Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

4. oldal

1966. március 13, vásáros*

Á mi ifjúságunk Kékmadara

A TP» JK ÖZ 1ES1E Sí

Kislány a kerékpár mellett

— Ejnye-ejnye, mit szólnának a kis társaid, ha holnap elmennék az iskolába és elmondanám nekik, milyen kislány vagy te?

Megszeppen ten felelte:

— Ne tesszék...

— Még gondolkodom rajta... De most szépen fogd magad, és szaladj hazáig. Felejtsd el ezt a csúnya dolgot örökre!

Tétova lépésekkel elindult, s igyekeztem a dolgomra én is. Pár méter után visszafordultam. Nem akartam hinni a szememnek. A gyerek ismét ott guggolt az iménti kerékpárnál, a piros kupak megint a kezében volt és gyors mozdulatokkal már az égőt csavarta.

— Hogy merészeled! — kiáltottam rá. s ő a zsákmánnyal futásnak eredt. Utána léptem, visszatessékeltem a kerékpárhoz. A kupak és az égő a helyükre kerültek. S most már alighanem az igazán erélyes hang és a rendőr bácsi emlegetése sarkallta a kislányt szala- dásra.

A gyereket a környezete formálja. .. Vajon mit láthat maga körül ez a kis palánta? Ugyan ki biztatta erre? — zsongtak bennem a gondolatok. És hogyan is fest a gyakorlatban az, amit így szoktunk emlegetni: a TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE? Hiszen mennyien mentek el mellette, gondosan kikerülve őt. amikor éppen talán az első bűnt követte el! Jogunk lesz-e pálcát tömi felette, ha — ne adj isten! — esetleg másik is követi majd?!

P. I.

KISZ-bizottsági ülések

A jövő és az azt követő héten tartja meg a megye összes járási KISZ-bizottsága szokásos negyedévi ülését. Az idei év fő feladatai, valamint az alapszervezetek által felterjesztett akcióprogramok kerülnek megvitatásra. Ezeket a tanácskozásokat a megyei KISZ-bizottság ülése követi.

Baján 1817-ben alakult meg a harisnyakötő céh és virágzott is egészen az 1930-as évek elejéig. Molnár István, a legidősebb bajai harisnyakötő szerint azóta lassú halódás a szakma osztályrésze. és ma már mindössze négyen-öten űzik a megyében. De az egész országban sem sokkal többen. Az idős mesterek senkinek sem adják tovább tudásukat. Nem is érdemes. A

Kihaló szakmák

A harisnyakötő

kézzel kötött csíkos harisnyákat, rózsával díszített raamu- szokat, kiszorították a géppel készített, divatos áruk.

Molnár bácsi kipakol néha a hetipacokon, de inkább csak azért, hogy találkozzon a- régi kuncsaftokkal. Udvarán egy benzingőzt pöfögő fűrészgép hirdeti a korszerű, új szakmát.

Szívének azonban még mindig kedvesebbek a régi szerszámok: a fényesre kopott remi, a vaskos acéltűk és az eresz alatt heverő, nagy kerekű kalloló.

De hadd mondjam el gyorsan, milyen eszközöket is illetnek ezek a furcsa nevek. A rer- ni tulajdonképpen egy furulyaszerű fatok, amit derekára szíj- jaz a harisnyakötő és ebbe illeszti a harmadik kötőtűt. Mert három tűvel kötik a gyapjú mamuszt, mégpedig — mint Molnár bácsi bemutatta — ör- döngős gyorsasággal.

A kalloló a lábbeli „tömörítéséré” szolgál. Vályújában forróvíz, szóda, szappan és természetesen a mamuszok, amelyek eredetileg akkorára kötődnek, mintha óriások lennének a megrendelők. A fogazott oldalú vályúba pontosan beleillik a vassal bélelt nehéz sulykoló, amit egy jókora kei;ék segítségével mozgat a mester. Néhány órai dögönyözés után a kívánt nagyságra fogyva és szinte bőrszerűre tömörülve kerül ki a fürdőből a mamusz.

Ezután már csak a formázás. 1 nyírás, talpalás van hátra, és

la Ipari tanulók Vietnamért

Március 17-én. csütörtökön este 6 órairól* szolidaritási nagygyűlést rendez a Kecskeméti 607. sz. Iparitanuló Iskola Kecskeméten, a városi művelődési ház Rákóczi úti nagytermében. A gyűlésen hazánkban tanuló vietnami diákok is részt vesznek.

Az iskola KISZ-szervezete a nagygyűlést megelőzően tiltakozó aláírásokat gyűjtött, összesen 1700 tanuló írta alá az íveket, s ezeket megküldték a

Pászti Trézi is — egy éjszaka szétrúgták a legerősebb fleknis (lilapettyes) mamuszt, ma már dédnagymamák.

— Akkoriban persze más világ járta — emlékezik az idős mester és abbahagyja a tiszteletemre rendezett mamuszkötő bemutatót. — Nagybaracskán, ahol a szakmát tanultam és le- génykedtem, egy-egv vásárban ötven-hatvan harisnyakötő is kínálta a portékáját. Nagy volt a választék és ezért nemcsak azon múlott az üzlet hogy melyik ponyva alatt vannak a legszebb harisnyák és mamuszok, hanem azon is, hogyan értette a módját a próbálásnak a legény — kacsint rám sokat monel óan.

— Bizony, versengtek a vásározásért a magamformájú fiatal segédek — fűzi tovább emlékeit — de csak azt tüntette ki a gazda, aki a legtöbbet dolgozott neki. Mert dolgozni, látástól vakulásig kellett, szakadatlan. — teszi utána csendesen és arcáról eltűnik a mosoly.

Talán meg is feledkezik rólam egy pillanatra, mert. hirtelen felriadva emlékeiből mentegetőzni kezd:

— De nem panaszt jött maga hallgatni igaz-e? — Ezzel már mesélni is kezd — kissé erőltetett vidámsággal — egy vaskos csattanóid adomát a tűzről pattant paraszt menyecskéről és a huncut katonáról. Ügy ahogy azt egy emberöltővel korábban. valamelyik zsírszagtól, borgőztől sűrű levegőjű lacikonyhában hallotta.

Vele nevetek a végén, de közben azt latolgatom, hogy vajon hányszor kellett megforgatnia a kalloló csikorgó fakereket, hányszor kellett meglendítenie a vassal bélelt sulykolót, amíg összespórolta a kicsi ház árát, és szárnyára bocsátotta a fiát.

Békés Dezső

„akár táncba is viheti a menyecske” — Molnár bácsi szerint. Persze ez csak olyan szóbeszéd, mert jól tudja ő is,

hogy manapság tűsarkú cipő dukál a bálba faluhelyen, sőt a tanyán is. Azok a lányok, akik hajdan — mint a híres táncos

A világoskék kabátos, fehér vászonkendős pöttömnyi kislány már messziről feltűnt. A dél- I utánt öt óra körüli csúcsforgalomban is. Emeberek jötték- rnentek el mellette, ki sietősen, | ki andalogva. S eközben ő ! Kecskemét központjában, a jár- : daszéli korláthoz támasztott egyik kerékpár mellett guggolt, s kis kezével szakavatottan i „dolgozott”.- A stoplámpáról szerelte le a piros kupakot.

— Mit csinálsz te. emberke?! —■ tört ki belőlem önkéntelenül és meghökkenten a kérdés.

A piros burkot a kezében szorítva, de még mindig guggolva közömbös tekintettel pil- i lantott fel rám és a világ legtermészetesebb hangján selypí- ! tette:

— Szemmit...

— Hol láttál te ilyet? Ki biztatott erre? Hogyan merésze; led?! Tudod-e, milyen sokat I kellett dolgozni a bácsinak, akié a kerékpár, míg ezt a kis lám- : pát megvehette? — záporoztak ! a kérdéseim. — No, most gyor- ; san csavard vissza, és többé so- i ha ne jusson eszedbe ilyesmi... ; bántani a másét!

A határozott hang hatott. A pöttömnyi lányka kelletlen mozdulatokkal visszacsavarta a ; kupakot. Aztán felegyenesedett és sértődötten nézett velem farkasszemet. Várt.

— Most mondd meg szépen, hogy hívnak?

— U... Marika vagyok — felelte kelletlenül.

— Jársz már iskolába

— Elszőbe...

De hát nemcsak a tudományos, kérdőíves vizsgálat tanúsítja ezt, hanem eredményeink is. Gyárainkban, gépeinkben, gyönyörű, színes, érdekes, derűs városnegyedeinkben, ízléses ruháinkban, dalainkban, művészetünkben, közéletünk mind elevenebb, őszintébb - légkörében mindenütt ott van ifjúságunk kezének, értelmének nyoma.

| MEGKÉRPEZZülcI a keveseket, akik politikai állásfoglalását, világnézeti ítéleteit még mindig erősen befolyásolják a kapitalista világ, a szemükben „szabad világ” illúziói: kezeskednének-e, hogy a szóban forgó 19 kérdésre legalább hasonló arányú pozitív választ adnának-e — a „kint i”, amerikai, svéd vagy francia fiatalok? Választ kapnak-e a kapitalista világ fiataljai például a legismertebb, legőszintébbnek, legnagyobbnak tartott műalkotásokból, melyek az adott társadalom valóságát leghívebben tükrözik — például arra a kérdésre, hogy „minek élünk, merre tartunk?” Feleletül hadd idézzünk John Osborne „Dühöngő ifjúság” című sikeres darabjából: „Úgy hiszem, a mi nemzedékünk taxijai már nem tudnak meghalni egy igaz ügyért... Nincs már olyan jó, igazságos ügy, amely megéri..Vagy még egy másik darabból, „A ko- médiás”-ból: „Hát itt vagyunk. Márcsak mi magunk vagyunk magunknak. És valahogy el kell ezt viselnünk. Márcsak mi magunk vagyunk magunknak ..

| MIT MONDOTT"] ezekkel szemben a mi világunkról a mi háromezer fiatalunk? Akár Baranyában, akár az Aranyhomokon, akár a Tiszántúlon — kérdezhettük volna őket.

(Adatainkat a Dunántúli Napló

,.Milyen is a mi ifjúságunk?”

e. cikkéből vettük,)

Tóth István

Fáradtságos munka, kellő hozzáértéssel: 36 %

Tudjon élni a lehetőségekkel: 48 %

6 százalék szerint az érvényesülésnek a jó összeköttetés a feltétele. öt százalék ágy vélekedett, hogy legjobb, ha mindig a főnöke kedvére cselekszik az ember. Négy százalék a „szerencse” mellett szavazott. Egy százalék nem válaszolt.

A „Mi a boldogság?” című kérdésre így érkeztek a válaszok:

Küzdelem és alkotó munka: 22 %

Igazi szerelem és felelősség a családban: 58 %

Kényelem és anyagi jólét: 7 % Lelki gyönyör és nyugalom: 6 % A testi szerelem és a szenvedélyek szabadsága 3 %

Nem felelt: 4 %

Arra a kérdésre pedig, hogy „... melyik szemlélet a legerkölcsösebb?”, így csoportosíthatók a feleletek:

Küzdj a magad és mások boldogulásáért: 67 %

Légy jó mindhalálig: 8 %

Élj és hagyj élni másokat: 7 % A probléma nélküli élet: 6 % Viseld sorsod türelemmel: 5 % Hét százalék nem felelt a kérdésekre.'

Ha a 19 kérdés közül még a „Hogyan ítéli meg társadalmunk mai életét?” címűre adott válaszokat vizsgáljuk, 61 százaléka a fiataloknak azt vallja, hogy „Többet és nagyobb felelősséggel kell dolgoznunk”, 12 százalék szerint „Úgy látom, hogy minden jól megy a maga útján.” A háromezer fiatal közül erre a kérdésre csupán 25 % adott negatív választ

|TÖBB MINT| háromezer fiatal, több mint félmillió válasz, amelyen alaposan elgondolkodhatnak, akik hajlamosok az ifjúság szélsőséges megítélésére, főleg pedig akik néhány pimasz, kihívó öltözékfl fiatal magatartása alapján az egész mai ifjú nemzedéket becsmérelik. Akik olyan elvakult ítéletre is képesek, hogy: „Ilyenekre nem bízhatjuk az ország jövőjét. Ez egy méltatlan nemzedék.”

Hacsak a legfőbb következtetéseket ragadjuk ki a feleletek alapján, máris rendkívül biztató a kép. A háromezer fiatal nagy többségéről nyugodtan állíthatjuk, hogy a szocialista erkölcs követelményeinek megfelelően fogja fel az életet. Hasonlítsuk csak össze a „Küzdelem és alkotó munka” (22), „Igazi szerelem és felelősség o családban” (58), „Küzdj a magad és mások boldogulásáért" (67), „Fáradtságos munka, kellő hozzáértéssel” (36), vagy a szintén pozitív „Tudjon élni a lehetőségekkel” (48) — válaszok százalékarányát például az ugyané kérdésekre adott „Kényelem és anyagi jólét” (7), Lelki gyönyör és nyugalom” (6), „A probléma nélküli élet” (6), „Viseld sorsod türelemmel” (5), vagy „Legjobb, ha mindig főnöke kedvére cselekszik az ember” (5) — feleletek arányával, máris nyilvánvaló, hogy a túlnyomó többség a szocialista erkölcs szellemében gondolkodik a társadalomról, munkáról, boldogságról, érvényesülésről és csak kis hányadukban hatnak a régi polgári és valláserkölcsi nézetek.

| A TELEVÍZIÓ I „Ki miben tudós” vagy „Ki mit tud” vetélkedői láttán sokan beszélnek a legnagyobb elragadtatással a mai, értékes ifjú nemzedékről. Ugyanezt tapasztalhatjuk nagyszabású munkasikerek, vállalások alkalmával is.

Találkozunk azonban az ellenkező véglettel is — és sajnos, ez a gyakoribb —, amikor néhány Beatles-fizurás, feltűnő öltö- zékű fiatal külső megjelenéséből vagy excentrikus magatartásából kiindulva mondanak kegyetlen ítéletet ifjúságunkról. Ügy ált:' ban az egészről. Hogy cinikus, . -Italan, nemes eszmények és törekvések nélkül él.

A két szélsőség között a vélemények gazdag skáláját kihalljuk a felnőtt társadalomból. Különösen a végletes értékítéletekben sokkal több az érzelmi túlfűtöttség, mintsem hogy megközelítően is reális képet adnának ifjúságunkról. A szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb és nemegyszer igazságtalanabbnál igazságtalanabb következtetésekre jutó ifjúságviták után minden bizonnyal a lehetséges igazságtevés vezette azokat a dunántúli tudományos kutatókat, akik vizsgálatot folytattak az ifjúság erkölcsi arculatának feltárására. Dr. Kiss István docens, a Pécsi Orvostudományi Egyetem marxizmus—leniniz- mus tanszékének vezetője, dr Oszváth Károly ideg- és elmegyógyász főorvos, dr. Tahin Tamás egyetemi tanársegéd, dr. Pörczi József orvos, Bajusz Balázs közgazdász és Kóczán György orvostanhallgató képezte azt a kutatócsoportot, amely vizsgálatainak eredményéről a múlt év őszén számolt be Szegeden, a XI. Országos Etikai Konferencián.

| BESZÁMOLÓJUK | méltán keltett nagy feltűnést, hiszen őket megelőzően még nem végeztek ilyen átfogó és mélyreható erkölcs-szociólógiai vizsgálatot. Több mint háromezer Pécsett, illetve Baranyában élő fiatalnak tettek fel 19—19 kérdést kérdőíves formában. Ipari szakmunkás, tsz-tag, diák éppúgy volt a megkérdezettek között, mint ipari tanuló vagy alkalmazott — és iskolai végzettség dolgában is érettségitől lefelé öt általánosig terjedtek a kategóriák. Névmegjelölés nélkül, teljesen őszintén válaszolhattak a fiatalok a kérdésekre, melyek alá a kutatók több választ is írtak. Mindenki a számára legmegfelelőbb feleletet húzta alá. A pozitív és negatív válaszok keverjen szerepeltek az íveken, hogy még a sorrend se befolyásolja a kérdezetteket.

Hatalmas munkát igényel a kérdőívek statisztikai feldolgozása, hiszen ez erkölcs-szociológiai felmérést megelőzően már pszichológiai vizsgálatok is folytak, s a kétoldalú vállalkozás során több mint ötszázezer vá- laszt gyűjtöttek össze.

| EMELJÜNK Kll néhány fontos megállapítást a nagy ösz- szegezésböl.

„Ön szerint mi a legszükségesebb az életben való érvényesüléshez?” — így hangzott az első kérdés. Hogyan oszlpttak meg a válaszok?

KISZ Központi Bizottságának, i Az iskola KISZ-vezetősége ezenkívül felhívással fordult az ország többi iparitanuló-intézeté- hez. Versenyre szólítják fel a szakmunkásjelölt KISZ-tagokat, j hogy a nyári szünetben vegye- ' nek részt egyhetes munkatáborban, s a munkabérüket ajánlják fel a vietnami szabadságharcosok támogatására. A 607. sz. tanintézet tanulói közül eddig hétszázötvenen jelentkeztek a felhívás nyomán.