Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

l oldja

IS«», január 33,

Áz egyenjogúság árnyéka avagy a törvények fehér foltjai

Ki fogja ki az „aranypontyot”?

Mindig hálás témának mutatkozott, ha az újságíró a nők egyenjogúságáról cikkezett. Egyrészt azért, mert valóban van mit írni róla —, de mikor nem lesz — másrészt pedig fokozott kíváncsisággal falták a cikkeket azok az asszonyok, akik úgy érezték, őket kizsákmányolja, elnyomja a férj. De azok a férfiak is, akiknek az a véleményük, hogy máris túlzásba vittük a női egyenjogúságot.

Meggyőződésem, hogy abszolút mértékben egyik félnek sincs igaza, de ha már igazságról beszélünk ebben a kérdésben, inkább afelé hajlok, hogy a panaszkodó nőknek van igazuk. Sajnos, ezek sokkal többen vannak, semhogy szó nélkül lehetne elmenni az általuk felvetett kérdések mellett. Nem Idézgetünk Itt azokból a levelekből, amelyek elég gyakran érkeznek hozzánk, elég, ha csupán a legelkeseredettebb asz- szony soraiból teszünk közzé néhányat: arra szeretnék

egyszer választ kapni, hogy valóban szabad, egysnrangú-e a nő, ahogy azt mostanában emlegetik. Én például nem érzem magam sem egyenrangúnak, sem szabadnak, inkább rabszolgának ... Az erőszak belőlem már régen kiűzte a szeretet utolsó szikráját is. Ügy érzem magam, mint egy állandóan üldözött, zaklatott vad.. .**

Viszonylag egyszerűnek tűnik a válaszadás: ne tűrje, és ha sehogyan sem lehet segíteni a problémán, váljanak el. Igen ám, de ez a legnehezebb. No, nem a válás, hanem ami körülötte van. ami azzal együtt jár s ami következik belőle. Mert mit szólna a válóperes bíró, ha az asszony emiatt adná be a keresetet, válóoknak tekintené e csupán azt a tényt, hogy a férfi durva, erőszakoskodik és nincs tekintettel az asszony hangulatára, lelki állapotára. Erről feltétlenül beszélni kell. Nem egy, nem is tíz házasságot tesz pokollá az ilyen és ehhez hasonló, csupán fizikai értelmű együttélés. A szovjet büntetőjog bűncselekménynek minősíti a házasságban elkövetett erőszakos nemi közösülést is. Az új magyar Büntető Törvénykönyv elegánsan kitér a probléma elől: „... az erőszak bizonyításának ilyen esetben feltétlenül fennálló nehézségei indokolják, hogy a javaslat csupán a házassági életközösségen kívüli elkövetést pönalizálja ..Ez igaz. De ho- gyon csinálják a Szovjetunióban? Nem vitás, hogy a bizonyítás nehézségei ott is megvannak, de hogy áthidalják azokat, az is biztos. A mi törvényünkben meglevő ez a „fehér folt’’ — a többiről majd később — hallgatólagosan bár, de a férj ilyen értelmű uralmának ad lehetőséget. Hangsúlyozom, hogy nem általános ez — mint ahogy a válás sem az —, de élő. fájdalmas problémája sok asszonynak s zömükben nem tehetnek ellene emmit. Miért nem?

A válással semmi nincs megoldva. A felborult házasság két hajótöröttje gyakran továbbra is kénytelen egy lakásban maradni és a válóperrel kapcsolatban felhánytorgatott hibák, csak elmérgesítik a viszonyt. Állandó fenyegetések, a bosszúra való törekvés jelentkezik a szomszédok, az egész ház lakóinak szeme előtt, füle hallatára. Nem ritka, hogy gyerekek is vannak a családban. Kérdés ezek után, hogy a kicsit is előrelátó, a gyerekek érdekében gondolkodó anya mit csinál? Nyilván tűr. A részeges, brutális férj gya- • lázkodásaitól, jeleneteitől azonban nem mindig tudja távol tartani a kiskorúakat, nem képes megőrizni a családi békesség, egyensúlylátszatát. Különösen akkor van ez — mint a fentebb idézett levél írójának az esetében is —, ha a válás lehetőségének említésekor a iéfj

kést ránt és kiirtással fenyegeti az egész családot, sőt „megtiltja”, hogy az asszony a bíróságra vagy bárhová menjen panaszával.

De minden érvet még nem sorakoztattam fel, a törvények fehér foltjainak jobb megvilágítására. Mert ha el is válnak a szülők és a férj elköltözik munkásszállásra, albérletbe, fennáll az a veszély, hogy a gyerekekkel magára maradt asszonynak állandóan rettegni kell és lesni a postát: küldi e az apa a gyerektartást, a pénzt. S ha nem küldi — márpedig ez a gyakori — ismét a bíróság, pereskedés, várakozás stb. Ügy gondolom, hogy míg ezeket a kérdéseket társadalmi szinten nem tudjuk rendezni, nem beszélhetünk teljes értékű egyenjogúságról. A több gyermekes anya ugyanis a fentiekhez hasonló esetekben bizonyos mértékig ma is függőségi viszonyban van a férjtől, sokszor még anyagi értelemben is —, hogy a lelki kényszerekről ne is beszéljünk.

Gondolkozni kell azon, hogy a gyerekeik érdekében, a jövő generáció egészséges testi és szellemi fejlődése érdekében nem kellene-e hathatósabb intézkedéseket tenni ilyen lsetekben a durva szülő ellen. Bírósági tapasztalat, hogy a vádlottak padjára kerülő kiskorúak zöme — nyolcvan-kilencven százaléka — éppen a szülő, leginkább az apa iszákossága miatt felborult családi élet áldozata, a többi tíz-húsz százalék pedig ezeknek a hatása alá kerülve, „rossz társaságba keveredve” követ el kisebb-nagyobb súlyú bűnt. Az ifjúságvédelem itt kezdődik, elsősorban tehát a családot, azon belül is a nőt, az anyát kell védeni, mert a papíron szépen leírt törvények, rendeletek mellett még nagyon is hatnak a valamikori „férjuralomban” kialakult és sokszor hallgatólagosan elfogadott, megtűrt módszerek.

Nem vitás, hogy szocialista társadalmunk eddig is sokat tett a nők egyenjogúsítása, felszabadítása érdekében, s ez a folyamat még nincs befejezve. De a fentebb vázolt körülményekre mindenképpen figyelemmel kell lenni ahhoz, hogy az elkezdett úton előbbre léphessünk.

Gál Sándor

HÓCSATA

(Pásztor Zoltán felvételei.)

!. A címben feltett kérdésre ’ még nincs válasz. Arra sem,

| hogy ki lesz a halfőzőbajnok a bajai „Aranyponty-ünnepen”? Mindezt meg fogjuk tudni Pé- ter-Pál napján, amelyre úgy készülnek a bajai halászok, mint még soha. Kicsit tréfálóz- va azt mondhatnánk, hogy mostanában nemcsak halat, hanem madarat is lehetne fogatni velük. úgy örülnek növekvő hírnevüknek. Nem kevesebb biz’ ez, mint világraszóló!

Másképp vajon eljött volna Amerikából Erik Cripps tv-ope- ratőr, hogy egy héten át filmezzen Baján?

Talán ez a siker is ösztökélte a dunai halászokat a nagy elhatározásra. Az idei „Aranyponty-ünnepet” szinte halászati univerziáddá akarják szélesíteni. Elvárnak erre minden érdeklődőt a hazából, s a szomszédos országokból. S mielőtt a káprázatos vizikarnevál során ősi szokás szerint lampionos csónákmenetben viszik el az „aranypontyot” a város főterére, más, gazdag programnak kell lezajlania. Országos halászati tudományos ülés, nemzetközi regattaverseny, motorcsónakverseny éppúgy lesz, mint víziszínpad-avatás.

No, és ami mindennek a közepe: halfőzőversenyen mélák

össze erejüket a legjobb tiszai, velencei, Kőrös vidéki, s más országrészbeli mesterekkel.

TAPOGATÓZÁS AZ ELLENFÉL, HAZAjABAN

A Bajai Napok idejében beharangozott színes, izgalmakat ígérő programja már is úgy fellelkesített bennünket, hogy szinte feledjük a téli zimankót. A pustoló hóvihar mögött felragyog előttünk a napsütötte Sugovica-part. a strand vakító fövenye — s az esti -folyó is, hátán a kivilágított „hivatásos” és „civil” csónakok ezreivel. A langyos esti szellő halpaprikás illatát lebegteti, s torkunk már-már tikkad egy kis bor után.

Nem hisszük, hogy nem így vannak ezzel az „Aranypontyünnep” halfőző mesterei is, akik bizonyára felfigyeltek már a hírre, bármerre laknak az országban.

MI A VÉLEMÉNY PÉLDÁUL SZOLNOKON?

A Felszabadulás Halászati Szövetkezet csinos, barátságos székházát igazán nem választhatták volna méltóbb környezetben. Ha udvarán egy kicsit ágaskodunk, úgyszólván rálátunk a Tiszára. A folyamra, amely valóban szőke — télen, nyáron. Most hosszú jégtáblák sodródnak a közepén. Mintha megannyi zöldesszürke gyík lenne, hiszen szélüknél úgy csillog, aránylik a sok-sok apró hullám, akár a pikkelyek... De elnéz az ember a havas ősfák fénylő lílássZürke sorfalán, a túlparti vikendházak befagyott kéményein — és nyomban fedél alá iparkodik.

A tiszta, otthonos irodákban láthatóan a zárszámadást kísérő hajrá folyik. Szótlanul hajolnak papírjaik fölé az adminisztrátorok. csak a kezük jár sebesen. Számolnak. Egy üvegfal függönyén túl pufajkás, csizmás, kucsmás halászok csoportja tárgyal a bentiekkel. Innen lép ki az a csendes szavú fiatalember, Csorna Antal agronó- mus, akinél megkezdjük a puhatolózást. Egy kényelmes, fote- los. zöldnövényes, napfényes sarokban.

JÖN-E VALAKI A BAJAI H ALFÖZÖV ERS ENYRE?

Ajtóstul, mindjárt ezzel vágunk a téma közepébe.

— Olvastunk a Bajai Új Élet Halászszövetkezet kihívásáról — válaszol kicsit tempósan, mert hát mégiscsak a „kihívó” megyéből jött a látogató, s ne gondolja, hogy elkerülte a figyelmüket. — Ha valaki kiáll versenyre az itteniek közül, az igencsak Kovács Géza halász lenne. Hivatalosan még erről nem esett szó. Kiváló mestere a szakmának. Vizen nőtt fel, az apja is halász volt.

Minden évben az első három között jár teljesítményével. 1965-ben hetvenegyezer forint értékű halat fogott egymaga. Súlyra átlagosítva — papíron szorozza — körülbelül 45—50 mázsa. Ügy emlékszem, jóval több. mint a szegedi rekorderé, akiről az újság írt.

—■ És mint halfőző?

— Valahány kiemelkedő rendezvény van, ahol tiszai halászlével akarnak kirukkolni —, mindig ő főz. Innen se megy úgy el vendég, hogy ne áradozna a főztjérőL

— Van valami jellegzetes íz, amelyről meg lehet különböztetni, melyik tiszai vagy dunai

halászlé?

— Csalhatatlanul meg lehet érezni.

— Mi például a tiszai halászlé aromájának titka, Kovács Géza milyet főz?

— Ez titok. A mesterek úgy adják tovább a halkeverési specialitásukat *— generécióról-gé- nerációra.

Hopp! Most veszem észre, hogy szabályos, bár jóhiszemű halászlé-kém vagyok, aki „gyártási” titkot firtat. Boesánatké- réssel visszahozok. Igaz, ott lesz majd a verseny. Az lesz a legfontosabb, hogy tiszai meg dunai halászléből Ts osztályon felülit ehet a közönség.

Mert aztán a Felszabadulás Halászati Szövetkezet tagjainak sem kell a szomszédba menni tudományért. Tiszaugtól fel Abádszalókig vagy keletre Karcagig, mindenütt ősi foglalkozás volt a halászat. Á Tisza-tá- jon ma is élnek az egykori rétes emberek, a halászok, páká- szok, csikaszok, rákászok, madarászok, s ki győzné egyvég- tébe rakni, hányféle vízi mesterség űzőinek utódai. A fiatal agronómus, Csorna Antal például tiszalöki, s halász családban nőtt el. Gödöllőn végezte el felső iskoláit. Ahogy citál- gatja a hatáskörükbe T ->zó helységek neveit, Karcagnál megjegyzi.

— Onnan meg Kisújszállásról most jött az utolsó bekaszallít- mány.

HÁNY RÁNTOTT BÉKACOMBOT PARANCSOL?

Szinte szószénnt eszembe jutnak a Nagykunság krónikásának, Györffy István etnográfusnak visszaemlékezései. Régi úri házak asztaláról, ha nagy kanállal ettek, nem igen hiányzott a „tekenŐ6”-béka. Ha például a városatyák deputációba mentek akkori „felsőbb szervekhez”, néha egy szekérre valót elosztogattak, hogy simábban. gyorsabban menjen az ügy. A teknősbékák megszerezték á jóindulatot. „A békákat pedig a prákászok békászattal foglalkozó felekezete teremtette elő a réten" — olvashatjuk a krónikában ... Ni lám, a modern mezőgazdasági nagyüzemben — milyen ügyesen élnek a régi mesterséggel. Csak persze nem „tekenős” békákat fognak, hanem amolyan közönséges békákat, a csatornákból.

Ezeket aztán teleltetik is, így télen is exportálják. Svájc, Franciaország rendszeres vevőjük. Egy-egy szállítmányban 20— 30 mázsa béka utazik. Jó bevételt jelent az átteleltetett 140 mázsa jószág. Ára ugyan szezononként hullámzik, nyáron 20, októberben 10 forint, hogy novemberben megint 15, s decemberre 20 Ft-ra ugorjon.

— Hány darab esik egy turnusba?

— Negyven-ötvenezer. Átlag

5—6 dekás tékákból. .. Egyébként Magyarországon is van egy kis piaca: Budapesten. Egerben. Kórházak is vesznek — kísérleti célokra. .

— Mijét eszik meg. akik szeretik?

— Csak a Combját.

... A sorok írójának sok-sok merész úttörővel egybehangzó véleménye, hogy a rántott békacomb olyjan finom. mint ugyanaz csikkében ... Javasoljuk a bajai Űj Élet Halászszövetkezet rendezőbizottságának, hogy az „Aranyp>onty-ün- nepen” rár)tottbéka sütésre ugyancsak hívjanak meg Tisza- vidéki békásai.

TÓTH ISTVÁN