Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Kádár János elv’árs újévi nyilatkozata zetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KJERDÉS: Miben foglalná ösz- sz-e Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető .ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen kell jármuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tomörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltéteile —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkás- osztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. Hasution támadta a Kínai Népköztársaságot A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a párizsi indonéz nagykövetségre eljuttatott nyilatkozatában szól emel az indonéz kommunisták üldözése ellen — jelenti a TASZSZ. A nyilatkozat követeli a megtorló intézkedések azonnali hatálytalanítását, a bebörtönzöt- tek szabadon bocsátását és a politikai . gyilkosságokért felelős személyek megbüntetését. Nasution indonéz hadügyminiszter nyilatkozatot adott a Kyodo japán hírügynökség tudósítójának. A UPI jelentése szerint Nasution kifejtette, hogy jelenleg nincs sok reménv az Egyesült Államok és Indonézia szorosabb együttműködésére. Ennek az az oka — mondotta —, hogy „az indonéz politika ellentétes az Egyesült Államok politikájával”. Támadta a Kínai Népköztársaságot amiért „a pekingi rádió erősen bíráló hangot ütött meg az indonéz hadsereggel szemben az október elsejei államcsíny óta”. Kijelentette azonban, hogy Indonézia „együtt kíván működni minden imperialista erővel, beleértve a Kínai Népköztársaságot is”. Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe, alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez. a Kubai Kommunista Párt politikai irodája és titkársága tagjához, melyben a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében forró, testvéri üdvözletüket és szívből jövő jókívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak és a kubai népnek! Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte dr. Raul Boa kubai külügyminisztert Kuba nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évforduló ja alkalmából. A SZOT Elnöksége a Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a kubai béketanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a kubai forradalom védelmére alakult bizottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmából. (MTI) Heves harcok DéS-Vietnamban Amerikai diplomáciai manőverek Dél-vietnami szabadságharcosok és a saigoni kormány csapatai között pénteken hajnalban heves összecsapásra került sor Saigontól mintegy 360 kilométerrel északra, Dong Xuan körzetében. A Saigontól 230 kilométerrel északkeletre fekvő Dalat városában a szabadságharcosok pénteken reggel két plasztikbombával felrobbantották az amerikai hadsereg egyik szálláshelyét. Egy amerikai katona életét vesztette, tíz megsebesült. Míg a Dél-Vietnamból érkező hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy továbbra is dörögnek a fegyverek, folytatódik az amerikai diplomácia év végi tűzijátéka Vietitam körül. Csütörtökön, mint már jelentettük, Harriman utazó nagykövet befejezte varsói tárgyalásait és Belgrádba érkezett, ahol pénteken Tito elnökkel találkozik. Goldberg amerikai ENSZ-főmegbízott, miután Rómában megbeszéléseket folytatott a pápával, Moro miniszterelnökkel és Fanfanival. az ENSZ-közgyűlés elnökével, az esti órákban különrepülőgépén Párizsba érkezett és kiielentet- te, hogy látogatást kíván tenni De Gaulle elnöknél. McGeorge Bundy, Johnson elnök nemzetbiztonsági tanácsadója — aki ugyan már lemondott hivataláról, de január végéig még tisztségében marad —, csütörtökön meglepetésszerűen Kanadába érkezett, s megbeszélést folytatott Pearson kanadai miniszterelnökkel. Bundy telefonon tájékoztatta Johnson elnököt, aki ezután maga is 25 perces beszélgetést folytatott Pearson- naL A NAFTÁK Rip. Ez azt jelenti: riport. Most szépen átvezetjük az új naptárba a tavalyi. elmaradt dolgokat. Én „rip”-nek írom, te „tárgy"-nak — tárgyalás 10.20-kor, 111. emelet 8 —, ő „lev”-nek — levelet írni már végre Olgának — vagy csak egy É-t jegyez fel: Éva, Énekóra vagy Élelmezésügyi Minisztériumot jelent? Ülünk a friss notesz előtt és elöjegyzünk. Átvezetünk — kapaszkodunk még egy telefonszámhoz, szül, nap- hoz, át akarjuk még menteni D. névnapját, egy régirégi ötletet, álmot az új noteszba — s elöjegyzünk: új haladéko'cdt tűzünk ki. új állomások figyelmeztető póznáit cövekeljük le önkéntesen, vágyunk szerint. A kezdés győzelmi mámorában szembeszállvnk, fittyet hányunk a tizenkét hónapnak: szűz a naptár, tiszta a papír, hát legyen május a lakodalom, augusztus a tátrai út. a tenger, a vitorlás, a kislcocsi, minden. Október szüret, folyjon a csap. december ajándék, panofit M.-nek, porcelán N.-nek. De meddig él egy-egy előjegyzés? Néha évekig, gyakran napokig. S írom tovább az új naptárba a régit. „Okt. 22. 1. születésnap.” Ki ez? Nem évek, a hónapok végeztek vele. Ez az I. és ez az A. és az az utca és telefonszám már kimarad az új noteszból. Barátságok. tervek, szerelmek próbája ez a januári naptárírás. De csak írd. írjuk az új naptárt. Kezdés, január: még szűz havon repül a vágy. De majdan az utolsó oldalra, mikor ez az új is megöregszik, s átvezetjük, így zárjuk: „Jó esztendő volt, tizenkét szárnyas legény sem bírt az előjegyzésekkel.” (kőbányai) Egy apróhirdetés és ami mögötte van AZ APRÓHIRDETÉS így szólt: „Kilenchónapos kisfiámat és huszonegy hónapos kislányomat örökbeadnám szerető családnak. Édesanya jeligére a Kiskunhalasi Hirdetőbe.” Ügy gondolom, hogy velem együtt sok olvasó tette fel magának a kérdést: vajon mi kényszeríthet arra manapság egy anyát, hogy megváljon a gyerekeitől? Mert az elképzelhetetlen, a jóérzésű emberek számára, hogy nem a körülmények kényszerének engedelmes- kedve választotta ezt a megoldást. • A HIRDETŐBEN kedves, idős asszony fogad. Csak annyit közöl- amennyit az előírások megengednek: — Egy férfi és egy nő — úgy gondolom házaspár — adta fel a hirdetést. Nem tartozik ugyan rám, de megkérdeztem tőlük: miért akarnak megválni az apróságoktól? Talán ennyire szegények? A férfi kurtán intézte el a dolgot. Mindössze annyit mondott, hogy marad még nekik elég gyerekük így is. * DR. FÜZESI Istvánt, a városi tanács gyámügyi előadóját nem éri váratlanul a kérdés. Ö is fel" figyelt már a hirdetésre, sőt, azt is tudja, hogy kit takar az ,-édesanya” jelige. Tucatnyi akta tanúsítja, hogy K. Erzsébet régi ismerőse a tanácsi és az igazságügyi szerveknek. A gyámügyi előadó fejből állítja össze életrajzát: — Huszonnyolc éves, foglalkozásnélküli. Évek óta nem dolgozik sehol. Mind a kilenc gyermeke állami gondozásban van. Megszülte, aztán sorsukra hagyta őket a kórházban. Maga sem tudja, hogy melyiknek ki az apja. Néhány év óta együtt él Z. József kőművessel. A hirdetésben szereplő két gyerek azóta született, amióta kapcso-. latuk tart- a kőműves mégsem vallja magáénak őket. Jelenleg éppen -bírósági eljárás folyik az apaság megállapítására. A hallottak után hihetőnek tűnik a következtetés: Z. József sejti, hogy a bíróság azt állapítja majd meg, hogy ő az apa és ez esett>en az állami gondozásért -fizetnie kell. Kiagyalta tehát az örökbed ást és ehhez nyilván hozzájárult a gyerekei sorsával keveset törődő anya is. * BORÓKAFENYŐVEL tarká- zott homokbuckák között kanyarog a dűlőút. Fél óráig is gyalogolhat az ember, mire egy tanyát talál. Rekettyének hívják ezt, a legfeljebb birkalegelőnek alkalmas, sivár vidéket. — Talán megint baj van a jómadárral? — kérdez vissza egy idős parasztember, amikor K. Erzsébetek háza után érdeklődöm. A hosszas magyarázat után is alig találom meg a dombhajlatban lapuló rozzant viskót. Távolról lakatlannak tűnik. Zsupfedelének jó részét elhordták a szelek- faláról méteres darabokban maliik a vakolat. * SZERENCSÉM VAN, mindkettőjüket otthon találom. Z: József alig tudja leleplezni zavarát, amikor bevezet az egyetlen lakható helyiségbe. Az újságpapírral foltozott, törött ablaktáblákon át beszűrődő fényben egy olyan szoba bontakozik ki előttem, amilyennek Gorkij éjjeli menedékhelyét képzeltem. Szinte valószínűtlenül hat itt a sántalábú asztalon heverő könyv, amelynek ez a címe: Az egyszeregytől az integrálig. A férfi elkapja csodálkozó pillantásomat és keserű mosoiy- lyal kérdi: — Furcsa ugye, hogy én, itt- ebben a környezetben olvasni is szoktam. • MINDÖSSZE annyit mondok a bemutatkozás után, hogy felfigyeltem a hirdetésre, érdekelnek a gyerekek, és természetesen a szülők életkörülményei is. Z. József nem kérdez ugyan, de nagyon óvatosan felelget és úgy érzem- hogy ébersége pillanatra sem szűnik. Középkorú, zömök férfi. Beszédmodora, néhány megjegyzése elárulja, hogy az átlagosnál is műveltebb, olvasottabb szakmunkás. A fal melletti vackon kuporgó K. Erzsébet inkább a lányának tűnik, mint élettársának. Mielőtt válaszolna a hozzáintézett kérdésekre, szeme kérdően a férfira villan és sokszor ijedten félbehagyja a mondatot- ha úgy. érzi, „rosszul” beszélt. Amikor azonban élettársa elfordul egy pillanatra — valami irat után kutat — gyorsan odasúgja: — Meg is szokott verni. A két gyerek pedig az övé, akármit is beszél. • TÖBBNYIRE Z. József viszi a szót. Panaszkodik: — öt gyerekem volt, szép. lakásom, jól kerestem. Sok házat építettem Pesten is. Aztán egyszerre összeomlott minden. Amíg távol yoltam, az asszony szeretőt tartott. Amikor megtudtam, mindent otthagytam és elmenekültem a falumból, ide. A kocsmákat jártam, többet voltam részeg, mint józan. Akkoriban találkoztam Erzsivel. — Négy éve élünk együtt, de hosszú megszakításokkal. Nem úgy viselkedett, sőt még ma sem úgy viselkedik, ahogy kellene. Pedig én elhatároztam- hogy új életft kezdek. Csakhogy ehhez társ is kellene. — Amióta együtt vagyunk, három gyereket szült, de ezek közül csak egy az enyém, a Katika. Gyönyörű kislány, imádom. Most állami gondozásban van, de magamhoz akarom venni. A többit akkor szedte ösz- sze, amikor elcsavargott. Ezeket nem vállalom- uram. Sőt, fizetni sem vagyok hajlandó értük. Ügy lesz jó, ha valaki örökbe fogadja őket, * LOPVA a -nő arcát fürkészem: nem háborítják fel a súlyos vádak? Úgy látszik nem. Néha még — kuncogva — helyesel is. Azt is nevetve mondja, hogy a kilenc gyerek közül mindössze háromnak, az arcára emlékszik. Ezek néhány hónapig nála voltak, mielőtt állami gondozásba kerültek, — Nem hiányoznak? Nem szereti őket? — tör ki belőlem a kérdés. Száját biggyesztve válaszol: — Nem szeretek én senkit. Mert még engem sem szeretett senki. Erzsébet — mint mondja —■ „lelenc”-gyerek volt. Tizenöt éves korában szült először. Azóta férfitől férfiig hányódik és többnyire munka nélkül él. A világ dolgairól döbbenetesen keveset tud, az erkölcsről« a társadalom iránti kötelességekről semmit. Természetesnek veszi, hogy az állam gondoskodik az apróságokról. • A TANYA, olt a buckák közt, és a benne élő két ember — mint mondani szoktuk — nem tipikus. És ez igaz is. De hogy ott élnek és így élnek, az mégis valóság, amelyről tudomást kell vennünk. Lesz-e erejük ahhoz, hogy kitörjenek a napfényre? Lesz-e ereje annak a 45 éves csalódott férfinak, aki eljutott a szak- könyvekig- de együtt él egy olyan nővel, akit megrögzött hazudozónak tart. És lesz-e ereje a megváltozásra annak a nőnek, aki még a gyerekeit sem tudja szeretni? A társadalom gondoskodik az apróságokról. Értük is többször kinyújtotta már a kezét, de eddig eredménytelenül. Érdemes ismét próbálkozni, vagy ma már késó? Nem lehet ebbe belenyugodni, semmiképpen. Csak meg kell találni a célravezető módszert. Lehet, hogy az eddiginél keményebb eszközökre lesz szükség, de mindenképpen segíteni kell. Békés Dezső
