Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
4. oldal A halasi cigánysoron fiiak nyílt az emberség felé Fiatalok bűnszövetkezete Sok ember által elkövetett és sokféle bűncselekményről írtunk már. A mostani, ha nem is egyedül álló, de mindenesetre nagyon ritkán előforduló. A több évtizede működő bíró is mindössze néhányat tudna említeni gyakorlatából. Megdöbbentő, és az ember szinte teljesen értetlenül áll a négy fiatalember cselekedete előtt. Nehéz megfejteni, hogyan jutottak addig, mi ösztönözte őket arra, hogy a könnyű megélhetést, helyesebben a tolvaj lást, a munka nélküli pénzszerzést válasszák a becsületes élet helyett. A család aligha. Mindegyikőjüknek egyszerű, becsületes emberek a szülei. Otthonról tehát nem hozták a hajlamot. Bár ez utóbbi megállapítás nem egészen helytálló a ,,vezérre'’, Sárai Szabó Istvánra vonatkoztatva. Nem azért, mintha az ő szülei nem kétkezi munkások volnának, hanem mert alig-alig törőditek a nevelésével. így talán jobban érthető a szakértőnek az a megállapítása, hogy Sárai Szabó, a 21 éves, erőteljes fiatalember alkoholista. Az pedig sok mindent megmagyaráz, ha tudjuk, hogy ő volt a négytagú csoport vezetője, irányítója. A vádlottak padján ülve, Szinte közönyösen hallgatják a bíró, a tanúk, majd az ügyész, illetve a védők szavait. Sárai Szabó István kecskeméti lakos időnként még gúnyosan el is mosolyodik, s úgy figyeli a mellette ülő Dudás Györgyöt, aki láthatóan nagyon szégyen)!, amit a vállalati jellemzésben róla írtak. Sárainak ettől nem kell tartania, ő ugyanis foglalkozás nélküli. Sárai magas, erős, egészséges ember, s ha volna benne akarat, becsületérzés, sokat tudna dolgozni. Jellemző azonban rá, hogy 1962- tői egyetlen helyen sem tudott megragadni és alig négy év alatt hat munkahelyet cserélt. Most tizenegy rendbeli különböző bűncselekménnyel vádol- tan került a bíróság elé. A másik két bűnös még fiatalkorú. Az egyik segédmunkás, a másik ipari tanuló. Sárai hatására azonban ők is belekeveredtek néhány lopásba. Öngyújtótól a deszkáig A vádlottak barátok, vagy inkább ismerősök voltak. De a ,,betyárbecsületen”, Sárai „szervezési” tevékenységén kívül semmi sem tartotta össze ókét. Kevés időt töltöttek együtt, de úgy látszik, a rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy erre az útra lépjenek. Az egyik fiatalkorú vádlott édesapja a tárgyaláson azt mondta, hogy fia sohasem maradozott ki esténként, s ha igen, akkor js moziban volt. Megszégyenülten tette hozzá, hogy hót gyermeke közül egyikkel sem történt meg ilyen, mint most a legkisebbikkel. Sajnos, ő nem tudta ellenőrizni, mert a sütőiparban éjszaka dolgozott. Ezalatt a gyerek átmászva kerítéseken kerékpárt, deszkát, falvédőt lopott ... A „főnök” azonban mindig Sárai Szabó volt, aki már tapasztalattal rendelkezett a bűnözésben. Két éve, 1964. tavaszán például, amikor Tatabányán dolgozott, meglopta munkatársait és odébb áltt. Kecskeméten társaival — egyszer egyikkel, máskor másikkal — válogatás nélkül szedték össze a holmit és igyekeztek pénzzé tenni. Bűnlistájukon ablak, maltérosláda, kerékpár, orkánkabát, horgászfelszerelés, teli kosár, zsebóra, öngyújtó és tekintélyes mennyiségű deszka is szerepel. Ez utóbbit Keeskeméemelték el éjszaka, a kerítésen keresztül. De nem riadtak visz- sza attól sem, hogy világos nappal hamis kulccsal kinyissák N. I. lakását ée onnan fal- védőt, nyakláncot, gyűrűt lopjanak. Éjszaka a kriptában Vakmerőségben odáig vitték, hogy elhatározták: „fölülemelkednék’’ a köznapi bűnökön és nagyobb akcióba kezdenek. Helyesebben szólva ez csupán Sárai ötlete volt. Könnyen, gyorsan akart pénzhez, vagy legalábbis ékszerhez jutni. így jutott el a sírrablás gondolatához. Többször hallotta, hogy a kecskeméti evangélikus temetőben a B. család sírboltja sok kincset j rejteget. Ügy tudta Sárai, hogy ékszerekkel együtt temették el a kriptába halottaikat a meg- maradottak. Azt is hallotta, hogy az ott nyugvók közül B. E. menyasszony volt amikor meghalt, s ezért nagyobb pom- | pávai, több ékszerrel temették el. Elgondolását vázolta Dudás Györgynek, akivel megállapodtak, hogy kifosztják a sírt. Mindez 1964. nyarán történt. Dudás, amikor már közel voltak a megbeszélt időhöz, visz- sza akart lépni. Sárai Szabó azonban bátorította. Így indultak el nagy kincsek reményében, de rövidesen kiderült, j hogy a „zsákmány” mindössze egy karikagyűrű, belevésve a i felirat: „Emlékül Júliának,, 1864.” Magukhoz vették és elhagyták a kriptát. A gyűrűt Dudás tartotta magánál, de „megváltási árat” fizetett Sárainak: száz forintot és egy nadrágot adott. Megrögzött bűnöző ? E középkori elvetemültségre valló cselekedetet nehéz megérteni anéflkül, hogy ne tudnánk még egyet, s mást Sárairól, mint a sírrablás kiagyalójáról. Megtette például azt is, hogy leitatott egy embert, utána hazavitte magához, s amikor az elaludt, kifosztotta. Feleségétől külön él és minden fillérjét italra költötte. Mégsem lehetne rá azt mondani, hogy megrögzött bűnöző, hiszen ezt fiatal kora is cáfolná. Igaz, hogy nem először állt a bíróság előtt, de mégis bízni lehet megjavulásá- ban, hiszen igen komoly büntetést kapott. Tizenegy rendbeli különböző bűncselekményért Sárai Szabó Istvánt két év háromhóhapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság, két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kényszer-elvonókezelésre kötelezte. Dudás György tíz hónapi börtönt kapott, a két fiatalkorúra pedig tíz, illetve négy hónapi szabadságvesztést szabott ki a bíróság, az utóbbi végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Az elítéltek enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Gál Sándor Babona, sötétség, kuruzslás még meg búvik a penészes falak között. Ha langyos időben tereferére kerül sor, előveszi pipáját az asszonynépség is. Kezdetben vala m kapukulcsvita, s annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a fővárosi bérházak lakói megértek-e már a saját ka- pótkulcsra. Ezt a harcot hosszú ideig vívták derék budapesti honfitársaink, s bár új Táncsics és Petőfi nem született a csata mezején — sem börtönbe nem csuktak senkit miatta, sem új hősi ének nem született a téma körül —, a küz- ten. a . Bethlenvárosá óvodából delem mégis győzelemA levélszekrény mel ért véget: lett kapukulcsa mindenkinek. Ezután jött a liftkulcs megszerzéséért indított mozgalom. Ennek részleteiről is értesülhettünk a sajtó hasábjairól bőségesen, hallhattuk dramatizált feldolgozását a rádióban, s kerekasztal beszélgetés formájában a tv képernyőjén is terítékre került. Az eredmény 2:0 a lakók javára. Volt vita ezután a Nemzeti Színházról, amikor a fővárosi tanács lett a győztes és megfúrta a talajt a Nemzeti alatt. Élvezhettük az Astoria előtti aluljáróról folyó csetepatét is. Egyszóval meggyőződhettünk róla, hogy nálunk nincs szűkében a vitaszellem, lettlégyen bármiről is szó. ' Most éppen a levél- szekrényről vitáznak a pesti emberek, hogy kinek jó és kinek nem, a postás gyalogoljon napi 30—Í0 emeletet, vagy a lakó négy-ötöt. Bevallom én ezúttal a postások pártján állok, s izgatottan figyelem az erről szóló legújabb közleményeket. A tv már kétszer nyilatkozott. Most éppen a TASZSZ különkiadását várom. Ha ez így megy tovább... T. P, 1966. március 6. vasárnap Sok a trachomás beteg, az asztmás és a tbc-s. Az orvosi rendelő' hetente kétszer megnyílik és bárki jöhet segítségért. Hilkene Emma védőnő hoz magával gyógyszert is. Képünk: a védőnő trachomás beteget kezel. A közgondolkodáson kellene már változtatni! Bent jártunk Kolompár József lakásában. A Solti Állami Gazdaságban dolgozik, lakása rendes, tiszta, képek a falon, rádió a koriyhában. a karácsonyfa tele díszekkel még a szobában áll, ö is most készül kiszabadulni innen, házat venni, vagy építeni, mindegy, csak kiszabadulni! És rajta kívül még vagy tizenöt család, aztán majd a többi is: Nyárojn — mondják — annyi itt a növendékdisznó, hogy az mát az egészséget is veszélyezteti. De jó jel ez, mert a szorgalom ad itt hírt magáról. Nincs háztájék, ahol baromfi ne kapirgálna. Ég egy sem vész el! Ritkán van itt a rendőrnek dolga. Változik a világ. Rácz János népművelési felügyelő, H. Béres Erzsébet mű- velődésiház-igazgató, Nagy Sándor művészeti előadó és Má- csai János népfrontelnök úgy tervezik, hogy az emberség felé kinyitott ablakot — ha itt lesz a jó idő —. még szélesebbre tárják. írta: Balogh József. Fényképezte: Pásztor Zoltán. „Hiába akarunk dolgozni, nem vesznek fel bennünket. Pedig szívesen mennénk. Tegnap is azt mondták, hogy nines felvétel. Azért, mert cigány vagyok?., II. Nyolc esztendővel ezelötl Nagy Sándor, a halasi kultúr- ház művészeti előadója, kivitt a cigánytelepre egy vetítőgépet, filmmel és vászonnal. A vásznat egy fára akasztották, ahogj falra a térképet. Áramot a putrihoz legközelebb eső házból adtak. Ez volt az első vetítés. Azóta a halasi cigányok legkedvesebb szórakozása a film, és legtekintélyesebb barátjuk „Sanyi bácsi”. Vajda nincs már a telepen. így aztán sokszor Nagy Sándor a döntőbíró. Megható az a ragaszkodás, amely feléje árad. Nyolc évvel ezelőtt indult tehet a népművelő munka, és ma már — jó idő esetén — csaknem minden napra jut valami előadás. Űzőbe vették a babonát. Hiszen még ma is gyakorta előfordul, hogy ha kígyó- béka megjelenik a mozivásznon, az asszonyok sikítva menekülnek. És a tisztaság? Néhány esztendővel előbb felmerült a fürdő gondolata. Háromszáz méter hosszú vezeték kellett, maguk a cigányok ásták meg az árkot. Meglett a víz, a város tusfürdőt épített. Azóta hetente kétszer van melegfürdő. A tetű, féreg egyre ritkább vendég. — Nagyon soknak van ünneplő ruhája — mondja Nagy Sándor —, de a penészes lakásokban nem tarthatják. Ismerősök szekrényében őrzik a városban. Ünnepkor szépen kiöltöznek. A művelődési ház tánctanfolyamán öt cigányfiatal táncol már. A lányok nagyon dicsérik őket, kitűnő ritmusérzékük és jó modoruk miatt. Csakhát a pénz .........Az ember n éha magára marad a problémákkal” — véli. nem ok nélkül. az egyik művelődési vezető. Valóban. Mert bár a város és a Hazafias Népfront mindent elkövet, hogv a szétbomló- ban levő törzsi életből kivezesse a cigányokat a vállalatok nem mindig veszik őket egész ember számba. Pedig akik a vasútnál, az állami gazdaságban, a Belspednél,. a Fémmunkásnál dolgoznak, azok megmutatják, hogy komolyan veszik az életet. Takarékpsságukat bizonyítja. hogy negyvenen vettek már házat összekuporgatott pénzből, szerte a városban. Nehéz már a drótos táska, elmúltak az évek. Kolompár Kálmán az idén lesz 80 esztendős. Ha összeszámolná, hogy menynyit gyalogolt életében a lyukas fazekak után, alighanem az Egyenlítőt körülérhette volna. Most már csak pipázik, hátát az omladozó vályogfalnak támasztva. Gyerekei gondoskodnak róla.
