Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
Í968. Január 23, vásárnál» 3. «Ma! A távlatok küszöbén A megye egyik legjelentősebb ipari üzemévé fejlődik a Kismotor és Gépgyár Bajai Gyáregysége Maguk között „falioltárnak” nevezik a Kismotor- és Gépgyár dolgozói azt a becsukható fedelű statisztikai táblát, amely az üzemvezető szobájában függ. Találó e tréfás elnevezés, hiszen Balogh Tibor legalább olyan sűrűn kért tanácsot — közvetlen munkatársaival együtt — a termelés alakulását érzékenyen követő kimutatástól az elmúlt években, mint a hívők a „házi szentektől. Nem az érdekesség kedvéért említjük ezt, hanem azért, mert egy kicsit az üzem vezetőségének munkamódszerét is jelképezd az a bizonyos „oltár”. —• Szinte óráról-órára nyomon követtük a termelés és a kiszállítások alakulását és így módunkban állt a lehető leggyorsabban intézkedni, ha veszélybe került egy-egy határidő — magyarázza az üzemvezető. Ehhez még csak annyit kell hozzáfűzni, hogy az üzem a TM-motorok gyártásán kívül igen fontos kooperációs munkát is végez: a legnagyobb járműgyártó vállalatok — Csepel Autó, Győri Vagon, Hajógyár — részére készít alkatrészeket. A bajaiak késedelme zavart okozott volna a partnereik munkájában, sőt nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a népgazdaság számára igen fontos exportfeladatok teljesítésében is. Az elmúlt év krónikáját egészen röviden így állítja össze Zick Márton termelési osztályvezető azzal egészíti ki az elhangzottakat, hogy bár még tavaly is gondot okozott számukra a munkásvándorlás, ösz- szehasonlíthatatlanul kevesebben távoztak az üzemből, mint a korábbi évben. Ez véleménye szerint annak köszönhető, hogy A múlt évi eredmények számbavétele után Balogh Tibor, az idei feladatokról beszélt és nagyvonalakban vázolta a távolabbi terveket is. Továbbra is a járműalkatrész-gyártás továbbfejlesztése a legfontosabb célja az üzemnek. Idén 20 millió forinttal kell növelniük a EgYntiiliárd Balogh Tibor a „statisztikai tábla” előtt. Veres Sándor géplakatos ablakrögzítő fogantyút készít. Schwartz Vilmos műszaki vezető: — Az átszervezés utáni első évben, 1964-ben 27 millió forint értékű árut gyártottunk, tavaly azonban már 44.4 millió forint volt a teljes termelési értékünk. Egyik évről, a másikra ilyen arányban növelni a termelést nem lenne könnyű egy jól ösz- szekovácsolt munkás és műszaki gárdával rendelkező üzemnek sem. Nekünk különösen nehéz volt eleget tenni a követelményeknek, hiszen dolgozóink nagy része ..új ember”, a szakmában. a műszaki fejlesztés eredményeképpen javultak a munkakörülmények, stabilizálódtak a bérek és szervezettebbé vált az üzem egész munkája. Jogos büszkeséggel számoltak be vendéglátóim arról is, hogy á törzsgárda kialakulásával párhuzamosan jól halad az utánpótlás nevelése. Jelenleg 200 ipari tanulója van a gyáregységnek, hét fiatal tanul egyetemen, Illetve felsőfokú technikumban az üzem ösztöndíjasaként, harminc szakmunkás pedig a gépipari technikum levelező tagozatán bővíti tudását. . Arról már szóltunk korábban. hogy a gyáregység maradéktalanul eleget tett kooperációs kötelezettségének és teljes termelése is meghaladta a tervezettet. Mindennek az értékét azonban az adja meg igazán, hogy kedvezően alakultak a munka minőségét jelző mutatók is. Az egy munkásra jutó egynapi termelési érték 2,6 százalékkal volt magasabb 1965-ben az előirányzottnál. Még nagyobb arányú emelkedést tapasztalunk, ha az előző évi adatot használjuk összehasonlítási alapul, de ebben a gyártmányok változása is közrejátszott. A termelékenység növekedését mindenekelőtt a hatékony műszaki fejlesztésnek köszönheti az üzem. Három és fél millió forint értékű korszerű — zömmel automata — gépet állítottak munkába tavaly. A ^géppark bővítésével párhuzamosan felülvizsgálták, és a megváltozott körülményekhez igazították a korábban alkalmazott gyártási technológiákat is. A műszaki fejlesztés és az év közben végrehajtott normarendezés eredménye: 27 és fél ezer normaóráit takarított meg a gyáregység. A termelési költségek, illetve a nyereség alakulására vonatkozóan nem tudtak pontos adatokkal szolgálni a bajai vezetők, tekintve, hogy az eredményt vállalati szinten összesíti a Kismotor- és Gépgyár. Annyit azonban elárultak, hogy az hnyagnormák felülvizsgálata és a tervszerű bérgazdálkodás meghozta a gyümölcsét, a termelés gazdaságossága a vártnak megfelelően alakult. termelés értékét, a harmadik ötéves terv utolsó évében azonban már 140—150 millió forint értékű árut gyártanak. E cél érdekében 1970-ig 120 millió forintot költenek a gyáregység fejlesztésére. A beruházás zöme az üzem új telephelyén, a Szegedi út mentén valósul meg. A jelenlegi, Dózsa György út menti telepen — a távolabbi években — segédüzemeik kapnak helyet és itt végzik a szakmunkásképzést is. B. D. A HÉT elején kaptuk, s közöltük a hírt, hogy — elsőnek az országban — Eács-Kiskun megye takarékbetét-állománya elérte az egymilliárd forintot. Az esemény „hátterével”, s hatását, hasznát tekintve is méltó a kommentálásra. A háttér itt az, hogy a takarékban elhelyezett egymilliárd forint nem kevesebb mint 150 ezer betétkönyv-tulajdonom, KST- és takarékszövetkezeti tag megtakarított forintjaiból képződött. Objektív feltételét pedig nemcsak politikai, de az utóbbi öt esztendőben elért gazdasági eredményeink határozták, teremtették meg. Mert nemcsak elhatározás, nevelés, bizalom kérdése az, hogy munkások, parasztok, alkalmazotti rétegek tömegeinek váljon életszemléletévé, elvévé a nemcsak mának. de holnapnak is élés, amely rugója a takarékosságnak. így objektív gazdasági alapja, lehetősége az egymilliárd- nak a dolgozó emberek létbiztonsága, az, hogy emellett az utóbbi öt évben megyénkben 16 ezer fővel nőtt a szocialista iparban foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a reálbérek is emelkedtek. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően az országosnál gyorsabb ütemben növekedtek a terméshozamok, hatására pedig a felvásárlás, ami nemcsak a paraszti életszínvonal alakulásában éreztette hatását, hanem lehetőséget teremtett az egyéni megtakarításokra is. S talán azt is érdemes megjegyezni, hogy az egymilliárdos megtakarítás mellett öt év alatt 42 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom. MINE EZEK olyan eredmér nyék, amelyeket a fejlődés helyenkénti aránytalanságai — s ezekből fakadnak napjaink gazdaságpolitikai feladatai — sem homályosíthatnak el. A racionálisan gondolkodó emberben persze most felmerül úgyis a kérdés, hogy „Elértük az egymilliárdot, örülünk, de hasznunk van-e belőle?” Nemcsak személy szerint, hanem megyei összesenben? Itt elsősorban abból kell kiindulni, hogy nemcsak betétek halmozódnak, de családok tízezreinek megvalósításra váró tervei is, amit nem mindig fedeznek a családi megtakarítások. Éppen ezért csak elismeréssel szólhatunk arról, hogy mintegy 450 millió forintot tett ki a magánosok által igénybe vett kölcsön. Ahhoz, hogy ilyen összegű kölcsönt vehettek fel házépítésre, tatarozásra, áruvásárlásra, személyi hitel gyanánt a megye lakói, tulajdonképpen a takarékbetét-állomány növekedése teremtette meg az alapot. Éppúgy mint ahhoz, hogy a megyében minden megalapozott hitelkérelem teljesítésre került, olyan is, ami meghaladta az igazgatóság vezetőjének hatáskörét. Ez pedig már azt jelenti, hogy nemcsak megyei, de országos szinten is elismeréssel honorálják a takarékos- sági mozgalom fejlődésében elért eredményeinket. Egyébként — csak a legjelentősebbet említve — érdemes itt leírni, hogy OTP-kölcsön segítségével a múlt évben is ezer új családi ház készülhetett el a megyében. AMI MÉG a betétalakulás követelményeit illeti, hát elmondhatjuk: a gyors növekedés teremtette meg — többek között — annak is az alapját, hogy megyénkben kötetlen keret nélkül folyósítható kölcsön a háztáji árutermelést fokozó kisberuházásokra, és hogy kísérletképpen, egyedül az országban Kecskeméten engedélyezték a népfrontakció keretébe« száz félkészlakás építését. Eszik Éva A két mezőőr Fülöp Imre és Szikom József közül egyik sem nevezhető idős embernek. Igaz. nem is egészen fiatalok már. Ahogy belépnek a kiskunma jsai tanácshoz folyosójáról Kovács István elnökhelyettes szobájába, nagy csizmában, vállukon a bőrtáskával, kabátjukon és kucsmájukon a ■pusztai hóesés fehér üzenetével. úgy tűnik, magukkal hozzák a végtelen tanyavilágon átzúgó szél járásokat, a nádtetőkben megkapaszkodó, ég-föld között rugdalódzó viharokat, a fel-felzokogó nádasokat. Hiába takaródzik vastag hóbundával a vidék, a mezőőr nem ülhet a jól fűtött szobában, naponta akad dolga. Hogy micsoda? — Mindenféle meghívókat hordunk ki, tanácsülésre. közgyűlésre, vezetőségi ülésre — szólal meg az idősebb, és egyúttal beszédesebb Fülöp Imre. S a rangidős jogán is, hiszen tisztségét 11—12 év óta látja el a négyezer holdas Kígyóspusztán. Míg társa csak egy év óta végzi a fárasztó szolgálatot a határ másik részén. — Egyszóval, szervezünk. De nekünk kell ügyelni a dülőutak rendbetartására is. Meg aztán felszántjuk a aazdákat, hogy az útmenti fák alsó gallyait vagdossák le. ne akadályozzanak a közlekedésben. Már most gondolkozni kell arról is, hogy olvadáskor azt a rengeteg vizet hogyan és hova eresztjük majd le. Különösen Kígyóson lesznek ezzel nagy gondok. Nyáron? Akkor van igazi élet a határban, akkor jó járni benne az utakat, motorral persze, hiszen az van mindkettőjüknek. Igaz, a munka is több, mert akkor csakugyan őrizni kell a határt, s van elég baj is az állatok tilosba hajtásából. Ebből aztán perpatvar is származik, nem egyszer, s mezőőr legyen a talpán, aki ilyenkor egyezséget, békességet csihol >a békétlenkedök között. De most, a téli időben gyalog perrel kell a széles határnak nekivágnia. — Ló kellene — veszi át a szót Szikora József. — De nem kifizető, mert nagy az adója. Adják is el az emberek, nyakra-főre. És ez nagy baj. Igaz, hogy a csoportoknak van már vagy 16—17 traktoruk, de az még nagyon kevés. Azért nem halad ősszel a betakarítás. Kint marad a kukoricaszár, a traktor alászántja, pedig takarmányozásra is jó lenne. Szóval, fogynak a lovak. Itt, a Kiskunság mélységeiben. mindig nagy becsülete volt a lónak. A nyomorúság vidéke volt ez. de búvóhelyet adott a betyárnak. szegénylegénynek. A majsai tanácsháza alól titkos alagutak vezetnek a község széle felé. Kígyóson még áll a tanya. ahol Rózsa Sándor is meg-meghált. És honnan ered a puszta elnevezése? A monda szerint a kútba óriási sárkánykígyó költözött, s kiitta az összes vizet. Más tájakra kellett menekülni. Végtelen nádasokba, a tatár és a török elől. Ezt a múltat hordozza a legrejtettebb idegsejtjeiben is a pusztai ember. S erre gondolva, önkéntelenül azt kérdezem a mezőőröktől. van-e puskájuk? — Nincsen — válaszol Fülöp Imre. — Minek is az. Ránk néha csak a kutyák támadnak. azok ellen meg jó a motorbicikli pumpája is. De van egy idős társunk, Tö+ rök Imre, aki régen mezőrendőr volt. Vagyis pandúr. Neki még akkor volt lőfegyvere. ... Az ok, amiért most bejöttek a tanácselnök helyetteséhez, első hallásra meglepő. — Hallottuk, Kovács elvtárs. hogy lehet még jelentkezni a traktoros tanfolyamra — így az idősebbik. — Semmi akadálya — feleli . mosolyogva Kovács István. — Sőt, éppen szükség is van még két jelentkezőre, hogy elérjük a minimális harminc főt. Itt vannak a jelentkezési lapok, töltsék ki. Mezőőrök, akik nemcsak a motort, de a traktort is meg akarják nyergeim. És itt jön az igazi meglepetés. — Nem akarunk mi traktorosok lenni — válaszol Szikora. — Csak érteni akarunk a géphez. Hogy segítsünk, ha valahol elromlik a határban. Vagy a nyeregbe is üljünk. ha éppen szükség van rá. Pusztai emberek ... Még fájlalják a lovak fogyását, de már barátkoznak a traktorral. Sőt, ismerkednek! Közelről. És nem „kenyérkényszerből", hanem szenvedéllyel. Újfajta kíváncsisággal. Hatvani Danié! MEZÖÖRÖK
