Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
W®5. december 12. vasárnap 1 «Ida! „Hordós” leleményesség Kevesebb több lenne Hordók a fátlan síkság láthatárán, a majorság szélén. Pár hónap óta ez a látvány hozzátartozik a sza 1 kszentm ár ton i Hunyadi Tsz területéhez. Hordók sokasága — végeredményben ez a savanyítóüzem, A paprikát a szabad ég alatt, a káposztát a nagy magtár egyik szögletében savanyítják. Épület? Talán jövőre. Micsoda zamatja van a paprikának és a káposztának! Fűszeres, ínycsiklandozó, amolyan „háziasán” készített. — Ezt mondják a fővárosban, a FŰSZERT-nél és a Vendéglátó Vállalatnál is — jegyzi meg Koszta Flórián elnökhelyettes. — Háromszáz mázsa paprikát savanyítottunk a részükre. De az ötszörösét is megvennék, i káposzlasavanyítás még tart Ebből lesz vagy ezer mázsa. A disznótorok idejére jut a falubelieknek is. Aztán a tsz-nek van standja Pesten, ott is árulhatunk. Február végéig lesz munka. Rövidesen másfél ezer üveget is megtöltenek — vegyes savanyúsággal. Káposztát, uborkát, paradicsomot, vöröshagymát és sárgarépát tartalmaz. Jó csemege lesz. Honnan vették az ötletet? Nem messze innét, a Pest megyei Pátyról. Sőt, a hordókat is onnan hozták. Néhány napra jött egy savanyító mester is, hogy az ittenieknek átadja a tudnivalókat. Megrakják a tehergépkocsit. A fővárosi FŰSZERT telepére indul a paprika. ízlik a savanyú káposzta Szalai bajos főmezőgazdásznak és Koszta Flórián elnökhelyettesnek is. (Pásztor Zoltán felvételei.) — A nyersanyag a saját, öntözött kertészetünkben termett — tájékoztat Szalai Lajos fő- agronómus. — Paprika 22. káposzta 27. karfiol, zöldborsó és zöldbab 4 holdon. Jó termésünk volt. A fő vetésű káposzta ötszáz mázsa feletti átlaggal fizetett. Paprikából a tiszta haszon kilónként 1.50 forint, káposztából 60—70 fillér. Kezdetnek nem rossz. S nagy előny, hogy a tsz idős gazdáit állandóan tudják foglalkoztatni. Jelenleg nyolcán, de a paprika előkészítésekor harmincán is dolgoztak a segédüzemben. A hordókban a káposzta, az irodában a fejlesztés terve érlelődik. A gazdaság vezetői szeretnék, ha hitelt kapnának a hordók vásárlására. Nem ol- csóak. az bizonyos. Egy-egy 20—25 hektós edény majdnem 2500 forintba kerüL De jövőre mindenképpen, bővül az üzem. Savanyítanak zöldparadicsomot, uborkát, valamint káposztával töltött paprikát is. Később? Az elképzelések a tsz 30 holdas feketeribizli-ül- tetvényéhez kapcsolódnak. Szörpöt készíteni — ez a terv. És cseresznye-, meggy- és barackszörpöt is, ha termőre fordul az új gyümölcsös. A leleményesség nemcsak a hordókban, de a palackozó gépsorban is testet ölt majd. Hatvani Dániel I Tréfásan „Mindent gyártunk | váilalat”-nak szokták nevezni a Finommechanikai Vállalatot azok, akik közelebbről ismerik. ; És nem egészen alaptalanul, mert ha nem is mindent, de valóban igen sokféle cikket gyárt az üzem. Olyan sokfélét, I hogy ez már-már áttekinthetet- ! lenné teszi munkáját. Nemrégiben erről beszéíget- | tünk Hoffmann György igazga- i tóval, miután alaposan körülnéztünk a műhelyekben. Sütőtepsitől a villamos berendezésig Először hinni sem akartunk a fülünknek, amikor azt hallottuk, hogy a forgácsoló műhely nyolcvan dolgozója körülbelül 200 féle cikk előállításával foglalkozik. Az egyik munkásnő elmondta, hogy az utóbbi másfél évben legfeljebb három hónapig készített egyfolytában egyazon árut. Így természetesen, nemigen jutott ideje arra, hogy alaposan begyakorolja a fogásokat Hasonló a helyzet a lakatosműhelyben is. Szédült a fejünk, amikor elsorolták az itt dolgozók, hogy a negyven főt foglalkoztató részleg mi mindent gyárt a sütőtepsitől kezdve, a Ganz megrendelésére készülő, villamos kapcsolóberendezés vázáig bezárólag. A helyiségek túlzsúfoltsága is jórészt a termelés szétforgácsol tságával magyarázható. Jellemző, hogy idén már sátrat is kellett verni az üzem udvarán, mert a festők feje fölé nem jutott tető. Vajon miért nem sikerült eddig határozottabb, állandóbb „profilt” adni a Finommechanikai Vállalat munkájának, miért duzzadt szinte áttekinthetetlen méretűvé a gyártott eifekek listája az utóbbi években? Válogatás nélkül? Hoffmann György így indokolt: — Mi, komolyan vettük azt a kívánalmat, hogy a helyi- iparnak az egyik legfontosabb feladata azoknak az apró használati tárgyaknak — például sütőtepsi — az előállítása, amelyeknek a gyártása a nagyüzemekben nem gazdaságos. De nemcsak a kereskedelem igénye ösztönzött bennünket a gyártmányok szaporítására — fűzte hozzá. — Felügyeleti szervünk évről évre növelte a termelési tervünket és jórészt ránk bízta, A harmadik parti elmarad... Az eszmei i rányel vekről, a tudatformálásról beszélgettünk nemrég Recskó Józseffel, a csávolyi községi pártszervezet titkárával. — A község sokat fejlődött az utóbbi években. A járásban nálunk kezdték először a vízvezetékhálózat építését, most már minden utcába bevezettük. Egy évtizeddel ezelőtt még por és sártenger volt a község, most mindenütt betonjárdák vannak. Hétszázötven különféle újság jár a községbe. Majdnem minden házban van rádió, és egyre több a televízió-előfizetők száma. A külső változások természetszerűleg magukkal hozzák az emberek tudatának formálódását is. Ehhez járul, hogy a község lakói általában jól élnek. Az Egyesülés Termelőszövetkezet példamutatóan gazdálkodik, s ez az állandó életszínvonal-emelkedésben jelentkezik. Igaz, az anyagi jólét nem mindig hozza magával a szocialista tudat kialakulását és nemegyszer téves nézetek is utat törnek. A csávolyi községi pártszervezet igyekszik türelmes nevelő munkával segíteni a gondolatok rendezését, az egységes nézetek kialakítását. Már az elmúlt télen, de az idén még inkább, a tömegkapcsolatok erősítése érdekében egy-egy családnál ösz- szejönnek a párttagok és pártonkívüliek baráti beszélgetésre. Ezeken megvitatják a világ és a község dolgait, miközben kóstolgatják az újbort, kártya kerül a kézbe, vagy egyéb gondűző társasjáték. Ilyenkor mindig előfordul, hogy valaki egy érdekes, időszerű témát hoz szóba, és ahogy Recskó edvtérs mondja, a harmadik ultiparti rendszerint elmarad. — Milyenek az eddigi tapasztalatok, miről folynak viták? — Számos vélemény hangzik el. Nem említek neveket, hogy ki, mikor, mit mondott, hiszen itt a nézetek a fontosak. Az egyik téma, hogy miképp érvényesül a párt vezető szerepe a községben. Az igaz, hogy van pártszervezet, a tanács végrehajtó bizottságának vezetői is részben párttagok, de elegendő-e ez? Erre azt válaszoltuk, nem az a döntő, hogy hány párttag van a községben, hanem az, hogy a kommunisták helyesen értelmezzék a párt politikáját, jól alkalmazzák azt a helyi viszonyokra, alaposan figyelembe véve az itteni sajátosságokat. Csak így lehet elősegíteni az előrehaladást, a szocializmus építése érdekében. Többen szóvá tették, éppen az előbbi kapcsán, hogy a munkásosztály vezető szerepe miként érvényesül. Ez nálunk a községben gyakran felmerül, mert a mező- gazdaságból élünk. Nem értik egyesek az összefüggést. Mechanikusan nézik. Csak azt, hogy a vezetők közül ki munkás származású. Így határozzák meg a munkás- osztály „jelenlétét” a községben. Ez bizony hibás nézet. Beszélgettünk arról, hogy a munkásosztály vezető szerepe a marxizmus—leninizmus elveinek érvényesülésével jelentkezik. Mi a munkásosztályt segítjük, amikor jól megműveljük földjeinket, időben elvetünk. Isimertes, hogy községünk kezdeményezte azt az egész éves mezőgazdasági versenyt, amelyhez a járás többi községei is csatlakoztak. Ez elősegítette a sokkal jobb eredmények elérését, a gazdálkodás további javulását, ami saját érdekünk, de népgazdasági érdek is. Azzal, hogy nálunk alkalmazták először a kukorica sortrágyázással történő vetését, ezzel növeltük a terméseredményeket és segítettük a hizlalási terv teljesítését, ami az ország, elsősorban a munkások ellátásátsegítette. A mi jó munkánk a munkás—paraszt szövetséget is erősíti. — És megértették ezeket az összefüggéseket azok, akik előtt még nem tiszta mindez? — Általában igen. Természetesen ez nem megy egyszerre; szívós, türelmes munkára van szükség, és bizony nem könnyű rendet teremteni a fejekben. Felmerült olyasmi is, hogy a pártnak jobban meg kellene nézni, hogy egyes helyekre milyen személy kerül. Itt is akadnak túlzások, egyesek azt mondják, hogy a hétközi otthon konyháján dolgozókat jobban kellene ellenőrizni „politikai szempontból”. Ez persze nem helyes álláspont. Az más kérdés, hogy nevelésükkel foglalkozni kell megfelelő szinten. Viszont nem volna helyes, ha a legkisebb állások betöltését megtárgyalná a pártszervezet. Joggal vetnék fel egyesek, hogy túlzottan beleszólnak mindenbe a kommunisták. A* irányelvek hosszú programot adtak a pártszervezeteknek. Sok különböző, nemegyszer téves nézettel találkozunk még a párttagok körében is. Nagyon helyes tehát, ha keresik a módszereket a pártszervezetek: miképp lehet szívós nevelő munkával egységessé formálni a különböző nézeteket. K. S hogy kitöltsük megrendelésekkel a „diktált” előirányzatot. Ezért voltunk kénytelenek sokféle kooperációs munkát is vállalni a nagyüzemektől. Helyes, ha az ipar igyekszik eleget tenni a fogyasztók kívánságainak és a lehetőségekhez mérten bővíti áruválasztékát. A Finommechanikai Vállalat azonban úgy tűnik átesett a ló másik oldalára. És ebben kétségtelenül közrejátszott az, hogy a terv mennyiségi teljesítését a ci'kklista szüntelen bővítésével tudta elérni. Igen sok a vállalatnál a kis szériában készülő termék és ez a tény rendkívüli módon megnehezíti a tervszerű műszaki fejlesztést, hiszen azoknak az áruknak a gyártását nyilvánvalóan nem gépesítheti jelentős ráfordítással a vállalat, amelyek mindössze néhány hónapig „futnak” itt. Legfeljebb házilag fabrikált célgépekkel, vagy szerszámokkal teheti könnyebbé a munkáját. De ezeknek az előállítása sem olcsó mulatság. A termelés összetételének szüntelen változása óriási feladatot ró a műszakiakra. Túl sok erőt kötnek le az új cikkek bevezetésével együtt járó feladatok: az üzem műszaki színvonalának megfelelő technológia és munkanorma kidolgozása stb. Figyelmeztető jel, hogy a vállalatnál — részben emiatt — igen magas az alkalmazottak aránya: eléri a fizikai munkások létszámának 20 százalékát. Még hosszan sorolhatnánk a jelenlegi állapot okozta nehézségeket, de úgy hisszük ennyi is elég annak az alátámasztására, hogy a vállalat további fejlődése érdekében körültekintőbben kell kialakítani a következő években a termelés összetételét. A tervezett változások A kezdeti lépéseket már megtették ez irányban az üzem vezetői. Hoffmann György elmondta, hogy a megyei tanács ipari osztályának a segítségével már a jövő év elején jelentős profilrendezést hajtanak végre. Beszüntetik néhány olyan cikk termelését, amelynek különben sem ők a profilgazdái, és másutt esetleg jobb körülmények között, gazdaságosabban folyhat a gyártásuk. Ezzel párhuzamosan olyan gyártmányokat vezetnek be — így például a drótfonatot — amelyek nem néhány hónapig, hanem több évig, vagy véglegesen az üzem termékei maradnak. Így alkalmuk lesz arra, hogy kidolgozzák a leggazdaságosabbnak ígérkező technológiát és megfelelően gépesítsék a gyártást. Kívánatos azonban, hogy a tervezett változtatásokat megelőzően minden esetben tisztázzák, hogy a náluk megszüntetett gyártmánynak melyik vállalat lesz a gazdája a jövőben. Ügy tudjuk ugyanis, hogy egyes laboratóriumi berendezések átadása körül máris vita támadt. Az elhamarkodott lépések köny- nyen azt eredményezhetik, hogy néhány áruféleség a hiánycikk- listára kerül. Ezt pedig semmiféle profilrendezéssel, vagy vállalati érdekkel sem lehet megindokolni. Békés Dezső Ezertagú kórus Tegnap délelőtt a kecskeméti városi pártbizottságon tizennégy kórus és énekkar vezetője gyűlt össze, hogy a jövő év április 4-1, megyeszékhelyi színházi díszünnepség műsorát előkészítsék. Az ünnepi műsort húsz év legszebb munkásmozgalmi dalaiból állítják össze „Szállj te büszke ének” címmel. A város tizenhárom iskolájának énekkara, s a Kodály Kórus készül a szereplésre, összesen ezer énekes. Az eddigi megállapodások szerint három kórusszámot a teljes létszámú, tehát ezer tagú énekli«- együtt ad elő.
