Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
3*6«. június 11, péntek 8. oldal Rozsdásodó jászolkarikák Háztáji gondok Bácsalmáson — Csökken a háztáji állattartás a bajai járásban. A háztáji ólak jászlain legalább ötezer tehénkarika rozsdásodik, hasznavehetetlenül. Meg kellene ezt vizsgálni... Dr. Veréb János, Bácsalmás körzeti állatorvosa mondotta ezeket az egyik megyei megbeszélésen. Ennek a megállapításnak az indokait, körülményeit s a kivezető utat keresték Bácsalmáson. Szűk kis udvar, nem túl messze a község forgalmas központjától. A házban Orbán József, a Petőfi Tsz egyik javakorabeli gazdája és felesége lakik. A háziasszonyt találjuk odahaza. ^Szeretjük a hízókat.. Szemlélődünk az udvaron. Körös-körül ólak. Főleg ez kelti a zsúfoltság benyomását. — Egyéni korunkban kilenc holdon gazdálkodtunk — sorolja Orbánné. — Még béreltünk is hozzá pár holdat. Olyan év nem volt, hogy nyolc vagy kilenc hízót ne hizlaltunk volna. És most? Az egyik ól kifutójában három szép süldőt látunk. Jelenleg ez minden. A háziasszony azt mondja: még ezután szerződnek. Kettőre. Később majd vesznek malacot is. Tavaly négyet hizlaltak összesen. — Mennyi kukoricájuk termett a múlt évben? — Harminc mázsa a háztájiban — számolja Orbánné. — Meg 15 mázsát kaptunk a százalékosból: (Gyors számvetés: háztájiban egy hizó „előállításához”, figyelembe véve a háztartási hulladék hasznosulását is, bőven elegendő négy mázsa szemes termény. Tehát Orbánék a tavalyinak a kétszeresét is meg tudták volna hizlalni.) Az asszony, mintha csak kitalálta volna gondolataimat, s no meg észre is vette, hogy a góréban felhalmozott, még jelenleg sem csekély mennyiségű kukoricára esik tekintetem, ezt mondja: — Adtunk el kukoricát is. Majdnem mindenki ad el... Megkérdem, kifizetődő-e a hizlalás. — Nem túlságosan — feleE. — De szeretünk vele foglalkozni. A férjem nem tudna meglenni nélküle. Az, hogy szeretnek vele foglalkozni, nem lebecsülendő körülmény. De menjünk tovább. A többi sertésól sem hever kihasználatlanul, baromfitartás céljára alakították át őket. S ebből mi a haszon? — Minden hónapban jegyzem, mi jön be a tojásból. íme: januárban 300, februárban 800, márciusban 400, áprilisban 300 forint. Ez összesen 1800 forint. Havi átlag: 450. Csak tojásból! A felesleget eladják Még egy kérdés: miért nem tartanak kocát? — Két évvel ezelőtt még volt. De eladtuk. Táp kellene a malacnak és nem kapunk. A földművesszövetkezetnél rendeltünk baromfitápot, de még azt sem kaptuk meg. A három tsz közül a Petőfi a legnagyobb. Az irodában Gombos Tibor főkönyvelővel, Kollár Józsefné üzemgazdásszal és Hartai Emőné könyvelővel beszélgetek. Figyelemreméltó háztáji állattartás csak a tanyán található. A gazdáknak nem egészen egyharmada tart tehenet, zömmel ugyancsak a külterületen. Ezek két évenként produkálnak egy-egy hízó marhát. A községben? Orbánék pozitív kivételnek számítanak. Az átlagos helyzet az, hogy bent csak az önfogyasztás határáig, no meg valamelyest a konyhai forgópénz megteremtése végett foglalkoznak a háztájival — mondja a főkönyvelő. — De hát takarmányhiány nincs a háztájiban! — Nincs! A felesleget eladják. ősszel, a kukoricatörés után, jönnek az ország minden részéből, felvásárolni. Mondok mást. Maga a tsz is legalább száz mázsa tengerit vett a gazdáktól. Piaci áron. De azt a véleményt is megkockáztatnám, hogy a háztáji állattartás hasznára túlontúl nincsenek is ráutalva a gazdák. Nálunk a havi részesedés 1500—2800 forint között van. Most tértünk rá a készpénzfizetésre. — Mit lehetne tenni? — A háztáji bizottság legelő- és lucernaterületben, a közös tarlón másodvetésben részesíti a háztáji állattartókat. A kaszálókat is százalékos betakarításra adjuk ki. Mégis, úgy látjuk, ez nem hozott számottevő javulást. Igaza van Orbánnénak: táp kellene. Főleg a sertésnek és a törzsbaromfiak. Sajnos, a közös sem kapja meg mindig az igényelt mennyiséget. De, úgy gondolom, fokozná az érdeklődést, ha a közös bonyolítaná le a háztáji állatok értékesítését, méghozzá speciális mlPCa IDAS ACi WzQjpQPQSQi Miért csak most? A leninvárosiak zöme úgy várta már a parképítőket, mint „zsidók a‘messiást”. Azért nem merem így írni, hogy: „minden 'leninvárosi”, mert mint hallóm néhány lakótárs sérelmezte, hogy a gépkocsival most már nem állhat oda egészen a lépcső tövébe. No, de mint mondom a többség — és ez a döntő — nagyon várta a parképítőket és szívrepesve figyelte áldásos tevékenységüket is. Érthető tehát, hogy előbb riadalmat, majd felháborodást keltett néhány héttel ezelőtt annak a csákányos, lapátos hadseregnek a megjelenése, amely hideg nyugalommal látott hozzá a sárga kavicsos terek, virágágyak felszántásához. — A posta szegedi igazgatóságának az emberei. A telefon- kábeleket fektetik le — szállt szájról-szájra a hír. — Ez rendben is van. De miért most? — csapott még magasabbra a felháborodás lángja. húskészítmények formájában, tsz-közi alapon. Ilyenfajta megoldáson meditálunk mostanában .., Adatok és tennivalók Végül is, mit mondhatunk a község háztáji állattartásáról? Kiss Sándor tanácselnök-helyettes terjedelmes kimutatásokat szed elő: az állatszámlálás adatait. Tehát: 1960-ban még 640, 1964-ben már csak 344 háztáji szarvasmarha volt a községben. Ez idő alatt 328-ról 175-re csökkent a tehenek létszáma. Hosszan beszélgetünk az okokról és a teendőkről. Kiss Sándor figyelemreméltó tényezőként említi a személyes részesedés növekedését, az életforma városiasodását. Kétségtelen, ez közrejátszik a háztáji csökkenésében. De vajon döntően? A százalékos művelésben a családtagok is részt vesznek, idejük nem igen marad az otthoni állatokkal való bíbelődés- re. (Ellene szól ennek az érvnek az, hogy a százalékos részesedés nem kis részben növeli a háztáji takarmányalapot.) A háztáji bizottságok tevékenysége nem lehet hatékony, ha a gazdáknak előnyös a kukoricatermésük 25—30 százalékának a piacon történő értékesítése. Itt kell keresni az egyik alapvető okot. Arra van szükség, hogy a takarmány helyben! feletetése legyen előnyös. Legutóbb a községi tanács vb is foglalkozott a háztáji kérdésével. Olyan állásfoglalás született. hogy a gazdáknak módjukban álljon a közösből anyakocát, illetve vemhes üszőt vásárolni. Ez jó dolog. De hozzátesszük: a háztájinak is szüksége van a táptakarmányra. Igaz, a közös állattartás év- ről-évre gyarapszik. De nem arányosan a háztáji csökkenésével! S ne feledjük: egy-esy tehén nagyüzemi férőhelye 16— 17 ezer forintba kerül. Amikor a háztáji ólakban a karikák rozsdásodnak, hasznavehetetlenül. Hatvani Dániel „Csalhatatlan“ csalók HÖTZENDORFI Konrád az Osztrák—Magyar Monarchia vezérkari főnöke mellett aus első világháború idején elszaporodtak a „pótvezérkari főnökök”, akiket a köznyelv rövidesen elkeresztelt Kávéházi Konrádok- nák, s akik naponta órákig tartó vitákban jósolgattak a hadihelyzetről, fontos, csak általuk tudott értesüléseket cseréltek ki, s mindig mindent jobban tudtak. Nem vitás, hogy ha rájuk hallgat a monarcha vezérkara, akkor egészen másképpen végződött volna az első világháború. A Kávéházi Konrádok ma is élő, késői unokái nem a hadihelyzetet, hanem például a gazdasági helyzetet vitatják meg. „Csalhatatlan” értesüléseik nem a küszöbön álló flotta hadműveletekről szólnak, hanem például némely ismert író magánéletével. s társadalmi állásfoglalásával kapcsolatosak. Nem a monarchia vezérkarának intézkedéseit bírálják, hanem a politikai helyzettel elégedetlenek, amellyel tulajdonképpen csak egyetlen bajuk van: nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ők szeretnék. A fecsegő az az embertípus. aki tulajdonképpen nem tudja, hogy mit akar, csak azt. hogy mindig — mást. NEM ROKONSZENVES embertípus, bár ellenszenvességét sokszor udvarias modorával, simulékonyságával ügyesen leplezi. Nála mindig igaza van mindenkinek, akivel éppen szemtől szemben ül. feltéve persze, hogy az illető is igazat ad neki. A fecsegő számára a legnagyobb sértés, ha a szemébe mondják: légből kapott értesüléseket terjeszt, véleménye pedig megalapozatlan hírekre, hiú egyéni reményekre és régen idejét: múlt gondolkozás- módra épített naivitás. Ö az, aki szenvedélyesen bújja az újságokat, de csak azért, hogy meg tudja állapítani, hogy a nemzetközi élet és a belpolitikai események egyaránt másképpen értékelendők. mint ahogyan azt az újságírók teszik. Ö az, aki szüntelenül érdeklődik, hogy mi újság, de csak azért, hogy a kapott híreket elferdítse, s a saját rémhíreivel áraszAmíg a fiatalok megérkeznek Tehát miért most? Azért — közölte a megyei Beruházási Iroda — mert több mint egy évig hiába kértük az igazgatóságot a szerződés megkötésére. Anyag és munkaerő- hiányra hivatkozva húzta, halogatta a dolgot. Nincs jogunk kétségbe vonni az igen tisztelt posta indokait. De azért valahogy nem egészen megnyugtató ez a dolog. A parképítés nem olcsó mulatság és bizony nem vagyunk mi olyan gazdagok, hogy — bármiféle indokkal — megengedhessük magunknak az ilyen pazarlást. Reméljük, hogy az árkokat rövidesen befedik ismét, de ugyanakkor remélni merjük azt is, hogy felfedik majd ki a felelős a kárt okozó huzavonáért, sőt azt sem hallgatják el, mennyivel járul hozzá az illető a tetemes veszteség megtérítéséhez. Békés Dezső sza el cserében áldozatait. Az ilyen típusú kispolgár a saját körében mozog, s a világért sem tartja magát fecsegőnek, hiszen amiről ő beszél, arról beszél mindenki — legalábbis az ő hasonszőrű köreiben. Ezek- után érthető, hogv a fecsegek előszeretettel tévesztik össze a maguk rögeszméit a közvéleménnyel. Nem is értik, miért nem engednek a vezetők a „közvélemény” óhaiának. KÉT ÉVTIZEDDEL ezelőtt a fecsegő azzal kezdte, hogy „bebizonyította”: itt nem lesz évtizedekig villany, villamos, élelmiszer — egyszóval: élet. Három-négy esztendő múltán azt bizonygatta, hogy „amerikai kölcsönre van szükség, akkor dolgozni sem kell, mégis tejjel- mézzel folyó Kánaán lesz Magyarország”. Később „biztos értesülései” voltak, hogy „az ENSZ-csapatok már a határon állnak”, majd bizonyos „titkos egyezményekről” fecsegett. Mostanában gazdasági kérdésekben szakértő. Kevesli az elért eredményeket. mert az a véleménye, hogy azoknak nagyobbaknak, a gondoknak pedig kisebbeknek kellene lenni. Hogy hol hibáztunk? Szerinte ott, hogy kezdettől fogva nem hallgattunk rá. ö az aki elvileg elismeri társadalmi rendszerünk fölényét, de a gyakorlat ugyebár, legalábbis szerinte, egészen más. A rejtély „megoldását” játszi könnyedséggel megtalálja. .Hangulatától függően bizonyos embereket hibáztat, akiknek a munkakörét ő természetesen ,jobban be tudná tölteni”, „nem azért mondja”, de egyébként „úgy sem vállalna semmit”, ő „tökéletesen elégedett jelenlegi helyzetével”; nem a saját egyéni sorsa, hanem „a haza ügye fáj”. ■— nem azért mondja. A FECSEGŐ, aki visszaél azzal a szabadsággal és a demokráciával, amely nemzeti történelmünk folyamán kétségtelenül mostanában a legnagyobb — kevesli a demokráciát. A demokratizálódást úgy képzeli, hogy 5 beszélhet, mások hallgathatják, sőt, egyet is érthetnek vele. Nem híve az adminisztratív eszközöknek, de gyakran kevesli az adminisztratív intézkedéseket, amikor valaki alaposan megmondja neki a véleményét. Fő követelése, hogy becsüljék meg a tudását és szakértelmét. Persze szerinte ő a legokosabb, s ő rendelkezik a legnagyobb szakértelemmel. Egyaránt otthonos a nemzetközi helyzetben és a sportban, a belpolitikában és a színésznők magánéletében, a bauxit világpiaci árában és a televízió technikai problémáiban. Munkahelyén általában szürke, jelentéktelen. önálló cselekvésre képtelen embernek ismerik — hiszen ő hozzá —. aki a világ gondjainak megoldására hívatott — méltatlan, hogy jelentéktelen részletkérdésekre, a saját munkakörére fecsérelje energiáját. A FECSEGŐK SZAMARA az a legkellemetlenebb, ha leleplezik őket. Véleményük akkor a leghatástalanabb, ha a helyes, valós véleményt szegezik szembe velük. Ezt kell tennünk, ez a legjobb fegyver az igazi, ügyeinkért valóban felelősséget érző, eredményeinket és gondjainkat súlyának megfelelően mérlegelő közvélemény kialakítására. A fecsegő, aki pezsgő politikai vitákat követel, nem szereti az ilyen valódi vitákat, ahol tudniillik mindenki megmondhatja a véleményét, s végül is a megalapozott vélemény győz. De hát — a Kávéházi Konrádoknak fél évszázada soha nem volt igazuk. S tulajdonképpen jól is esik nekik „mártíromságuk”. Ezt az egyet ne tagadjuk meg E J, Készülnek a fiatalok fogadására a Szikrai Állami Gazdaság „Bagi Ilona” ifjúsági lány táborában, ahol június 24-én lesz a nyitás. Az állandó jellegű táborban kényelmes szobák, társalgók várják lakóikat. Mire megérkeznek, elkészül a percenként 800 liter vizet adó artézi kút. Képünkön: markoló gép «ássa” a vízvezető csatornát is. „ (Kovács Janos felvétele.) Kilencvenkét ifjúsági klub működik a megyében több — 15—15 — a bajai és kecskeméti járásban található, a városok közül pedig Kecskeméten van legtöbb ifjúsági yub: & A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya felmérést készített a megyénkben jelenleg működő ifjúsági klubokról. E szerint összesen 92 ifjúsági klub működik. A járások közöl leg-
