Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

196«. március 6. vasárnap 5. oldal Kerti Mária nyomdokain ha nem akadnak a korabeli munkásmozgalom emlékeit, tör- ténetét kutató emberek, a há­lás utókor fiai közül. De bú­várkodásuk nyomán innen is. onnan is előkerültek a megsár­gult papírok abból a korból, amikor még csak sínylődéshez, nyomorhoz volt joga a dolgozó embernek. S az iratok, a múlt század végi rendőrségi és egyéb jelentések kúsza sorai mögül egy sudár termetű, ovális arcú, nyílt tekintetű forradalmárasz- szony alakja bontakozik ki. Ker­ti Máriáé, aki a solti asszonyok képviseletében emelt szót a nyo­mor, a megaláztatás, az emberte­len aratási törvényjavaslat ellen a szociáldemokrata párt 1897- ben megtartott V. kongresszu­sán; ki lelkes szavalatokkal, szónoklatokkal buzdította tettek­re társait a városligeti színkör előtt megtartott budapesti tün­tetésen. éppúgy mint Solt haj­dani piacterén. S a napvilágot látott emléke­zés és tanulmány nyomán, 74 éves néni személyében jelent­kezett egy hiteles élő tanú is: özvegy Váli Józsefné Kerti Mária leánya, aki így vallott; — Az én koromban már elhal­ványodnak az emlékek, de az én mamámmal kapcsolatban még ma is sok minden nagyon eleven bennem. Olyan asszony volt az, hogy nemcsak Solton, de talán az egész világon sem élt akkoriban még egy olyan!... Én és a húgom nem is tudtuk megérteni. Olyan volt ő, mint egy jövendőmondó. Otthon is mindig csak azt hajtogatta: „Meglátjátok, eljön az idő, ami­kor nem sanyargatják a mun­kásembert, amikor szava lesz, joga lesz az emberséges élethez! Ez! vallja a szocialista eszme és ezébt meghalni lehet, de azt az eszmét feladni, soha!” — Nyolcéves voltam, amikor meghalt az apám. Szegény anyánk meg úgy nevelt bennün­ket. hogy aratott, masinázott, birkákat járt nyírni, hogy a be­tevőnk meglegyen. És közben meg jött, ment, szervezte a né­pet. Eljárt az uradalmakba, ma­gyarázni a cselédembereknek, okosítani őket, hogy másképpen is lehetne élni. A vége mindig az lett. hogy mindenhonnan ki­tiltották a birtokosok, csendőrö­ket küldtek a nyomába. Sokszor meghurcolták, börtönbe vetet­ték. De Kalocsán is azt vágta a bíró szemébe: Meghalni lehet, de az elveket feladni nem! __ |*ersze mi gyerekek, ha sokat magyarázott is nekünk, nem értettük, amit csinált. Csak azt láttuk, hogy mindenki ujjal mutogat ránk: ezek a szocialista Kerti Mari gyerekei. Megmondom és úgy. ahogy volt: szegy éltük is anyán­kat. Amikor Pesten ötezer em­ber előtt szavalt, az újságok is írtak róla. hozták a fényképét. Húgom Pesten, a dohánygyár­ban dolgozott. Ott kérdezték meg tőle: Van az újságban egy solti asszony, nem ismeri? Bi­zony. hogy letagadta, mert félt, hogy kidobják a munkából. Én akkor olyan 11—12 éves lehet­tem. Emlékszem az akkori má­jus elsejére. Szép fehér ruhát adott rám a hajamba piros masnit kötött anyám. A szőlő­hegyben, pincében laktunk. Anyánkat korán reggel rezes­banda jött ki köszönteni. A pin­cén pedig piros zászlót lobog­tatott a szél ... Aztán gyűlés volt a piactéren... És a vége megint az lett, hogy meghurcol­ták. Hét lovascsendőr kísérte Vecsére. De hiába mondtuk ne­Egy hónappal — az árrendezés után Február elején a vásárlók be- j térve az élelmiszer- és ruháza­ti üzletekbe, izgatottan böngész­ték az alacsonyabb, a maga- j sabb. vagy a változatlan ára- : kát. Azóta több mint egy hónap telt el, s megközelítően fel le- ; hét mérni a változások hatását. Nem csökkent a forgatom Kecskeméten, a Csemege- és Élelmiszer-kereskedelmi Válla­lat 104. számú üzletében bőséges választék várja a közönséget a húsoszfályon. Ez is közrejátszott abban, hogy a bolt múlt havi forgalma közel 40 ezer forinttal túlszárnyalta a múlt év feb­ruárjának eredményét. — Az eladott húsféleségeket vizsgálva azonban már elté­j rőek a tapasztalatok — magya­rázta Joó János boltvezető. — A krinolin, a virsli, a parizer. a májasok, a disznósajt, a mi­nőségi szalámi forgalma lénye­gesen nem változott a kb. 20— i 25 százalékos áremelkedés el- j Lenére sem. Sült szalonnából, te- j pertőből, s más szalon nafélék- ] bői viszont többet, gyulai kol- j bászból, csemegeszalámiból, ra- I kott húsból, rakott nyelvből az átlagosnál kevesebbet vásárol- i tak. Érdekes, hogy az olcsóbb ! zsír iránt a vártnál kisebb volt i a kereslet. — Miből volt kevés a kínálat? — Több baromfiaprólékot, va- ! jat, keménysajtot, poharas tej- ■ felt tudtunk volna értékesíteni. Pasztőrözött tej, joghurt és a disznótorok A Rákóczi úton, a BÉK 1023. számú tejboltjában Komlós Jó­zsef így nyilatkozott: — A bolt 160 ezer forintos 1 februári forgalma bizonyítja: a I tej- és tejtermékfogyasztás a régebbi időszakhoz viszonyítva változatlan volt. Ennek ellené­re adódtak ellátási nehézségek. Vajból pádéul sokkal többet tudtunk volna értékesíteni, és a vásárlók százai keresik a ked­velt joghurtot és az üveges pasztőrözött tejet — egyelőre sajnos, hiába... — Január, február a sertés­vágások szezonja is —, mondot­ták a BÉK kecskeméti központ- jábaa —, s részben eaati ma­gyarázható. hogy bizonyos egye­netlenség, hullámzás jelle­mezte a múlt hónapban a kecs­keméti élelmiszerboltok húsfor­galmát. A sertésvágásokon kí­vül az is szerepet játszott eb­ben, hogy sok vásárló jelentős mennyiségű tőkehúst vásárolt január végén az üzletekben, amit odahaza dolgoztak fel. A megyeszékhely központi boltjai­ban ennek ellenére, változatlan maradt a húsforgalom. „Vezet“: az ágynemű A Kecskeméti Állami Áru­házban Fekete Lajos igazgató- helyettes így tájékoztatott ben­nünket: — A Kecskeméti és a Kis­kunfélegyházi Állami Áruház­ban a bevétel csaknem kétmil­lió forinttal múlta felül a tava­lyi februári szintet. Az összru- házati készlet, mintegy 40 szá­zalékra terjedt ki a 8—24 szá­zalékos árleszállítás. vagyis több mint 11 millió forint ér­tékű ruházati cikkre. — Hogyan alakult a csökken­tett vétélárucikkek forgalma? — Legnagyobb „ugrás” az ágyneműnél jelentkezett, ami­nek 35 százalékkal csökkentet­ték az eladási árát. A többi cikk átlag 15 százalékkal ol­csóbbodott, s ennek megfele­lően az eladási lista „élmező­nyében” foglalnak helyet a kár­tolt szövetek és felső konfek­ciók, a férfi fehérneműk, a szintetikus harisnyák, zoknik, az orkánkabátok, valamint a vul­kanizált és a mikroporózus tal­pú lábbelik. A BRK 241. számú Nagykő­rösi utcai készruhaboltjában szintén magasabb volt az idei februári forgalom a tavalyinál. — Jó lenne azonban — je­gyezte meg Gáspár Katalin boltvezető-helyettes —, ha több színben is kapnánk az olcsó ke­resett. kártolt férfiöltönyökből és orká n kabátokból, valamint Orkán habszivacskabátból. * Kőrútunk végére értünk. A legfőbb tanulság tehát az. hogy kisebb zökkenőktől eltekintve, kielégítő az áruellátás, össz­hangban van a vásárlók igé­nyeivel. A felmerült problémák, javaslatok azonban jelzik a megoldásra váró feladatokat 1« B. Gy. vem a megkopott, öreg konyha­bútorra kirakni — sehogy sem illettek össze. így lett végül új konyhabútorom... — Ami ezt illeti, kaptunk egy nagyon jóleső dicséretet Ma- dácsi Istvántól, a Szikra Tsz párttitkárjától is, aki néhány év után betoppanva egy csa­ládhoz, saját szemével győződött meg róla, milyen gyökeres vál­tozás elindítója volt a család otthonában, életkörülményeiben az asszonytársi szótértés és a szép kézimunka, — mondja Irénke. ||ogyan, s mivel magya­rázzunk: mennyire meg­értjük! özvegy Váli Józsefné Arany János utcai házától a Kossuth Lajos utca végéig, ahol Irénke lakik a kacskaringós ut­cák szinte keresztül szelik a fa­lut. Az utcák mentén a házak sokféleképpen árulkodnak la­kóikról. Vannak épületek, ame­lyek meghitt Otthonossággal hí­vogatnak, s vannak amelyeken a szél könnyelmű gazda módjá­ra lengeti az eresz deszkáját, s a függöny nélküli ablakról za­vartan siklik tovább a tekin­tet. Csak az, aki e házakat fi­gyelmesen végigszemléli, tudja megérteni, miért, s mennyire fontos az. amit írónké és társai tesznek. Pedig nem ez az egyet­len „munkaterületük”, amelyen ! már kisebb-nagyobb eredményt | magukénak vallhatnak. — A szakkör arra is jó, hogy ; az asszonyok a „Művelődjünk- ; tanuljunk” előadássorozat anya- i gával megismerkedjenek, s ez­által bővül politikai tájékozott­ságuk. gazdagodnak egyéb is­mereteik ... — Tavaly tavasszal megje­gyezték az asszonyok: Most a munka jön. szeretnénk ám ott is találkozni! Ki is mentem hoz­zájuk. De nemcsak látogatóba. Ültettük a zellert és közben to­vább folyt az eszmecsere a télen abbamaradt témákról, emberi gondokról, örömekről. . . — Olyanok vagyunk mi már. mint egy család. Ha valakinek i gondja, bánata van, mindig akad vigasztalója, tanácsadója és én, aki a magam ügyében so­ha nem mertem volna kopogtat­ni egyetlen hivatalba sem, a mások, az arra rászorulók érdé- j kében, ma már bátorsággal me- : gyek akárhová .. . Nemcsak a szavak vallanak, a környezet is. A kis szoba, me- j Ivet a kézimunkán kívül Irénke : festményei népesítenek be. s I ahol a szekrény üvege mögül j Munkácsy-album, Zola-művek, ; Michelangelo életéről szóló re- | gény csábít olvasásra. Pedig a j statisztikai kérdőíven a foglal- I kozás rovatba Irénke semmi . mást nem tudna beírni, mint azt. hogy háziasszony. J)ehát nemcsak róla van j szó. A többiekről is. akik ha nem is gyűjtik a művészi képalbumokat. klasszikusokat, de már olvasnak, s nemcsak szavaikból, de tetteikből Is ki­derül: értik az idők szavát, helytállnak a szövetkezetekben, tanácstagként a közéletben. A . nőtanács mozgósítására részt | vettek a véradás szervezésében. segítettek két és fél héten át a tüdőszűrés lebonyolításában, amelyet levélben köszönt meg a tüdőgondozó ... A Szikra Tsz-ben a pártszer­vezet és a nőbizottság kezdemé­nyezésére vesznek részt a párt­oktatásban. Dudásné Esztike is végighallgatta mind a tíz elő­adást. s úgy beszél a közösben elért terméseredményekről, munkamódszerekről, hogy „meg­tolnál partra .. . Erről jut eszembe: még ma sem tudom felfogni ésszel, hogyan tudott a jövőbe látni. Mert már ak­koriban megmondta, hogy majd akkor közeledik a jó világ, ami­kor itt, a Bazslangon át szalad a vonat és híd lesz a Dunán. Hát kérem, beteljesült, ahogyan ő megmondta. De honnan tud­hatta? ... áii néni az emlékezés kedvéért az aznapi ebéd­re való lencse válogatást hagyta félbe. Közben gondolataiba mé- lyedten igazított egyet a lencse kupacon, majd a hős lelkű for­radalmár Kerti Mária idős ko­rából villantott fel még egy ke­serű emléket. — Mikor 1919-ben bejöttek a románok anyám hetven eszten­dős volt, de még akkor is fél­tek tőle. Behurcolták a község­házára és ott kínozták. Én az egyik fiammal voltam állapotos akkor. Utána mentem, hátha tu­dok segíteni. Gondoltam, hogy egy várandós asszonyt nem Ránthatnak. De nem engedtek be, kilökdöstek az ajtón. Sze­gény szülémnek pedig az egyik román két lába közé fogta a fe­jét és széles bőrszíjjal huszon­ötöt vert rája úgy, hogy a vér is kiserkent rajta. Egy hónapig nyomta utána az ágyat... Any- nyit mondhatok maguknak, hogy ha megérte volna ezt a rend­szert, ő lenne az egész világ legboldogabb aszonya. Mert ő csakugyan harcolt, áldozott a szocialista eszméért. Az egész életét! 1934-ben temettük el szegényt... \ régmúltból hosszú út vezet a mába. Hogy mi történt egy emberöltő alatt, amióta Kerti Mária szavai meg- pezsdítették az alföldi ember képzeletvilágát, tekintetét a megpróbáltatásokkal, nyomorral terhes jelenből a megváltás re­ményével biztató eszmén át a jövőbe irányították- nehéz volna most mind felderíteni, közread­ni. A ma embere elé legerőtel­jesebben két „ellenpont” rajzo­lódik. Az emberibb jogokért küz­delmet vállaló, elveiért életét is áldozni kész, nyughatatlan Ker­ti Máriáé — és az ő szellemi örökségét vállaló mai asszo­nyoké. A Kossuth Lajos utca 95-ben csak hármukkal ismerkedhet­tünk meg személyesen: özvegy Dani Jánosnéval, a tízgyermekes édesanyával, a hajdani MNDSZ egyik helyi alapító tagjával, Du­dás Pálnéval, a Szikra Terme­lőszövetkezet tagjával és Gud- szent Ottóné Kiss Irénkével. a községi nőtanács elnökével. De sok hasonló társuk alakja eleve­nedett meg a késő délutánba nyúló, mai asszonyokról folyta­tott beszélgetésben. A tanítónőé, aki a szakköri foglalkozás cse­megéjének szánt filmvetítés kí­séretében távoli országok népei­nek életéről mesél, a heti két­szeri összejövetelt is rövidnek tartó Tanúné, Veronikáé, aki háztartási munkája és kislá­nya nevelése mellett a dolgozók iskolájában most végzi a tech­nikum harmádik osztályát... — Hat éve működik a kézi­munka szakkörünk — mondja nem minden büszkeség és öröm nélkül Irénke, s a szomszéd szo­bából kalocsai térítőkkel, kará- di, mezőségi párnákkal tér visz- sza. Nemcsak a saját munkái, a harmincnégy szakköri tag pgyike-másika már nála helyez­te letétbe a május 1-i hagvo- nyos négynapos kézimunka-kiál­lításra idén elkészített „mes- terművét”, E« Solton egy hős lelkű, for­radalmár asszony, ki­nek neve, munkássága talán feledésbe merül, ki utána is: „Édes szülénk, mi­nek csinálja ezt?” — Sokszor jöttek hozzá Pest­ről az elvtársak. Egy embert, aki többféle nevet viselt — hol Rudolf volt, máskor Kuglics György, megint máskor Kleme- neszki Imre — többször is búj­tatott anyám. Akkoriban még nem volt híd Dunaföldvámál, a mi szülénk, nem tudom hogyan, mégis átvitte ezt a Rudolfot a — Egyik célunk: a szépség se­gítségével, az ízlés fejlesztésével meghódítani, nevelni az asszo­nyokat ... A szavak mögötti, kimondat­lan gondolatokat is értve moso- lyodik el Dudásné Esztike, s míg megpihen a varrótűt tartó keze, nevetve meséli: — Ügy ahogy engem! Elkezd­tünk varrogatni, s mikor elké­szült a 6zép terítő, nem volt szí­gyanúsítjuk”: talán vezetőségi tagja a tsz-mek. — Á, dehogy, én csak egysze­rű küldött tag vagyok, részt ve­szek minden közgyűlésen ... Meg hát tavasztól őszig a ha­tárban folyó minden munkában, és 10—12 ezer forinttal gyara- | pítom évente a családi kasszát.. — A tervek? — kérdezzük most már mindkettőjüktől, mert időközben Dani néni — akinek Tankönyv, felnőtteknek A művelődésügyi miniszter _ most megjelent rendelkezése ér­telmében az 1966—1967-es okta­tási évben megkezdik a dolgo­zók általános iskolája új reform­tantervének és óratervének be­vezetését. Ősztől a „felnőtt diá­kok” az általános iskola VII. és VIII. osztályában a földrajzot, számtan—mértani, valamint a fizikát már az új tankönyvekből tanulják. A tervek szerint a VII. osztályos hallgatók az 1967— 1968-as oktatási évben a többi tantárgyból is kézhez kapják az új reformtankönyveket. Ugyan­ebben a tanévben a VIII. osz­tályban is megkezdik az ú.i tan­könyvek használatát földrajz­ból, számtan—mértanból, fiziká­ból és kémiából. A felnőtteknek készülő tan­könyvek újdonsága, hogy jelzik azt is, milyen tudásszintet kell elérni ahhoz, hogy valaki az adott tantárgyból elégséges, kö­zepes, jó, vagy jeles osztályzatot kapjon. A VII. és Vili. osztá­lyos tantervben szerepel a gya­korlati ismeretek című tárgy is. amely egyebek közt a minden­napi élet jogi kérdéseivel, a munkajoggal, az egészségvéde­lemmel, valamint a családi ne­velés kérdéseivel is foglalkozik. Az új tantárgyat évi 50—50 órá­ban oktatják majd. — A szikrához hasonlóan az idén a másik két tsz-ben, a Kos­suthban és a Rákócziban is sze­retnénk elevenebbé, céltudato­sabbá tenni a nők munkáját, segíteni a tsz-nek a verseny­szervezésben, a politikai nevelő munkában és mindenben, ami a nők és a közösség érdekeit szol­gálja ... — mondja többek kö­zött Irénke. § ahogy folytatja, sorol­ja. a terveket, újra Kerti Mária jut eszünkbe. Az, hogy milyen jól érezné most itt ma­gát. Vajon őrá gondolnak-e az utódok? — Igen, hallottunk róla és szeretnénk emlékét úgy is meg­őrizni, hogy összegyűjtjük a rá­vonatkozó emlékeket és megis­mertetjük a községben lakó asszonyokkal. De szeretnénk el­érni, hogy munkánk se legyen méltatlan az ő emlékéhez... Eszik Sáli donié—Perny írén szavai nyomán néhány pillanatra ismét felidé- ződütt a nehéz falusi asszony-múlt — elkö­szönt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom