Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

A megyének csaknem ponto­san a mértani középpontjában fekszik a község, gépkocsin jó egy órányira a megyeszékhely­től. A hóborította határt átszel­je. az úi tanácsháza kelleme- »en fűtött helyiségében Logaida József vb-titkártól, s a község múltjának régi tudójától. Móri János pénzügyi előadó, tanács­tagtól kapjuk az első informá­ciókat; az első útbaindítást táz- lári falujárásunkhoz. Bár mindenekelőtt a község jelene és a jövendő távlatai, le­hetőségei foglalkoztatnak, kiin­dulási alapul mégis a múlt kell, hogv szolgáljon, amelynek is­meretében sok, egyébként alig­ha érthető, s az idegen számára fonáknak tűnő tény más, tisz­tább, áttekinthetőbb aspektusba rendeződik. Keresztapa: a gyilkos Ez a vidék — Tázlár vezér egykori birtoka, a tatárdúlást megelőzően a szájhagyomány szerint virágzó község — év­századokon át nem emelkedett a „puszta" rangjánál magasabb­ra. Egy kurta emberöltő telt csak el azóta, hogy 1907-ben község alakult itt. Tázlár férfi lakosságát, a direktórium tag­jait nem sokkal több mint egy évtized múltán már Prónay bá­ró darútollas különítményesei botozták, s oltották ki a község­ben „tisztogató tevékenységük'* során két ártatlan ember éle­tet. Irtózatos iróniája a sorsnak, hogy éppen ők, éppen ennek a dúvadnak a nevét voltak kény­telenek hordani — túl még a felszabadulás évén is, 1947-ig. Emlékezet szerint ugyanis az egykori községi potentátok bi­zonyos előnyök, vélt támoga­tás reményében keresztelték Tázlárt a „fehér korszak” nyi­tányakor Prónayfalvára. Elkép­zeléseikből az égvilágon semmi sem valósult meg; negyedszá­zadon á-t a báró úr feléjük sem nézett. Húsz éve aztán már új­ból a régi tisztes név fémje­lezte a 13 ezer holdas községet. Eltűntek a Vigyázó-. Szatmári-, Berki-, Babó- stb. féle nagy­birtokok; a maga ura lett az itteni nép is. Amit két évtized hozott — Fejlődésről jóformán csak az utóbbi tíz évben beszélhe­tünk — összegezi a lassan ma­gára találó falu arculatának változását a vb-titkár. — Vil­lanyt 1957-ben kaptunk, s egy évre rá felépült az orvosi ren­delő és szolgálati lakás. Ettől kezdve szinte minden esztendő hozott valami újat. Hetven ház­helyet jelöltünk ki, majd hozzá- kezdtünk a művelődési otthon építéséhez. Ez utóbbinak és a napközis óvodának a megterem­tése során a lakosság jelentős mennyiségű társadalmi mun­kát vállalt és végzett el. Tűz­oltószertár, postaépület. majd legutóbb tavaly az új tanácsház létrehozása — a fejlődés főbb állomásai. — Szóljunk a tennivalókról is — mondja Móri János —. a gondjainkról. A községfejlesz­tés távolabbi célkitűzései: a mindmáig hiányzó 6000 négy­zetméter járda lefektetése, a külterületi utak rendbetétele, pedagóguslakások és új gyógy­szertár építése, földművesszö­vetkezeti üzletház létesítése. Szécsényi Julianna, akinek szü­letési dátuma az első bejegyzés a mai Tázlár anyakönyvében. A községben végeredményben hét különféle rendeltetésű bolt működik. Első látásra szép szám ez. kiderül azonban, hogy e boltok nagy része elavult, kor­szerűtlen. s főként az árurak­tározás tekintetében sok a kí­vánni való. Még inkább Szívügye a tázlá- riaknak két másik nagyszabású létesítmény megvalósítása. Mindegyik évek óta várat ma­gára, pedig fontosságuk vitatha­tatlan. A pirtói bekötőút elké­szítésére már a felszabadulást megelőzően is számos ígéret hangzott el a felsőbb fórumok részéről. Sajnos, ennél előbbre jelenleg sem jutottak, pedig a községnek a megye vérkeringé­sébe való fokozott bekapcsoló­dását jelentené ez. A legfájóbb hiányosság Beszélgetésünk során a leg­szenvedélyesebben a községi vízmű folytatásos — de véget érni nem akaró — „regényét ismertetik a tanácsiak. — Egészségtelen rossz az ivó­vizünk. A tanyák ásott kútjai- ról nem beszélve, a községben nyolc közkút működik. Három éve kezdtük el a vízmű építé­sét. Egy évi teljes üzemszünet után tavaly 380 ezer forint költséggel elkészült a hidrogló- bus. s vele együtt — a tervdo- kumentáéió. E szerint a teljes vízművesítés ötmillió forintot igényelne. A feladat nagyját — a szükséges három ütemből az elsőt — idén megvalósítjuk. Megppül a fővezeték, s a lakos­ság fele jó ivóvíz ellátásban ré­szesülhet. Mi lesz azonban a többiekkel, akik ugyanolyan adófizető polgárok?! Mert a folytatás, a hátralevő két ütem sorsa teljesen bizonytalan. A támogatást sürgető kérelmeink rendre elakadnak, felterjeszté­seinkre választ sem kapunk, nemhogy biztatást. Az egy — több mint három A község mezőgazdaságának helyzetéről sokat lehetne be­szélni. Három termelőszövetkezeti csoport próbálkozik a gazdál­kodással. Hozzávetőleg hét és fél ezer holdon mintegy ezren. Senki előtt sem kétséges, hogy már önmagában a magasabb szövetkezeti forma helyett az alacsonyabbra való áttérés — hátralépést jelent. A közös vonások leginkább talán a Rákóczi Tszcs-ben lel­hetők fel. Közös hizlaldájukból tavaly 172 sertést adtak át 130 kilogramm átlagsúlyban az Ál- latforgalmi Vállalatnak, s tet­tek szert ennek révén 350 ezer forint bruttó bevételre. Daráló­juk 3 és fél ezer mázsa abrak­takarmányt dolgozott fel tavaly, s ennek vámbevételei újabb 45 ezer forinttal gyarapították a közös alapokat. ... — Homok, homok ... Rop­pant különböző termőképességű talajok, amelyeken szinte kép­telenség közös nagyüzemi táb­larendszert kialakítani. Ha har­minc hold búzát vetünk. az húsz darabban van. Vízjárásos évben elúszik, a szárazságban pedig kisül minden... — bár­kivel beszélünk, lépten-nyomon ez a visszatérő refrén. Azt senki sem vitatja, hogy a gaz­dák szinte emberfeletti szorga­lommal, látástól-vakulásig dol­goznak, s a maguk művelte par­cellákon célratörően, ésszerűen választják meg a legalkalma­sabb termelési ágakat. De a gondolat önkéntelenül is előre tekint: mi lenne, ha ez a dicsé­retes szorgalom a nagy. közös célok érdekében munkálna; ha három akarat — eggyé válna. Az életnek a tennivalóknak ezen a területén bizony fordí­tott matematika érvényesül: az egy — több mint a három. — Az idő meggyőzi majd az embereket — mondja Bálint Albert, a Rákóczi Tszcs fő­könyvelője. Feltétlenül így van. De az idő gyorsan halad, s az évek során egymást' váltó, fel- és eltűnő gazdaságok példája — szerintünk — már eddig is intő, s egyszersmind buzdító tanulság. Vándorló falusiak Tázlárnak 1960-ban még ke­reken háromezer lakosa volt. Azóta a lélekszám több mint az egytizedével csökkent. Az ipari üzemek — a környező na­gyobb helységektől a fővárosig — változatlanul sok falusit vonnak „bűvkörükbe”. A Pró- nayfalvából vissza változott „új” Tázlár első szállottét keresve, mindjárt ebbe a problémába botlottunk. Szécsényi Julianna ez év őszén lesz 19 éves. A harmadik kerületben, tanyán lakik, édes­anyjával és öt testvérével. Ami­kor a családfő felől érdeklő­dünk, megtudjuk, hogy a Cse­peli Csőgyárban szállítómunkás. Ha teheti, hét végén hazajár, legtöbbször Soltvadkertről ke­rekezve több mint tíz kilomé­tert az otthonáig. Ö maga is megelégelte már ezt a kétlak i életet, s valamennyien többre mennének, ha Szécsényi Mihály otthon, a községben dolgozna. Feltétlenül találna munkát, és Szécsényinének is kevesebb lenne a gondja, vesződsége. *A tanyavilág orvosa —- Húsz tanyai hívásra jut egy falubeli beteg: ez az arány — mondja dr. Judák József, a fiatal körorvos, amikor a mű­ködési területe felől érdeklő­dünk. Most is a ház előtt vár­ja a szánkó, amely a havas buckákon túlra viszi őt, s majd valamikor késő este vetődik csak újra haza. Három éve, hogy Judák doktor a tázláriak egészsége felett őrködik. Az fmsz vas-műszaki boltja tavalyi tervét 100,5 százalékra telje­sítette, csaknem 900 ezer forint forgalommal. Hegyi Lajos bolt­vezetőnek most, az egyébként holtszezonban is akad dolga: rádiót hoznak javításra, vásárolják a Horizont és Favorit tv-ket. No, meg. így, „sertéshalál” évadján keresett cikk a zsírosbödön is... — Mikor van rendelés* — Az élet felborít minden­féle menetrendet. Itt nem le­het normákhoz, paragrafusok­hoz, időpontokhoz ragaszkodni. Gyakorlatilag éjjel-nappal mun­kában állok. Hiszen ha egy messzi tanyáról hoznak be be­teget, nem hivatkozhatom a hi­vatalos időre.. 1 Szeretik a bitegei, akik bár­mikor számíthatnak rá, és ő is jól érzi itt magát. Hogy viszont az egészségesek ragaszkodása is hasonlóképpen övezi, ezt mint az egységes falusi sportkör el­nöke érdemelte ki. Csillogó szemmel, leikelen beszél a fo­cistákról, akik’ pocsékul kezd­ték ugyan a spprtidényt, de az­tán úgy magukra találtak, hogy az utolsó 11 mérkőzés mindegyikén győztesként hagy­ták el a pályát. A falusi spar- takiád járási döntődről az első helyezett Táziálr sportolói több pontot hoztak haza, mint a mö­göttük végzett kiskőrösiek és csengődlek együttesen. Az el­nök most atlétikai szakosztályt szervez. — Tisztában vagyok azzal, hogy nem fogók olimpiai baj­nokokat nevelni. Az új szak­osztály szervezésénél a cél csu­pán a fiatalok rendszeres fel­készítése az idei spartakiád­Bálint Albert főkönyvelő és K. Németh Irma könyvelő a meg­erősítéshez készítik elő a Rákó­czi Tszcs zárszámadását. ra, amelyen remélem, újból el­sők leszünk! — mosolyog visz- sza, míg drvosi] táskáját a szán­kón elhelyezi. Néhány beszélgetés, néhány felvillantott portré igyekezett ízelítőt adni a tázlári hétköz­napokról, az itt élők eredmé­nyeiről és gondjairól. Nincs könnyű életük a megye köze­pén, az egykori pusztából ala­kult község lakóinak. De ha jövendőjüket az összefogásra alapozzák — amihez mindeddig csupán a kezdő lépéseket tet­ték meg —, feltétlenül hama­rabb érnek célhoz. S ehhez kí­vánunk .sok sikert mind a két- ezerhétszázuknak! Jóba Tibor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyeji tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei [ Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőség} telefonközpont: 26-25-16. Szerkesztő bizottság 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Bács-Kiskun njegyei Nyomda V. Kecskemét 4- Telefon: 11-85 Index: 25 o«ö (

Next

/
Oldalképek
Tartalom