Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
O « Világ proletariat, egyesüljetek! 1966. MÁJUS 1, VASÁRNAP 0 (4. oldal) (4—S. oldal) (5. oldal) (6. oldal) (7. oldal) (7. oldal) Régi május l-ek Bács-Kiskunban 'X.fautap.i Ltqjtnda és szível Kinyerni Új lakószobák (t. oldal) Lakás, mint gyógyszer Pisztoly és pálinka Az üst Ma időszerűbb, mint valaha: Világ proletárjai, egyesüljetek! Gáspár Sándor elvtárs nyilatkozata A Központi Sajtószolgálat munkatársa május 1. alkalmából felkereste Gáspár Sándor elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát, s néhány kérdést intézett hozzá. Az alábbiakban ismertetjük Gáspár elvtársnak a kérdésekre adott válaszait. — Május 1 a nemzetközi munkásmozgalom nagy seregszemléjének napja. Milyen gondolatok jegyében ünnepük az idei május elsejét a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szak- szervezeteik? — Hetvenhat esztendeje a nemzetközi proletáriátus mindig közösen ünnepli ezt a napot. Hogy ebben a háromnegyed évszázadban mi minden történt — és éppen a munkás- osztály ereje, alkotóképessége és nemzetközi szolidaritása jóvoltából —. azt nemhogy egy nyilatkozat, de több kötetes könyv is nehezen foglalhatja össze. Mégis: gondolataink ilyenkor végigvágtatnak ezen a 76 éven, benne a két világégés szörnyűségein, de az azokból mindig hatalmasabban és győzelmesebben kikerülő nemzetközi munkásmozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is csenghet ez a megfogalmazás: mert a „hatalmas”, a „győzelmes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzdelem és véráldozat kellett a mai eredményekhez. Mert a tőke elleni küzdelem dédapáink kora óta egyre bonyolultabb lett, egyre magasabb követelmények elé állítja a dolgozó milliókat. Május elseje értelmét és alapgondolatait mindig ennek a harcnak a jelszavai foglalták össze. — A hetvenhat évvel ezelőtti első közösen ünnepelt május elseje jelszavát a Kommunista Kiáltvány közismert zárósorát kell idézni táléin legelsősorban: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális, de nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a munkásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett volna mint napjainkban. A tőke nemzetközi méretekben ellentámadásokkal próbálja csökkenteni az új társadalmi rend előretörésének ütemét és ezek az ellen- támadások nem egy országban bombák hullását, asszonyok és gyermekek napalm és gáz okozta halálával járnak, másutt lemészárolt munkások, értelmiségiek, kommunisták és szakszervezeti aktivisták tömegsírjait jelentik. Ezért a nemzetközi feszültség növelésére irányuló törekvések mindenütt ártanak a szocializmus ügyének — s mi május elsejét akkor ünnepeljük méltán, és a mai helyzet adottságainak megfelelően, ha gondolataink középpontjába állítjuk az imperialista törekvések visz- szaszorítására, a dolgozó százmilliók harci szelleme erősítésére oly fontos egység kérdését. Magunkévá tesz- szük az SZVSZ VI. kongresszusának a nemzetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalását, nem nézzük tétlenül az USA és más tőkés hatalmak népelnyomó, a gyarmati rendszer konzerválására. vagy új cégérek alatti restaurálására irányuló kísérleteit, a szolidaritás sokféle formájával, megnyilatkozásával állunk ki mindenekelőtt a vietnami nép, de Indonézia és minden más nép haladó erőinek oldalán. — Május elseje, a nemzetközi munkásünnep a gyakran ismételt kifejezés szerint, a munkaünnepe. De nem akármilyen munkáé. A zászlók és virágok ezen a napon azt az alkotó emberi munkát köszöntik, amelyet csak békében lehet végezni és amelyet a békéért végeznek. A mi társadalmi rendünk építése — gondjaink és nem könnyedén megvalósuló új törekvéseink figyelembevételével is — az emberhez egyedül méltó, a békét védő és a nemzedékek jövőjét szolgáló, alkotó tevékenységhez tartozik. Ezért nálunk május elseje — akárcsak a szocialista építést végző többi országban is, a nemzetközi szolidaritás és a saját békés építőmunkánk kettős ünnepe, szocialista társadalmunk eredményeinek természetes, nagy szavak nélküli díszszemléje is. — A SZOT és a KISZ Köz- ponti Bizottsága április élőjén felhívással fordult a dolgozókhoz; az MSZMP IX. kongresz- szusa tiszteletére kibontakozó munkaverseimyel kapcsolatban. Ez a felhívás a korábbi hasonló felhívásoknál konkrétabb versenyeélokat szorgalmaz. Hallhatnánk-e Gáspár elvtárstól valamit a kongresszusi munkaverseny eddigi tapasztalatairól? — Az idei munkaverseny — benne a pártkongresszusunk tiszteletére bontakozóban lévő versenymozgalom — lényeges vonásairól már több nyilatkozat hangzott el. merőben újat mondani így hát nem lehet róla Néhány fontos vonásra mégi fel kell hívni a figyelmet. Ilyen például az, hogy az 1966-os termelési feladatokat az üzemekben — műszaki konferenciák, termelési tanácskozások ezrein — alaposan és gondosan tanulmányozták, megvitatták, kitűnő javaslatokkal egészítették ki. Táviratok, levelek hosszú sorát idézhetném, amelyek azt bizonyítják, hogy a Szaktanács és a KISZ felhivása éppen a feladatok alapos ismerete révén találhatott ilyen széles körű visszhangra. — Hogyan tovább? A verseny — vele a tervteljesítés — sorsa szerintem most már elsősorban a gazdasági vezetők kezében van, hiszen az ismert feladatok (a termeléknyebb munka, a takarékosabb gazdálkodás, a jobb minőség, az export feladatokra irányítandó nagyobb figyelem) csak a munka jobb megszervezésével és folyamatos anyagellátással teljesíthetők. Igen fontosnak tartja a Szaktanács annak — a szocialista elosztási elvből fakadó — alapgondolatnak az érvényesítését, hogy magasabb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön az, aki többet és jobbat ad a társadalomnak. Meggyőződésünk, hogy a hazánkhoz, rendszerünkhöz, a haladás gondolatához hű dolgozó milliók megértik és átérzik a versenymozgalom jelentőségét: valóra váltják az egész népünk javára végzett, a maguk javuló életét is szolgáló, valameny- nyiünk érdekeit és békénket munkáló erőfeszítések céljait. Kívánom mindazoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, hogy jó erőben, egészségben teljenek munkanapjaik és derűs, szépünnepük legyen az 1966-os május elseje. •jL — Miben látja a termelés, a munkavensen y segítésén túl a szakszervezetek legfontosabb és legidőszerűbb feladatait, különös tekintettel a dolgozók érdekvédelmére ? — Ha már a kérdés különválasztotta a két problémacsoportot — én inkább összekapcsolnám — „a termelés segítése” nem olyan címszó, amely valahol fényévnyi távolságban jár a munkás érdekvédelmétől, sőt szeretnénk ha megvalósulna, hogy mindenki megértse a két cél szoros összetartozását, és kölcsönhatásukat. Nincs nálunk olyan termelési feladat, olyan versenymozgalom, amelynek megoldása, szervezése ne válna közvetlen vagy közvetett módon a dolgozó ember javára, és nincs, de nem is lehet olyan jól végrehajtott szakszervezeti érdekvédelmi nevelési faladat, amely ne kamatozna jól és távlataiban egyre jobban a termelő munkában. Mégis: túl széles a kérdéscsoport ahhoz, hogy minden alkotóelemét sorba vehessük. Célszerűbbnek tartom, hogy az új gazdaságirányítási rendszer megkövetelte szakszervezeti teendők néhány már kialakuló körét világítsam meg. — Szakszervezeti mozgalmunk az MSZMP megalakulása, a konszolidáció évei óta fokozatosan a helyére került, tevékenységi területe megnőtt, jogai ugyanígy szélesedtek. Bízvást elmondhatjuk, hogy a szakszerve. (Folytatás a 2. oldalon.)
