Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Kádár János elv’árs újévi nyilatkozata zetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sok­szor idős kora ellenére is tisz­teletre méltó szorgalommal dol­gozik. KJERDÉS: Miben foglalná ösz- sz-e Kádár elvtárs azokat a fel­adatokat, amelyek most a kom­munisták előtt állnak és ame­lyeket együtt kell megvalósíta­niuk a párton kívüli tömegek­kel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeret­ném kiegészíteni. A párt tár­sadalmunk vezető .ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és eb­ből oroszlánrész jut pártszerve­zeteinknek, amelyeknek az élen kell jármuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kom­munistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szo­cializmus igazságait, a marxis­ta—leninista eszméket; szervez­zék és tomörítsék szövetsége­seinket a párton kívüli tömege­ket, pártunk politikájának szel­lemében, a nép előtt álló fel­adatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okai­nak és céljainak helyes magya­rázata. Párttagságunknak min­denekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltéteile —, hogy ezek az intéz­kedések egy átgondolt koncep­ció részei, amely — eddigi po­litikánkhoz híven — a munkás- osztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyor­sabban és biztosabban halad­junk előre, mind a szocialista építésben, mind az életszínvo­nal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal ne­hezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésé­ben, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszönt­sem elvtársainkat, harcostár­sainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatá­ban. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövet­ségeseinknek, munkásosztá­lyunknak, egész népünknek. Hasution támadta a Kínai Népköztársaságot A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a párizsi indonéz nagykövetségre eljutta­tott nyilatkozatában szól emel az indonéz kommunisták üldö­zése ellen — jelenti a TASZSZ. A nyilatkozat követeli a meg­torló intézkedések azonnali ha­tálytalanítását, a bebörtönzöt- tek szabadon bocsátását és a po­litikai . gyilkosságokért felelős személyek megbüntetését. Nasution indonéz hadügymi­niszter nyilatkozatot adott a Kyodo japán hírügynökség tu­dósítójának. A UPI jelentése szerint Nasution kifejtette, hogy jelenleg nincs sok reménv az Egyesült Államok és Indonézia szorosabb együttműködésére. Ennek az az oka — mondotta —, hogy „az indonéz politika ellentétes az Egyesült Államok politikájával”. Támadta a Kínai Népköztár­saságot amiért „a pekingi rá­dió erősen bíráló hangot ütött meg az indonéz hadsereggel szemben az október elsejei ál­lamcsíny óta”. Kijelentette azonban, hogy Indonézia „együtt kíván működni minden imperialista erővel, beleértve a Kínai Népköztársaságot is”. Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe, alkalmából Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez. a Kubai Kommunista Párt poli­tikai irodája és titkársága tag­jához, melyben a Kubai Köz­társaság nemzeti ünnepe, a for­radalom győzelmének 7. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében forró, testvéri üdvöz­letüket és szívből jövő jókíván­ságaikat küldik a kubai állam­férfiaknak és a kubai népnek! Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte dr. Raul Boa kubai külügyminisztert Kuba nemzeti ünnepe, a forra­dalom győzelmének 7. évfordu­ló ja alkalmából. A SZOT Elnök­sége a Kubai Dolgozók Forra­dalmi Szakszervezeti Szövetsé­gének, a KISZ Központi Bizott­sága a Kubai Kommunista If­júsági Szövetségnek, az Orszá­gos Béketanács a kubai béke­tanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a kubai forradalom védelmére alakult bizottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmá­ból. (MTI) Heves harcok DéS-Vietnamban Amerikai diplomáciai manőverek Dél-vietnami szabadsághar­cosok és a saigoni kormány csapatai között pénteken haj­nalban heves összecsapásra ke­rült sor Saigontól mintegy 360 kilométerrel északra, Dong Xuan körzetében. A Saigontól 230 kilométerrel északkeletre fekvő Dalat váro­sában a szabadságharcosok pén­teken reggel két plasztikbom­bával felrobbantották az ame­rikai hadsereg egyik szállás­helyét. Egy amerikai katona életét vesztette, tíz megsebesült. Míg a Dél-Vietnamból érke­ző hírügynökségi jelentések ar­ról számolnak be, hogy tovább­ra is dörögnek a fegyverek, foly­tatódik az amerikai diplomácia év végi tűzijátéka Vietitam kö­rül. Csütörtökön, mint már jelen­tettük, Harriman utazó nagy­követ befejezte varsói tárgya­lásait és Belgrádba érkezett, ahol pénteken Tito elnökkel ta­lálkozik. Goldberg amerikai ENSZ-főmegbízott, miután Ró­mában megbeszéléseket folyta­tott a pápával, Moro minisz­terelnökkel és Fanfanival. az ENSZ-közgyűlés elnökével, az esti órákban különrepülőgépén Párizsba érkezett és kiielentet- te, hogy látogatást kíván tenni De Gaulle elnöknél. McGeorge Bundy, Johnson elnök nemzet­biztonsági tanácsadója — aki ugyan már lemondott hivatalá­ról, de január végéig még tiszt­ségében marad —, csütörtökön meglepetésszerűen Kanadába érkezett, s megbeszélést foly­tatott Pearson kanadai minisz­terelnökkel. Bundy telefonon tájékoztatta Johnson elnököt, aki ezután maga is 25 perces be­szélgetést folytatott Pearson- naL A NAFTÁK Rip. Ez azt jelenti: ri­port. Most szépen átvezet­jük az új naptárba a ta­valyi. elmaradt dolgokat. Én „rip”-nek írom, te „tárgy"-nak — tárgyalás 10.20-kor, 111. emelet 8 —, ő „lev”-nek — levelet írni már végre Olgának — vagy csak egy É-t jegyez fel: Éva, Énekóra vagy Élelme­zésügyi Minisztériumot je­lent? Ülünk a friss notesz előtt és elöjegyzünk. Átvezetünk — kapaszkodunk még egy telefonszámhoz, szül, nap- hoz, át akarjuk még men­teni D. névnapját, egy régi­régi ötletet, álmot az új noteszba — s elöjegyzünk: új haladéko'cdt tűzünk ki. új állomások figyelmeztető póznáit cövekeljük le ön­kéntesen, vágyunk szerint. A kezdés győzelmi mámo­rában szembeszállvnk, fittyet hányunk a tizenkét hónapnak: szűz a naptár, tiszta a papír, hát legyen május a lakodalom, au­gusztus a tátrai út. a ten­ger, a vitorlás, a kislcocsi, minden. Október szüret, folyjon a csap. december ajándék, panofit M.-nek, porcelán N.-nek. De meddig él egy-egy előjegyzés? Néha évekig, gyakran napokig. S írom tovább az új nap­tárba a régit. „Okt. 22. 1. születésnap.” Ki ez? Nem évek, a hónapok végeztek vele. Ez az I. és ez az A. és az az utca és telefonszám már kimarad az új notesz­ból. Barátságok. tervek, szerelmek próbája ez a ja­nuári naptárírás. De csak írd. írjuk az új naptárt. Kezdés, január: még szűz havon repül a vágy. De majdan az utolsó oldalra, mikor ez az új is megöregszik, s átvezetjük, így zárjuk: „Jó esztendő volt, tizenkét szárnyas le­gény sem bírt az előjegy­zésekkel.” (kőbányai) Egy apróhirdetés és ami mögötte van AZ APRÓHIRDETÉS így szólt: „Kilenchónapos kisfiámat és huszonegy hónapos kislányo­mat örökbeadnám szerető csa­ládnak. Édesanya jeligére a Kiskunhalasi Hirdetőbe.” Ügy gondolom, hogy velem együtt sok olvasó tette fel ma­gának a kérdést: vajon mi kényszeríthet arra manapság egy anyát, hogy megváljon a gyerekeitől? Mert az elképzel­hetetlen, a jóérzésű emberek számára, hogy nem a körülmé­nyek kényszerének engedelmes- kedve választotta ezt a megol­dást. • A HIRDETŐBEN kedves, idős asszony fogad. Csak annyit közöl- amennyit az előírások megengednek: — Egy férfi és egy nő — úgy gondolom házaspár — adta fel a hirdetést. Nem tartozik ugyan rám, de megkérdeztem tőlük: miért akarnak megválni az ap­róságoktól? Talán ennyire sze­gények? A férfi kurtán intézte el a dolgot. Mindössze annyit mondott, hogy marad még ne­kik elég gyerekük így is. * DR. FÜZESI Istvánt, a városi tanács gyámügyi előadóját nem éri váratlanul a kérdés. Ö is fel" figyelt már a hirdetésre, sőt, azt is tudja, hogy kit takar az ,-édesanya” jelige. Tucatnyi akta tanúsítja, hogy K. Erzsébet régi ismerőse a ta­nácsi és az igazságügyi szervek­nek. A gyámügyi előadó fejből állítja össze életrajzát: — Huszonnyolc éves, foglal­kozásnélküli. Évek óta nem dol­gozik sehol. Mind a kilenc gyermeke állami gondozásban van. Megszülte, aztán sorsukra hagyta őket a kórházban. Maga sem tudja, hogy melyiknek ki az apja. Néhány év óta együtt él Z. József kőművessel. A hir­detésben szereplő két gyerek azóta született, amióta kapcso-. latuk tart- a kőműves mégsem vallja magáénak őket. Jelenleg éppen -bírósági eljárás folyik az apaság megállapítására. A hallottak után hihetőnek tűnik a következtetés: Z. Jó­zsef sejti, hogy a bíróság azt állapítja majd meg, hogy ő az apa és ez esett>en az állami gon­dozásért -fizetnie kell. Kiagyalta tehát az örökbed ást és ehhez nyilván hozzájárult a gyerekei sorsával keveset törődő anya is. * BORÓKAFENYŐVEL tarká- zott homokbuckák között ka­nyarog a dűlőút. Fél óráig is gyalogolhat az ember, mire egy tanyát talál. Rekettyének hív­ják ezt, a legfeljebb birkalege­lőnek alkalmas, sivár vidéket. — Talán megint baj van a jómadárral? — kérdez vissza egy idős parasztember, amikor K. Erzsébetek háza után érdek­lődöm. A hosszas magyarázat után is alig találom meg a dombhajlatban lapuló rozzant viskót. Távolról lakatlannak tűnik. Zsupfedelének jó részét elhordták a szelek- faláról mé­teres darabokban maliik a va­kolat. * SZERENCSÉM VAN, mind­kettőjüket otthon találom. Z: József alig tudja leleplezni za­varát, amikor bevezet az egyet­len lakható helyiségbe. Az új­ságpapírral foltozott, törött ab­laktáblákon át beszűrődő fény­ben egy olyan szoba bontako­zik ki előttem, amilyennek Gor­kij éjjeli menedékhelyét kép­zeltem. Szinte valószínűtlenül hat itt a sántalábú asztalon he­verő könyv, amelynek ez a cí­me: Az egyszeregytől az integ­rálig. A férfi elkapja csodálkozó pillantásomat és keserű mosoiy- lyal kérdi: — Furcsa ugye, hogy én, itt- ebben a környezetben olvasni is szoktam. • MINDÖSSZE annyit mondok a bemutatkozás után, hogy fel­figyeltem a hirdetésre, érdekel­nek a gyerekek, és természete­sen a szülők életkörülményei is. Z. József nem kérdez ugyan, de nagyon óvatosan felelget és úgy érzem- hogy ébersége pil­lanatra sem szűnik. Középkorú, zömök férfi. Beszédmodora, né­hány megjegyzése elárulja, hogy az átlagosnál is műveltebb, ol­vasottabb szakmunkás. A fal melletti vackon kupor­gó K. Erzsébet inkább a lányá­nak tűnik, mint élettársának. Mielőtt válaszolna a hozzáinté­zett kérdésekre, szeme kérdően a férfira villan és sokszor ijed­ten félbehagyja a mondatot- ha úgy. érzi, „rosszul” beszélt. Amikor azonban élettársa el­fordul egy pillanatra — vala­mi irat után kutat — gyorsan odasúgja: — Meg is szokott verni. A két gyerek pedig az övé, akár­mit is beszél. • TÖBBNYIRE Z. József viszi a szót. Panaszkodik: — öt gyerekem volt, szép. la­kásom, jól kerestem. Sok házat építettem Pesten is. Aztán egy­szerre összeomlott minden. Amíg távol yoltam, az asszony szeretőt tartott. Amikor meg­tudtam, mindent otthagytam és elmenekültem a falumból, ide. A kocsmákat jártam, többet voltam részeg, mint józan. Ak­koriban találkoztam Erzsivel. — Négy éve élünk együtt, de hosszú megszakításokkal. Nem úgy viselkedett, sőt még ma sem úgy viselkedik, ahogy kel­lene. Pedig én elhatároztam- hogy új életft kezdek. Csak­hogy ehhez társ is kellene. — Amióta együtt vagyunk, három gyereket szült, de ezek közül csak egy az enyém, a Katika. Gyönyörű kislány, imá­dom. Most állami gondozásban van, de magamhoz akarom ven­ni. A többit akkor szedte ösz- sze, amikor elcsavargott. Eze­ket nem vállalom- uram. Sőt, fizetni sem vagyok hajlandó ér­tük. Ügy lesz jó, ha valaki örökbe fogadja őket, * LOPVA a -nő arcát fürké­szem: nem háborítják fel a sú­lyos vádak? Úgy látszik nem. Néha még — kuncogva — he­lyesel is. Azt is nevetve mond­ja, hogy a kilenc gyerek közül mindössze háromnak, az arcára emlékszik. Ezek néhány hóna­pig nála voltak, mielőtt állami gondozásba kerültek, — Nem hiányoznak? Nem szereti őket? — tör ki belőlem a kérdés. Száját biggyesztve válaszol: — Nem szeretek én senkit. Mert még engem sem szeretett senki. Erzsébet — mint mondja —■ „lelenc”-gyerek volt. Tizenöt éves korában szült először. Az­óta férfitől férfiig hányódik és többnyire munka nélkül él. A világ dolgairól döbbenete­sen keveset tud, az erkölcsről« a társadalom iránti kötelessé­gekről semmit. Természetesnek veszi, hogy az állam gondosko­dik az apróságokról. • A TANYA, olt a buckák közt, és a benne élő két ember — mint mondani szoktuk — nem tipikus. És ez igaz is. De hogy ott élnek és így élnek, az még­is valóság, amelyről tudomást kell vennünk. Lesz-e erejük ahhoz, hogy ki­törjenek a napfényre? Lesz-e ereje annak a 45 éves csalódott férfinak, aki eljutott a szak- könyvekig- de együtt él egy olyan nővel, akit megrögzött hazudozónak tart. És lesz-e ere­je a megváltozásra annak a nő­nek, aki még a gyerekeit sem tudja szeretni? A társadalom gondoskodik az apróságokról. Értük is többször kinyújtotta már a kezét, de ed­dig eredménytelenül. Érdemes ismét próbálkozni, vagy ma már késó? Nem lehet ebbe belenyu­godni, semmiképpen. Csak meg kell találni a célravezető mód­szert. Lehet, hogy az eddiginél keményebb eszközökre lesz szükség, de mindenképpen se­gíteni kell. Békés Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom