Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

1966. március 6, vasárnap 3. oldal Kállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról (Folytatás az 1. oldalról) az érintett országok belső tár­sadalmi rendjét, fejlődésük irá­nyát akarja megváltoztatni. Nem tetszik nekik, iiogy a fel­szabadult országok jelentős ré­sze a nemkapitalista vagy ép­pen a szocialista fejlődés irá­nyába tesz lépéseket, A népeket legszentebb joguktól, attól akar­ják megfosztani, hogy kezükbe vegyék sorsuk irányítását, s ma­guk határozzák meg a társa­dalmi rendet, amelyben élni akarnak. Az imperialisták tetteik leple­zésére úton-útfélen „kommunis­ta veszélyből”, egyes szocialista államok állítólagos „beavatko­zásairól” szavalnak —, holott a valóságban éppen ők expor­tálják az ellenforradalmat Dél- Vietnamtól Dominikáig. Kongó­tól Szudánig. * T apasztaltuk, hogy a gyar­mati rabságból felszabadult or­szágoknak milyen rendkívül bo­nyolult körülmények között kel­lett hozzálátniok új életük épí­téséhez. Gazdasági helyzetük sú­lyos: rájuk nehezedik a gyar­mati sors keserű öröksége. Me­zőgazdaságuk egyoldalú, úgyne­vezett monokultúrás. \mikor felszabadultak, úgyszólván sem­miféle feldolgozó iparuk nem volt. Mindezek miatt természeti kincseik ellenére is gondot je­lent a lakosság élelmezése, ru- házása. A gondokat tetézi a hi­hetetlen nagy népszaporulat Egyiptomban évente közel egy­millió, Indiában csaknem hét­millió új állampolgár születik. Ott a születések korlátozása a probléma, nem úgy, mint ná­lunk. Csodálkoztak is azon, hogy mi családi pótlékokkal is igyek­szünk ösztönözni a gyermekne­velést. A nagy népszaporulat a jövőben a nemzet további fel- emelkedésének forrása lesz. de a jelenben az eltartásra szoru­lók számát növeli, s szinte meg­oldhatatlan szociális problémát jelent. Az imperialisták a gyar­matok többségéből kivonulni kényszerültek ugyan, de híveik szép számmal fellelhetők a po­litikai, gazdasági, kereskedel­mi, kulturális élet számos ágá­ban. Ez a helyzet nyitva tart ka­pukat és lehetőségeket arra, hogy az imperialista hatalmak nyo­mást gyakoroljanak a felszaba­dult országokra, s ők minden eszközt megragadnak, hogy ez­zel a lehetőséggel éljenek is. A felszabadult országok veze­tőinek és népeinek nagy állha­tatosságra, politikai szilárdságra és éberségre van szükségük, hogy az imperialista országok­kal kialakított gazdasági és egyéb kapcsolataikat — ame­lyekről ma nem tudnak lemon­dani — úgy bonyolítsák, hogy ne okozzon károkat a nem­zeti függetlenségnek, s ne nyis­son kaput az újgyarmatosító tö­rekvéseknek. Kállai elvtárs ezután a füg­getlenségüket kivívott és a szo­cialista országok kapcsolatát elemezte, majd így folytatta; Ezeknek az országoknak — éppúgy, mint a szocialista ál­lamoknak — belső feladataik elvégzéséhez békére, az alkotó munka e legfontosabb feltételé­re van szükségük. Kifejezésre juttatták1 népünk érdekeit, a szabad és független, a nép jólétét és gyors társadal­mi—gazdasági haladását bizto­sító állam, felépítését leginkább a háború fenyegeti, s a háború veszélyét az imperializmus hor­dozza magában. Ezért közösen kell küzdeni mindenfajta impe­rialista agresszió ellen. Teljes egyetértés mutatkozott meg ab­ban a kérdésben Is, hogy a vi­lág békéje egy és oszthatatlan. Senki sem helyezkedhetik arra a kényelmes álláspontra, hogy a világ távoli részein elköve­tett imperialista agresszió „nem, érdekel, mert messze van tő­lünk”. Bárhol, bármelyik föld­részen, bármely nép ellen kö­vetnek el ma agressziót, az minden más szabad és függet­len nép belső rendjét és nem­zeti függetlenségét is veszé­lyezteti. Minden imperialista agresszió — ha sikerrel jár — újabb agresszióra csábítja el­követőjét. Korunkban tehát egyetemes érvényű érdekek játszanak közre, hogy a nem­zetközi béke fenntartásához, a társadalmi haladáshoz —a nagy felelősségben osztozva minden nép, legyen kicsi vagy nagy, közös erőfeszítésekkel járuljon hozzá. Nemzetközi tárgyalásaink kö­zéppontjában az amerikai im­perialisták vietnami agresz- sziója állott. Teljesen egyetér­tettünk abban, hogy a bombá­zások újrakezdése, a háború kiterjesztése — bármennyire is ! att úgynevezett békeoffenzíva leple mögé akarják rejteni — csak súlyosbítja a helyzetet. Abban is egyetértettünk, hogy az egyedüli megoldás: azonnal és feltétel nélkül meg kell szüntetni az agressziót, meg kell szabadítani Vietnam né­pét a háború szörnyű pusztítá­saitól és rá kell bízni saját sor­sának irányítását. « H a indulásunkkor az ame­rikai bombatámadások újrakez- | dése beárnyékolta az ázsiai bé- 1 ke kilátásait, ugyanakkor a j taskenti megegyezés kedvező hatását mindenütt tapasztaltuk. Valamennyi országban az ál­lami vezetők igen nagyra érté­kelték a két ország megegye­zésre való hajlandóságát és a Szovjetunió sikeres közvetítő szerepét. Partnereink nagyra értékel­ték országunk hozzájárulását is a gyarmatosítás azonnali és végleges felszámolásáért folyó küzdelemhez. Ismerték és érté­kelték fellépéseinket az ENSZ- ben. Közösen állapítottuk meg, hogy a gyarmatok fenntartása bűntett az emberiség ellen, együtt követeltük a vonatkozó j ENSZ-határozatok végrehajtá- J sát és követeltük, hogy a gyár- matosító hatalmak vessenek véget gyarmati uralmuknak. j A magunk részéről kifejtet- ; tűk: számunkra itt többről van ; szó, mint egyszerűen a békés \ egymás mellett élésen alapuló l normális államközi kapcsola­tokról. Mi, mint szocialista or­szág, internacionalista köteles­ségünknek tekintjük, hogy ve­lük olyan — a kölcsönös elő­nyökön, a teljes szuverenitá­son alapuló — politikai, gaz­dasági, tudományos és kulturá­lis kapcsolatokat tartsunk fenn, amelyek hozzájárulnak nemzeti függetlenségük megszilárdításá­hoz, gazdasági és társadalmi f elemelkedésü khöz. • Pártunk és kormányunk az­zal is megbízott, bennünket, hogy konkrét megállapodások­kal erősítsük az együttműködés szálait. Hosszú volna felsorolni, hogy a hat országban milyen tárgyalásokat folytattunk és hány megállapodást kötöttünk. Küldöttségünkben ott voltak a magyar gazdasági élet, a tudo­mány. a kultúra képviselői, akik jól felkészülve tárgyaltak vala­mennyi országban és hasznos j megállapodásokat kötöttek. Azo- j kát a területeket kerestük, s meg is találtuk, amelyeken az ! együttműködés mindkét fél hasznára válik. így például mindegyik országgal megálla­podtunk abban, hogy árufor­galmunkat kölcsönösen növel­jük Ahol pedig a szóban levő I országok áruinkért még nem tudnak megfelelő ellentételt nyújtani, nem riadtunk vissza új utak, új vállalkozási formáik '■eresésétől sem. Megállapodásaink során arra is törekedtünk, hogy a magyar tudományos és műszaki, vala­mint kulturális eredmények, j minél könnyebben hozzáférhe- j tökké váljanak számukra, hi- I szén terveik megvalósításához | sok szakkáderre van szükségük. Két országban — az Egyesült I Arab Köztársaságban és Tan- I zaniában — látogatást tettünk I az ország életében fontos sze- J repet betöltő pártok — az Arab Szocialista Unió, illetve a tan- ganyikai Afrikai Nemzeti Unió — vezetőinél. Üdvözöltük azt a törekvésü­ket, hogy #e pártok, valamint a mi pártunk között, e pártok és a mi Hazafias Népfrontunk kö­zött kölcsönösen hasznos kap­csolatok alakuljanak ki és sor kerüljön a tapasztalatok kicse­rélésére is. Az Arab Szocialista Unió pártküldöttségét Központi Bizottságunk nevében meghív­tam: tegyenek látogatást ná­lunk, tanulmányozzák a mi pár­tunk felépítését, szervezetét, j működését, az ország életében betöltött szerepét. Küldöttségünk tagjaira a leg­maradandóbb hatást azok a szi- vet-lelket gyönyörködtető ered­mények gyakorolták, amelyeket a meglátogatott államok a rend­kívül nehéz külső és belső vi­szonyok, az imperialisták új­gyarmatosító törekvései, a gyar­mati sorból visszamaradt terhes örökség ellenére országuk fej­lesztésében, népük felemelésé­ben már eddig is elértek. * T apasztaltuk, hogy a füget- lenség kivívása, az új élet épí­tése milyen gyökeresen megvál- , toztatja magukat az embereket. Amikor Tanzania felé halad­va — a MALÉV történetében első ízben — átrepülte gépünk az egyenlítőt — parancsnokunk közölte, hogy Dar es Salaamban 42 fokos hőmérséklet vár ránk, 95 százalékos páratartalommal. Valóban, a gépből kiszállva ar­cunkon éreztük a trópusok for­róságát. Vendéglátóink meleg szeretete ezt a forróságot is fe­lülmúlta. Ahogy az emberek fo­gadtak bennünket a repülőtér­től az elnöki palotáig vezető úton, sűrű csoportokban élje­nezve, dalolya és táncolva, a szeretet megannyi megnyilvánu­lásával — utunk valóban a ba­rátság és a szolidaritás diadal- útja volt. Többször találkoztunk tömegekkel Tanganyikában és Zanzibárban, mert meghívtak bennünket a zanzibári forrada­lom évfordulójának megünnep­lésére, amely egybeesett láto­gatásunkkal. Amikor az emberekkel talál­koztunk. szőkébb körben vagy nagygyűlésen, tájékoztattuk egy­mást népünk életéről, törekvé­seiről. Nem állítjuk, hogy ele­get tudunk egymásról. Tudták és tudják azonban a legfonto­sabbat: azt, hogy barátokként jöttünk, hogv azonosak a törek- véseisk, hogy őszintén együtt akarunk működni velük min­denben, hogy lényegében közös fronton vagyunk velük volt el­nyomóikkal, a gyarmatosítók­kal, az imperialistákkal szem­ben. Bejárva ezeket az országokat, tovább szilárdult bennünk az a meggyőződés, hogy a szocia­lista világrendszernek, a fejlő­dő országok csoportjának, vala­mint a kapitalista országok munkásosztályainak és összes haladó erőinek összefogása ké­pes biztosítani, és biztosítani is fogja a világ békés, progresszív fejlődését. Mi igyekeztünk eme magasztos megbízatásnak, min­denütt eleget tenni- • Bármerre is jártunk, e ba­rátság jegyében, mindenütt ar­ra kértek bennünket: adjuk át üdvözletünket a magyar népnek, kormányának és pártjának. En- | gedjék meg, hogy e megtisztelő' megbízásnak ez alkalommal te­gyek eleget. A magunk részé­ről kívánjuk, hogy a mink»* vendégül látó országok népe é vezetői jó erőben folytassák ;■ nemzetközi együttműködést, a í békét és népeik javát szolgálói tevékenységüket. A párt utánpótlása A PARTSZERVEZETEK po­litikai hatékonyságát, akcióké­pességét, a kommunisták fel- készültsége, rátermettsége, ked­vező személyi adottsága és a párt politikájának megvalósí­tása érdekében kifejtett céltu­datos tevékenysége határozza meg. Ez egyébként a tápláló­ja a párt és a pártonkívüliek között naponként megújuló bi­zalomnak is. A szocializmus teljes felépítését szolgáló har­madik ötéves terv helyenként változó, de mindenütt egyfor­mán jelentős tennivalói, a gaz­daságvezetés reformjának foko­zatos megvalósítása, a IX kongresszusra készülődés kivé­tel nélkül a pártszervezetek, az eddiginél nagyobb erőkifejtését és vezetőszerepüknek további erősödését igénylik. Az utóbbi nem új feladat, hanem olyan, amelyről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg, ahol nincs helye semmiféle megpihenés- nek. Ennek fontos tartozéka az, hogy a párt szakadatlan folya­matossággal felfrissíti sorait a példamutatóan helytálló munká­sokkal, parasztokkal és értelmi­ségiekkel. Azokkal a legjobbak- kal, akik a kommunisták és a pártonkívüliek megfigyelései, ismeretei szerint környezetük­ben szorgalmat és becsületessé­get árasztanak és olyan határo­zott emberi jellemvonásokat ta­núsítanak, amelyek nélkülöz­hetetlenek a kommunista em­ber portréjához. A TAGJELÖLTFELVÉTEL a párt építésének egyik legfon­tosabb feladatköre. Ezt jól ért­ve a pártalapszervezetek dön­tő többsége megkülönböztetett figyelmet fordít a párt után­pótlására, és rendszeresen fog­lalkoznak azokkal a szemé­lyekkel, akik a párt tagjelölt- jeként szóba jöhetnek. A tag­jelöltfelvétel, mint a szerveze­ti élet lényeges eleme, ritkán hiányzik a párttaggyűlések na­pirendjéről. A járási, illetve városi pártbizottságok helyesen irányítják ezt a munkát, az alapszervezetektől számon kérik ez irányú tevékenységüket és következetesen hasznosítják az időnkénti átfogó felmérések ta­pasztalatait. Sok minden bizonyítja ezt. Az elmúlt évben felvett párt- tagjölöltek háromnegyede a termelőüzemekből adódik. Az ajánlottak többsége megfelel a tagjelöltség, a szervezeti sza­bályzatban meghatározott fel­tételeinek, amit a taggyűlés éber figyelemüiel kísér. Egyre kisebbre zsugorodik azok szá­ma, akiket a pártvezetőség, a taggyűlés, vagy az illetékes pártbizottság vissza kell uta­sítson. A GONDOS munkának kö­szönhető, hogy a tagjelöltek között helyesen alakult a mun­kások, parasztok és az értelmi­ségiek aránya. A pártszerveze­tek a tagjelöltség időtartama alatt további kötelezettségeket határoznak meg a jelölt szá­mára. A tanfolyamon való részvétel jó szolgálatot tesz az alapképzés biztosításához, a pártmegbízatások időnkénti felújítása és azok rendszeres „bevasalása” megbízható pró­báját adják a jelöltség idősza­kának. Megnyugtató, hogy a tagje­löltek között a nők aránya az elmúlt évekhez képest kedve­zőbben alakult. Átlagosan min­den negyedik tagjelölt nő. En­nél kedvezőbb az arány az iparral rendelkező városokban (pl. Baján) és elsősorban az olyan iparágak pártszervezetei­ben ahol a dolgozók nagy há­nyada a nők közül adódik. A ' ermelöszövetkezetekben is ta- 'asztalható e téren javulás, de •z még távolról sem felel meg annak amilyen mértékben a munkából a nők kiveszik ré­szüket. Kedvező a kép a tagjelöltek kora és műveltsége szempont­jából is. A tavaly felvettek zö­me harminc év alatti és sok közöttük a KISZ-tag. A mű­veltség és felkészültség tekinte­tében is jó irányban halad a párt utánpótlásának munkája. Valamennyi pártszervezetünk­ben az iskolai végzettség köte­lező alsó szintje a nyolc álta­lános. Ettől a követelménytől egyes esetekben, csak a szövet­kezetekben tekintenek el. Mindez együttvéve kedvezően érezteti hatását a pártszerve­zetek munkájában, és az, hogy a felvettek politikailag erősítet­ték a pártot — növelte a párt- szervezetek befolyását is. BAR AZ ELMÚLT esztendő­ben a pártszervezetek tagjelölt­felvételi munkája jó eredmé­nyeket mutat, mégis felmerül néhány gond amelynek meg­oldása fontos részét kell képez­ze a további munkának. Egyes pártszervezeteinkben, ha csak átmenetileg is, de figyelmen kívül hagyják a fejlesztés igé­nyeit. Változatlanul fontos irányelv: elkerülni a számsze­rűségre való törekvést, hiszen alapvető követelmény az alkal­masság, de azt is ki kell mon­dani, hogy a pártszervezetek­nek feladataik megoldásához bizonyos taglétszámra is szük­ségük van. Mégis vannak olyan alapszervezetek, amelyekben szinte megállt a számszerű erő­södés és közülük néhányban egy, két, sőt három év óta nem vettek fel tagjelöltet. . Ezek többsége a termelőszövetkezeti — különösen a kislétszámú — pártszervezetek közül adódik. A vizsgálódás felszínre hozta az építőipari pártalapszervezetek hasonló hiányosságait is. Az ér­dekelt pártszervezetek és párt- bizottságok fordítsanak megkü­lönböztetett gondot a tagjelölt­felvételi munkára és az emlí­tett fehér foltokon a párt erő­sítésére. A TAPASZTALATOK olyan jelenséget is megfogalmaztak, hogy egyes helyeken a diffe­renciáltságot és a lokális adott­ságok figyelembe vételét túl­értelmezve olyan elvi enged­ményeket tesznek, amelyek tu­lajdonképpen kizárják a tagje­löltséget. Pártalapszervezeteink semmilyen körülmények között sem kerülhetnek olyan helyzet­be, hogy a párt küszöbét a cél­kitűzéseivel egyet nem értő, vagy fontos kérdésekben ellen­tétes nézeteket valló, a kom­munistára jellemző normákkal össze nem egyeztethető maga­tartást tanúsító emberek lép­jék át. A párt a legjobbak szer­vezete és ezt sehol és sem­mikor nem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Azok a pártszerve­zetek végzik jól munkájukat, ahol a tagjelöltf el vételt nem bízzák a spontaneitásra, az al­kalomszerűségre, hanem egy- egy munkahelyein, vagy lakóte­rületen az emberek között vég­zett széles körű politikai tevé­kenységgel alapozzák és érle­lik meg a legjobbakban az el­határozást a pártba való belé­pésre. Az új kommunisták ne­velése valamennyi pártszerve­zet elsőrendű kötelessége. A PARTSZERVEK a megyé­ben az év eleji hónapokban mindenütt mérlegre teszik a tagjelöltfelvétel elmúlt évi ta­pasztalatait. A pártkongresszus­ra készülődés idején kialakuló nagy politikai pezsgés buzdí­tást és kedvező légkört bizto­sít az alapszervezeteknek ah­hoz. hogy a követelményeknek megfelelő legjobbakkal • erő­södjön és szilárduljon a párt. W4 D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom