Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

19Ö6. január 7, péntek 5. oldal Mozgalmas esték Ha as ember napközben betér a kiskunfélegyházi Szak­maközi Bizottság székházába, vélhetné, hogy afiélé csendes kúriába lépett. Oszlopos torná­cával talán századokat álmodik vissza ez az öreg ház. Alig van itt mozgás. Ám ez csak délelőtt van így. Ahogy elmúlik négy óra. egy­re gyakrabban csikordul a kapu. Rá sem lehet ismerni a csendes öreg házra, sűrű lesz a ven­dég a Szakmaközi Bizottság művelődési otthonában. A vá­ros kulturális életének jelentős része ide összpontosul. Hogy mennyi rendezvény és rendsze­resen ismétlődő foglalkozás fo­lyik itt. az leolvasható a város egységes kultúrműsor-plakátjá­ról. Csak néhányat nézzünk meg. hússió képzőmű­vészkor. csütörtökön 18-tól 21 óráig.” Bodor Miklós festőművész, a kör vezetője elmondja, hogy öt évvel ezelőtt alakult ez a kis képzőművész-kollektíva. Jelen­leg 11 ' tagja van. legnagyobb részben ipari foglalkozásúak; la­katos, cipőfelsőrész-készítő, szo­bafestő, vasesztergályos, gépipa­ri technikus, bérelszámoló, se­gédmunkás és egy általános is­kolai tanuló. Itt van a műter­mük — éppen most tatarozták — hetente egy délutánon jön­nek össze gyakorlatra. A képzőművészkor két önálló kiállítást rendezett eddig a Kis­kun Múzeumban, valamint két képpel szerepelt a képzőmű­vészkörök országos kiállításán 1963-ban. továbbá 15 képpel a képzőművészkörök megyei kiál­lításán. Művészképzés vagy csak kedvtöltés? Talán mindkettő. Az eddigi eredmények arra mutat­nak. hogy kallódó tehetségek kibukkantása végett érdemes eze­ket a foglalkozásokat megtarta­ni. Csenki Tibor, aki a Vegyes­ipari Vállalatnál lakatosként dolgozik, valamint Mészáros Mi­hály lakatosipari csoportvezető a Vegyipari Gyárban, tehetséges festők és lehet, hogy részükre biztató távlatok nyílnak a ko­molyan vett önképzés után. „Ifjúsági Klub kedd- szombat IS—22 óráig." Kiskunfélegyháza gyors ütem­ben iparosodó város. Az ipari dolgozók jelentős része fiatal. Üzemenként külön-külön nehéz összefogni őket. Ezért a Vegy­ipari Gépgyár és a Cipőgyár KISZ-szervezete közös elhatá­rozással létrehozta az ifjúsági klubot. Helyiséget a Szakmaközi Bizottság adott a fiataloknak. A kísérleti jellegűnek indult' vállalkozás bevált. Ma már pezsgő élet van itt a klubnapo­kon. De nemcsak a szórakozás, tánc. hanem komoly szellemi torna is. Csak úgy találomra ragadjuk ki a programmból, milyen té­mák érdeklik a fiatalokat; Félegyházi költők bemutatko­zása. Beszélgetés az ízlésről. Múltszázadi magyar festészet. Modern lakáskultúra. Tudniva­lók a rákbetegségekről. Előadás a giccsről. Táncverseny. Irodal­mi színpadi bemutató. Ember a világűrben. Petőfi és Móra Fél­egyházán. A Vegyipari Gépgyár főmérnökének élménybe számo­lója külföldi útjáról... És még sok más. Hozzá kell tenni, hogy a témákat a klub vezetősége közvélemánykutatés alapján vá­logatta. „Nyelvtanfolyamok(Kezdő német és francia, haladó angol és orosz,) Hetente hét tanfolyam. A nyelvtanfolyamok gazdája legnagyobbrészt a mű­szaki klub, teljes nevén; a Mű­szakiak és Közgazdászok Taná­csa. Pár hónappal ezelőtt ala­kult azzal a céllal, hogy Kis­kunfélegyháza valamennyi ter­melő üzemének műszaki és köz­gazdász értelmiségét összefogja. A klub vállalatonként külön szakosztályokra oszlik. Ez egy­ben a szakosztályok feladatait is meghatározza. Az egyes szak­osztályokon belül az üzem szük­ségleteinek és az egyes techno­lógiai ágaknak megfelelően kü­lön szekciókat szerveztek. A ssakosstíílyok bizo­nyos fokú önállósága azt jelenti, hogy minden egyes — a klubban képviselt vállalatnak — van egy miniatűr műszaki klubja, amely végső soron az MKT-ban fonódik össze. Az egyes szak­osztályok működésükben saját vállalatuk érdekeit szem előtt tartják. Mit jelent ez? Vállalataik gyártmányairól prospektusokat készítenek, színes fotókkal. Ket­tős haszon ez, egyrészt a vál­lalat színes publikációhoz jut, másrészt a klubtag elsajátítja a színes fényképezést. Fotófelsze­relést a vállalatok vettek. A gyárközi kapcsolatok elmé­lyítésére ismerkedési esteket tar­tanak. A TIT közreműködésével ismeretterjesztő előadásokat, va­lamint újítási kiállítást szervez­nek. I-íanglemezes nyelvkönyvek segítségével idegen nyelveket ta­nulnak. Szakfilmek vetítése és tanulmányutak szerepelnek még a klub gazdag programjában. Igen hasznos elfoglaltsá­got jelent a város középiskolás fiatalsága számára a Felolvasó Színpad. Drámatörtóneti előadá­sok, műsorukban Euripidész, Machiavelli. Byron, Vörösmar­ty, Teleki László, Ibsen, Csehov. G. B. Shaw, Cocteau. Piran­dello, Kaiser, Brecht. Miller, Dürrenmatt, Németh László. Osborn. Jonescu és még sok más neves szerző szerepel. Nagy nevelőhatása van annak, hogy egy-egv darab előadása előtt az írót, a cselekmény korát, annak tartalmát és eszmei mondani­valóját megbeszélik. Meg kellene még említeni a Nyugdíjasok Klubját, amelynek 300 tagja van; a tv-klubot; a város keretein immár túlnőtt Irodalmi Kávéházat és sok más rendezvényt, amelytől délután és este zajos ez a kívülről egy­szerű, de belülről igen mozgal­mas ház. Ha már az itt folyó kulturá­lis munkáról beszélünk, okvet­len meg kell említeni a Szak­maközi Bizottság könyvtárát, amelynek 16 kölcsönzőhelye van a város üzemeiben 12 ezer kö­tet könyvvel. Tavaly 18 ezer kötetet adott az olvasók kezébe, kétszeresét a városi területi könyvtár forgalmának. Balogh József Hatvanezer felnőtt iskolás A Művelődésügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az 1965—66-os oktatási évben 61 439 felnőtt tanul a dolgozók 'általános iskoláiban, esti és le­velező tagozaton. A hallgatók közül 18 245 nő, ami 29,7 száza­léknak felel meg. Az összes hallgatók 51,5 százaléka har­minc éven felüli, a fizikai mun­kások száma 53 289, s közülük 14 692 mezőgazdasági dolgozó. A középiskolák esti és leve­lező hallgatóit is hozzászámítva, az idei tanévben a dolgozók is­koláiban több mint 230 000 fel­nőtt gyarapítja ismereteit „Ketten“ Két szélesvásznú szovjet fil­met láthatunk egy műsorban ez alkalorpmal. A Ketten című játékfilmről a tavalyi moszkvai filmfeszti­válról szóló tudósítások számol­tak be először, majd az ered­zása és szerelmük kibontako­zása. De mennyi líraiság, tiszta érzelem, finom megfigyelés van a rövid mondatban összefoglal­ható cselekmény mögött. A negyvenperces filmben kevés szó hangzik el. A felvételek ményhírdetéskor találkoztunk ezzel a címmel újra. Mihail Vo- gin fiatal szovjet rendező alko­tása elnyerte a kisfilmek Arany díját. Ezenkívül a Filmkritiku­sok Nemzetközi Szövetsége is díjazta. A kritikusok pedig mindenütt a legmelegebben méltatták. A Ketten valóban rászolgált a fogadtatásra. Tartalma egy mondatban a következő: Egy konzervatóriumi növendék és egy süketnéma leány találko­azonban egyszerűen, közérthe­tően, sugárzóan beszélnek. A film hangulata magával raga­dó, átéljük a két fiatal ember vívódását, kételyeit és remé­nyeit, velük együtt halljuk azt a belső muzsikát, amely ledön­ti a hangok és a csend biro­dalmában élők közötti magas falat. Felejthetetlenül megragadó képek, megtisztító belső élmény — ezt érzi a rövid játékfilm né­zője. Az ibolyás nő A másik rövid játékfilmnek is mai fiatalok a hősei. Az ibo­lyás nő témája, hangvétele XIX. ' Azt mondta, hogy neki kell az az egy nap, mert otthon is kö­rül akar nézni. Én meg arra gondoltam, hogy a két nap két­százötvenet is kereshetek, így eszembe se jutott, hogy haza is kéne menni. Egy kőműves irányította a munkát, Vas Gyű­lt összehozta vele a csoportve­zetőnket. Kormos úr ezért kü­lön ötszázat adott Gyurinak. Gyuri becsületes volt, felezett velem. Akármilyen késő volt, haza­felé mindig bementünk a tal­ponállóba és megütünk kétszer két decit tisztán. De sohasem engedtem, hogy Gyuri fizessen. Hiszen neki köszönhetem, hogy olyan jól keresek. Bözsinek hazaküldtem a pénzt, mert féltem, hogy elhagyom, vagy ellopják. Egy-két százast tartottam magamnál csak. Bö­zsi írta, hogy eladta a hízókat, megvan az induláshoz a pénz, az építész, azt mondta, hogy el­kezdhetnénk. Én még mindig szerettem volna várni egy hó­napot, de Bözsi már nem ha­gyott békén. Írtam hát, hogy csak kezdjék el és a többit meg­beszéljük, ha hazamegyek. Egy vasárnap tárgyalással, szaladgálással telt el otthon. Ki­derült, hogy még két hónap is eltelhet, mire megkezdhetik az építkezést, mert nem olyan könnyű az engedély megszer­zése, meg az OTP-hitelenigedély- re is várni kell. Ketté kerítettem az udvart, hogy a kőművesek nyugodtan dolgozhassanak, a disznót, a tyú­kot kirekesztettük onnan, hogy az se zavarja a munkájukat. Még szabad napot is kértem, hogy a hivatalos dolgokban el tudjak járni. Vagy húszféle pa­pírt kellett aláírnom, a fejem már zúgott, azt se nagyon ér­tettem, amit az építész beszél. Mindent rábíztam, pedig tud­jam, hogy ott csap be, ahol akar. Este még beugrottam a kocs­mába. mielőtt hazamentem vol­na az építésszel. — Két decit tisztán — mond­tam a csaposnak. Elém tolta. Az egyik asztalnál két asszony meg három legény hangoskodott. Nem ismertem őket. — Ki az a két asszony — kérdeztem a csapost. — Az. hát nem ismeri? — közel hajol hozzám és súgja a nevüket. — A vonatosok felesé­gei. Ingajáratos asszonyok, ahogy mi mondjuk. Felvontam a szemöldökömet. — Mind a kettőnek Pestre jár az ura. Egy héten egyszer jönnek haza. Ezeknek meg sű­rű a vérük, hát azt fognak meg maguknak hétköznapra, akit tudnaik. Kikapós menyecskék — vihogott a csapos. Megnéztem a két asszonyt. Talán ketten lehettek hatvan évesek. Csakugyan fiatalok még. Az egyiknek, az idősebbiknek, aki öröklké nevetgélt — táskás szeme volt. Hüvelyk, meg mu­tató ujjával minduntalan szája széléhez kapott, mintha ételma­radékot törülne le. Megittam a bort és elmentem. Még egy fél évig dolgozom Pes­ten, aztán otthagyom. Amíg kész nem lesz a ház. csak ad­dig. Nem hagyom Bözsit. Nem lehet, sokáig nem lehet! öt. is meg kell érteni. Csak amíg kész nem lesz a ház .— töpreng­tem hazafelé menet. Otthon Bözsi gulyásvacsorá­val várt. Az anyósom, meg a gyerekek már ágyban voltak. Vacsora közben elmondtam Bö­zsinek, hogy mit intéztem, az­tán lefeküdtünk. Bözsi kedves volt, odaadó, és ugyanolyan nyugtalanul mohó mint házas­ságunk első heteiben. Négy na­pig voltam otthon, négy éjsza­ka, de nekem úgy tetszett, egyetlen egyetlen éjszaka az, csak néha pihentünk egy ke­veset. ötkor befejeztük a munkát, aztán hazamentem átöltözni. Pistát megint el akartam csal­ni magammal, de nem akart jönni. Bejöttem a Nyugatiig, vé­gigmentem a Szent István kör­úton, a Margit-hídig. meg visz- sza, nézegettem a kirakatokat, bámészkodtam, aztán nekivág­tam a körútnak még egyszer. A járókelők szélesen elfoglal­ták a járdát. Amikor a hídról visszanéztem, úgy láttam, hogy a járdán már egy tenyérnyi üres hely sincs. A férfiak már könnyű felöltőben voltak, a nők kosztümben. Mostanában gyakran megfordultam a nők után, el-elnézegettem őket, mint legénykoromban a piacon, ami­kor kijöttek a templomból, (Folytatása következik.) azonban más mint a Ketten-é. A napsugaras bolgár tenger­parton játszódik a történet. Itt érik felnőtté a kissé könnyelmű leningrádi fiatalember, a kül­sejében és gondolkodásában modern Vologya. (A Ballada a katonáról ismert főszereplője: V. Ivasov.) A gondokat, felhő­ket eddig nem ismerő fiú a bulgáriai társasutazás során ke­rül életében először szembe ko­moly problémákkal; szerelem­mel, háború tépte sebekkel, ed­dig még nem ismert érzésekkel. Az eJső vetítés A közelmúltban vezették be a Szarkási Általános Iskolába a villanyt. Most már a tanya la­kóinak is több Jehe+5c.égük nyí­lik a művelődésre. Első alkalommal 9-én, va­sárnap délután 3 órakor lesz nagyobb rendezvényük. Egy ter­mészettudományos előadás után a „Találkozás az ördögeel” cí­mű színes francia filmet vetí­tik le. Ebben a hónanban még egv játékfilmvetítését és eg? műsoros est megtartását vették programba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom