Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
tS6ß. Jannár SS, vasárnap 5. «Idái „Kamelom a krimit" Hol vannak már a régi „Pengős” és „Félpengős” regények! Ronggyá olvasták őket az ócskapiacokon csencse- lő ifjú és öreg ponyvarajongók. S ami netán még megmaradt a magánköny vtárakban, azt mi zúztuk izzé-porrá az igazi kultúrát és nemesebb olvasmányokat védelmező cikkeinkkel. Vajon ki merné manapság kitenni a könyvespolcára a bagórágó kocsmatündér. Angyalka szívderító históriáját, vagy a nagy mesterdetek- tív, Sherlock Holmes legújabb kalandjait? Ugye képtelenség? Pedig, valljuk be. a lelke mélyén a legtöbb ember érez holmi kis nosztalgiát az effajta olvasmányok iránt. Bizony. S nem is ok nélkül. Mert tessék mondani, mi hozhat egyáltalán izgalomba férfit és nőt odahaza szűk családi körben,ahová estéről estére korunk nagy vívmánya és betegsége — a televízió — bezárta őket? Régen meguntuk már az összes vetélkedőket, a gyenge focimecs- cseket, az olasz neo- realista filmeket, a félkész színdarabokat, sőt még Foxi— Maxit is, ahol Incí és Find folyton molesztálja szegény Kandúr Bandit. De a bűnügyi film — legyen bármilyen bárgyú és átlátszó történet is, az más! Igaz, elég hamar kitaláljuk, ki a gyilkos, de legalább találgathatjuk mi magunk, és nem rágja a szánkba a riporter. Itt bíznak bennünk, kissé gügyének tartott tv-nézőkben, akikkel egyébként a kutya sem törődik. Mert mi ■ élvezet van a tv-nézé- sében? Vissza nem szólhatunk, legfeljebb elzárhatjuk a készüléket — de kinek van ehhez ereje? így hát ülünk, üldögélünk a képernyő előtt bávaia- gon, mint a jobb sorsra érdemes hipnotizált kígyó, s jártatjuk a fejünket, szemünket jobbra-balra, egészen addig, míg pilláink le nem csukódnak az unalomtól. Vagy nézzük és hallgatjuk a bemondót, mint pergő nyelvű asszonyismerősünket, akit legszívesebben szita alá raknánk időnként, ha nem kísértene bennünket a hangja még álmunkban is. De felre a hasonlatokkal! Hiszen mindez csak arra jó, hogy nyílton és őszintén kimondhassuk végre: a krimi az egészen más! Azt meg nem unjuk, abból sosem lehet elég. — Kamelom a krimit! — hallottam nemrég az autóbuszon utazva egy egészen fiatal kis hölgy szájából igen meggyőzően. S végighallgattam vitájukat — egy másik ifjú leányzóval beszélgettek hevesen — arról, hogy Angelo Cenutti, vagy Bernd Vanderheyü- e a gyilkos? Persze kitalálták ügye, hogy A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek című kriminalisztikai filmről — ó, pardon, krimiről — volt szó. Hogy ebben mi az érdekes? Hát az, hogy ezek a hölgye- mények — ismerem őket, hisz naponta együtt utazunk — nem pletykáltak (mint azelőtt gyakorta) mindenki füle hallatára. Most kivételesen nem szapultak senkit, sem a varrónőt, sem azt a „kis rüfkét” a szomszédból, aki szerintük minden házbelinek elcsavarja a fejét, szóval békén hagyták embertársaikat és ve- télytársnőiket. E helyett ártatlan és veszélytelen játékot űztek — hjibar a fél autóbusz nagy nyilvánossága előtt —. találgattak. Hát nem csodálatos ez a változás? S mindez a krimi hatására. S ezt a tömegnevelő áldásos hatást bizonyára ismeri a tv igazgatósága is, s ezért is kapcsolt rá teljes gőzerővel, hogy kielégítse ilyen irányú igényeinket. Amíg nem késő... Már tudniillik, amíg mi magunk is eZ nem kezdjük gyártani a krimiket odahaza, a családban és szűk baráti körben, meg a munkahelyen és vendéglőkben, mondjuk úgy, hogy a nyomok az Aranyhomok Szállodába és a kalocsai Piros Arany-ba vezessenek. És miért ne? Elvégre a mesterség fogásait minden különösebb nehézség nélkül bárki köny- n yen elsajátíthatja. Hiszen ezt egészen modern audóvizuá- lis eszközökkel szinte belénk szuggerál- ják, Sokkal hatásosabban, mint a hajdani piff-puff regényekben, amit nagyon okosan mind egy szálig kiirtottunk, mint korszerűtlen és idejét múlt termékeket. Akár a Lehnert családot a... Különben ma este úgyis megtudjuk. De addig is, esküszöm felügyelő úr, hogy nem én voltam ... F. Tóth Pál XXXIII. Azt mondják, lehet' számítani a zárszámadásra. — Lehet, lehet — morogtam. — Mióta mondják ezt. Csak beszélnek. Arra nem lehet építeni. És tizenkét esztendeig törleszteni, képzeld csak el! — Csak most tudod ezt? — fakadt ki Bözsi. — Eddig miért nem mondtad? Miért nem mondod, amikor elkezdtük? Azt hl- •zed, hogy nekem olyan jó volt kínlódnom itt egyedül, ilyen állapotban? — Én nem kínlódtam? — Hány vasárnap nem voltál itthon? Miért? Más haza tudott jönni, te nem! — Dolgoztam, a pénzt hajtottam. — De nem mindig — csattant fel Bözsi. — Meg tanultam. — Tanultál!? Sokra mégy vele. De ha tanultál jó, csakhogy azt a vonaton meg itthon is lehet. — Itthon? Hogy tudnék? — De nagy úr lettél. Te mán csak Pesten tudsz tanulni... Csak azt tudnám, hogy minek? Már pityergett. zsebkendőjét szeméhez szorongatta. Némán néztem egy ideig, aztán felálltam és kimentem, hogy megkeressem Ferkét. A kőműveseknek segített. — Ferkő, gyere csak ide. Meszes, piszkos a ruhája — Tessék? — Mosakodj meg azonnal és leülni, leckét csinálni. Majd adok én neked, te betyár. Gyorsan. Kikérdezem. Na. siess. Dünnyögve eloldalgott. Megmosakodott és nemsokára ott ült a sámlin, előtte a hokedli. A füzet fölé görnyedt, ceruzáját rágta. Láttam az arcán, hogy gondolata másutt jár. Belőle se lesz váci püspök, mosoLírává szelídült ballada ■ engereszballadák hanguia- tát érzem, miközben a lemezjátszóról Chopin-noctumo lágy muzsikája tölti be az ízléssel berendezett szobát. Két véglet: a kifinomult zene — és amit „lelki fülemmel’’ hallok: a tenger vad morajlása. S milyen gyönyörű harmóniában vegyül össze a kettő. Azért kerestem fel Süveges Lászlóné bajai kozmetikust, hogy megismerjem férje nagyszerű tettének, helytállásának a körülményeit Persze, a férj pontosabban tájékoztathatna, de ő nincs otthonában, utoljára szeptemberben volt idehaza. Azóta — miként azelőtt is — a Tokaj teherszállító hajón a tengereket járja. Utolsó levelét a törökországi Izmirből, az Égei-tenger partjáról a napokban küldte, mielőtt téli kikötőjébe. a jugoszláviai Rijekába irányítja két tucatnyi matrózával és rakományával a Tokajt Nézem a fényképét — és bevallom magamnak, hogy csődöt mondott a fantáziám. Amíg felesége előhozza a fotográfiát, megrajzoltam képzeletemben Süveges László alakját. A ..marcona’’ tengerész típussá koptatott képe járt eszemben. S helyette egy civil férfi arcmását tartom a kezemben. Magas homloka, s arcvonásai inkább diplomatát. mint tengerészt sejtet- nek. Erről, az egyébként valóban délceg, magas férfiről írta az elmúlt év késő őszén több külföldi, s egy-két hazai országos lap is, hogy hőstettet hajtott végre. „A cikkek kicsit megspékelték az esetet a népszerűséghaj- hászás fűszerével” — kommentálta asszonyának egy külföldi kikötőből küldött levelében. — Később, amikor Rijekába elutaztam hozzá, azt mondta, hogy csupán annyit csinált csak. mint amikor az egyi k ember felveszi a földről a másik széltől lefújt kalapját — meséli a feleség. Ezt megelőzően a férj tengerészprecizitással írta meg egyik levelében az esetet. A Tokaj a Szíriái Latakiából az egyiptomi Alexandriába tartott. Ötös erejű szél fújt. az óra este háromnegyed hetet mutatott. Ö, aki akkor elsőtisztje volt a hajónak, fenn. az őrségben tartózkodott A Nílus ro- settei. ágától 110, Alexandráétól 230. s a Tokaj hajótól 9 kilométernyire fényjeleket vett észlyogtam magamban, de tettetett haraggal rászóltam. — Miért nem tanulsz? — Tanulok. — Anyád azt mondja, bukásra állsz. Iskola nélkül csak napszámos lehetsz. Hát az akarsz lenni? — Nem. — Hát ml a csuda? — Traktoros. — Akkor mért nem tanulsz, hogy ne bukj meg? — Nem bukók én meg — mondta hencegve. — Engem nem lehet megbuktatni, mert tudok annyit, mint az Acs fia, a tanácselnöké, hiába jeles. Meg is mondtam a tanítónak. — És mit mondott? — Ki? Ja. Elvert. Én meg elvertem az Ács fiát. mert miatta kaptam ki. Konok egy kölyök — gondoltam. Sűrű, fekete szemöldökét összehúzta, és még csak meg se rebbent a tekintete, úgy nézett rám. — Na. tanulj — mondtam és otthagytam. Az anyósom ott lábatlanko- dott a kályha mellett. Nem szólt egv szót sem. csak sóhajtozott. Vártam, hogv mikor kezdi el a példálózást. De ebédig hallgatott. Ebédnél megjegyezte: — A Vas Gyurinéról meg azt beszélik, hogy bement a városba elvétetni a zabát, hogy az ura meg ne tudja. re a Földközi-tengeren. A hatalmas víztömeg hullámzása miatt csak 5 perc múlva váltak összefüggővé a jelek: S. O. S... s. o. s. A sötétségbe burkolózó távolságon keresztül fényjelekben,sikolt© tt a segítségkérés, és ez tengerész számára megfölleb- bezhetetlen parancs. A Tokaj legnagyobb sebességével hasította a hullámokat, nehogy megkésve érkezzék oda, ahol emberélet forog kockán. Czámyaszegett jachton ^ négy angol — egy nő és három férfi — halálos rémületben várta megmentőit. Ale- xartdriából a ciprusi Limassol- ba akartak jutni vitorlás jachtjukon, azzal a szándékkal, hogy ott motort szereltetnek bele. Ám a dühöngő tengeren elromlott a jacht kormányszerkezete.. Rádiójuk nem volt. s már több hajó elhaladt a közelükben, anélkül, hogy észreyették volna őket, amikor viharlámpájuk fényjeleit „kibetűzte” a magyar tengerésztiszt. „Fogtam a szócsövet. megkérdeztem: mi a baj? — írta levelében. — Megkértek ben* nünket. vontassuk vissza a jachtot Alexandriába. Legnehezebb volt a lebocsátott kötélhágcsón a fedélzetünkre menteni őket. A vihar ugyanis minduntalan ellökte a jachtot a hajónktól. A nőt úgyszólván röptében kaptuk el a jacht és a Tokai között Azután még a csomagjaikat, s a személyi okmányaikat is meg kellett mentenünk. Nem tudom, mi ebben a különös: nincs benne semmi. A mentésnek csupán szakmai szempontból voltak érdekes mozzanatai, de ezt majd élőszóval mesélem el” — Amikor Rijekában találkoztunk, egy szót sem szólt az egészről — mondja Süvegesné. A férjét azóta a Tokaj parancsnokává léptették elő. De nem a veszélyben forgók megmentése miatt. Az életmentés a tengerészeknél nem különle— Ne beszéljen mán bolondokat — néztem az öregasszonyra. — Bolondokat? Hát mit gondolsz te, fiam, hogv az én számon már csak a hazugság jön ki. mert öreg vagyok. Máma jött haza. látták. Mindenki tudja. hogy Büdi Péter vót az apja, az, aki olyan nagy kutya lett a téeszben. — Büdi Péter? A nagy családos Büdi? — hökkentem meg. — A hát. Az a Büdi. Annak a szeme se áll jól. A csak azt lesi, az ilyen elhagyott asszonyt, a vonatosok asszonyát, mer az övé mindig állapotos. A másik — megvetően legyintett —. az nem ember. Az a légynek se árt. Azt mondják, hogy nem is tud ártani senkinek. Se kutyája, se macskája, csak a nagy kű- háza. Ha elpusztulnak, majd a rokonság fog marakodni rajta. — Anyám, ne beszéljen már ostobaságokat — mondta Bözsi hevesen. — Mit képzelsz te? Az én számat még nem hagyta el hazugság! — csattant fel az anyósom. Ráncos, sápadt arca szinte kipirult a méregtől. — Különben tudja az egész falu. S. Tó1 hon is röhögnek, mert amíg ő Pesten gürcöl, az asszony a temetőárokban hentereg hol ezzel, hol azzal... (Folytatása, következik.) ges érdem, hanem kötelesség. Süveges László a szolgálati ideje után léphetett feljebb a ranglétrán. Több mint másfél évtizede hajózik. Egyébként h:. jós család gyermeke: édesap r és a nagybátyja is tengerj,',. ember vc^lt. Már kisgyerek k rában ezt hajtogatta: ő s ... lesz más. csak tengerész, I tt vége is lehetne a lé - ténetnek. de hiányos n - radna — a ballada, kiért az, drámai menetű elbeszélő köi.c mény e tíz éve összeházasca. két ember, a kozmetikus ség és a hajóstiszt férj élete. Bár az is igaz, hogy életűi: drámaisága líraibbá szelídült, korszerűsödött a' „klasszikus' balladák drámaiságához képest. — A legutóbbi volt a negyedik karácsony, amelyet egymástól távol töltünk el — így a feleség — Ritkán van itthon a férjem. Budapestről elindul a Dunán, s végighajózza a Fekete-, a Márvány-, az Égéi-, a Földközi-tengert, az Adriát. Árut szállít egyik kikötőből a másikba. Mindegyikből ír levelet, s én is írok neki valamennyi kikötőbe. Van úgy, hogy a korábban küldött leveleimet csak a később feladottak után kapja meg. A posta megérkezésekor már a tengeren van ismét. Szavában nincs panasz, megértés van inkább. — Három és fél éve én is tettem hathetes utat a Tokajon. Isztambul, a libanoni Beirut, az egyiptomi Port Said és Alexandria voltak a nagyobb kikötők. hogy a többit ne is említsem. Amikor a hajó elindulásakor felszedték a horgonyt, akkor értettem meg férjemet és a társait. Valamennyi ük arca felragyogott. Nekik éltető elemük a tenger! Az idén nyáron ismét elkísérem egy ilyen útra a férjemet. De addig még hazajön, itthon tölt néhány hetet. Kiveszi a szabadságát, mely nem több mint a más foglalkozásúaké, csak a hajón, a tengeren szolgálatban eltöltött vasárnapok megnövelik. Higgye el. egyetlen férjet sem vár úgy haza a felesége, mint a tengerészt. És a tengerésznél senki nem vágyódik jobban haza. Ez. a viszontlátás várása. olyan gyönyörű, romantikus érzésekkel telíti életünket, hogv ha valahányszor találkozunk, mintha csak tizennyolcévesek volnánk. A folyton megújuló ifjúi érzés valamiképp ellensúlyozza az egymás nélkül elfutó, de az egymáshoz láncoló köteléket állandóan erősítő napok, hetek, hónapok vágyódását, aggódását. |Jgy érzem: a Chopin- nocturno lágy muzsikája elnyomja a tenger morajlásának hangját. TARJÄN TSTVÄN Bábelőadáson Százötven apró gyerek. A nézőtéren olyan a csend, hogy egy tü leesése zajt okozna. A színpadon a Kiskakas követeli a gyémánt félkrajcár- ,ját. amit elvett tőle a török császár. Nézem a sok apró emberkét. Tanulják a színházba járást, ismerkednek a művésze L tel. lelkűkre rárakódik az élmény. Szünet. Az apró tenyerek összeütődnek. Nen is tudtam, hogy a négy-ötévesek így tudnak lelkesedni. Ami most következik, a?, felemelő, nagyon szép. ' Eta néni zongorázik a szünetben és ezek a kicsi emberpalánták maguktól énekelni kezdenek. Csak úgy. biztatás nélkuj Megismerik a dallamot. Száll az ének. Eggyé f; százötven parányi lélek a közösségben. V, M
