Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
Édesanyátok Egy, a száz adeleji munkássajtóról szóló tanulmány margójára vagyunk <öD3űv«M&tlé» IíZ^<ZÜ(MjC& AZ IGÉNYEK ellenére keveset olvashatunk a vidéki munkásmozgalom múltjáról és még kevesebbet a munkásság kezdeti szervezkedését és harcait bemutató munkássajtóról. Ezért tett jó szolgálatot a kecskeméti városi művelődési ház. amikor a közeli hetekben megjelent Népkutató Honismereti Kör évkönyvében közreadta Héltai Nándor: A kecskeméti munkás- lapok története című tanulmányát. A feldolgozás a kecskeméti munkásmozgalom egy jelentős időszakát (1903—1914) mutatja be a sajtó tükrében a mozgalom kezdeti lépéseitől egészen felcseperedéséig. > Két lap, a mindössze ítéhány számban megjelent Kecskeméti Munkás és a Magyar Alföld jól átgondolt feldolgozásával érzékelteti az első világháborúig terjedő századele ji korszakot, bemutatva a szociáldemokrata párt tevékenységét a várospolitikai, az ismeretterjesztő munkában, a párt- és szakszervezeti életet, és a szüntelenül zajló, viharzó politikai harcokat. Heltai Nándor jelentős kutató és rendszerező munkát igénylő vállalkozása sikerrel járt, hiszen nem egyszerűen csak tematikai csoportosításban közli és kivonatolja a kor munkássajtóját, hanem egyéb forrásokhoz is fordulva, meggyőzően érzékelteti a szá- zadeleji időszak légkörét, a munkásmozgalom harcának fokozódását és jól illusztrálja a harc élén álló munkásosztály történelmi elhivatottságát. Ezért a munkásmozgalom históriájával foglalkozók számára a tanulmány sok új adatot nyújt, újabb vonásokkal gazdagítja az akkori munkásvezetők portréját és új összefüggések megteremtését is lehetővé teszi. A KECSKEMÉTI munkás- mozgalom más jelentős városokhoz — sőt egyes megyebeli községekhez képest is viszonylag késve bontogatta szárnyait. Ez szoros összefüggésben van a város megkésett iparosodásával. 1903-ban azonban megalakul a szociáldemokrata párt, fokozatosan létrejönnek a különböző szakmák szakszervezetei, s ezzel megteremtődtek az egységesebb és céltudatosabb munkás- harc szervezeti keretei. A harc intenzitásának növekedésében nyilvánvaló szerepe volt a főváros közelségének és nem kevésbé annak, hogy a helyi új — kisebb vagy nagyobb — üzemek megindulásához az ország más részeinek már kialakult iparcentrumaiból harcedzett szakmunkások érkeztek Kecskemétre. Bár viszonylag későn vette kezdetét a munkásmozgalom tevékenysége, mégis más vidéki városokhoz képest korán, 1903. decemberében jelent meg a Kecskeméti Munkás. Ebben minden bizonnyal közrejátszott az, hogy az MSZMP megalakításában és későbbi munkájában rátermett és felkészült munkások és értelmiségiek (Vágó testvérek, Horváth Ambrus, Hajnal József, dr. Lőwy Ödön) vettek részt, akik jól tudták, hogy a mozgalom terebélyesedésének nélkülözhetetlen kelléke a sajtó. A tanulmánynak különösen érdekes része az, amelyik az 1911- ben megindult Magyar Alfölddel foglalkozik. A lap kapcsán névvel, vagy névtelenül állandóan érezhető egy kiváló munkásvezető, Horváth Ambrus jelenléte. (Horváth már a Kecskeméti Munkás szerkesztésében is részt vett, majd a Magyar Alföldnek alapítója, kiadója és főszérkesztője lett.) Horváth Ambrus ugyanakkor, amikor titkára volt a szociáldemokrata partnyjj, pubLiciat-akóüt is nagy hatású politikai harcot vívott. Cikkei rettegést keltettek helyi politikai ellenlábasai körében, de tüzet gyújtottak az egyszerű emberek szívében. Horváth egyébként nagy jelentőséget tulajdonított a sajtó terjesztésének is. Az SZDP XX. kongresz- szusán felszólalásában többek között a következőket mondotta: „Ne arról beszéljünk, hogyan csináljuk a Népszavát..., hanem arról, hogy miképpen terjesszük. Határozottan azt nyegesen bonyolultabb az azt kérdésével, s a sajtó terjesztésével kell foglalkoznunk az agitáció növelésével együtt.” Érdemes volna ennek a csaták tüzében fiatalon elégett (40 évet élt) kiváló képességű nyomdásznak életművét feldolgozni, aminek halaszthatatlanságára Heltai tanulmánya kimondatlanul is felhívja a figyelmet. AZ ÉRTEKEZÉS ugyanakkor, amikor csillapította, nyomban növelte is éhségünket. Mire gondolok? Szívesen olvasAZ ALFÖLD ns*:«»** tunk volna a Magyar Alföldről teljes terjedelemben (1919. aug. elejéig) és egy igen érdekes, az eddigi publikációkban egyáltalán nem szerepelt, csak néhány megjelenést megért folyóiratról, Az Alföld-ről. (1913— 1914.) Kétségtelen, hogy a Ma-1 gyár Alföld 1918. november 16-a utáni számainak elemzése lényegesen bonyolultabb az azt megelőző időszaknál, hiszen egy rövid idő alatt lezajlott történelmi metamorfózisról, az őszirózsás forradalomról és a proletárdiktatúra időszakáról is szólni kellett volna. De ez esetben az anyag teljesebb és érzékletesebb is lett volna abból a szempontból, hogy a valamikori munkássajtó a mondhatni ösztönös tapogatózástól miként jutott el a forradalmi harc igenléséig. Az Alföld bemutatása sem egyszerű, mert a megjelent négy számból nehéz pontosan a szándékokra visszakövetkeztetni. A szerkesztők személye (dr. Lőwy Ödön) és néhány írás íze, szándéka a párt befolyási törekvéseit látszik igazolni. Persze az 1919-es sajtóviszo- nyok ismertetése további igénynyel lépett volna fel, és nem lehetett volna szó nélkül elmenni egy nagyon érdekes újság, az Ébredő Ifjúság mellett. (A diktatúra idején kéthetenként jelent meg Fekete Pál és Grünwald Béla szerkesztésében.) Az Ébredő Ifjúság a kecskeméti diákszövetség orgánuma volt, amely 1918. december végén alakult meg. A lapnak rendszeres munkatársa volt Peterdi Andor, aki a diktatúra kikiáltása utáni első számban versével és Kecskemét ifjúságának küldött üzenetével jelentkezett. A helyi munkássajtó történetének egyik kuriózuma az 1919. június 31-én megjelent fiöJdflaűves 1^>. Ez a föld- és szölőmunkások lapjának nevezte magát, azon- j ban mindössze csak egy száma jelent meg. TÜKÖRKÉP Heltai Nándor feldolgozása hatalmas tényanyagot ölel fel. Éppen ezért nem csodálkoznivaló, ha imitt-amott akár a szerző tollából, akár sajtóhibából, kisebb jelentőségű pontatlanságokat lehet felfedezni. MEGJEGYZÉST csupán attól a szándéktól vezéreltetve teszek, hogy a későbbi kutatások korrigált adatokat vegyenek figyelembe. Heltai 1900. tavaszára teszi az első kecskeméti munkásdemonstrációt, a rendőrségi jelentések arról számolnak be, hogy Kecskeméten már 1899-ben megünnepelték május 1-ét. Heltai adatai szerint a kecskeméti szociáldemokrata szervezetnek 1912-ben 465 férfi és 35 nő tagja volt. Azt hiszem az SZDP XIX. kongresszusán elhangzott jelentés adatait fogadhatjuk el mértékadónak, amely szerint a szervezett munkások száma 35 nő, 565 férfi, összesen 600 fő. A tanulmány szerint Horváth Ambrus 1919- ben halt meg. Valószínű, hogy a szerzőt a Magyar Alföld 1919. január 4-én megjelent Horváth Ambrusról szóló megkésett nekrológja tévesztette meg. A párt egykori vezetője 1918. decem- br 24-én, karácsony előestéjén halt meg Budapesten. 1903. decemberében a Kecskeméti Munkás első számának beköszöntőjében ezt olvashatjuk: ,,Mi vagyunk azon szegény, kizsákmányolt magyar nép, az a párt, amelyik a ti édesanyátok vagyunk ..Ez a töredékmondat mottója a helyi párt- és sajtótörekvéseknek, annak a harcosságnak, amelyet a kecskeméti forradalmi erők szavakban és tettekben híven és töretlenül kifejezésre juttattak. ÉPPEN EZÉRT hagyományaink előtt tisztelegve e néhány bekezdésnyi írás elsősorban az elismerő méltatásra vállalkozott és semmiképpen sem arra, hogy teljes részletességgel mutassa be a művet, ami az érdeklődő számára minden bizonnyal hozzáférhető. A többletkívánságokat sem elsősorban a szerzőnek címeztem, inkább további kutatások témájaként ajánlom azoknak, akik szeretettel és szorgalommal gondozzák a helytörténeti munkálkodás ügyét. Heltai Nándor munkája segített a kecskeméti munkásmozgalom kialakulásának megértéséhez, s ha ez így van, már pedig így van, akkor nagyobb elismerés nem érheti az alkotót. Weither Dániel Szelíd s makacs, hízelgő s undok — mennyi még, mi minden tud lenni egyszerre a szív, csak most tudom, figyelve téged: vádjaid s kedvességed: ösztönöd gyors ítéletét. S tűnődöm hosszan: hogy lehet a rossz s a iái egy ág testvér-gyümölcse tán? és megterem ily szomszédos-közeiben ízes s íztelen? vagy kertészem nyelve már nem megbízhatq? Mosolygok csak, a percek váltakoznak, sorolgatod a jó mellett a rosszat. — Hát ez vagyok, mondom, és pislogok feléd s visszatükrözöm szerelmed vádjait: ez vagy te is, minden tőled származik: szelíd s makacs, hízelgő s undok — s mennyi még! Ténagy Sándor Elvio Romero: Ha egyszer visszatérek Ha vissza kell, ha egyszer visszatérek az agyagba, a tiszta tarlón túlra, az agyagba, amelyben lángra gyűlt a szeme, az agyagba, mely engem vésett; ha visszatérek saját születésein percéhez, hogy poromat összegyúrja s e rőt-tüzű mezőt érintve újra agyagból kéne önmagam kivésnem, testemben ismét ez a rend dobogna, csak így, megint csak így dalolnék itt fent, megint csak ezt a nevet vinném lángba, mert mindig ezt kiáltva és lobogva újra csak ez a fény formálna mindent, emberré csak ez a fény koronázna. Elvio Romero paraguayi költő. 192i6-ban született, emigrációban él. Fiatalon részt vett a Paraguay i nép szabadságharcában őt verseskötetete és kitáró Miguel Hemánidez-monográfiája tette nevét ki emelkedőén ismertté a latin-amerikai költészetben: András László fordítása ASZÚ Ö, gondolatok, szívem riadalmát csitítók, rendező elvek a sistergő káoszon! A hídon, melyet rontó áradat szétszakított, zúgó seregetek töretlen átoson. Gátak a rohanó ösztönök sodra ellen, szárnyak a suhanó, feszült egek iránt, aranymetszés, arány, kövekben, levelekben, törvénybe tört valóság, szabály, életre szánt — Gondolatok, ti fáradt erekben szétsugárzók, ne hagyjatok bolyongni lapos mélyföldeken! Emeljetek magasba, ahonnan messze látok, s ahol az eszmék ízes aszubora terem! Kanyó Lajos
