Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
Tócóskerti nyírfák Holló Lászlónak Három fehér nyírfa dől egymásnak ■ a tócóskerti ház előtt, mint három kőbe dermedt#óriás. Gesztenyék szelíd virágja hull rozsdamarta öreg kerítésekre, ha szemét nyitja az esti lobbanás. Sárga tűz gyűl pergamenfejű megtört asszonyok koponyáján, mikor műtermed kopott küszöbét átlépik lábaim, hogy felverjék magányod csendjét, amit egymásnak dőlt nyírfák .őriznek és a tócóskerti csendes éjszakák, amik nem visszhangozzák szavadat csak kezed teremtő erejét a vásznak; és rajtuk élővé válnak az árnyak, amik lelked rejtekéiből pattannak elő, hogy uralkodjanak szemek felett és agyak felett, meg élők felett és holtak felett, akik már csak téged szolgálnak és alkotó kezeid, melyek benépesítik vásznaid és csodákat lopnak álmaid folytatására meg a nyírfák ágaira, amik egymásra dőlve őrzik kertedet és magadba zárt világodat, amit hosszúra nyúlt órákra velem is megosztottál, hogy részese legyek a csodáknak és rád vigyázó nyirfáknak, amik fehér törzssel uralkodnak . kerted csendet őrző neszei felett Falu Tibor r . ' ' i ' V' 'S« .-v V- • kk' ^ i > •kk,’ • ' $ / 'Vir d VQ h, Bodor Miklós rajza: Holló László Ma, április 4-én délelőtt fél 12 órakor ’nyitja meg Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója a kiskunfélegyházi születésű Holló László Kossuth- díjas festőművész 52 olajfestményt és 34 grafikát bemutató kiállítását a kiskunfélegyházi múzeum emeleti helyiségében. MAJD KIALAKUL MMinek ma konferálni? Az- előtt kellett. Azelőtt ki se mertük nyitni a szánkat, örültünk, ha akadt egy konferanszié, aki helyettünk is kinyitotta kicsit. De mai Mindenkinek jár a szája, reggeltől estig. Minek itt konferálni? Régen csak hallgattunk, ‘ és mindenkire sandán néztünk, bizalmatlanul, és ha valaki visz- szanézett ugyanígy, ráfogtuk, hogy reakciós. Ma? Fő a bizalom. Már a. reakciós sem reakciós többé, csak... vannak még fenntartásai. És jó szakember! A tolvaj sem tolvaj már, csak ... megtévedt. Mindig azt hallotta: „Tied a gyár, tied a gyár!” gondolta: saját gyára, vigye haza ... hazavitte. l\f álunk már a házastársak is bíznak egymásban. A szomszédunkban lakik például egy asszony, akinek 25 évi házasság után mostanában kezd kimaradozni a férje. Maga ezt tűri? — kérdeztem tőle. Hát mit tudok csinálni? — felelte az asszony. — És mit tud a férjem csinálni? Fő a bizalom. És a nyugi. Mi már megbízunk az emberekben. Mindenkiben. Még a becsületesekben is. Rájuk bízzuk a gyárakat, a gazdaságokat, milliókat, mindent! Csak egyet nem bízunk rájuk. A liftet. Az országot elvezethetik. Na, bumm! De a liftet? Észnél legyünk, emberek! Egyébként: fő a bizalom és a nyugi. Mert nálunk nyugi van, Hiába, no, jól mennek a dolgok. Haladunk, Fejlődünk. És mennyi minden épül nálunk! És mióta? És meddig? I\e nyugi, nyugi, majd ki- alakul. Hát kevés a munkaerő ... No, persze, nem úgy kevés, hogy nincs, hanem úgy kevés, hogy... Van itt elég mérnök, építész, pedagógus, ag- ronómus. csak egyetem után mást csinál átmeneteiig ... tízhúsz évig... De nyugi. Ami eltűnik, az előkerül. Egy időben eltűntek a külföldi rokonok is. Senkinek sem volt Nyugaton rokona évekig. És most? Hány csomagot küldenek a nem létező tantik? Mert rokon nem vész el, csak átalakul, Az egyikből Volkswagen lesz, a másikból IKKA-cso- mag. Ezt persze sokan ellenzik. Emlékszem, nagy vita folyt nálunk a kispolgári hóbortokról. Hogy vannak, akik az öreganyjukat is eladnák egy mosógépért. Ami csakugyan képtelenség. Ha eladják a nagymamát, ki fog a gyerekekre vigyázni? /f z írók is azt hajtogatják, hogy vigyázzunk, ne legyen frizsider-szocializmus. És igazuk van, elvileg. No de nyugi! Hát lehet nálunk frizsidert kapni? Vannak még problémák, persze. Egyes helyeken protekció nélkül meg sem lehet mozdulni. De nyugi. Kis ország vagyunk. Kinek nincs nálunk protekciója? Korrupció is van. Van még olyan hely, ahol pénz nélkül semmit sem lehet elintézni. No de nyugi! Vannak helyek, ahol pénzzel sem lehet semmit elintézni! f yenge á futball is. Egye- sek kifogásolják, minek annyi futballcsapat nálunk. Mert a Vasas, az rendben van, annak van egy stabil tábora. A Fradi, hát annak is szurkol néhány ember... kétségtelen. De minek a többi? — teszik fel a kérdést. És mit felelünk? Nyugi, nyugi. Gólt nem rúgnak be a csapatok, ez igaz. De hány edzőt rúgnak Ki! Nyugi, nyugi, majd kialakul — ez a jelszó nálunk. És nem indokolatlanul. Jól megy sorunk. Olyan jól élünk, mint régen a maszekok. És hogyan fogunk élni? Ahogyan ma élnek a maszekok. Nálunk nyugi van. Itt nem izgul, nem csodálkozik senki. Üjságot is csak azért veszünk, hogy megnézzük, benne van-e már, amit úgyis tud mindenki. Nincs benne ma? Benne lesz jövőre. Nyugi, nyugi. A gyrekek sem csodálkoznak, ha szerelmes filmeket mutatunk nekik. Hogy születik a gyerek, azt minden gyerek tudja nálunk. De hogyan nem születik? Azt majd később ... nyugi. Itt nem csodálkozik senki. Csak a nők néznek ránk nagy, csodálkozó szemmel. De az festve van, nem kell bedőlni. Hát erről van szó. Itt rendben mennek a dolgok, itt mindenről lehet beszélni, fő a bizalom és fő a nyugi... Minek ide konferanszié? Mit adhat itt egy konferanszié1 Semmit. r Efs vannak ugyan még prob- -*■' lémák, de akkor is mi újat mondhatna a konferanszié? Semmit. Ha csak azt nem, hogy ... nyugi, nyugi, majd kialakul! Komlós János NEM ŐRZI FÉNYKÉP Nem őrzi fénykép csontos arcát de emberségét őrzöm én. Ahogy jött: nem volt a szilajság, fakó fény ült tekintetén. A pihenőre beszállásolt harcokban elnyűtt katonák között oly szótlan és sovány volt. Nézte a kis parasztszobát a vetett ágyat, hol a hosszú utak, véres harcok után tíz nap jó csönd és béke várja s játszhat majd a harmonikán. Egy fölégetett ház, egy vérző asszonyarc képe űzte őt kiisöpömi végképp a földről minden barbár gonosztevőt. Néha mesélt: két éve már, hogy nem látta (él-e!) a fiát. Logaritmusról magyarázott, én akkor voltam kisdiák. Sakkoztunk — így lettünk barátok és a szememben egyre nőtt: megmutatta a leponyvázott katyúsát á házunk előtt. A Kőrös partján kóboroltunk, de ő a Dnyeperről beszélt. „Sok ott a rom.. • sok lesz a dolgunk.” Építész volt. s bízott, remélt. Mikor az ezred felszerelve, pihenten útra készen állt, ittak a végső győzelemre; nem hitte senki a halált. Köpenyben, hátizsák a vállon, jött búcúszni — hajnaJodott. „Mindent köszönni” — szólt anyámhoz. Az utcán már a motorok Zúgtak, sürgették és a vendég tűnődve elmosolyodott. Magához vont, hallom ma is még ahogy a szíve dobogott, s indult Viktor, úgy mint a többi. Megverekedni Berlinért. Ideje ezt is megköszönni. Ha egyáltalán odaért. .. Papp László Fény és árnyék \ Tanuló ország vagyunk!... Olvasó nép vagyunk!... Szeretünk vele büszkélkedni, s nem ok nélkül. Középkori állapotokat örököltünk a Horthy- M agyarországtól. A cselédházak és a munkásnegyedek anyagi és szellemi nyomorát. Nálunk ami európai volt — hiszen végtére is nem zárhattak el bennünket légmentesen a környezettől — az is szegényesebb, silányabb volt, mint másutt. Tanulni? Igen, már lehetett Magyarországon akkor is. A béres gyerekének is joga volt beiratkozni akár az egyetemre. Ha volt rá pénze. De melyiknek volt? S ha volt pro- tektora; valaki, aki felfigyelt rá s a hóna alá nyúlt. De persze nagyon jó fejűnek kellett ehhez lennie, s persze tanácsos volt mihamarabb megfeledkeznie azokról, akik közül kiemelkedett. Igen, a legtehetségesebbek talán tanulhattak, ha szerencséjük volt. De a szerencse is csak. akkor mosolygott rájuk, ha eleve hajlandónak mutatkoztak átpártolni osztályukból, s az urak szolgálatába szegődni. Hogy akkor is volt már iskolakötelezettség? Nos, hát a szegény embert még talán meg is büntették, ha néha járatta a gyerekét iskolába. De a gazdát nem, ha otthon tartotta a libapásztort és a kisbérest. Hogy akkor is voltak már olcsó kiadású könyvek? Filléres regények? De milyenek! Ponyva, értéktelen kacat, szellemi nadragulya. Hiszen mondtam: Európa közepén nem maradhatott fenn a középkori sötétség a maga eredeti állapotában. De őrizték a régi tartalmat az új formák között is. A latin műveltség emlőin nevelkedett kul- túrpolitikusok a „panem etcir- censes” receptje szerint tettek: Olvasni akar a nép? Olvasson. De a szellemi kenyeret mi sütjük neki! Ezzel szemben tessék csak megnézni a 600. kötet körül jár ró Olcsó Könyvtár címjegyzékét. És a Kincses Könyveket. Az élő és a klasszikus világ- irodalom legjavát olvassák nálunk ma az emberek, mindenki számára hozzáférhető kiadásban, S hogy kik olvasnak? Az egyik állami gazdaságban ma mindenkinek joga van tanulni, művelődni. De a jog még nem jelenti a Kultúrában a birtoklást is. Ez nem ingatlan vagy tőke, amit ajándékba kapni és örökölni is lehet, vagy erőszakkal elvenni. Mindenkinek külön meg kell szereznie fáradságos munkával, szívósan, fokról fokra. S abban is különbözik az anyagi javaktól, hogy nem mindenki akarja olyan feltétlenül és magától értetődően, mint a lakást, ruhát és élelmet. Éppen ebben rejlik a feladat neheze a továbbiakban. Legalábbis az egyik legfőbb nehézség. Megnyerni gyakorlatilag mindenkit a művelődésnek. Az önművelésnek, a természetes szükségletté vált kul- turálódásnak^ a tanulásnak. A gondolkodásnak, a politikai tájékozódásnak, a köz ügyei iránti érdeklődésnek, a marxizmus eszméinek, a szocialista erkölcsi eszményeknek. A felsorolás a természetes sorrend is egyúttal. Az elmondottak acéljainkhoz vezető út mérföldkövei. Meggyőződésünk, hogy aki művelődik, hozzánk jut el. A butaság, a torz gondolkodás, a szellemi impotencia pedig a legveszélyesebb ellenségünk. Ma nincs Magyarországon egyetlen osztály, csoport, vagy réteg sem, amelynek céljai ellentétesek lennének a mieinkkel. Nem az érdekek, hanem csupán az értetlenség, a tudatlanság okozza a nézetek még meglevő különbözőségeit. (Amint például nagy tömegek sem azért ragaszkodnak a vallásukhoz, mintha elutasítanák a szocializmust.) De ezek a még meglevő idegen, vagy ellenséges nézetek- -nagyon is sok gondot okozhatnak és hátráltatják éppen a közös érdekek érvényesülését. Sok szó esik mostanában a kulturális fehér foltok felszámolásáról. Erről tárgyal Például legközelebb a. Megyei Népművelési Tanács. Ez a földrajzból kölcsönvett kifejezés, s ezért sokan úgy is értik, mint csupán valamiféle területi megjelölést. Kulturális fehér foltnak tekintik kizárólag a tanyavilágot. Ea js többé-kevés- bé felderítetlen, pontosabban megműveletlen terület a kultúra térképén, de akadnak fehér ban jártam. A gyümölcsösben éppen permeteztek. Egyszer csak ellép mellőlem az agronó- mus, odaugrik a távolabbi traktorhoz, kikap a kezelő markából egy sárga fedelű könyvet. Aztán látom amint fejcsóválva visszaadja. Morogva jött vissza: Azt hittem, — mondta —valami ponyvát olvas. A Bűn és bűnhődés volt. Alaposan le akartam hordani, de csak figyelmeztettem, hogy jobban tenné, ha az ebédszünetben, meg otthon olvasna. No, persze nem kell azt hinni, hogy nálunk már mindenki olvas. Van még olyan ház, ahova sohasem kerül könyv. Mint ahogy az sem igaz, hogy azért, mert tizenhat éves korig iskolába kell járni, mindenki elvégzi legalább a nyolc általánost. Utazott valaki sokat januárban és júniusban vonalon? Nézze meg, mutatós látvány. Az ember azt hihetne, nálunk már senki sem adja alább az egyetemnél. Tele vannak a vonatok ilyenkor vizsgára utazó és még az utolsó pillanatban is jegyzeteket böngésző felnőtt tanulókkal. Bács megyében kereken százezren tanulnak állami oktatásban. Egyötödük felnőtt, tehát túl az iskolaköteles koron. ,A megye minden hatodik lakosa tanul! De ugyanakkor a 14^ éven felüliek hozzávetőlegesen háromnegyedének még nincs meg a nyolc általánosa. A feladat egyik felét teljesítettük: megszüntettük a műveltség monopóliumát, hazánkfoltok — hogy úgy mondjam — függőleges irányban is. Ilyen a művészetek iránti igénytelenség, a giccs népszerűsége filmben, irodalomban, képző- művészetben. A politikai, a közéleti közömbösség. A munka értelme, célja, szépsége iránti közöny és a lelkiismeretlenség a kötelességekkel szemben. Vagy az iskolai oktatásban a szaktárgyi szemlélet következtében a nevelés elhanyagolása. Sokrétű, bonyolult feladatok várnak még ránk? Igen. Pedig mennyi munka, fáradság és anyagi áldozat árán jutottunk idáig is... IskoLákat építettünk, kollégiumokat, ingyenes az oktatás, ösztöndíjat adunk, korlátlanok a lehetőségek minden tehetséges fiatal előtt. Mégis mennyi baj van az ifjúsággal. Csak a lehetőségeit teremtettük meg még a szocialista nevelésnek, de sem minden pedagógus, sem minden szülő, sem pedig a társadalom nem használja még megfelelően ki ezeket a lehetősé-í geket. \ Nagyok az eredményeink, s méltán vagyunk büszkék rájuk. De éppen ezek az eredmények hívják íel a figyelmünket a hiányokra. Erős fényben élesebb az árnyék. A művelődő nemzet mindjobban szégyellj a tudatlanokat. A h Ogyan az elnyomásnak, kizsákmányolásnak véget vetettünk, úgy szüntessük meg végkép az elmaradottságot is. Mester László
