Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

4. oldat 1965. december 12. vásárnál* Az őszhajú, sovány arcú fő­orvos feketekávéval kínál. Vizit előtti csend van a szobában, a nyugalom azonban csak látszó­lagos. — Nálunk állandó a „riadó­készültség”, hiszen a következő percben mindig történhet vala­mi — így a főorvos. De most van annyi ideje, hogy elmond­ja: a kecskeméti megyei kórház 70 ágyas baleseti osztályán az idén eddig 2450 beteget ápol­tak. Most is „telt ház” van, s 20—25-en szinte teljesen maga­tehetetlenek. — Melyek a legbalesetveszé- lyesebb napok? — Általában a vasárnapok. Ezért november 7-e óta ezeken a napokon három ügyeletes or­vos van szolgálatban. De néz­zünk talán szét... Tanulságos statisztika A folyosón beteghordozó ko­csi húz el mellettünk. Egy kis­lány fekszik rajta. — Égési sérülés — jegyzi meg a kis páciens felé mutatva dr. Jobbágy Andor —, a kis­lány forró levessel öntötte le magát. Most elsősegélyben ■ ré­szesül. A betegfelvételi irodában egy könyvet mutat, miközben ma­gyaráz. — Világszerte növekszik a bal' esetek száma, sokfélesége. E napló tanúsága szerint ez alól a mi megyénk sem kivétel. Sok a lábszártörés, a koponyasérü­lés, s általában a csontműtétek vezetnek. Félezer nagy, s há­romszor ennyi kispiűtétet vé­geztünk az idén az osztályun­kon, és sajnos, már november végén túlszárnyaltuk a múlt évi baleseti statisztikát. Csupán november 18-án, amikor le­esett az első hó, húsz sérültet hoztak be . . . Orolin András, az ÉM Ipar- terv Vállalat országosan ismert épületgépészeti szakembere fon­tos műszaki feladat megoldása céljából érkezett Kecskemétre a kritikus napon. A főutcán, a síkos járdán elesett. — Lábszárcsonttörés miatt legalább egy hónapig nem dol­gozhatom — panaszkodott —. S mindez nem következik be, ha felszórja a síkos járdát az, akinek ez kötelessége. 311-es kórterem. Farkas Jó­zsef rakodómunkás és Fazekas László ács, közlekedési karam­bol miatt került ide. — Négyen voltunk a kocsi­ban — mesélték —. Anélkül, hogy a vezető meggyőződött volna a fék biztonságáról, elin­dult. Az egyik kecskeméti vas­úti átjárónál teherautónk és a felénk robogó vonat összeütkö­zött. A vezető meghalt, az egyik társunk már elhagyta a kórhá­zat, de mi még sajnos sokáig itt maradunk ... — Négy éve dolgozom az osztályon, sok mindent láttam már — vette át a szót Bereute Imre műtős. — S úgy látom, hogy az emberek figyelmetlen­sége, az ittasság és a jármű­veknél a műszaki biztonság el­hanyagolása a legtöbb baleset forrása. Különösen, amikor egyébként is síkosak az utak. Traumatológiai ambulancia kellene.., Visszatérünk a főorvosi szo­bába. — A megyei rendelőintézet­ben nem tudják elvégezni meg­felelően a baleseti ambuláns kezelést és ez a munka is reánk vár. A szükséges feltételek azonban nincsenek biztosítva — említette az osztály egyik leg­súlyosabb problémáját dr. Job­bágy Andor. A megoldásra egy­előre még csak az ígéret van meg ... Aztán magyar és idegen nyel­vű koszönősorokat mutatott a főorvos. A szerzők között akadt diák, nyugdíjas, egyetemi tanár, munkás. A levelek az osztály orvosaihoz, asszisztenseihez szól­nak. Perceken múlik ... A főorvos elgondolkozik: — Látja, igaza van a köz­mondásnak: mindenkit érhet baleset. .. Ezért kell minden­kinek vigyáznia sajátmagára és embertásaira. Nyílik az ajtó, fiatal nővér jelentkezik: — A bokatöréses sérültet elő­készítettük. — Köszönöm. Búcsúzunk, hiszen a műtőben dr. Zádori Attila, dr. Baltás Béla, dr. Mari Béla és az asz- | szisztencia várják a' főorvost. S | egy perc sem telik bele, meg- | kezdődik a műtét, mert a bal- j eseti sebészeten nincs, nem le­het megállás. Az ember testi j épsége, élete nemegyszer csak perceken múlik. És e perceket addig kell „megfogni”, amíg nem késő.;. B. Gy. I — Halló, mi újság? Nagy Lász’ó szerzői estje Kecskeméten Amikor majd — hívás nélkül is házhoz megy az iparos A TIT és a városi tanács mű­velődésügyi osztálya közös ren­dezésében folyó irodalmi sza­badegyetem ötödik előadását csütörtökön tartották Kecske­méten a művelődési ház nagy­termében. Most Nagy László költő látogatott el a megyeszék­helyre, Czine Mihály irodalom­történész társaságában, vala­mint a műsorban közreműködő szavalóművészekkel, Berek Ka­tival, Halda Alizzal és Márai Enikővel. A nagy érdeklődéssel várt es­tet Buda Ferenc költő nyitotta meg. Meleg szavakkal köszön­tötte Nagy Lászlót, majd Czine Mihály irodalomtörténész nagy­hatású előadását hallgatták meg a jelenlevők. Az előadó hangsú­lyozta, hogy Nagy László rit­musteremtő és a régi költői for­mákat megújító képessége foly­tán különleges helyet foglal el az élő magyar irodaiamban. Tanúi lehettünk a továbbiak­ban többek között Berek Kati egyedülálló, legutóbb a fővárosi lapokban is méltatott előadói bravúrjának. Nagy László Me­nyegző című versét szavalta rendkívüli szuggesztivitással. A közönség meleg ünnepléssel ho­norálta a ritka teljesítményt. A forró hangulatú irodalmi est befejezéseként Nagy László olvasta fel két versét. r Állandó készültségben A meg Vei kisipari termelő- szövetkezetek a következő évek­ben is a szolgáltatások tovább­fejlesztését tartják legfonto­sabb feladatuknak. Ezt bizonyít­ja, hogy a jelenlegi 100 millió forintról 140 millió forintra kí­vánják növelni a javító—szol­gáltató munka évi értékét a harmadik ötéves terv időszaká­ban és jelentős beruházásokkal korszerűsítik, bővítik a szolgál­tató hálózatot. Az életszínvonal emelkedése, a nők egyre nagyobb arányú bevonása a termelésbe, a ház­tartási kisgépek, a rádió és te­levízió készülékek rohamos sza­porodása azonban szükségessé teszi, hogy a szövetkezeti ipar a meglevő szolgáltatási formá­kat mielőbb újakkal gazdagít­sa. Nemrégiben erről beszélget­tünk a KISZÖV vezetőivel és örömmel hallottuk, hogy jó né­hány figyelemre méltó elképze­lést igyekeznek konkrét tervvé formálni, majd megvalósítani a következő években. Most azzal bocsátjuk a közvélemény elé az egyik — szerintünk legsokatígérőbb — elképzelést, hogy megvalósítá­sáig még sokat fejlődhet, módo­sulhat. Nevezzük egyelőre „háztartá­si szervizszolgálatnak” az új szolgáltatási formát, amelynek lényegét röviden így foglalhat­juk össze: olyan ktsz-eket szer­veznek a megyében, amelyek képesek elvégezni mindazokat a munkákat, amelyek egy csalá­di ház, vagy lakás karbantartá­sához szükségesek. Aki szerző­dést köt — meghatározott idő­szakra — a ktsz-szel, annak az otthonában rendszeresen meg­jelennek a takarító és a javító brigádok. Az előbbiek elvégzik a nagytakarítást, a szakiparosok pedig ezalatt kijavítják az el­romlott zárat, a háztartási esz­közöket, a rádiót és a televí­ziót. De kicserélik a törött ki­lincset, vagy a repedt ablaktáb­lákat is. A javítóbrigádok ter­mészetesen a rendszeres látoga­táson kívül bármikor azonnal megjelennek, ha a megrendelő soron kívül akar elvégeztetni valami munkát. Ügy véljük, mindenki egyetért azzal, hogy egy ilyen­féle szervizszolgálat nagyon megkönnyítené a dolgozó nők második műszakját és megkí­mélné a családapákat attól, hogy egy váratlan hiba esetén iparos után szaladgáljanak. A sokatígérő terv megvaló­sítása természetesen nem egy­szerű feladat. Csak néhányat említünk most a megoldásra váró problémák közül: A szö­vetkezetek abban az esetben vállalhatnak ilyen kötelezett­séget, ha lesz elegendő jelentke­ző, mert különben ráfizetnek a „boltra”. Az érdeklődés mérté­két pedig nyilvánvalóan az ha­tározza meg majd, hogy meny­nyiért lehet igénybe venni a szervizszolgálatot. Kérdés to­vábbá, hogy nem riasztja-e el a fogyasztókat az a tény, hogy előre kell kifizetni a díjat. Ha­sonlóan ahhoz, ahogy most a háztartási biztosítást fizetik. Véleményünk szerint azonban bármenyire is merész­nek tűnik, jó és hasznosítható az elképzelés. Reméljük, hogy a KISZÖV vezetőinek sikerül mi­előbb kidolgozni egy olyan ter­vet, amelynek a megvalósítása korszerű, új szolgáltatási for­mával gazdagítaná a megye la­kosságát. B. D. rJelképes” megbízottak | A KIS | megbeszélés alatt -kinyílt a pártiro­da ajtaja, valaki benyújtott egy kék borítékos levelet Ormodi Bélánénak, a bajai posztógyár KISZ-titkárának, ö kibontotta, s odaszólt a párt- titkámak. — Nem mondtuk már nagyon sokszor Vörös elvtórs, hogy egy-egy bizottságban, tanácskozá­son nem „jelképes” megbízottakra van szükség, hanem olyanokra, akik értenek is az adott té­mához? — Ez igaz. — Miért hívnak akkor engem erre a sportér- tekezletre?... Mit tudok én ott produkálni? Já­ratlan vagyok a sport szakkérdéseiben. Az isko­lában is mindig ebből volt gyenge osztályzatom. Kitűnő sportosunk van, X. élvtárs. Miért ne menne ő? Szívesen is csinálja, hadd képviseljen bennünket. — Valóban, miért ne bíznánk meg őt — is­merte el a fiatalasszony igazát a párttitkár, s röviden el is Intéződött az ügy. | AZ ÜZEM / nagy gondjaihoz képest kis prob­lémáról volt szó, de mégsem jelentéktelenről. Pár értelmes mondatváltás és kinyílt egy kapu a gyár egyik dolgozója számára, amelyen át köz­szerepet, megbízatást vállalt. Lehetséges, hogy máskor is volt már része ilyenben, sőt biztos, hiszen azonnal rágondolt a KISZ-titkár. Most azonban olyan feladatot kapott, amelyet erede­tileg az ifjúság vezetőjének szántak „hivatalo­san”. Nemcsgk az történt, hogy átruházták a meghívót. Ennél többet jelent, hogy eleve na­gyobb sikert biztosítottak egy kis — vagy na­gyobb — szakrendezvénynek. Nem az ment el, aki funkciójánál fogva „fentebb” van, hanem aki jobban kiismeri magát. De ha például sport- rajongó a KISZ-vezető, akkor is ez a korsze­rűbb, politikusabb megoldás. Ormodi Béláné versenyfelelős is a posztógyárban, s bizonyára sok egyéb „mellékes” funkciója van, ami ezzel vagy a KISZ-titkársággal jár. Helyesebb és ne- velőbb gesztus volt, hogy egy ügyes fiatalt kért meg arra, amit ö már esetleg félszíwel tudna elvégezni. Mennyi alkalom adódik különböző összejöve­telek, gyűlések vitái, felszólalásai során, amikor kézenfekvő lenne olyan megbízatást adni em­bereknek, amit lelkesen vállalnának. | SZABADSZÁLLÁSON, | egy népfronttanács­kozáson tették szóvá az asszonyok, hogy a ru­hásüzlet áruellátását, illetve módszereit jobban ellenőrizni kellene. Ha új, olcsóbb áru, például mackó érkezik, az „ismerősök” jutnak hozzá. Gyerekholmival is van így. Sok a divatjamúlt portéka, holott ott is a szépet, modemet, jót szeretik. — Engem direkt beküldött a brigádom — említette a József Attila Tsz-ből való asszony — nézzek már utána, hogyan is van az üzlet­ben ez a kivételezés. Kár, hogy ennek az ügynek a felelőse, aki szintén népfrontaktivista, nem volt ott az érte­kezleten. Hallhatta volna, amiről már egyéb úton is tájékoztatták. Nem egy, nem tíz ülésen hangzanak el észre­vételek, melyeket a jelenlevő hivatalosak, meg­bízottak feljegyeznek noteszukba. Gyűjtik azo­kat más alkalmakkor is, aztán ha idejük engedi, eljárnak, örülnek sokan, ha leadhatták illetékes helyen a panaszt, ötletet, de arra talán nehe­zebben van módjuk, erejük, hogy utánajárjanak a megvalósításnak. A szabadszállási kis epizód bizonyítja, meny­nyi új, friss tettrekészséget vihetnénk közéle­tünkbe, ha ilyen helyzetekben nyugodtan azt mondaná például valamelyik községi vezető: „Kedves asszonyom, barátom — mikor ki szó­lal fel — megkérnénk magát itt mindannyiunk nevében, nézzen ennek utána itt, meg itt, be­széljen X meg Z elvtárssal. Kérje a tanácstag­ja segítségét is. Biztosan gyorsabban elintéződik így minden, nincs szükség átiratra, feliratra, jegyzőkönyvre. Legközelebb mondja el, hogyan sikerült...” | EZ NYILVÁN | nem recept. Mindig adott helyzet diktálja, hogyan legcélszerűbb megkérni embereket — közszereplésre. De hogy ők nem „jelképes” megbízottak lennének, az is biztos. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom