Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
n&nmnnmy ty&numcMiiGiCíd? H I osszas kutatás után egy háborús fényképhez jutottam. Témája: Kecskemét felszabadítása. A fotográfus haditudósító nehéz körülmények között készíthette, amire abból következtetek, hogy a képen látható szovjet katonák valamennyien féltérdre ereszkedve, guggolva, vagy egészen a ház falához lapulva kémlelik a megbújt ellenséget, hogy azután előbbre- előbbre jussanak. Az Arany János utca elején egy páncéltörő ágyú áll. Mögötte négy harcos éppen töltésre készen. A parancsnok valamivel hátrább valahogy úgy. hogy védve is legyen, meg ki is lásson az ágyú páncélja mögül várva a pillanatot, amikor tüzet vezényelhet. Az ágyú csöve az Űjkol- légium irányába mutat, amelynek homlokzata az ősz bágyadt fényében melegszik. Elől jobbbra a megyei- pártbizottság mai épülete, utána egy üzlet betört kirakata és közvetlenül a lószerszám mellett a Farkas-fodrászat. • fZ opogtatás az ajtón, nyil- ván vendég érkezik. A következő pillanatban közép- termetű edzett alakjával Mihail Ivanovics Mohov gárdaalezredes, a Szovjetunió hőse áll a küszöbön. Az erős kézfogás, a nyílt tekintet nagy utat megtett, bátor katonát sejtet. Mindketten örülünk a találkozásnak. Ö annak, hogy húsz év múltán sem feledkeztek meg azokról, akik részt vettek az ország és a megyeszékhely felszabadításában, én meg annak, hogy hosszas keresés után végre ráleltem. És a legkisebb szünet nélkül megindul a beszél- .getés, aminek főszereplője persze IVlohov és mi körülötte né- hányan a meséiét szívesen hallgató publikum. Közben a kora délutánból este lett és úgy tűnt, hogy már fogyóban vannak az emlékek. És ekkor eszembe ötlött a kép. Titkon reméltem, hogy talán összehoz valakivel a sors, aki képes beszédre bírni az életük egyetlen pillanatában megörökített katonákat és elmondja hitelesen egy tüzelőállásba vont ágyú történetét. Elébe tettem a képet hajtva az inkább álmodott, mint biztosan hitt reménytől. Mohov kezébe vette és a fény felé fordította. Én az arcát figyeltem, hiszen ez a belső áramlások legkifejezőbb tükre. Csak másodpercek zuhantak a múltba és az alezredes arca sápadt. Körülötte várakozó csend. De vajon mi történt, mert Mohov felugrik, szeme fényesen izzik, s mintha húsz évvel előbb vezényszót kiáltana: eto moj masinka! Ez az én ágyúm! * D eigrád már szabad volt. ■" Bobrovnyikov tábornok különleges tüzéralakulata parancsot kapott: a II. Ukrán Front alárendeltségében vegyen részt az október 29-én Budapest bevételéért meginduló támadásban. Egyik főváros a másik után. Mohov főhadnagy és katonái mellében a szívvel együtt büszkeség is dobogott, Hosszú út állt már mögötte. Tizenkilenc éves fejjel 1942. márciusában lett katona. Részt vett Moszkva védelmében, majd a sztálingrádi harcokban. A németeket üldözve a Donon is átkelt és ott volt kisinyevi bekerítésüknél is. Romániá után Jugoszlávia következett. Smost megint új parancs: Pancsová- ról indulva megállás nélkül Kecskemét alatt kell az új harci állást elfoglalni. Az alakulat, amelyben Mohov ütegparancsnok volt, a szükségnek megfelelően hol egyik, hol másik ukrán front arcvonalán harcolt. S mivel nagyobb német páncélos támadást, illetve ellenállást Kecskemét alatt vártak, nyomban megindultak meredeken északnak. Talán közeleg a háború vége. De az évek óta melengetett vágyak kék egére azonnal felhő húzódik: Berlin még messze van. Nem lehet elhessegetni ezeket a szüntelenül előbukkanó gondolatokat, mialatt a vontatók motorjai pi- hentetően duruzsolnak. Künn koromsötétség. A nehéz felhők telt dézsája olykor meg-meg- csurran, út, árok, szántóföld, egyszínűén terül az oszlop elé. Ügy tapogatóznak, mintha az ismert társasjátékban a szemüket kötötték volna be. Városok,' falvak, már felszabadult, de azért még félős, bizonytalankodó csöndje mögöttük. Sehol egy polgári ruhás ember és így már az utat zászlóval jelző katonalány is elűzi a magány érzetét. A legénység alszik, és ha az agyonkínzott idegek egyetlen sejtjében is futja az álomra, akkor bizonyosan valami boldogságot árasztó happy enci-es film pereg aanik vetítővásznán. Már magyar föP»i dön járnak. Napokkal előbb itt még németek voltak az urak, gyilkoltak, raboltak. Elnéptelenedett községek. Bizonyára sokan elmenekültek. * Ifire Kecskemét alá értek újra este lett. Az eső vigasztalanul hullott. Mindenütt mély, ragadós sár. A nagy hadfelvonulás az utakat tönkretette. A katonák sokat szenvedtek emiatt, mert bizony nemegyszer a maguk erejével kellett pótolni azt, amit a motorok már nem bírtak. A megérkezés után azonnal bevetésre kerültek- Másfél napon át váltakozó hevességgel tombolt a csata, amelyben valamennyi fegyvernem részt vett. Ezalatt a város alól az északi peremre sikerült verekedni magukat. Eközben veszteség nélkül kilőttek három német tankot. A hadosztály-parancsnokság egy kis városszéli házban ütötte fel tanyáját, talán azért is, mert abból nem menekült el senki. A többi porta az ürességtől ásítozott. A háziak kedves, egyszerű emberek az idegenkedés legkisebb jele nélkül. Valóságos oázis volt ez a háború sivatagján menetelésben és bizony nehéz volt otthagyni a sok emberi melegséget. Mohov a ház akkor tizenhat éves lányától egy fényképet kapott, amelyet még ma is nagy féltéssel őriz. S hogy félreértés ne essék, a kép személyi emlékei között található, "ámelynek gondnoka a felesége. De a városban is volt mit tenni, bár jelentős utcai harcokra nem került sor. négy páncéltörő ágyújából hármat az északra menő útvonalak biztosítására rendelt, egyet pedig a város szívében különböző ponton állított fel. (Ezek egyike volt az Arany János utcában). Itt is kijutott a hadiszerencséből, mert a vasút- park környékén kilőtt egy német rohamlöve- get. Nagy kedve lett volna megnézni, hogy mi történt a páncél mögött, de rádión határozott parancs érkezett, hogy vonuljon tovább és új állást foglaljon. És közben történt némi kellemetlenség: a németek kilőtték az ágyú vontatóját Mit volt mit tenni, a katonák az ágyúnak rugaszkodtak és kézzel vonszolták új tüzelőállásba. Ezek azok a katonák, akik ott sürögnek a képen megörökített különleges löveg mögött ezek azok a katonák, akik a szovjet haza szeretetétől izzva nem akart, de ténylegesen megvívott hősiességgel szabadságot hoztak Kecskemétnek. ÉS' Mohov újra a képet vizsgálja. „Öh ha lenne erő, hogy hátra arcot vezényelve az arcukat is megláthatnám!” Az emléket sok rárakódás homályosította. Kecskemét után Nagykőrös, Cegléd következett. Majd Budapest bekerítésére részt vett az ercsi átkelésben. Az itt tanúsított magatartásáért kapta meg a katona számára legnagyobb kitüntetést: a Szovjetunió hőse rendet. Azután Dunántúl és Ausztria következett. Számára a háború Gráznál ért véget, ott találkoztak az amerikai csapatokkal. , ^ • : M ihail Ivanovics Mohov egy a milliónyi felszabadító harcos közül. De az a katona, aki megjárta a háború poklát, aki — ha a sors különös kegye folytán — egyetlen egyszer sem sebesült meg, a háború mégis felejthetetlen nyomokat hagyott benne. Fa- Uujá^an, a Harkov környéki Ifjúmban egyetlen ház sincs, amelyikből ne hiányozna valaki. Bátyja a lábát vesztette, nagybátyja partizán volt es a németek agyonlőtték, felesége ennek hallatára szívszélhűdést kapott. És hol vannak bajtársai? A hatalmas termetéről híres belorusz Kozlov főhadnagy és a kubáni kozáklány Kazacska főtörzsőrmester és egészségügyi felügyelő (igazi »nevén: Valentyina Parfjonova), akit mindenki tiszta szívvel szeretett. v Nagy ára volt a népek sza- kadságának, de az áldozat nyomán új világ született. S ennek a számunkra is megszületett új világnak volt egyik hőse Mohov főhadnagy. Weither Dániel Bozsó János: Csutkaszedők t íinik&é^'&eA RÁTOK QONDOLOK Rátok gondolok most csillagos katonák a város megőrző falai között Az utón át aprócska gyerekhad topog kendő, kötény, szalag, zászló lobog. Bimbókkal szerelmes az ág. Nekem fegyverhez alig ért a kezem, nem jártam soha a harctereken, nem maradt oda testvérem, apám. Csak a gépek donogtak át i fejem felett — ezüst legyek az ég nagyablakán. Csak az ágyúk égbolt-rogyasztó döreje remegtette meg gyermeki mellem, s a reflektorok arany fény-rudait láttam, amint titáni kardként hasogattak - az éji fellegekben ... Aztán átdörögtetek a városon kemény léptekkel, . 1 ' pattogó dallal. Győzelemről, végső leszámolásról szólt az az ének s mi mentünk utánatok sóvárogva. Csöppnyi legények az óriás haddal. Ma már tudom, hogy hősök voltatok. 1 • Csillagos homloka közületek soknak lehanyatlott a porba s most itt fekszenek, ahol a fény súlya alatt az ágak serege bólong a sírokra hajolva. S akik hazamentek a harcok után ma folyót terelnek, rengő búzamezőkön járnak, sistergő gépeket uralnak és előveszik a gombos harmonikát, ha kinyílik fölöttük az ünnep, a vasárnap. Nyugodjatok ti a langyos tavaszi földben. Erőt adó példátok nekünk törvény s mindig a 'legszebb. Most is hallom a biztatást: előre küldtök minket súgásával a tavaszi szeleknek. Gál Sáudor Jevgenyij Vinohurov A KATONA 15 Partmenti, megriadt harsak alatt, hosszú, hosszú, hosszú falukon át, míg nagy csizmájukra por, sár tapadt, meneteltek a katonák. Vidámítónak, dalba kezdtek. V A század legvégén, a sort lezárva, trappoit egy katona — még szinte gyermek — a század legkisebbik katonája. Vállát géppuskapáncél nyomta, s kenyérzsák. ahogy elrendelték... Mégis ő fújta legjobban. t Verejték gyöngyözött és folyt végig arcán. ... Poros utak. Dél. Fülledt levegő. Mindez oly messze, mégse hálvány a kép. Nem felejthetem el soha. — Én voltam az a kicsi katona. Ford. Antalfy István
