Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
I i — A kovács háfcát keresem. Mintha néni hallotta volna a kérdésemet, én pedig visszakérdeztem: ' — És nem tudja, hol lakik a kovács? Kezével egy elhagyott, vad- banannal benőtt telekre mutatott— Azelőtt ott állt a háza. a hegy lábánál. De el sem tudom képzelni, hová költözhetett — Ahol én lakom, a ház mel - lett, van egy kovácsműhely. Vagy talán másik kovácsot keres? Az asszony leült az út szélén. kezéből hangos koppanás- sal tette le a vasakat. — Biztosan ő az... — mondta megvidámulva —. hiszen a mi vidékünkön csak egy kovács van. JL z egyik fémdarabot felém nyújtotta és csak most válaszolt a kérdésemre. — Ez nem egészen Vas. .. Ez: acél... Bombából való acél.Ma reggel a banditák bombázták a falunkat. Khuoj- lint. Szerencsére, senki sem halt meg. Csak egy disznót talált el a szilánk, egyenesen a basába. Gi apó gyorsan levágta és elvitte a húst a piacra. A bombák mind a határban estek le. Hallottam, hogy a partizánok beszélték, milyen jó a bomba acélja, nem hasad. Hát összegyűjtöttem néhány darabot. meg akarom kérni a kovácsot. hogy csináljon belőle.ekevasat;. — Hát hol vannak a régi vasak? — Azok már nagyon öregek és nálunk a hegyekben olyan földek vannak, amikben jó eke nélkül nem terem I meg a mag. Hiába verejtékezi jc az ember és a bivalyt is Csak kínozza. Igaz is, majdnem elfelejtettem, az unokám meg azt kérte, hogy csináltassak neki egy kést, amivel a liánokat vágja. Forgatta kezében a mattfényű vasat. ‘— Gondolja, hogv ebből a bombából jó szerszámokat lehet csinálni? j%l ásnap reggel álmomból zaj riasztott. Felugrottam. Repülők! —4 gondoltam. De nem. ez nem lövések hangja volt. hanem kováosfujtató zaja és a kalapácsütések csengése a szomszédunkból. Megnyugodva elmosolyodtam és arra gondoltam; talán éppen a bombaszilánkokból kalapál ekevasat a kovács} Fordította: An tally István fölött négy acél ragadozómadár körözött, majd kioldották bombáikat. A hegyek visszhangozták a robbanásokat. A repülők lejebb ereszkedtek és géppuskával tüzeltek. Amikor tovább röpültek, a hegyek közé visszatért a csend. Esteledett, amikor a falusi szatócsüzletbe indultam, ceruzát, papírt vásárolni. Ütközben egy kék ruhába öltözött asz- szonnyal találkoztam. A hegyről jött le, lassan, kiszögellés- ről kiszögellésre lépdelve. Kezében különös alakú vasdarabokat pillantottam meg és cso- dálkozóan kérdeztem. — Mik ezek a vasdarabok? Az asszony megállt, megigazította kezében a vasdarabokat, amik súlyosak lehettek — majd megszólalt. ■4 atonaink elfoglalták Lung- Kuang falucskát. A ház mellett, ahol megszálltunk, egy hatalmas gao fa lombja susogott, alatta pedig cölöpökre épített kis házikó állt Ebben a házban élt a kovács. Ezt abból következtettem, hogy már az első kakasszó után felhangzott a kalapács csengése, és ettől kezdve jóformán szünet nélkül csengett-bongott. Egyik napon, amikor még alig tisztult meg az ég a reggeli ködöktől, egyszerre valahonnan, a hegyek közül, a Bang folyó felől nehézbombázó repülők motorzúgása hangzott fel. Katonáink gyorsan elfoglalták helyüket a fedezékekben, a légvédelmi ágyúk csöve a magasba emelkedett és várakozóan megállt A hegy lábánál fekvő falu biztonsággal, elegáns könnyedséggel játszott, de mégis talán a legdíszesebb pálmaág Borbíró Andreát és Komlós Józsefet illeti. Borbíró Andrea, mint az ízléses, ötletes koreográfia szerzője, de mint szereplő is kiválót alkotott. Az általa megformált burleszkfigura a műfaj legnemesebb 'hagyományaiban gyökerezik. Komlós Józseffel komponált párósjelenetükról már szóltunk, most még külön meg kell említenünk, hogy az agglegény Bódogh Rezső meg- formálásávál Komlós József is az utóbbi évek legszellemesebb bohózat! alakítását nyújtotta. Kellemes színfoltja volt az előadásnak a nagyobb szerepben még nem látott Fodor Zsóka sikeres bemutatkozása és ötletes, jó alakítást könyvelhetünk el Szalma Sándortól, Mojzes Máriától. Elismeréssel kell megemlítenünk a tánckar minden agjának szereplését, és emelték 5z előadás színvonalát Fekete Mária szép ruhatervei és a Kemy Kálmán vezetésével és citűnő zongorajátékával felfrissített zenekar játéka. Tímár József díszletei jól zolgálták a sikert. Gsáky Lajos Képeinken, a darab négy fő- I íeploje: Vetró Margit. Perla- j István, Perénvi László, Kom- j ós József és az első felvonás ] ,‘gyik tánejelcnete vinni, amelyik csak három-négy előadás után kapja meg végleges arculatát, lendületét. Vetró Margit és a színházunktól héhány éve távozott Perlaki István játszotta a darab két főszerepét, a két fiatalt, akik végül is sok félreértés, kacagtató fordulat után összeházasodhattak. Mindketten jó rutinnal. fiatalos lendülettel próbáltak eléggé vázlatos szerepükből egészet alkotni. Rajtuk kívül kétségtelenül a humort képviselő szerepek megformálói mozogtak legotthomosabban a színpadon. Perénvi László kedves, szeJid humorral formálta meg a fia házasságát ellenző apát. Göndör Klára Kerekes Györgyné szerepében fölényes Nézd meg az apját Hbűmúvts szerzőt avattak a kecskeméti színházban. Oláh Margitét a Nézd meg az apját című zenés vígjáték, vagy ha úgy tetszik zenés bohózat szerzőjét. A fiatal írónő rutinos partnerekkel indult a siker felé, nem kisebb szerzőtársai voltak’ mint a nagy sikerű Horváth Jenő és Romhányi József, aki igazán szellemes dalszövegekkel, ízléses, hangulatos, könnyű versikékkel díszítette fel az egyébként pergő cselekményű három jgtajnáisij A Nézd meg ap. apját jólismert vígjátéki fordulatokkal, bohózat! ötletekkel van teletűzdelve, % ha nagyon tudálékosak akarnánk lenni, tán még ki is nyomozhatnánk, hogyan vándorolt egy-egy ötlet szerzőkön és nemzedékeken át, amíg végül megifjodva és meg- modemizálódva helyet keresett magának ebben az úgynevezett „mai tárgyú” bohózatban. A szinte kizárólag kommersz elemekből összeállított három felvonás alatt azonban — ezek közül kétségkívül a legjobiéin összeillesztett alkotás a második felvonás volt —I lényegében tói mulattunk, könnyű szórakozásban volt részünk még akkor is, hogyha műfajilag nagyon is különböző súlyú elemek kerge- tőztek a darabban és a kissé megfinomított bohóctréfa (becsukódni nem akaró szekrény- ajtó. borotválkozási jelenet) éppúgy beleilleszkedett a vékony kis történetecske díszítő cirádái közé. mint a minden felvonást bevezető tánckompozíció, vagy a ragyogóan megkomponált és magas művészi színvonalon előadott tánc duett Borbíró Andrea és Komlós -József második felvonásbeli ritkán látott ötletességű és jó muzsikával alátámasztott ténckompozíciójára gondolok, amely az előadás egyik legnagyobb értékét képviseli, a műfaj határain belül.) Igazán káf volt egyébként az írónő műsorfüzetbeli bemutatása során riportjátéknak minősíteni a darabot. mert ahhoz igazán kevés köze van műfajilag is és társadalmi val ószerűségét tekintve is. Sokkal jobb lett volna őszintén és férfiasán bevallani, hogy bohózatot akarnak bemutatni, amelyben a legkönnyebb fajsúlyú igényeket akarják, a lehető legnagyobb mértékben kiszolgálni. Mert ez történt, s ha nem keltünk a nézőkben valamiféle irodalmi jellegű várakozást a darab megítélése tekintetében, a produkciót mindenképpen sl- Tceresnek kell mondanunk: a közönség majd minden pillanar ban nevethetett, megkaphatta mindazokat a hatásokat, melyeket e műfaj szakértői nyújtani szándékoznak a közönségek egy-egy ilyen előadás ürügyén. A rendező, Margittá Gábor rutinosan, a műfaj követelményeinek biztos Ismeretében irányította az előadást, alkalmasint nem rajta és nem is a szereplőkön múlott, hogy lényegében a premierre nem teljesen kicsiszolt produkciót kellett
