi érdekeltséggel. Dr. Gajdócsi István, a Bajai Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke elmondta, hogy a termelőszövetkezetek zömében az asszonyok csupán hat hónapon át dolgoznak, a másik hat hónapban nincs kereseti lehetőségük, kivéve természetesen a háztájit. Váradi Albert, a járási tanács vb elnökhelyettese felszólalásában hangoztatta, hogy a termelősaövetkezetekben a no- j vénytermesztésben tevékenykedő gazdák több mint 100 munkanappal kevesebbet dolgoznak, mint az állami gazdaságokban hasonló munkakörökben dolgozók. Az előbbiekben átlagosan 186,6, az utóbbiakban. 294,5 a ledolgozott munkanapok szarna évente. Ez önmagában is bizonyítja, hogy milyen munkaerő- tartalékok vannak, vagy ahogy mondani szokták, jelentős „kapun belüli munkanélküliség” van egyes termelőszövetkezetekben. Ez is ellentmondásos, mivel munkacsúcsok idején általában hiány van munkaerőben. Mindez összefügg a mezőgazda- sági munkák idényjellegével. Vuity József, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője rámutatott: a helyi vezetőknek, a tagsággal összefogva arra kell törekedni, hogy ezt a kapun belüli munkanélküliséget felszámolják. Ennek egyik legjobb módja segéd- és melléküzemágak létesítése. Az viszont, hogy egy-egy termelőszövetkezet milyen üzemágat hoz létre, az ősz- szefügg a termelési szerkezetével, tehát helyileg kell eldönteni. Ha nem is teljes éven át, de lehetőleg minnél folyamatosabban kell gondoskodni a tagság foglalkoztatottságáról, mert éppen a már említett okok miatt bekövetkező létbizonytalanság csábítja az iparba a tagságot. Több lakás kellene Refrénként tért vissza a vita során, hogy meg kellene köny- nyíteni falun is a lakásépítést. Hasonló kedvezményeket kellene adni a falusiaknak, mint a városi lakásépítőknek. Vámos Ferenc, a felsőszentiváni Űj Élet 1 Termelőszövetkezet főagronómu- sa, de szinte valamennyi termelőszövetkezeti vezető elmondotta, hogy sokkal többen jönnének vissza, ha lenne elegendő lakás, vagy könnyebbé válna a házépítés. A fiatalok szövetkezetben tartása annál is inkább szinte döntő tényező a járás termelőszövetkezeteinek további fejlődése szempontjából, mert, mint a tapasztalatok bizonyítják, a járásban levő termelőszövetkezeti gazdák 41 százaléka 60 éves és annál idősebb. A húszéves és az annál fiatalabb tagok száma csupán 1,6 százalék. A felszólalók zöme hangoztatta, hogy a szövetkezeti és az i ipari nyugdíj közötti különbség is jelentősen hat az elvándorlás irányába. Abonyi Béla, a dávo- di Augusztus 20 Termelőszövetkezet főkönyvelője is ezt hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a termelőszövetkezetben 58 év az átlag életkor, ami önmagában is bizonyítja, mennyire szüksége lenne a fiatalokra. Szerinte a havi fizetés bevezetése, az SZTK-juttatások hozzáigazítása az iparhoz és az alkalmazottihoz segítene a helyzeten. Sokszínűén, érdekesen Sokszínűén, érdekesen mondták el a felszólalók a gondjaikat. A szociális és a kulturális juttatások gyakran szerepeltek a vita során. Különösen figyelemre méltók azok a javaslatok, amelyek a kommunális helyzet javítására vonatkoztak. Bár jelentős a fejlődés, különösen az utóbbi esztendőkben, de még mindig jóval lassúbb mint a városokban. Sürgették többen, hogy a termelőszövetkezetek is nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szociális és kommunális létesítményekhez és a jelenlevő termelőszövetkezetek vezetői messzemenően egyetértettek ezzel. Többen szóvátették, hogy szubjektív okok is közrejátszhatnak az elvándorlásban, például ott, ahol nem érvényesül a szövetkezeti demokrácia, a vezetőség és tagság kapcsolata nem megfelelő. szintén jelentkezik létszámcsökkenés. Nincs mód az elvándorlás valamennyi okának ismertetésére. Annak ellenére, hogy az említett ankéton is csak az okok egy részét tudják feltárni, mégis volna még bőven miről írni. Dr. Varga Antal, a járási pártbizottság titkára nagyon helyesen állapította meg, hogy megfelelő vezetéssel, jó munkaszervezéssel, a gazdálkodás javításával, az elvándorlást előidéző okokat csökentend lehet. Máris számos fiatal tért, vissza a járás termelőszövetkezeteibe és számuk valószínűleg a jövőben még emelkedni fog. Kereskedő Sándor ta —, amikor a pesti üzemben kaptunk egy bonyolult olasz gépet. Kitűnő szerkezet volt, de elfelejtették vele megküldeni a kezelési utasítást. Mire a kereskedelmi osztály lelevelezi, eltelik két-három hét. Nekünk n>eg sürgős szükségünk volt a gépre. Hárman nekifogtunk, s két napon át vizsgálgattuk töviről- hegyire, mire úgy ismertük, akár a tenyerünket. A két nap alatt legfeljebb három órát aludtunk... A dutrás barátunk is ilyen helytálló embernek látszik, aki nem ismer se istent, se embert, csak a munkát, ha nagyon szorít... Öt nap múlva, péntek délelőtt tíz óra tájban utam a tsz műhelyébe vitt. Első pillanatra láttam, hogy a főgépész rossz hangulatban van. — Hogy az istenbe ne! — fakadt ki. — Melléfogtam a dut- rással. Ma reggel nem jött be dolgozni. Gondoltam, megbetegedett, felültem hát a motor- kerékpárra, s felkerestem a lakásán. Már ötkor elment, mondta a felesége csodálkozva. Gyerünk vissza a műhelybe. Elmúlt már hét óra, s az öreg még mindig nem érkezett meg. Egy-két műhelyista, aki korábban is ismerte, ekkor elmondta, hogy igaz. elsőrendű szakember, de ha elkapja az ihatnék, egy hétig sem teszi le a poharat. s. Nem jönne el velem megkeresni? Most már végére szeretnék járni a dolognak. Félóra múlva a szomszéd falu italboltjának vezetője így tájékoztatott bennünket: — Reggel járt itt, egy nagy- fröccsöt kért. Nem adtam neki, meirt már nagyon be volt pi- tyókázva. Megmostam a fejét, hogy megint tönkreteszi a becsületét. A harmadik faluban a gépállomást is az italozásai miatt kellett otthagynia. A főgépész szót sem szólt, de láttam rajta, alig tudja lenyelni a mérgét. Felkerestük a dutrás lakását is. Két 8—10 éves forma kislánya tágra nyílt szemmel bámult ránk. Édesanyjuk elment dolgozni, ők vigyáztak a házra. — Kedveskéim. Nem tudjátok. ilyenkor hova szokott járni az apukátok? — Biztosan a halászcsárdában lesz — kottyantották ki. A csárdából meg’ehetősen hangos muzsikaszó szállt kifelé. És — a dutrás ott illegette magát a zenész előtt. — öreg! — parancsolta kt energikus fejrándítással a főgépész. A zömök férfi bíborba-lilába gyűlt arccal követte. — Nem szégyelli magát?! Miért nem jött be szántani?! — Defektet ka-pott a ... mo- tor-ciklim — nyöszörögte a tet- tenért. — Legalább ne hazudjon! Hiszen itt áll a motorbiciklije a kisajtó előtt. Semmi baja. — Elromlott a... gyertyája..., kérem... — Na, holnap majd beszélgetünk arról a defektről..: Most ott áll a Dutra, nincs, aki szántson vele Az istenit magának. öreg, azért kapott kiemelt órabért?! A hangsúly berezzentette a dutrást, s az ital felnyomta benne a „méltóságot”. — Nekem ne tes-séék aztat mondani, hogy öreg... — S már szinte ordította: — Kikérem magamnak, én nem vagyok öreg! — Majd holnap megfiatalodik, várjon csak ... — Mi lesz a büntetése? — kérdeztem visszafelé. — Legalább háromszáz forint. A közgyűlési határozatban az italozás miatt előírt büntetés mellett az is szerepel, hogy a A pártkongresszus tiszteletére A termékek minőségének javítása a munkaverseny legfőbb célkitűzése Az elmúlt hetekben számos politikai és gazdasági vezetőtől kértünk válasz* arra. hogyan érezteti hatását a termelésben a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny. A gazdasági eredmények ismertetése után. más-más megfogalmazásban ugyan, de majdnem mindannyian hangsúlyozták: ez évben szerencsés arányban ötvöződött a dolgozók spontán kezdeményezése a jól átgondolt, valóban súlyponti feladatokra mozgósító szervező munkával. Ami előnyösen 'változott Így leírva, talán egyszerűnek, természetesnek tűnik ez. De azok, akik nyomon kísérték a versenymozgalom fejlődését jól tudják, hogy az elmúlt években még nem minden üzemben sikerült megfelelő irányba terelni a kezdeményező erőt. Más vállalatoknál pedig éppen ellenkezőleg, a túlszervezettség jellemezte a mozgalmat. Még tavaly is találkoztunk olyan vállalattal, ahól előre gyártott formanyomtatványokon, előre gyártott feladatokat hoztak nyilvánosságra. A dolgozóknak csak alá kellett ftr- kantaniok a nevüket a papíron. Nyilván nem sarkallta különösebb erőfeszítésre a kollektívát az ilyen, felülről diktált „vállalás”. Arról nem is beszélve, hogy a munkások zömének fogalma sem volt róla. mit kell tennie a munkahelyén. Másutt viszont az irányítás gyengesége miatt, minden brigád, sőt minden egyes dolgozó más-más célokat tűzött maga elé a versenyvállalásban és — ami a leglényegesebb — ezek a vállalások többnyire nem az üzem legfontosabb gazdasági feladatainak a megoldását célozták. Megalapozott felajánlások Minek köszönhető az idei évben tapasztalt fejlődés? Mindenekelőtt annak, hogy az év elején, még a felajánlások megtétele előtt, az üzemek vezetői alaposan meghányták-vetették a dolgozókkal a legfontosabb gazdasági teendőket a termelési tanácskozásokon, műszaki konferenciákon. Számos traktorosoknak ilyen esetben a gépállást is meg kell fizetniük... Ekkorát csalódni egy emberben! Utána majdnem egy órán át vezetgette a műhely udvarán egy nagyon intelligens arcú fiatal traktoros a Dutrát. Még rit- | kán ült rajta, előbb bele kellett jönnie a vezetésbe. Mert menni, szántani kell. — Most tessék összeadni. Forintra átszámolva mekkora kárt okozott egyetlen ember fegyelmezetlensége. Holnap nem úsz- sza meg szárazon az öreg, a borissza mindenségit neki. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, s másnap ismét felkerestem a szövetkezet gépműhelyét. — Ma sem jött be a dutrás — tájékoztatott a főgépész. — Azt hiszem, nem egyszerű defektet, hanem durrdefektet kapott — tettem hozzá. — Sajnos... Hát ekkora különbség van még a virtigli munkásosztály és a „falusi részlege” között... De:.. Nem fejezte be. Nem tévedek, ha azt hiszem, ezt akarta mondani: Mindent elkövet, hogy az a különbség minél kisebb legyen. Tarjám István vállalatnál a szocialista brigád-: vezetőkkel külön is tanácskoztak a súlyponti feladatokról. A jól megalapozott éves versenyvállalások adták az irányt. Így később, amikor a SZOT felhívására ismét megmozdultak a munkások és latolgatni kezdték hol tudnának megragadni még néhány forintot, vagy munkaórát, többnyire a már meglevő versenyvállalások fölött dugták össze a fejüket. Külön kell szólnunk a kommunisták, szakszervezeti aktivistáik szervező munkájáról. A párt egyik megyei vezetője szerint, ilyen széles körű mozgósító munkát még sohasem végeztek a városi és az üzemi pártbizottságok. A kiskunfélegyházi városi pártbizottság például tanácskozásra hívta össze a helybeli üzemekben dolgozó szocialista brigádvezetőket a kongresszusi munkaverseny elindítása előtt. A pártbizottságok zöme az ipari aktivisták, üzemi párttitkárok értekezleteit is fel használta arra, hogy segítséget adjon a politikai vezetőknek a szervezéshez. Sokat segített az üzemi szak- szervezeti bizottságoknak a súlyponti feladatok meghatározásában a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is az elmúlt hónapokban, a versenyvállalások értékelésével és a gyakorlati munkában jól hasznosítható instrukciókkal. Az a bizonyos plusz Nem kis mértékben a körültekintő szervezésnek az eredménye, hogy a megyei dolgozók 75—80 százaléka részt vesz a kongresszusi munkaversenyben. Különösen örvendetes a KISZ-fiatalok aktivitása: nem kevesebb mint 172 ifjúsági brigád tett felajánlást a pártkongresszus tiszteletére. Forintban, százalékban nehéz lenne kifejezni, hogy milyen eredményt hozott a megyében az év első öt hónapjában a mumkaverseny, hiszen — mint mondtuk — a vállalások szerves egységet képeznek a termelési tervekkel. Az a bizonyos plusz, amit a szocialista brigádok, újítók hozzáadnak az erejükből, tehetségükből az egész kollektíva erőfeszítéséhez* nem választható külön. De az bizonyos, hogy például a Közúti Üzemi Vállalat első negyedévi tervének a teljesítésében nagy szerepe volt annak a gépkezelő brigádnak* amely — vállalásához híven — minimálisra csökkentette a géphiba miatti állásidőt. Tovább szélesítve a kört: ha a megye eleget tesz exportkötelezetteé- gének ez évben is. akkor az nem kis mértékben a ZIM fiataljainak köszönhető, akik Ötezer fürdőkádat gyártanak terven felül. Sajnos, a papír kevés, pedig példa még igen sok kínálkozik. Beszélnünk kellene a Bamevál munkásnőiről, akik sok ezerrel több tojást adnak a népgazdaságnak, a 9-es számú Autóközlekedési Vállalat dolgozóiról, akik a gépkocsik jobb kihasználását tűzték ki célul és szólhatnánk bővebben a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseiről: ők több fontos létesítmény határidő előtt való átadását vállalták és eddig eleget is tettek kötelezettségüknek. A megye üzemeiben szerzett tapasztalatainkat talán így jellemezhetjük a legjobban: a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny valóban a párt egyik legfontosabb célkitűzését, a munka minőségének a javítását szolgálja, B. Ö.
