Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
2. oldal 1965. december 11, szombat Dobi István távirata N. V• Podgornijhox N. V. PODGOKNIJ ELVTÁRSNAK, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökévé történt megválasztása alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyai nép és a magam nevében szívből köszöntőm önt. Magas és felelősségteljes megbízatásához kívánok önnek, kedves Podgornij elvtárs jó egészséget és további eredményes munkálkodást a testvéri szovjet nép, közös eszméink győzelme és népeink barátsága javára. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. ÍJrbe ment a laser Csata Due Fho-nál Partizánok megrongálták az amerikai rádiót — Tüntetés SAIGON. (MTI) Pénteken hajnalban a népfelszabadító erők Hue közelében támadást intéztek az Amerika Hangja egyik reléállomása ellen. Egyidejűleg hadműveleteket folytattak az észak—déli parti műút átvágására Dúc Pho- nál. A rádióállomás erősen megrongálódott, a Dúc Pho-nál indult támadást a kormányerőiknek a légierő támogatásával sikerült kivédenie. A B—52-es bombázók Saigontól mintegy 50 kilométerrel északra támadást intéztek Binh Binh Dinhben Duong tartomány ellen. Saigonba érkezett hírek szerint Binh Dlnh tartományban december 8-án nagyobb arányú tüntetés zajlott le tiltakozásul a falvak és tanyák bombázása ellen. Csütörtökön délután elcsitultak azok a heves harcok, amelyek szerda óta folytak Hói An- tól délre, félúton a Da Nang-i és Chu Lai támaszpont között. A szemben álló felek megtartották azokat az állásaikat, amelyeket a harc kezdetekor foglaltak el. Holnapra várja vendégeit a Gemini—7 HOUSTON. (MTI) A Gemini—7 amerikai űrhajó folytatja földkörüli útját. Bormjtn és Lovell máig 131 órát repült, s a Gemini—7 83- szor kerülte meg a Földet. A 79. fordulat végén, amikor az űrhajó Hawaii fölött járt, a pilóták a kísérleti programnak megfelelően megpróbáltak la- ser-sugár segítségével üzenetet váltani a Földdel. A kísérlet azonban nem sikerült, az űrhajósok nem látták meg a földi állomás irányfényét. Az űrutazás mindazonáltal bajmentesen folytatódik, s megtették az előkészületeket a Gemini—6 vasárnapi fellövésére is. Ezen az űrhajón Walter Schirra és Thomas Stafford utazik majd és kísérletet tesz arra, hogy űr- | hajóját a Gemini—7 közelébe vezérelje. Uruguay több pontján bomba robbant Uruguayban tovább éleződik a helyzet. Péntek reggel nem jelent meg a baloldali Epoca, valamint a kommunista párt lapja, a Populär, amelyeket három napra betiltottak. A belügyminiszter és hadügyminiszter által aláírt rendeletben ezeket a lapokat azzal vádolják, Algol kommunista program és a kormány sakkozása Egy telefon Felszólítás a Dél-afrikai Köztársasághoz hogy közölték a szakszervezetek határozatait, amelyekben kifejezték elszántságukat a harc további folytatására, valamint betiltott nyilvános gyűlések fényképeit és ezáltal — úgymond — ,,a hatóságok iránti engedetlenségre és tömegizgatásra búj- tottak fel”. Pénteken reggel Uruguay több pontján bomba robbant. Feltételezik, hogy e támadás válasz volt a nagyiparosoknak és exportőröknek a nemzeti kormányzótanácshoz intézett levelére, amelyben a kormánytól szigorúbb intézkedéseket követeltek a szakszervezete^ ellen. A „FORDULJ balra a haladásért” akcióprogramot elfogadta az angol kommunisták kongresz- szusa. Ennek több fontos belpolitikai vonatkozása van, de igen jelentős, hogy külpolitikai vonatkozásban az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetését, az adeni elnyomás, a ínalaysiai háború és rhodesiai fehér uralom megszüntetését követeli. Belpolitikai témáinak külpolitikai jelentősége, hogy egységakció alapján átalakítaná a brit helyzetet, megakadályozná a toryk visszajutását a hatalomra és az angol népnek békés jövőt és jólétet biztosítana. Ezzel egy időben adták hírül az angol kormány újabb sakkhúzását az afrikaiak ellen: kizárólag fehér nemzetközösségi csapatokat rendelnek majd a zambiai Kariba-gát védelmére. JOHNSON legutóbbi akciója a vietnami ügyben egy telefon volt, amelyet a San Franciscóban ülésező AFL—CIO szakszervezet kongresz- szusának résztvevőihez intézett. A telefonban, hogy eloszlassa a kormány vietnami politikájával kapcsolatos bírálatot — kijelentette, hogy Hanoi és Peking negaív álláspontra helyezkedik a tárgyalások kérdésében, s az Egyesült Államokat a szabadság védelmezőjeként igyekezett bemutatni a 12 és fél millió szervezett dolgozót képviselő szövetség előtt. Pedig az amerikai agresszió nagyon is világos és nyilvánvaló, olyannyira, hogy az államot képviselő ENSZ-kül- döttek a „be nem avatkozás” vitáját a világ- szervezetben — szeretnék mellókösvényre terelni, hogy késleltessék a megfelelő megbélyegző határozat létrejöttét. Erre mutatott rá a legutóbbi ülésen Fedorenko szovjet delegátus, az 1. számú politikai bizottságban. Az ENSZ gyámsági bizottságában határozatot fogadtak el a Dél-afrikai Köztársaság uralma alatt levő területek helyzetéről. A határozat hangsúlyozza, hogy agressziónak kell minősíteni a dél-afrikai kormány minden olyan kísérletét, hogy annektálja Délnyugat-Afrika bármely részét. Leszögezi a határozat e területek népének önrendelkezési jogát, és felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy számolja fel katonai támaszpontjait, egyéb katonai létesítményeivel együtt e területeken. Egyébként — ENSZ-forrásokból származó értesülések szerint — az afrikai országok javasolni fogják, hogy a jövő hét folyamán a Biztonsági Tanács ismét tárgyalja meg a fajüldöző Rhodesia magatartásából adódó helyzetet. EGY NAP A KÜLPOLITíKÁBAN Kozmosz - 99 A Szovjetunióban pénteken Föld körüii útjára bocsátották a Kozmosz—99 elnevezésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés segítségével folytatják a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett űrkutatási program végrehajtását. Gromiko ma érkezik Prágába Vaclav David külügyminiszter a csehszlovák kormány nevében meghívta A. A. Gromiko szovjet külügyminisztert, hogy tegyen hivatalos látogatást Csehszlovákiában. A szovjet külügyminiszter és felesége szombaton érkezik Prágába. (MTI) Történelmi lecke washingteii fiúknak Latin-Amerikábaai, amelyet valaha Washingtonban gúnyosan „Amerika hátsó udvarának” neveztek, az Amerikai Államok Szervezetének ülésén kellemetlen meglepetések érték Rusk külügyminisztert. A konferenciára menet megállt az uruguayi Montevideo városában, és véletlenül egyetemi hallgatók közé keveredett. Egy diák szembeköpte — s az amerikai Newsweek ottani képviselője nem csinált titkot abból, hogy véleménye szerint még ezrével akadt volna jelentkező. A la*o azt írta: „Külügyminiszterünket Uruguayban a nép nevében köpték szembe.” A hajdani „hátsó u -varban” elszenvedett amerikai tekintélyveszteségre jellemző, hogy még a Kennedy név sem védte meg a meggyilkolt elnök testvéröccsét, amikor ugyanezekben a napokban a chilei Conception egyetemen akart előadást tartani. A beszédből nem lett semmi: Robert Kennedy szenátor hangját elnyomták az amerikaiak politikáját elítélő hangorkán hullámai. A washingtoni tekintély latin- amerikai összeomlásának nemcsak ilyen látványos és drámai jelei voltak: megmutatkozott az a Jolin- son-kormány számára oly fontos AÄSZ riói ülésén is. Washingtonnak Chile, Mexikó és Uruguay vezetésével végrehajtott valóságos lázadással kellett megbirkóznia. S elszigetelődésének leglátványosabb jele volt, hogy voltaképpen egyetlen igazi szövetségese akadt: az új katonai puccsot végrehajtó brazil kormány! Rusk és Kennedy szenátor latinamerikai „kalandja” valójában az Egyesült Államok nemzetközi méretű tekintélyveszteségének csak egyik vetülctc. Ha a w;ashingto4u hivatalos külpolitikával szemben, szenvedélyek otthon nem is csapnak olyan magasra, mint Latin. Amerikában — a helyzet legfontosabb új vonása az amerikai adminisztráció a Jolmson-kormány elszigetelődése saját népétől! A tömegek kiábrándulásának és a kormány tekintélyveszteségének egyik kifejezője a híres közvéleménykutató Gallup Intézet látványosan érdekes jelentése. Az 1964-es elnökválasztás előtt, amikor Johnson Goldwaterrel állott szemben, a megkérdezettek 45 százaléka úgy vélte, hogy a de - mokrata párt képes távol tartani az Egyesült Államokat egy háborútól. A köztársaságiakról csak 22 százalék vélte ezt, 20 százalék pedig vállvonogató „mindegy”-gyel válaszolt. Johnson egy évi működése után is feltették ugyanezt a kérdést. S íme: 45 százalék helyett ma már mindössze 28 százalék állította, hogy a Johnson-kormány politikája alkalmas a háború elkerülésére. És a hiányzó százalékokat nem a köztársaságiak kapták. Az ő arányszámuk változatlan maradt. Ehelyett a kiábrándult „mindegy” szavazatok aránya ugrott fel 20 százalékról 34_re! Joggal írta e számokat kommentálva a New York Times, Amerika legtekintélyesebb lapja: az amerikai közvélemény még sohasem adta ilyen látványos jelét annak, hogy mindkét nagy párt elveszíti közéleti hitelét. . . Ez a belső tekintély veszteség természetesen elválaszthatatlan kapcsolatban van azokkal a súlyos csapásokkal, amelyek a nemzetközi helyzet legélesebb vihargócában, Vietnamban érik az amerikai intervenciósokat. A Chilében póruljárt Kennedy szenátor már megtanulhatott valamit ebből a leckéből. Latin-Amerikából történt visszatérése után ugyanis a szenátusban azt követelte, hogy ezentúl vigyék a kongresszus elé, ha növelni akarják a Vietnamba küldött amerikai csapatok létszámát. Kennedy jól tudta, mit beszél: a mértéktelen létszámnövelés önmagában is vallomás az amerikaiak dél-vietnami kudarcairól, s ezért tovább csökkenti az USA délkelet-ázsiai politikájának ütőképességét. Amikor McNamara hadügyminiszter néhány nappal ezelőtt Saigonban járt, a helyi katonai parancsnokok azt követelték tőle: tavaszig növeljék 300 ezerre az amerikai intervenciós hadsereg létszámát. Azóta a partizánok Saigonban felrobbantották az amerikai katonák egyik szállodáját és a fővárostól 55 kilométerre, a Michelin gumiültetvény területén is offenzívába kezdtek a szabadság- harcosok. A robbanás és a csatazaj politikai következményei egész Délkelet- Azsiát rázzák meg: egyre világosabban látják Délkelet-Ázsia népei, hogy a világ legerősebb tőkés hatalma óriási technikai túlerő összpontosításával sem tudja legyőzni a szabadságharcot. Ez az az eset, amikor a győzelem hiánya vereséggel ér fel! S a Pentagon vallott erről a vereségről, amikor a hét végén közölte: a vietnami amerikai katonai parancsnokok mosl már nem 300 ezer, hanem 400, sőt 500 ezer katonát követelnek tavaszra . .. Figyelemreméltó, hogy ezek a nemzetközi tekintélyveszteségek időnként látványos visszavonulásra kényszerítik a amerikai diplomáciát: olyan döntések elfogadására, amelyek ellentétben állnak a hivatalos amerikai politikával! Közismert például, hogy Washington elutasítja az atomfegyvermentes övezetek gondolatát. Ezen a héten az ENSZ-ben mégis kénytelen volt elfogadni egy olyan döntést, hogy Afrikát nyilvánítsák atomfegyver- mentes övezetté. Washington küldöttsége egyszerűen azért voll kénytelen meghajolni a közgyűlés előtt —- mert elsöprő volt a javaslat támogatásának aránya, s az Egyesült Államokat teljes elszigetelődés fenyegette. Az amerikai küldöttek némán hallgatták azokat a felszólalásokat, amelyekben az afrikai országok az atomfegyvermentes övezet megteremtését összekapcsolták a külföldi katonai támaszpontok megszüntetésének követelésével. Azután rosszkedvű kézfelemeléssel szavaztak saját politikájuk ellen, mintha csak az lenne a feladatuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének színe előtt valljanak saját nemzetközi tekintélyveszteségükről. A nemzetközi helyzet súlyos és bonyolult: apály és dagály, hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást. A nemzetközi helyzet mögött azonban ott lélegzik maga a történelem! S ennek a fejlődési iránya már teljesen világos és félreérthetetlen: az amerikai imperializmus erő- és tekintélyveszteségéről beszél, Gömöri Endre Torna, — idősebbeknek De Gaulle rádiója a december 5-éről 6-ára virradó éjszaka óta egyebet sem közvetít, csak frissítő tornát, amelynek nehéz gyakorlatait a szokástól eltérően épp a tábornok korosztályának ajánlja. Van ugyanis Franciaországban egy kezdő politikus, bizonyos Mitterrand nevezetű, aki semmi tekintettel nem lévén de Gaulle elnök korára és tekintélyére szeretett franciái körében, nem átallott elhódítani tőle népe teljes és oda&Jó — szavazatokban megnyil •, ánuló — bámulatát, hitét, rajongását. Így aztán de Gaulle, aki korához, múltjához illő nagyvonalúsággal képzelte el az esedékes újraválasztását, kénytelen leereszkedni egy voksokért folyó kampányba. Eddig volt: néhány perces beszéd, fölényes tónus, most következik a verejték-szagú. elnökhöz méltatlan testedzés. Beszédek a rádióban és a televízióban is, hosszan, gyűléseken gyakran. Sőt, de Gaulle megsokszorozza önmagát. Érdekelt a kormánya is a végeredményben. Induljanak tehát a tornán ők is. Mit meg nem kell érni de Gaulle-nak: a baloldal erejével kell mérkőzni! Wilson pipázik a kormánypárt képviselőinek bizalmas értekezletén, békés karácsonyi hangulatban, amikor az ülésen pártjának bal- szárnya fellépést sürget az amerikabarátság ellen. Amikor Angliától más vonatkozások miatt is legalábbis élénk diplomáciai tevékenységet várnánk, hiszen Rhodesiában most már hosszú hetek óta puccs- kormány tartja magát hatalmon, amelynek anyagi érdekein kívül ráadásul semmi köze sincsen az afrikai országhoz. Amikor ez a telepes-arisztokrácia nem csupán az angol ősök által meghódított területet akarja saját kényelmére berendezni, hanem fenyegető, agresszív lépésekre határozta él magát a szomszédos Zambia, a volt Észak-Rhodesia ellen is. amikor ENSZ-határoza- tok, az afrikai államok egységszervezetének szankciói brit beavatkozást sürgetnek. Kaun- da elnök védelmi erőt kér Zambiának — Wilson pipázik, kellemes ünnepeket kíván és közben brit felségjelű hajók viszik a „független” gyarmatnak, Rhodesiának, az ország vérkeringéséhez nélkülözhetetlen, szükséges olajat. Nem így lenne, ha teszem azt a Zimbabve mondta volna ki az elszakadást. Utóvégre Wilsonnak lehet nosztalgiája a renitens szerepkör iránt... összefog hát Smith tel. Smith megfenyegeti Zambiát, hogy megsemmisíti a fő, a Karimba erőművet, ezzel lehetőséget, vagy inkább ürügyet teremt arra. hogy brit — harcra alkalmatlan, de madárijesztő céljára alkalmasnak vélt — repülők vigyázzák a zambiai terepet esetleges „idegen” segítség ellen — Smith viszont Zambia felőli éppúgy fedezve van így. mint otthonról. Wilson tehát kiegyensúlyozott, mert ugyan csak nem bánthatja, hogy néhány afrikai és arab állam megszakítja a diplomáciai kapcsolatait Angliával a nagy békesség láttán. Miért ne pipázna? Tehet valami egyebet ebben a zűrzavarban? Urasan, amolyan pa- tópál-urasan megvárja, míg a kecske bekapja a káposztát, hisz azt nem tudta megvalósítani, hogy a kecske (Rhodesia angol gyarmat) is meg a káposzta (Anglia tekintélye) is megmaradjon. B. K.
