Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

1966. március 13, vasárnap

S. oldal

! NYUGDÍJAS kubikosok

• •

Ünneplés és seregszemle

ból, faluból továbbított az Országos Béketanácshoz az elmúlt napokban a posta, így többek között a kiskunfélegyházi Zöld Mező és Rákóczi Termelőszövetkezetekből, Kiskunma j sáról, a kiskőrösi járás számos községéből. És hatás az is, hogy a nőnapi seregszemle lényegét megértve a katymári Ü.i Élet és a bátmonostori Kosuth Termelő- szövetkezetben március 8-án szocialista címért küzdő nőbrigád alakult.

AZ IDÉN jellegzetessége volt a nőnapnak, hogy a legtöbb helyen a párt, a tanács és a tömegszervezetek első számú helyi, járási vezetői tartották az ünnepi beszédeket. Á nők fokozott elismerése fejeződik ki ebben is, amit eddigi közéleti tevékenységükkel, munkában elért eredményeikkel, helytállásukkal érdemeltek ki. De nem egyedülálló jele ez az elismerésnek. Az idői nemcsak figyelmességet jelentő apró ajándékban részesültek az asszonyok, lányok tömegei, de az ünnepségeket felhasználva sok száz asszonynak nyújtottak át jelentősebb, munkájukkal kiérdemelt jutalmat. Szalkszentmártonban tizennégy szövetkezeti asszony kapott jutalmat mezőgazdasági eredményei, a közösben végzett munkája alapján, kiemelkedő társadalmi munkájáért pedig tizenegy asszony kapott könyvet, oklevelet. Dunaszentbenedeken a tsz- vezetőség három asszonyt külföldi — szovjetunióbeli — utazással jutalmazott kiváló mun- kájért.

AZ ÜNNEPLÉS és köszöntők után ki ne erezné, hogy az elismerés nemcsak a tegnapért, az eddigi munkáért járt — de kötelez is. Arra, hogy ma és holnap, az elkövetkező hetekben, hónapokban továbbra is méltó asszony! tettekkel bizonyítsuk: mindenkor méltók leszünk a tiszteletre. Munkánkkal, magatartásunkkal, egymás iránt érzett felelősségünkkel egyaránt. A seregszemle bizonyította: sokan vagyunk. Az ünnepi beszédek azt is felvázolták: mit várnak tőlünk, s milyen sokat tehetünk.

E. É.

Egy öreg kocsmahelyiségből átalakított épület, a homlokzaton a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének táblája, ami arra utal, hogy a szervezett dolgozóknak van itt az összejöve- teli helye, vagy klubja — ha úgy tetszik. Ilyen minőségben azonban hiába keresi bárki is Kalocsán ezt a városközponthoz közeli helyiséget. Kevesen tudnák megmondani, hogy hol van. Ha azonban az idegen így érdeklődik: Merre található az öregek klubja, mindjárt útbaigazítják. Ugyanis ez az egyszerűbb és találóbb elnevezése vált közismertté.

Bent három szobaféle. egy előtér, a társalgó — hogy ilyen előkelőén nevezzük —. s a köryrvtárhelyiség. A bútorok kielégítők, a rádió, televíziós készülék és társasjátékok jelzik a klubszerűséget. A könyvtár a megyétől támogatva igen szépen működik, s még letéti helyei is vannak a városban.

Az épület öreg. majdnem hogy kopott, mint egy hajdani kocsma — mennyit kellett ezért is verekedniük, mire megkaphatták —. de a tartalom a lényeg. S bár délelőtt kerestük fel, mégis élénk, mozgalmas élet tárult elénk. Van, amikor negy- ven-ötven klubtag is bejön ide, hogy eltöltse az időt, akad olyan, aki csak ebédelni megy haza. Főként nyugdíjasok és öregek. Kell nekik ez a kis társalgás, beszélgetés, a múlt felidézése, a csendes időtöltés, szórakozás. Dicséretes cselekedet volt ennek a klubnak a létrehozása, s érdemes volna gondolkozni a továbbfejlesztésén, esetleg étkezési lehetőség biztosításával is. De egyelőre így is elégedettek. S nem is az ő feladatuk a továbbiakon való töprengés.

Tömlóc járt a szóért

Nem a véletlen hozott össze bennünket. Egy régi jegyzőkönyv idézetével találkoztunk valahol. Ebben az állt, hogy 1931. őszén kalocsai kubikosok a Sió szabályozásánál dolgoztak. Mivel azonban bérüket már hosszabb ideje nem kapták meg. s kitartásuk már nem volt az ottmar adáshoz, hazafelé indultak:

.. látva kijátszásukat, kedd hajnalban minden megdolgozott és meg nem■ kapott munkabéreinket hátrahagyva elindultunk hazafelé, hogy legalább odahaza családunk körében a mindennapi kenyerű,nk meglegyen. Kedd délután egy órára Paksra iértünk, amikor is egy autón két csendőr, egy rendőr, a szállásadó gazda és a hentes érkeztek hozzánk. Megállítottak minket, a csentőr parancsára taligánkat, ásóinkat egy paksi udvarban kellett hagyni, lekommuicuura, nogy netKozoen éppen elég hír, méltatás jelent meg a lapok hasábjain az asz- szonyokról, s a Nemzetközi Nőnapról. Hiszen egy teljes héten at szakadatlanul érkeztek a híradások: ma itt és így köszöntötték az asszonyokat. Nem e köszöntőket akarom most itt tetézni, hanem az egy héten át tartó eseménysorozathoz szeretnék némi kommentárt ^fűzni. Azok számára is, akik mar-már sokallták ezt az egy, héten át tartó ünneplést és azok számára is, akiknek, közvetve vagy közvetlenül az idei nőnap minden eddigit felülmúló sikereit köszönhetjük.

Merthogy siker volt. s nemcsak ünnepség — erre ezernyi jel vall. A szombat délig befutott jelentések szerint a megye városaiban, falvaiban, üzemeiben és szövetkezeteiben addig megrendezett ünnepi nőgyűléseknek mintegy 25 ezer résztvevője volt S az, hogy e gyűléseken az ünnepi köszöntő mellett huszonötezer asszony és leány kapott áttekintést nemcsak a nemzetközi és magyar nőmozgalom legjelentősebb sikereiről, de a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről, s arról, hogy a közeljövőben mit vár az ország, a szűkebb haza: a falu vagy a tsz az asszonyoktól — már jelentős politikai eredmény is.

MEGYÉNKBEN az idei nőnapnak az egyik legfontosabb jellemzőié a megbecsülés és tiszteletadás mellett a nők új tettekre való mozgósítása volt. Hatása? Ma még nem mérhető teljességében, de jó néhány esetben azonnal is jelentkezett. Hírben megírtuk már, hogy a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet asszonyai az ünneplés közben sem feledkeztek meg arról, hogy van ország, ahol ezen a napon sem hallgatnak a fegyverek, ahol az asszonyok meg- é reteméit ünneplés helyett a nap minden percében gyilkos bombák. fegyverek tüzétől próbálják óvni gyermekeiket. A felismerésről távirat vall, melyben követelik. hogy az Amerikai Egyesült' Államok haladéktalanul szüntesse be agresszív vietnami háborúját. Hasonló táviratot sok-sok megyénkbeli városAz elmúlt héten

harminchatezer holddal csökkent a belvizes terület

Növekedett a vízben álló épületek száma

lek közül 1734 bel-. 1128 pedig külterületi (tanya). Ezekből

lakhatatlanná vált belterületen 737. külterületen 311.

A kiköltözésre szorult 517 család közül pillanatnyilag 980 családtaggal 293 család vár még elhelyezésre, és folyamatosan történik a károk, anyagszükségletek megállapítása.

nistagazembereztek mindnyájunkat. Akik jogos védekezésüket elő merték terjeszteni, azokat össze-vissza verték. Si- montornyán fogvatartottak, tömlöcökben aludtunk, meg is tetvesedtünk, több ízben kihallgattak bennünket, végre is szombaton elengedtek mindnyájunkat.’’

így szól a jegyzőkönyv, ami csak egy a sok közül, hiszen számos írott nyomát fel lehet még lelni az akkori időknek a kalocsai kubikosok életére vonatkozóan is. De beszéljenek ezúttal inkább a szemtanúk.

Csak heten vannak itt a sok közül, abból a sokszáz kalocsai kubikosból, akik bebarangolták az országot munkát keresve. Harminc-negyven év kubikos munkája van mögöttük. A legidősebb Matos István bácsi nyolcvanéves, Szabadi Sándor 74 éves. de itt van az „ifjabb” korosztályból Csáti Ferenc — ő még csak három éve ment nyugdíjba — Szönyi Antal, Dobre János és Bagó Sándor is, valamennyien nyugdíjasok. Kísérőn., a kalocsai munkásmozgalom jól ismert veteránja. Ru- zsinká Mihály elvtárs még aktív kereskedelmi dolgozó. Az ő segítségével bogozhatjuk most a múlt szálait, mert hiszen nem is olyan könnyű az emlékezés. El-elcsukbk a szó. nehéz, súlyos az emlék, ami felszínre kerül.

Az országút vándorai

Munka csak ritkán akadt idehaza vagy a közelben. Egyházi uradalom volt a környék, vagy zsellér vagy kubikos volt itt, aki élni akart. Nekivágtak hát az országnak. Szabadi bácsi egy egész listát mutat, az egykori munkahelyek vannak rajta felsorolva 1930-tól kezdödőleg. Tizenhárom év alatt 25 munkahely az ország egyik csücskétől a másikig. Dorog—Szekszárd, Budapest — Herend — Győr — Nyergesújfalu — Dunaföld- vár ... Micsoda irdatlan távolságok gyalogosan. S ők csak gyalogosan mentek, nem tellett vonatra. Volt rá eset, hogy hét végén. Tolnából hazagyalogoltak, aztán vissza — csak mentek a pihenő időben, hogy a családot lássák egy kis időre, pénzt vigyenek, tisztát, meg főznivalót pakoljanak.

A szállásuk elhagyott tanyaka mellett változatlanul szervezetten történik a vizek levezetése. A helyi megoldások mellett a megyében 6 nagyméretű szivattyú működik, a legnagyobb védekezés pedig — a Budapesti Vízügyi Igazgatóság közreműködésével és tekintélyes állami rendkívüli- hitel igény- bevételével — La.iosmizse és Fülöpszállás térségében folyik.

S hogyan alakult a helyzet az utóbbi héten a belterületeken? Erről, a megyei tanács vb titkárságán a következőket tudtuk meg Fülöp Gyula csoportvezetőtől:

— A legfrissebb felmérés alánján

a 4738 belvízsíi jtotla épület

320-szal haladja meg a múlt hetit.

Ebből 2506 a magán-. 124 pedig az állami tulajdonú épület. Gazdasági épületek közül a szocialista szektorban 105 megrongálódott, 51 összedőlt, a magán- szektorban pedig a megrongálódott 1453 gazdasági épület mellett 471 dőlt össze.

A megrongálódott lakóépüleINTRIKA

kW?

hely volt, vagy boglya, ha onnan is ki nem irigyelték őket.

A főznivalót összeadták, s megosztották a nyomorúságukat is, mert így könnyebb volt elviselni. összetartottak, csali így bírták ki. Napi 20—22 Jiöbméter földet megmozgatni, de néhay ennél is többet. Emlékeznek, hogy egyszer Siikösdön 30—54 köbmétert raktak ki naponta — ma a gép se emel ki sokkal többet,. teszik hozzá kesernyésen.

S a földet olykor 10—12 méter magasra hordták. A munkaidő pedig hajnali háromkor kezdődött és tartott, amíg láttak, sötétedésig. Nem volt ám nyolc órai munkaidő — teszik hozzá többen is egyszerre.

S a kereset — változó. Általában 48 pengő két hétre, de volt úgy — emlékezik Csóti Ferenc —, hogy csak 18 pengő hetenként. Ebből tíz pengő ment haza a családnak, nyolc pedig nálunk maradt. Hármat beadtak a napi ebédre, a többiből pedig a reggelit, vacsorát fedezték. És még jó ha munka volt, két hónap, három hónap, mikor menynyi. De sokszor csak sorbaállás a városházán ínségmunkáért; Sok volt a rászoruló.

— Bizony éhbérért épült az ordasi út, a benedeki út, meg a Vajas csatorna — mondja Bagó Sándor, aki követ is tört télidőben vagy harminc éven át, köbméterenként két pengőért, apróra ...

„Semmiből éltünk“

— A semmiből éltünk — teszi még hozzá —, el sem hiszik már az utódaink. S egy kis történetet is fűz hozzá, A családjával együtt utazott nemrég a megyében. Solt felé jártak, amikor megjegyezte: „Ezt a.z utat is mi építettük!” S ez még megismétlődött párszor az utazás során. Szinte hihetetlen volt nekik, pedig a kalocsai kubikosok verítéke mindenfelé öntözte az utakat ebben az országban.

Aztán, hogy valami vidámabbat is mondjanak, az otthonra, a családra terelődik a szó. A férjes lányaikra, a vökre, unokákra, dédunokákra, akik között jól érzik magukat, s akik feledtetik velük a hajdanvolt keserves napokat.

— Tegnap is kimentem ásni a kertbe — mondja a legidősebb, Matos bácsi. — Rám is szóltak otthon, hogy mért nem nyugszom. De valamit csak csinálni kell, nem igaz?

S a többiek helyeselnek.

Aztán a nyugdíjról beszélget- 1 nek, amit sokuknál alaposan megnyirbált az elmúlt rendszer urainak manipulációja. hiszen legtöbbüket csak néhány napra jelentették be havonta, s az eltöltött idő igazolása nem ment könnyein. Meg a kereset sem volt olyan kedvező, mint a mai nyugdíjba vonulóknál. Nem zúgolódnak, csak megjegyzik ezt, mint akik értik a világ folyását, s tudják, az utódoknak már könnyebb. Csak aki feljegyzi szavaikat, az gondol rá erősen, hogy bizony egy kicsivel többet érdemelnének tőlünk ezek a nehéz testi munkában megöregedett emberek, akik hibájukon kívül voltak majd fél évszázadon át vándorai az országútaknak.

Ruzsinkó elvtárs jegyzi meg. hogy akit itt látok, az vöröska- tona volt 1919-ben mindahány. Bagó Ferenc például a csongrádi hídnál harcolt, amíg a; utolsó töltény is el nem fogyok a géppuskából. S azután sokái bujkált, mint sokan mások az ellenforradalmi terror elől.

Valaki az órájára néz. Má: dél közeleg. Szedelőzködnek, búcsúznak. köszönik a találkozás’ jól esett a beszélgetés. Nyugdí jas kubikosok valamennyien Klubtagok a kalocsai öregek klubjában.

Köszöntök-e nekik fiatal’' barátaim, amikor látjátok ők' ,• hazafelé ballagni a tavaszi napfényben?

F. Tóth Pál

— Hát ez bizony várathatott volna magárr legalább még egy nőnapot! — sóhajtottunk fel tegnap reggel a Kiadós eső, s a komor felhőkkel bevont égbolt láttán. Mert. ha — a szakemberek szerint — különösebben nem befolyásolja, ös semmi képpen sem enyhíti a belvízgondjainkat.

Dr. Maár Andrástól, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetőjétől kapott friss értesülés szerint

az elmúlt héten 146 ezer holdról 110 ezerre csökkent a megyében a belvíz áztatta terület nagysága.

A hét végi összesítések alapján 12 ezer hold őszi vetés és évelő pillangós. 31 500 hold vetet len szántó. 60 ezer hold legelő, háromezer hold szőlő és gyümölcs, valamint 1500 hold egyéb mezőgazdasági művelésű területet borit még a belvíz. A kártételt illetően: mintegy kétezer hold őszi kalászos kipusztult, s újravetésre szorul.

Az utóbbi időben a teljes erővel végzett mezőgazdasági mutx-