Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-03 / 28. szám
A megyének csaknem pontosan a mértani középpontjában fekszik a község, gépkocsin jó egy órányira a megyeszékhelytől. A hóborította határt átszelje. az úi tanácsháza kelleme- »en fűtött helyiségében Logaida József vb-titkártól, s a község múltjának régi tudójától. Móri János pénzügyi előadó, tanácstagtól kapjuk az első információkat; az első útbaindítást táz- lári falujárásunkhoz. Bár mindenekelőtt a község jelene és a jövendő távlatai, lehetőségei foglalkoztatnak, kiindulási alapul mégis a múlt kell, hogv szolgáljon, amelynek ismeretében sok, egyébként aligha érthető, s az idegen számára fonáknak tűnő tény más, tisztább, áttekinthetőbb aspektusba rendeződik. Keresztapa: a gyilkos Ez a vidék — Tázlár vezér egykori birtoka, a tatárdúlást megelőzően a szájhagyomány szerint virágzó község — évszázadokon át nem emelkedett a „puszta" rangjánál magasabbra. Egy kurta emberöltő telt csak el azóta, hogy 1907-ben község alakult itt. Tázlár férfi lakosságát, a direktórium tagjait nem sokkal több mint egy évtized múltán már Prónay báró darútollas különítményesei botozták, s oltották ki a községben „tisztogató tevékenységük'* során két ártatlan ember életet. Irtózatos iróniája a sorsnak, hogy éppen ők, éppen ennek a dúvadnak a nevét voltak kénytelenek hordani — túl még a felszabadulás évén is, 1947-ig. Emlékezet szerint ugyanis az egykori községi potentátok bizonyos előnyök, vélt támogatás reményében keresztelték Tázlárt a „fehér korszak” nyitányakor Prónayfalvára. Elképzeléseikből az égvilágon semmi sem valósult meg; negyedszázadon á-t a báró úr feléjük sem nézett. Húsz éve aztán már újból a régi tisztes név fémjelezte a 13 ezer holdas községet. Eltűntek a Vigyázó-. Szatmári-, Berki-, Babó- stb. féle nagybirtokok; a maga ura lett az itteni nép is. Amit két évtized hozott — Fejlődésről jóformán csak az utóbbi tíz évben beszélhetünk — összegezi a lassan magára találó falu arculatának változását a vb-titkár. — Villanyt 1957-ben kaptunk, s egy évre rá felépült az orvosi rendelő és szolgálati lakás. Ettől kezdve szinte minden esztendő hozott valami újat. Hetven házhelyet jelöltünk ki, majd hozzá- kezdtünk a művelődési otthon építéséhez. Ez utóbbinak és a napközis óvodának a megteremtése során a lakosság jelentős mennyiségű társadalmi munkát vállalt és végzett el. Tűzoltószertár, postaépület. majd legutóbb tavaly az új tanácsház létrehozása — a fejlődés főbb állomásai. — Szóljunk a tennivalókról is — mondja Móri János —. a gondjainkról. A községfejlesztés távolabbi célkitűzései: a mindmáig hiányzó 6000 négyzetméter járda lefektetése, a külterületi utak rendbetétele, pedagóguslakások és új gyógyszertár építése, földművesszövetkezeti üzletház létesítése. Szécsényi Julianna, akinek születési dátuma az első bejegyzés a mai Tázlár anyakönyvében. A községben végeredményben hét különféle rendeltetésű bolt működik. Első látásra szép szám ez. kiderül azonban, hogy e boltok nagy része elavult, korszerűtlen. s főként az áruraktározás tekintetében sok a kívánni való. Még inkább Szívügye a tázlá- riaknak két másik nagyszabású létesítmény megvalósítása. Mindegyik évek óta várat magára, pedig fontosságuk vitathatatlan. A pirtói bekötőút elkészítésére már a felszabadulást megelőzően is számos ígéret hangzott el a felsőbb fórumok részéről. Sajnos, ennél előbbre jelenleg sem jutottak, pedig a községnek a megye vérkeringésébe való fokozott bekapcsolódását jelentené ez. A legfájóbb hiányosság Beszélgetésünk során a legszenvedélyesebben a községi vízmű folytatásos — de véget érni nem akaró — „regényét ismertetik a tanácsiak. — Egészségtelen rossz az ivóvizünk. A tanyák ásott kútjai- ról nem beszélve, a községben nyolc közkút működik. Három éve kezdtük el a vízmű építését. Egy évi teljes üzemszünet után tavaly 380 ezer forint költséggel elkészült a hidrogló- bus. s vele együtt — a tervdo- kumentáéió. E szerint a teljes vízművesítés ötmillió forintot igényelne. A feladat nagyját — a szükséges három ütemből az elsőt — idén megvalósítjuk. Megppül a fővezeték, s a lakosság fele jó ivóvíz ellátásban részesülhet. Mi lesz azonban a többiekkel, akik ugyanolyan adófizető polgárok?! Mert a folytatás, a hátralevő két ütem sorsa teljesen bizonytalan. A támogatást sürgető kérelmeink rendre elakadnak, felterjesztéseinkre választ sem kapunk, nemhogy biztatást. Az egy — több mint három A község mezőgazdaságának helyzetéről sokat lehetne beszélni. Három termelőszövetkezeti csoport próbálkozik a gazdálkodással. Hozzávetőleg hét és fél ezer holdon mintegy ezren. Senki előtt sem kétséges, hogy már önmagában a magasabb szövetkezeti forma helyett az alacsonyabbra való áttérés — hátralépést jelent. A közös vonások leginkább talán a Rákóczi Tszcs-ben lelhetők fel. Közös hizlaldájukból tavaly 172 sertést adtak át 130 kilogramm átlagsúlyban az Ál- latforgalmi Vállalatnak, s tettek szert ennek révén 350 ezer forint bruttó bevételre. Darálójuk 3 és fél ezer mázsa abraktakarmányt dolgozott fel tavaly, s ennek vámbevételei újabb 45 ezer forinttal gyarapították a közös alapokat. ... — Homok, homok ... Roppant különböző termőképességű talajok, amelyeken szinte képtelenség közös nagyüzemi táblarendszert kialakítani. Ha harminc hold búzát vetünk. az húsz darabban van. Vízjárásos évben elúszik, a szárazságban pedig kisül minden... — bárkivel beszélünk, lépten-nyomon ez a visszatérő refrén. Azt senki sem vitatja, hogy a gazdák szinte emberfeletti szorgalommal, látástól-vakulásig dolgoznak, s a maguk művelte parcellákon célratörően, ésszerűen választják meg a legalkalmasabb termelési ágakat. De a gondolat önkéntelenül is előre tekint: mi lenne, ha ez a dicséretes szorgalom a nagy. közös célok érdekében munkálna; ha három akarat — eggyé válna. Az életnek a tennivalóknak ezen a területén bizony fordított matematika érvényesül: az egy — több mint a három. — Az idő meggyőzi majd az embereket — mondja Bálint Albert, a Rákóczi Tszcs főkönyvelője. Feltétlenül így van. De az idő gyorsan halad, s az évek során egymást' váltó, fel- és eltűnő gazdaságok példája — szerintünk — már eddig is intő, s egyszersmind buzdító tanulság. Vándorló falusiak Tázlárnak 1960-ban még kereken háromezer lakosa volt. Azóta a lélekszám több mint az egytizedével csökkent. Az ipari üzemek — a környező nagyobb helységektől a fővárosig — változatlanul sok falusit vonnak „bűvkörükbe”. A Pró- nayfalvából vissza változott „új” Tázlár első szállottét keresve, mindjárt ebbe a problémába botlottunk. Szécsényi Julianna ez év őszén lesz 19 éves. A harmadik kerületben, tanyán lakik, édesanyjával és öt testvérével. Amikor a családfő felől érdeklődünk, megtudjuk, hogy a Csepeli Csőgyárban szállítómunkás. Ha teheti, hét végén hazajár, legtöbbször Soltvadkertről kerekezve több mint tíz kilométert az otthonáig. Ö maga is megelégelte már ezt a kétlak i életet, s valamennyien többre mennének, ha Szécsényi Mihály otthon, a községben dolgozna. Feltétlenül találna munkát, és Szécsényinének is kevesebb lenne a gondja, vesződsége. *A tanyavilág orvosa —- Húsz tanyai hívásra jut egy falubeli beteg: ez az arány — mondja dr. Judák József, a fiatal körorvos, amikor a működési területe felől érdeklődünk. Most is a ház előtt várja a szánkó, amely a havas buckákon túlra viszi őt, s majd valamikor késő este vetődik csak újra haza. Három éve, hogy Judák doktor a tázláriak egészsége felett őrködik. Az fmsz vas-műszaki boltja tavalyi tervét 100,5 százalékra teljesítette, csaknem 900 ezer forint forgalommal. Hegyi Lajos boltvezetőnek most, az egyébként holtszezonban is akad dolga: rádiót hoznak javításra, vásárolják a Horizont és Favorit tv-ket. No, meg. így, „sertéshalál” évadján keresett cikk a zsírosbödön is... — Mikor van rendelés* — Az élet felborít mindenféle menetrendet. Itt nem lehet normákhoz, paragrafusokhoz, időpontokhoz ragaszkodni. Gyakorlatilag éjjel-nappal munkában állok. Hiszen ha egy messzi tanyáról hoznak be beteget, nem hivatkozhatom a hivatalos időre.. 1 Szeretik a bitegei, akik bármikor számíthatnak rá, és ő is jól érzi itt magát. Hogy viszont az egészségesek ragaszkodása is hasonlóképpen övezi, ezt mint az egységes falusi sportkör elnöke érdemelte ki. Csillogó szemmel, leikelen beszél a focistákról, akik’ pocsékul kezdték ugyan a spprtidényt, de aztán úgy magukra találtak, hogy az utolsó 11 mérkőzés mindegyikén győztesként hagyták el a pályát. A falusi spar- takiád járási döntődről az első helyezett Táziálr sportolói több pontot hoztak haza, mint a mögöttük végzett kiskőrösiek és csengődlek együttesen. Az elnök most atlétikai szakosztályt szervez. — Tisztában vagyok azzal, hogy nem fogók olimpiai bajnokokat nevelni. Az új szakosztály szervezésénél a cél csupán a fiatalok rendszeres felkészítése az idei spartakiádBálint Albert főkönyvelő és K. Németh Irma könyvelő a megerősítéshez készítik elő a Rákóczi Tszcs zárszámadását. ra, amelyen remélem, újból elsők leszünk! — mosolyog visz- sza, míg drvosi] táskáját a szánkón elhelyezi. Néhány beszélgetés, néhány felvillantott portré igyekezett ízelítőt adni a tázlári hétköznapokról, az itt élők eredményeiről és gondjairól. Nincs könnyű életük a megye közepén, az egykori pusztából alakult község lakóinak. De ha jövendőjüket az összefogásra alapozzák — amihez mindeddig csupán a kezdő lépéseket tették meg —, feltétlenül hamarabb érnek célhoz. S ehhez kívánunk .sok sikert mind a két- ezerhétszázuknak! Jóba Tibor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyeji tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei [ Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőség} telefonközpont: 26-25-16. Szerkesztő bizottság 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Bács-Kiskun njegyei Nyomda V. Kecskemét 4- Telefon: 11-85 Index: 25 o«ö (