Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

L oldal

1966. június 19, vasarnap

Tárgyalóteremből

akinek nincs apja

TÖBBSZÖR írtunk már arról, milyen következményekkel járhat a könnyelmű kalandkeresés, a fiatalok felelőtlen éjszakai szórakozása, az alkalmi kapcsolatok. Nos, éppen ilyen eset miatt került sor arra a tárgyalásra is, amelyet a kecskeméti járásbíróságon folytattak le, s amelyben nemrégiben hoztak jogerős ítéletet. Igaz, hogy az ügy szereplői nem a legfiatalabbakhoz tartoztak már, de gondolkodásuk, erkölcsi felfogásuk nem áll arányban éveik számával. És ezúttal nemcsak erkölcsi kisiklásról, megtévedésről. de olyas súlyos felelőtlenségről is szó van, amit — úgy látszik — nem tudott ellensúlyozni a tapasztalat.

A LÁNY huszonhat éves volt, amikor egy alkalommal Kecskeméten a Hírős étteremben megismerkedett a 24 éves férfival, aki táncolni hívta, majd hazakísérte. Néhány találkozás után nemi kapcsolat alakult ki közöttük. Házasságról, szerelemről szó sem esett, egyik sem kérdezte a másiktól, mi a szándéka. Március közepén kiderült, hogy a lány teherbe esett, de ekkor már nem találkozott 3 férfival, s az csak hónapok múlva tudta meg a valóságot. A gyermek 1964 végén megszületett. Az anya sokáig vonakodott megnevezni az apát, de az j újszülött érdekében ezt meg kellett tennie. Következett tehát az apaság megállapítása. A férfi ugyanis tagadta, hogy tőle származna a kislány. Ezen állítása mellett végig kitartott, mert megtudta, hogy a lánynak időközben másokkal is volt hasonló kapcsolata.

A BÍRÓSÁG a kérdés eldöntése érdekében szakértőket hallgatott meg, akik antropológiai és vércsoportvizsgálatot végeztek. Ennek összegezését így rögzíti az ítélet indoklása: „Aj Budapesti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének a felek által sem vitatott szakvéleménye szerint mindhárom vizsgált vércsoport rendszer eredménye alapján az alperes apasága kizárható, vagyis a kiskorú nem származhat tőle. Egyébként hasonló az antropológiai vizsgálat eredménye is..Ezen az alapon elutasították az anya keresetét.

AZT JELENTENÉ EZ, hogy a kislánynak nincs apja? Természetesen nem erről van szó, hanem hogy maga az anya sem tudja eldönteni, vajon kitől származhat az újszülött, aki jelenleg állami gondozásban van, hiszen albérletben lakik az anyja, ahová nem tudta magával vinni. Akár mennyire el is ítéljük az ilyen kapcsolatokat, nem hibáztathatjuk egyértelműen a lányt. A férfiak, akik megfontolás nélkül keresik a könnyű kalandokat, legalább olyan mértékben felelősek a kialakult helyzetért. Sajnos, nfe- gyénk bíróságain — de nyilván az ország más területein is — elég gyakran kerülnek tárgyalásra ehhez hasonló esetek.

AZ ORVOSTUDOMÁNY ma már teljes biztonsággal képes megállapítani, hogy kitől származhat, illetve kitől nem származik az utód. Erre azonban már csak a végső esetben kerül sor. Ennél sokkal fontosabb, hogy magukban a fiatal lányokban, fiúkban legyen meg a felelősségérzet, az egészséges erkölcsi mérce ahhoz, hogy ne bocsátkozzanak kétes kimenetelű és értékű kalandokba, mert az komoly következményekkel járhat és elsősorban a lány, de legfőképpen a felnövő gyerek életér« van nehezen helyrehozható kihatással.

G. S.

Megy a panasz vándorútra

Az év első öt hónapjában valamivel több mint száz panaszos levél érkezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsához és ezek közül 85 hosszú, kacskaringós vándorutat futott be előzőleg^ levelek zömét Ugyanis eredetileg nem a szakszervezetnek, hanem a rádiónak, televíziónak, sajtónak, vagy valamelyik politikai, közigazgatási, gazdasági szerveinek — elképesztően gazdag a választék — címezték.

Nem ritkán egyszerre fél tucat fórumhoz érkezik meg ugyanaz a panasz. Egyesek nyilván azt hiszik, hogy nagyobb esélyük van a számukra kedvező döntésre, ha többen foglalkoznak az ügyükkel.

Mindenkinek jogában áll, hogy sérelmére ott keressen orvoslást, ahol éppen jónak látja. Cikkünk nem e jog ellen íródik, hanem azért, hogy rámutassunk: ha a legegyszerűbb és legcélravezetőbb úton haladnának a panaszok az elintézés felé, akkor gyorsabban kapna választ, vagy jogorvoslást a dolgozó, és számos szerv megszabadulna a felesleges munkától, költségtől.

Mindjárt a sajtóhoz

Az Alföldi Cipőgyár félegyházi üzemének egyik munkásnője azért írt levelet a Népszabadságnak, mert a szülési szabadság után alacsonyabb munkakörbe helyezték. A lap levelező- sí rovatától az SZMT-hez került az ügy. A vizsgálatot végző szak- szervezeti vezető azonban meglepődve tapasztalta Félegyházára utazva, hogy már régen rendeződött a dolog: az asszonykát visszahelyezték az eredeti beosztásába.

Mint kiderült, ezt azért nem tették meg azonnal, mert az illetékeseknek — így például az üzemi szakszervezeti bizottságnak — nem is volt tudomása a

sérelemről. A munkásnő ugyanis meg sem próbálkozott azzal, hogy ott helyben keressen orvoslást, azonnal a sajtóhoz fordult. Arra viszont már nem vesztegetett időt, hogy — mint illik — értesítse a lapot és megelőzze a felesleges vizsgálatot.

A Bajai Finomposztó Vállalat dolgozója is jobban tette volna, ha az üzem munkaügyi döntő- bizotságának jelenti be, hogy nem felel meg számára az a könnyebb munkakör, amelybe egészségi álapotára való tekintettel helyezték. Ehelyett az első felháborodásában kilépett a válalattól és csak hónapokkal később kezdte ostromolni a különféle szerveket a panaszával. Ilyenkor pedig már a legjobb akarat mellett is nehéz segíteni a dolgon.

A „revolverezök“

A jogos, vagy legalább is jóhiszemű panaszok mellett sajnos. szép számmal előfordulnak olyanok is, amelyeket a bosszúvágy szült. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa utánajár a névtelen bejelentéseknek is, de a szomorú tapasztalat az, hogy csak elenyészően csekély hányaduk felel meg részben, vagy teljesen az igazságnak.

Általában az üzemi demokrácia apostolának köntösében jelentkeznek a névtelen levélírók és valamelyik felettesüket vádolják parancsolgatással, durva bánásmóddal. A helyszínen aztán nagyon sokszor az derül ki, hogy a „durva parancs” csak utasítás volt a munka becsületes elvégzésére és a demokráciát ők úgy értelmezik, hogy a feladatok közül ki-ki a számára legkedvezőbbet választhatja ki.

Nem állítjuk természetesen, hogy ma már nincsenek kiski- rálykodó vezetők és bizony olyan is előfordul, hogy az ilyenek

Baján tartott pártnapot Nagy József né könnyűipari miniszter

Pénteken Bajára látogatott Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, akit útjára elkísért Borsodi György, a megyei pártbizottság titkára. A Bajai Városi Pártbizottságon Farkas László vb-elnök, a párt-végrehajtóbizottság tagja és Zimmermann János ipari főelőadó fogadta a vendégeket, s tájékoztatta őket Baja könnyűipari üzemeinek életéről.

Délután a vendégek a Finom- posztó Vállalathoz látogattak el, ahol Nagy Józsefné megtekintette az üzemet. Több szocialista brigádot is felkeresett munkaközben, s elismerését bejegyezte a brigádok naplójába. Felkereste a gyár bölcsődéjét,

amelyet másfél évtizeddel ezelőtt a Könnyűipari Minisztérium jelentős anyagi támogatásával létesítettek. Majd pártnapon találkozott a gyár dolgozóival. Ismertette előttük többek között a Finomposztó Vállalat bajai gyárának fejlesztési tervét, melynek kapcsán a közeljövőben 25—28 millió forintos költséggel korszerűsítik a gyár szövődéjét.

— ha tehetik — utólag megto- ] tolják a panaszt. De azok, akik 1 ok nélkül a sajtóval, rádióval „revolvereznek”, eleve kudarcra vannak ítélve. Hiába sirta el fájdalmát minden számba jöhető szervnek például az a ze- torvezető, akinek a keze alatt hónapok alatt ócskavassá silányult a drága gép. A vizsgálat is igazolta az üzemvezető dön- I tését és a szorgalmas panasz- j kodénak alacsonyabb munkakörben kell bebizonyítania, hogy ezentúl lelkiismeretesen akar dolgozni.

Az első hallásra felháborító tényeket tárt fel levelében a fajtakísérlett állomás munkásnője. Mert ki hallott olyat, hogy néhány szem gyümölcs elfogyasztása miatt felelősségre vonják a dolgozót. Csakhogy a munkásnő „bölcsen” elhallgatta a levelében, hogy a hosszú évek fáradtságos munkájával kitenyésztett növények féltve őrzött gyümölcsét kóstolgatta — a vezető szigorú utasítása ellenére.

Kutyafogta szalonna

Vannak olyan panaszok is, amelyek bár minden vonatkozásukban igazak, mégis indokolatlanok, mert minimális költséggel, vagy fáradsággal ott helyben is meg lehetne szüntetni a forrásukat. Sokkal kisebb költséggel és fáradsággal, mint amennyibe a sérelem ki- vizsgálása kerül.

Vajon nem segíthettek volna annak az útépítőnek a baján a munkatársai, aki felháborodott hangú levelekkel ostromolt országos szerveket, holott mindössze arról volt szó csupán, hogy a szalonnáját elvitte egy éhes kutyus — növel nem volt zárható élelmiszerszekrény a munkásszálláson.

Befejezésül még egyszer hangsúlyozzuk: nem akarunk senkit sem lebeszélni arról, hogy igazát keresse, hiszen lapunkban is rendszeresen foglalkozunk az olvasók panaszaival Nem terhes az ügyek kivizsgálása az SZMT-nek és az egyéb szerveknek sem. Nem is lehet, hiszen ez nem szívesség, hanem kötelesség. De — és ez a lényeg

— először ki-ki a helyi gazdasági és politikai vezetőktől, a munkaügyi döntőbizottságtól kérjen orvoslást panaszára. A levél megírására ráér még azután is, ha azt tapasztalja, hogy nem fordítanak kellő gondot az általa feltárt hibák megszüntetésére.

Békés Dezső

Búcsú

a bolgár parlamenti küldöttségtől

Szombaton reggel elutazott Magyarországról a Bolgár Nép- köztársaság Nemzetgyűlésének küldöttsége, amely Dancso Di- mitrovnak, a Nemzetgyűlés Elnöksége első alelnökének vezetésével az országgyűlés meghívására baráti látogatást tett hazánkban.

A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánné. az országgyűlés elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az országgyűlés alelnökei, Böjti János külügyminiszter-helyettes, az országgyűlés tisztikarának több tagja és sok országgyűlési képviselő. Jelen volt a búcsúztatásnál Vaszll Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI)

— Hát ki lenne más! Azért jött ide. Újvidékre, hogy átvegye a razzia vezetését. Egv század csendőrt is hoztak, ezeknek Zöldy Márton a parancsnoka. Ezt az egyik egészségügyitől hallottam, aki a kórházba vitt ki valakit, ott mondták neki. Hogy ki ez a Zöldy. azt nem tudom, de a neve ismerős, mintha már hallottam volna valahol. A Grassyt azt ismerem, még Kecskemétről. Mikor az aluljárót avatták tavaly, aztán a kormányzó úr is eljött, hát akkor láttam. Nagy cécó volt. Tudjátok, a kormányzó úr fia, az István, a MÁV elnöke, azért jött el az apja is biztosan egy

ilyen vacak kis vasúti aluljáró avatására.

— A szakácsokról beszélj már, mert telik az idő! — szóltam közbe sürgetően.

— No, persze. De hát mondtam már. Elolvasták a plakátot.

— És azután?

Feri nagv lélegzetet vett és csak azután folytatta.

— A Rákóczi Ferenc utca végén jártak, amikor megint egy járőrbe botlottak. De azok nem szóltak rájuk, csak intettek, hogy lassabban hajtsanak. így aztán lépésben mentek. Jól láthatták, hogy mi történik. Egy férfit hoztak ki az egyik házból, mögötte egy asszony meg két kisgyerek jajveszékelt. Az asz1941. június 20. A Kecskemét*

Közlöny ezen a napon ismét nagy cikkben foglalkozik a város lakóinak kenyérellátásával. ,,Hétfőig biztosítva van a kenyérellátás. . .” írja a pénteki lap, s arról számod be, hogy ,,. . .tegnap délutánra értekezletet hívott össze Kiss Endir# főispán, közeled meizési kormánybiztos a kenyérügyben. . . A főispán meghallgatta a pékek kívánságait, panaszait. Általános kívánságuk, hogy több lisztet kapjanak . . . A hatóság közölte velük, hogy annyi lisztet adott ki, amely hétfőig Kecskemét liszt- illetve kenyérellátását feltétlenül biztosítja.” A lap következő oldalán közleményt olvashatunk: ,,Tilos a zsemlyesütés.”

194-1. június 21. A Kecskeméti Közlöny e számában nagy riportot olvashatunk a „zár alól felszabadult cipők vásárlásáról”, amelyeket már jegy nélkül lehet kapni. Különös, elismerő hangon szól a riport a fatalpú cipőkről, amely „rugalmas, könnyű, érdekes”. Panaszkodik a cikk írója, hogy a férfiak keveset vásárolnak belőle és csak a hölgyek kedvelik ezt' a di- vatújdonságot.

1941. június i3. „Kecskemét lég- oltalmd készültjség’oen”, „Megnyugtató a helyzet .la kenyéríronton. Ma már mindenkinek jutott kenyér”. „Veszedelmes tűz volt tegnap a kecskeméti Hajngya-telepen, í\&ová a tűzoltók szinte percek alatt száguldottak ki és hatalmas tömegű vizet zúdítottak az épületre. A tüzet elfojtották, s így megakadályozták, hogy nagy károk keletkezzenek.

1941. június 24. „A villanyáramhálózat újjáépítése. . . A villamos- üzem kibővítésével kapcsolatban elkerülhetetlen üzem teljes modernizálása, amelyet az iparügyi minisztérium áz új energiatörvény alapján sürget és a város egész villanyáram hálózatát újjá kell építeni, ami négyszázezer pengőbe kerül. A költségek előteremtéséhez szükséges az árammérő órák díjának felemelése). A polgármester aí bérleti- díj szájzszázalékos felemelését javasolja. Kecskeméten 7136 villanyóra van.”

1941. június 25. „Már az első nap íöntő sikere Volt annak az életrevaló vállalkozásnak, amely tegnap nyílt meg az IBUSZ-pavilonban a Szabadság té^en, a Beretvással szerrttíeít’b' -Egy - gyü-möícsüzlet~ megnyitásáról van szó, amely pótolja .a hiányt,'' hogy „a gyümölcs városában kicsinyben eddig nehéz volt vásárolni.”

1941. június Z€. „Az érdekelt minisztériumok képviselői rögzítették álláspontjukat az 5-ös számú út átkelő szakaszának kijelölése tárgyában, ugyanígy a kecskeméti MAV- alsópályau-dvar kibővítésére vonatkozóan. Az 5-ös számú betonút a Sétatér utcán, a Gyenes téren keresztül, az Arany János utcán át jut el a Szabadság téri köröndig, s a Czollner téren, Mezei utcán, illetve úton át kb.: a 4. kilométerkőnél éri el a Szegedi utat. A MÁV alsópályaudvar pedig a Szegedi úttól a Mezei kapuig hosszabbodik meg.” Szintén ezen a napon tudósít a Kecskeméti Közlöny arról is, hogy élénk vitát váltott ki az utcák kövezésével kapcsolatos intézkedés, amely nagyban megterheli a kispénzű embereket.

szony letérdepelt úgy kőnyör- gött csúszva, hogy eresszék el a férjét, mert semmit sem csinált. Az egyik csendőr durván ellökte, úgy, hogy neki esett a kerítésnek, aztán mentek tovább.

Lali rekedten szólalt meg, mintha nem jönne hang a torkára:

— Lehet, hogy tényleg valami partizán volt, vagy ehhez hasonló.

Feri nem válaszolt, csak folytatta további

— Visszafelé a sporttelep irányában jöttek. Azt mondják, hogy jól belátták az egész vidéket. Sok száz ember ácsorgótk ott libasorban. Csak úgy hiányos öltözetben, ahogy elcipelték őket hazulról. Ma reggel néztem a hőmérőt, mínusz huszonöt fokot mutatott, Délben is volt Vagy1 húsz. A Dunára rá lehetett látni. Azt mondják lövéseket Is hallottak. Rövid sorozatokat. Az emberek a jég felé haladtak. Libasorban. A lövések a jég felől jöttek. Az egyik sza.képs rosszul Tett. De nem mertek megállni. Így hát a kenyerek is piszkosak lettek. Lehet, hogy éppen ma ettünk belőle. ,

— Ezért hfvtál ki bennünket, hogy elvedd! az étvágyunkat? — nézett rá Jocó sápadtan.