Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Káder János elvtárs nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról.)

dó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, 'hogy az egységtörekvések erősödtek az egységbontó szakadások pedig mindinkább magukra maradnak.

Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olvan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek.

A szocialista országok egységének, együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen. hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbékének legfőbb védelmezője á nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban.

A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok. amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű. hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki. és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan. a marxista—leninista elvek alapján lehet és. kell tisztázni. Ellene vagyunk minden'olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. ,

Á legfontosabbnak azonban ezt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz. a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáról harcoló vietnami testvéreinket. és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehangol- tabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is. s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is.

A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki. s hogy minden bizonynyal most is így lesz.

KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan Ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait?

VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966- tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresz- szió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom.

A vezető tőkésállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”.

Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek. dolgoznak, harcolnak.

KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg, és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetet hazánkban?

VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált.

Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is. a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is.

A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott.

KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és mélyek 1966-ban főbb népgazdaság!- feladataink?

VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes adatok alapján szólhatunk a kérdésekről.

A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meg- haaldó mértékben. 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —. az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult.

Az 1965-ös népgazdasági terv ha kisebb eltérésekkel Is. egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is. a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük.

Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg. mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk.

természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg.

A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság

1964. decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell a határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mező- gazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6— 3 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására. a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reál- jövedelmet 3,5 százalékkal növelje.

Befejezés előtt áll űj ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás.

KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány szocialista országé. T>Ii ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaság- irányítási rendszer javasolt re- reformjátöl?

VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953. és 1957. nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni; már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz.

A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az. hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással. amelyre az úi munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg meny- nyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző.

Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk'a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaság- vezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítjuk.

KJErdES: A különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az l9fiG-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajotn gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapeso* latos politikánk?

VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedéseik közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az Intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásáról én is szólni kívánok.

Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és

ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell. hogy elősegítsük a tisztázást.

Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az ösz- szefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szeik- táSokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia (és áldoznia.

Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó. hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított Illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj a munkásoknak, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyar- országon a szocializmus éDül és munkáshatalom van.

Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem probléma- mentes — gazdasági helyzetével, s változatlan a politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bér- intézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezenfelül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik.

Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összeségére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a . körülményektől függően különbözően, kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a csalódok egy részének reáljövedelmét kisebb-naevobb mértékben kétségtelenül csökkentik.

Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát. mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mező- gazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott; marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást Is kanott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést.

, Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések Indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogv ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos — ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk.

Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövede- ’emból, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen: azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására

kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek kifizetésre. Ezek az összegek tehát nesn a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elósztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sakkal inkább ösztönöz majd a jó munkára.

Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy csalódó és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellen- súlyozása. De van más, távoli cél is. Ügy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reál- jövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból.

Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv. s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtásátKÉRDÉS: Voltak olyan észrevételeik is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Ml a véleménye ezekről a kérdésekről?

VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első. amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette, munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával 1957- től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt. a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemtat érdeke.

Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehetabb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja- hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, bizto- sítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez jgy van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkorban ne öregedjen tovább.

Az olyan felszínes megállapi- tások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektivek, hangulati elertieket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnák. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értetlmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkásvagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt 'alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetke-