Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

t. oldal 1966. májas 26. csütörtök fl magyar küldöttség útja előtt Az ADN hírügynökség szer­dán átfogóan ismerteti Magyar- ország külpolitikáját azzal kap­csolatban hogy júniusban Kádár János vezetésével magyar párt­ós kormányküldöttség látogat az NDK-ba. A látogatást üdvözölve a hírügynökség hangsúlyozza: a vendégeket nemcsak mint egy olyan nép küldötteit fogadják, amelyet a szocialista internacio­nalizmus szellemében testvéri k£;:csoiatok fűznek az NDK-hoz, hanem egy olyan európai állam képviselőiként is, amely az NDK oldalán áll a békéért, biz­tonságért és a népek kölcsönös megértéséért folytatott harcban. Helyreállt a rend Intézkedések a szeparatisták ellen Kampalában kedd estére — miután az ugandai központi kor­mány csapatai a szakadár bu- gandai király, Mutesza fanati­kus híveivel vívott hosszú harc árán elfoglalták a királyi rezi­1Sagy szabású tüntetés a saigoni rezsim eiten vérükkel írtak a diákok Rusk a leckét ismétli HŰÉ. (AFP) Szerdán reggel több mint 500C buddhista és más egyetemi hallgató tüntetett Hűé utcáin a saigoni katonai rezsim és a neki nyújtott ame­rikai támogatás ellen. A diákok az amerikai konzu­látus elé indultak, hogy átad­ják Johnson elnökhöz címzett, vérrel írt levelüket. Az AFP tudósítója szerint a leveleket a konzulátus előtt az utcán ír­ták; egy tucatnyi diák — köz­tük két lány — mondatonként írta saját vérével az üzenetet, amely felhívja az amerikai el­nököt, szüntesse meg a saigoni klikknek nyújtott támogatást. SAIGON. Szerdán, a kora délutáni órákban mintegy ezer főnyi buddhista tömeg „Le Nguyen Cao Ky-vel!” kiáltásokkal, sza­kadó esőben a város központi piacára vonult. A tüntetőket állig íelfegyverzett tengerész- gyalogosok várták és könny­gázbombákkal szétszórták. A gázfelhő valósággal elbo­rította Saigon egész bel­városát, de a könnyező, csukladozó cso­portok egy órával később a saigoni főpagoda közelében új­ra menetet alkottak, számuk már mintegy négyezer főre duz­zadt. A felvonulók zászlókat lengetve, ütemesen kiáltozva követelték Nguyen Cao Ky le­mondását. Alig haladtak azon­ban néhány háztömbnyit, ro­hamrendőrség támadta meg őket, és feltűzött szuronyokkal, újabb könnygázbombákkal is­mét szétszórta a tömeget. A rendőrök több buddhistát őri­zetbe vettek. Az SZKP KB plenum a talajjavításról MOSZKVA (TASZSZ) Szerdán a Kremlben megkez­dődött az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma. Az ülé­sen megvitatják a talajjavítás széles körű fejlesztését a magas és állandó gabona- és egyéb terméshozamok elérése céljából. Szovjet küldöttség Pakisztánban MOSZKVA (MTI) Poljanszkij, Selepin, Pono- marjov búcsúztatta szerdán reg­gel a vnukovói repülőtéren azt a szovjet parlamenti küldöttsé­get, amely Mazurovnak, Koszi­Harc a babona ellen Franciaországban a „13-as bi­zottság” a babona felszámolása érdekében azt javasolta, hogy a Gergely naptár helyett, hasz­náljanak olyan naptárt, amely­ben az év 13 hónapra oszlik, s ezen belül 13 péntek esik 13- ára. A bizottság de Gaullehoz, Johnson elnökhöz, Wilson angol miniszterelnökhöz és U Thant ENSZ főtitkárhoz intézett javas­latában kifejtette: „Ez az egye­düli módja, hogy kiküszöböl­jük a gazdasági lanyhulást, amelyet, a 13-as szám jóformán minden országban okoz.” NEW YORK. (MTI) Dean Rusk amerikai külügy­miniszter kedden beszédet mondott a külföldi kapcsolatok tanácsa előtt. Válaszolni igye­kezett az utóbbi időben erősö­dő kritikára, amely az Egye­sült Államok vietnami politi­káját támadja. Rusk beszéde azt bizonyít­ja, hogy Washington sem­miképpen nem kívánja mó­dosítani eddigi vietnami politikáját. A külügyminiszter agressziónak nevezte a népek nemzeti fel­szabadító harcát és azokat, a függetlenségi háborúkat, ame­lyek — mint mondotta — „Moszkva és Peking támoga­tását élvezik”. A vietnami háborút ilyen tí­pusú agressziónak nevezte és megismételte az eddigi hivata­los elméletet: az Egyesült Ál­lamok köteles megvédeni Dél- Viefcnamot. Egyébként a hábo­rús erőfeszítések fokozása mel­lett szállt síkra. denciát és letartóztatták Mute- szát — helyreállt a rend és a nyugalom. A palota körzetében még hallatszanak lövések, de a fővárosban és a város környé­kén a kormánycsapatok ellenőr­eik a helyzetet. A király pártja, a bugandai Kabaka Yekka Párt agitátorai kedden felszólították a lakossá­got, hogy bojkottálja a központi kormányt. Obote kormánya határozott intézkedéseket tett a szeparatis­ták és híveik ellen. Bugandában rendkívüli állapotot hirdettek ki, s a biztonsági szervek letartóz­tatták Amosz Szempát, a Kaba­ka Yekka Párt parlamenti cso­portjának elnökét, és a bugan­dai törzsek három vezetőjét. A központi kormány egy nyilatko­zatában hangsúlyozza, azért volt kénytelen szigorú rendsza­bályokat hozni, mert a bugandai szakadárok akciói nemcsak az ugandai kormány tekintélyét és az ország egységét veszélyeztet­ték, hanem a törvényesség és a rend alapjainak aláásására irá­nyultak. Gromiko—Nikezics eszmecsere MOSZKVA (TASZSZ) Andrej Gromiko külügymi­niszter szerdán találkozott Mar­ko Nikezics jugoszláv külügy­miniszterrel, aki kedden érke­zett a szovjet fővárosba hivata­los látogatásra. A baráti lég­körben lezajlott beszélgetés so­rán a két fél kicserélte Véle­ményét az országaikat érdeklő néhány aktuális nemzetközi kér­désről. TÜSZSZ-közlemény Miután sikeresen véget értek azok a kísérletek, amelyeknek során kozmikus berendezések le­szállási rendszerét próbálták ki, a TASZSZ-t felhatalmazták an­nak bejelentésére, hogy 1966. május 25-től kezdve ismét sza­baddá v. la tengerhajózás és a repülés számára a Csendes­óceánnak a TASZSZ 1965. de­cember 14-én kiadott közlemé­nyében megjelölt térsége. Egyetértés — ellentétekkel Erhard túloz Erhard kancellár szerdán dél­ben visszaérkezett londoni láto­gatásáról. A repülőtéren a kan­cellár kijelentette: az angol kor­mányférfiakkal folytatott meg­beszélései minden lényeges kér­désben olyan messzemenő egyet­értéshez vezettek, hogy nyugod­tan állíthatja: Anglia és- az Amerikai fegyver a Közép-Keleten gin miniszterelnök első helyet­tesének vezetésével utazott Pa­kisztánba. A szovjet—pakisztáni viszony­ban új fejezetet jelentett a tas- kenti találkozó létrejötte. Moszkvában feltételezik, hogy a Mazurov vezette küldöttség megvitatja Pakisztánban a tas- kenti döntések végrehajtásának azokat a módozatait, amelyek­kel a Szovjetunió tovább egyen­getheti az indiai—pakisztáni megbékélés útját. Az EAK nemzetgyűlése egy­hangúlag megszavazta azt a 30 képviselő által előterjesztett ha­tározati javaslatot, amely el­ítéli az izraeli amerikai fegyver- szállítást és tiltakozik az ame­rikai képviselőháznál. A hatá­rozat értelmében táviratot küld­tek az Egyesült Államok kép­viselőinek és szenátorainak, rá­mutatva arra, hogy az amerikai kormány, amely a közép-keleti békéről beszél, valójában az arab országok elleni izraeli tá­madásokat ösztönzi, fokozza a feszültséget és fenyegeti a nem­zetközi békét és biztonságot a Közép-Keleten. A nemzetgyűlés felszólítja az amerikai kong­resszust, követelje a kormány­tól arabellenes politikájának megváltoztatását. NSZK minden döntő kérdésben együtt halad. Erhard hozzátette: csak egy kérdésben nem jött létre megegyezés; a Nyugat- Németországban állomásozó an­gol csapatok fenntartási költsé­geihez nyújtandó nyugatnémet hozzájárulás ügyében, e kérdés­ről azonban még további tárgya­lásokat folytatnak, majd. Londoni hírek szerint elvi egyetértés jött létre abban, hogy a NATO-főhadiszállást „valószí­nűleg el kell költöztetni Párizs­ból” de nem foglaltak véglege­sen állást az új székhely meg­választását illetően. Ez gyakor­latilag azt.‘jelenti, hogy nem si­került áthidalni az e kérdésben fennálló ellentéteket sem. Csőmbe nem megy börtönbe Csőmbe kedd este rövid időre megjelent a malgas nagykövet­ség fogadásán. Ezzel megszűn­tek a találgatások a volt diktá­tor hollétéről. Csőmbe a múlt héten tűnt el szem elől, miután a kongói kormány hazaárulónak minősítette, s megfosztották par­lamenti mentelmi jogától. Csőm­be a feltevések szerint egy hetet Brüsszelben tölöttt. Csőmbe, mint ismeretes, már nyilatkozott szándékairól a múlt héten egy belga lapnak. Han­goztatta, jóllehet vissza akar térni Kongóba, semmi kedve, hogy életét Mobutu börtönében élje le. Azzal vádolta a kongói elnököt, hogy újabb katasztrófá­ba sodorja az országot. Angyal járt Brazíliában is” élelmezhetnék egész Latin-Ame- rikát? Mert tökéletesen igaz, hogy szor­galom. erő, okosság, magas fokig fejlesztett gazdasági szervezettség is emelte mai gazdagságára az Ame­rikai Egyesült Államok társadalmát. De azt sem lehet elhallgatni, hogy méltó utódai voltak La tin-Am érik a népének kiszipolyázásában az észak- amerikai tőkések — a spanyol elő­döknek. Bizonyítja ezt csak az utol­só 70—80 év is. Ki kényszerítette egész Latin-Ame- rikát gazdasági egyoldalúságra? Az USA trösztjei, kartelljei, monopol­vállalatai! Amelyek hol áz arany- és drágakőciklust, hol a gumi-, a kávé-, az olaj- vagy cukorciklust erőltették gazdasági korszakokon át e földrészre. Mikor minek volt leg­jobb ára a világpiacon. Ki törődött azzal, hogy egy egész földrész ter­mészeti egyensúlya megbomlott, hogy a standard-termények mellett mindéin más kipusztult. Kinek fájt az, hogy az élelmezés minimális változatosságának sem volt meg a lehetősége, hiszen a csak banán-, csak kakaóciklus tőkés versenyé­ben más termények kiszorultak nemhogy a piacról, hanem a föld­ből is. Mivel járt a gazdasági egyoldalú­ság? Azzal, hogy éven át csak né­hány hónapos munkaalkalom adó­dott. Azzal, hogy ez tízmilliók testi- lelki elernyedéséhez, akaraterejének leromlásához, letargiájához vezetett. A kétszázmillió latin-amerikainak majdnem hetven százaléka szegény. Falusi paraszt, mezőgazdasági idény­munkás, sommitlen npszámos. Mindaddig óriási üzlet lesz Latin- Am erika az USA monopóliumai számára, amíg ezt a gazdasági egy­oldalúságot, azaz a nyomort kon­zerválni tudják. . . Mert a Második Havannai Deklarációból azt is idéz­hette volna Mr. Freeman, hogy; a percenkénti 4 halott négyezer; a naponkénti ötezer halott Ötmil­lió, s az évenkénti kétmillió halott két­milliárd dollárt hoz az Egyesült Ál­lamok konyhájára. A koldusokkal éhbérért megter­meltetett nyersanyagot, mezőgazda- sági terméket már odahaza dolgoz­tatja fel mammutüzemeiben. s utá­na megint búsás haszonnal tudja értékesíteni a világpiacon. Arra ugyancsak ügyel, hogy feldolgozó üzemek csak olyan minimális som­ban létesüljenek ezekben a félfeu­dális állapotban levő országokban, amelyek semmi veszélyt nem jelen­tenek az USA-monopóliumokra. Hogy pedig mindezt még megte­heti ezekkel a népekkel, annak oka — és ez az alapvető ok — éppen az itt uralkodó társadalmi rendsze­rekben van. Amerika — a latin- amerikai százmilliók kizsákmányo­lására hűséges szövetségesekre talál mindenütt a földbirtokosokban, he­lyi tőkésekben. A kisebbségben, amely „azzal van elfoglalva, hogy féljen azoktól, akik éhesek”. Mivel Kuba példája ékesen bizo­nyítja, hogy a szocialista forrada­lom ezekben az országokban is ké­pes a félfeudális társadalmi struk­túra megváltoztatására, Amerika az­óta mind kíméletlenebből csap le azokra a latin-amerikai országokra, ahol valamennyire is haladóbb, vagy a kubaiakkal egyenesen rokonszen­vező kormányok létrehozásáért száll síkra a nép. A Mr. Freeman-féle védangyalok fehér humusza alól őrdögpata fe- ketéllik, és a számytollak közül géppisztoly mered azokra, akik fel­ismerik az angyalbőrbe bújt ördö­göt. Az USA-„angyaI” tollai azonban az egész világ szeme előtt egyre jobban hullanak. Tóth István szánalom, a segítség angyala —lát­nák csak, ott milyen a technika! Négymillió-hatszázezer traktor van. Miért nem követik az ő országa példáját? Hogy elégedhetnek meg €3 ezer 500 traktorral?! Valahol csak beszédet mondott, mindig hangsúlyozta, hogyha ő Bra­zíliában farmerkedni kezdene, „po­koli gyorsan” meggazdagodna. Körülbelül olyan kecsegtető gesz­tussal, mint mikor valaki azt mond­ja — „Meglátjuk, mit lehet itt ten­ni. . ,M földmintákat vétetett, vizs­gáltatta a talajt. Sopánkodásai közepeit is óvako­dott azonban attól, hogy kimondja, amit a brazilokról gondol mindezek után. Hogy hanyagok, lusták, nem okosak eléggé. Hiszen fantasztikus kincsek vannak a kezük ügyében, de az istennek se tudnak élni ve­lük. Mint mindig, ezúttal is a kapita­lista hamis logikájával nevezte meg a népnyomor okaként például a tu­datlanságot, a technikai civilizáció fejletlenségét — az USA mezőgazda- sági minisztere. Hogy is szólt volna arról, hogy mindez okozata más iga­zi okoknak. Miért nem idézett az 19C2-es Második Havannai Deklará­ció hátborzongató statisztikáiból? Hogy egész Latin-Amerika kétszáz- millió körüli lakosából percenként négy, naponta ötezer, évente két­millió ember hal éhen „látványos” éhhalállal, vagy közvetetten a rej­tett éhség szervezetet romboló be­tegségeket termelő orvtámadásai kö­vetkeztében! Miért az az irtózatosan egyoldalú táplálkozás, mikor például Mr. Free­man szerint Brazília „fantasztikus mennyiségű művelhető „földjéből Amerikai atom-tengeralattjárók Japánban TOKIÓ (TASZSZ) Siina japán külügyminiszter a parlamentben szerdán válaszolt a szocialista képviselők interpel­lációjára és bejelentette, hogy a közeljövőben amerikai atom­tengeralattjáró behajózása vár­ható Yokosuka japán kikötőbe. Siina közlése szerint az ameri­kai hatóságok csupán 24 órával előbb jelentik be atom-tenger­alattjáróik érkezését a japán ki­kötőkbe. A külügyminiszter be­ismerte,' hogy a japán hatósá­goknak nem áll módjukban el­lenőrizni. fel vannak-e szerelve atomfegyverekkel az amerikai te ngeralatt járók. Mr. Freeman, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere nem győ­zött pusmogná, ciccenteni, fejet csó­válni, legutóbbi brazíliai látogatása során. — Mennyi elmulasztott lehető­ség!. . . önöknek több művelhető földjük van. mint az USA-nak. Ter­mékeikkel élelmezhetnék egész La­tin-Amerikát, és mégiscsak... Ná­lunk, tudják, hogy van? Ugyanany- nyi földön mintegy három és fél­szer annyi kukoricát, háromszor annyi rizst termelünk, mint maguk itt Brazíliában. .. Így csillantott meg lehetséges ki­látásokat, kápráztatta fantasztikus adatokkal a szakembereket, kisbir­tokos parasztokat, sőt még agrár­munkásokat is. Mindenkinek oszto­gatta a jó tanácsokat, akikkel csak beszélgetett. Minthogy egy vezető brazil köz­gazdász ilyen közbevetésére is rea­gálnia kellett, hogy: „Brazília mind­inkább olyan ország lesz, ahol a lakosság nagyobb része nemigen eszik, a kisebbik része pedig azzal van elfoglalva, hogy féljen azoktól, akik éhesek”: — Orville Freeman más irányú értesüléseiről is bizony­ságot tett. Fáj az ő szive Is, amiatt, hogy évente 300 ezer két éven aluli gyer­mek hal meg rossz táplálkozás kö­vetkeztében, és óriási tömegek él­nek lassú éhhalált okozó egyoldalú „diétán”, maniókaliszten, babon, krumplin, vagy rágcsálják a coca­levelet. .. De hát lássák be a bra­zilok: azért van mindez, mert ke­vés az iskola, sok az analfabéta, nincs úthálózat és technika sem. Bezzeg Amerika „jobbik” felében, ahonnan ő szállt Brazíliába, mint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom