Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
1905. äeeemtier TÍ, swwnSa# S. «Ma* A gyár küldötte — Rédainé? Most ment le tűz üzemibe, tessék megvárni.. . A tágasnak éppen nem nevezhető szobában hárman dolgoznak, így célszerűbbnek találtuk, ha a negyedik íróasztal gazdáját nem itt várjuk be, hanem az üzemben próbáljuk megkeresni. A folyosón kísérőnk is akadt, egy fiatalember, aki szintén Rédainé keresésére indult Kísérőnk az udvaron frissen érkezett, tisztított hagymaszállítmány mellett egy magas, szikár asszonnyal kezd gondterhelt „haditanácsba”. A gondot — amint a látottakból, hallottakból csakhamar kiderül — ismét a szállítmány minősége okozza. Gyorsan kell dönteni: mi történjék vele, s ha átveszik milyen minőségi osztályba sorolják... Csak miután mindez eldől, mutatja be kísérőnk vitapartnerét, akit mi is keresünk: Ré- dai Józsefnét. Előzőleg mindössze annyit tudtunk róla, hogy társai, s a megyei nötanácsko- zás bizalmából ő képviseli Kecskemét egyik legnagyobb üzemének — a konzervgyárnak — a nőkollektíváját a szombaton megnyíló országos nő'kongresz- szuson... Mivel érdemelte ki ezt a bizalmat? Életének utóbbi tizenöt éve, amelyről beszélgetésünk — ismerkedésképpen — kezdődik szinte hiánytalanul választ ad erre. 1950 tavaszán lett a Szolnoki úti konzervgyár munkásnője. Azóta volt személyzeti vezető, raktárvezető, gyártásközi ellenőr, művezető, nyolc éven át üzemvezető, jelenleg pedig a két telep nyersárutárolási előadója. Mit jelent ez, s milyen felelősséggel jár? Tömör példával szemlélteti. — A felszabadulás előtt 30 vagon volt a két konzervgyár napi kapacitása, most 150 vagon. Ez azt jelenti, hogy a csúcsforgalmi időben naponta 120 vagon árut kell fogadnunk. Az átvételre, a minőség ellenőrzésére, a bizonylatok aláírására bizony sokszor nem elég a nyolc óra... — Akkor társadalmi munkára már nem sok idő juthat — jegyzem meg. s a válasz azt hiszem nemcsak engem lep meg! — Egyedül élek, nekem nemcsak munkahelyem, szinte otthonom is a gyár. S talán ez az egyik oka, hogy társadalmi megbízatásban sem szűkölködöm. A pártalapsttervezetnek vezetőségi tagja vagyok és ezenkívül az üzemi bizottság és a nőbizottság elnöke. Hogy mindennek eddig eleget tudtam tenni, azt a segítőtársaknak köszönhetem. Mert. bármiről legyen szó — mindig akadnak olyan asszonytársak, akikkel megoszthatom a gondokat, a feladatokat... Például az idősebbek támogatásában, a beteg- látogatásban. segélyezési ügyekben egész népes kis asszonycsoport van segítségemre. — Köztük a Il-es telepen Vesze- lovszkiné, de hosszan sorolhatnám a neveket... A gyár dolgozóinak 65 százaléka nő, akiknek jó része ráadásul édesanya, feleség és háziasszony is. Vajon milyen gondjaik vannak, s ezek megoldását miként segíti a szak- szervezet, a nőbizottság — melynek Rédainé vezetőségi tagja? Erre a kérdésre is csakhamar választ kapok: — Amikor láttuk, hogy az asszonyok többségének nehezére esik a második műszak, gondoskodtunk háztartási gépek beszerzéséről. Ma már megfelelő számú mosógép, porszívó és padlókefélő van a gyári ‘kölcsönzőben. s használati díjul egész napra csak öt forintot kell fizetni. Ennek nagyon örülnek, mert nagy segítséget jelent a házimunkában. Az új irodaház elkészültével egy másik gondon — a reggeli és uzsonnavásárláson is — sikerült könnyíteni. Nyílt egy reggel fél hattól, délután fél háromig üzie- melő büfé, ahol a reggelire, uzsonnára való tejet, kávét, kakaót, hentesárut megvásárolhatják. Mert, sok asszony — mire a családot ellátja — munkába indulás előtt még egy szelet kenyeret sem tud magának a táskába tenni.. . Természetesen. a vásárlást úgy „szerveztük” meg, hogy az semmiképpen ne menjen a munkafegyelem rovására... Amit még szeretnénk — még pedig a közeljövőben „kiharcolni”, az az, hogy a gyár körzetében javuljon a bevásárlási lehetőség. Ehhez javítani kellene a gyár közelében levő fűszerüzlet ellátásán, áruválasztékán, és a nyitvatartási időt is úgy megállapítani, hogy a műszakból haza igyekvők itt bonyolíthassák le a bevásárlást. Így tehermentesíteni lehetne a városközponti üzleteket az asszonyoknak pedig időmegtakarítást jelentene. — Hogyan készül a kongresz- szusra és mit vár tőle? — Életemben először megyek országos nőtanácskozásra. Nagyon megilletődötten és meghatódva. Ha felszólalhatnék? Elsősorban azt kérném, hogy a bölcsődék, napközik bővítésével a jövőben nagyobb mértékben segítsenek a kisfizetésű, gyermekes anyák gondján. .. Eszik Éva Egy lépéssel ismét előbbre | KÉTNAPOS | tanácskozást tartottak a múlt héten a megye kertészeti szakembered, hogy visszapillantsanak a második ötéves tervben elért eredményekre, s egyben megbeszéljék, miképp lehetne tovább lépni, mi az, amit a következőkben meg lehet valósítani ahhoz, hogy a több éves telepítési munka gyümölcsei beérjenek és mit lehetne tenni még — kertészeti vonatkozásban — a homok további hasznosítása érdekében. Az eredmények eléggé ismeretesek a közvélemény előtt. A megyei párt- és tanácsvezetés kezdeményezésére a szakemberek és a homoki gazdaságok lelkesedéssel fogtak hozzá a nagy munkához. Erről gyakran adtunk hírt és eléggé sokoldalúan szóltak róla a tanácskozáson is. Most inkább arról érdemes részletesebben szót ejteni, hogy milyen gondjaink vannak és mit lehetne tenni a harmadik ötéves terv jobb előkészítése érdekében a kertészeti ágazatokban, hiszen a kétnapos tanácskozásról szóló tudósításban a szűk keretek miatt sok mindenről nem emlékezhettünk i meg. A párt vb megtárgyalta Hathatósabb segítség az idős tsz-gazdáknak Az MSZMP Dunavecsei Járási Végrehajtó Bizottság néhány hete tűzte napirendre az idős, valamint, a nyugdíjas szövetkezeti gazdák anyagi helyzetének megvitatását; szociális ellátottságuk, s a velük való törődés módját és lehetőségeit. Ez a téma ebben a járásban különösen az érdeklődés középpontjában áll, hiszen a nyugdíjas, járulékos, illetve a rövidesen ilyen kort elérő tsz-gaz- dák száma igen magas: a férfiak közül a tagság egészének 37, a nőknél pedig 62 százaléka. Van olyan tsz is, ahol a gazdák fele nyugdíjas. Viszont csökkenő irányzatot mutat — vagy legjobb esetben évről évre azonos szinten marad . — a legmunkaképesebb korosztályok létszáma. A vb-ülésen elhangzott beszámoló rámutatott arra, hogy a járás termelőszövetkezeteinek zömében a vezetőség és a gazdák együttes segítőkészsége — a szociális alapból fedezhető juttatásokon felül is — dicséretes módon nyilvánul meg. Gyakori módszer a háztáji díjtalan bevetése és megművelése, az ugyancsak ingyenes gabonafejadag- vagy tüzelőjuttatással egyetemben. Hartán valamennyi közös gazdaságban, Du- navecsén pedig a Virágzó Tsz- ben az idős gazdákról külön nyilvántartást vezetnek. A tsz szociális bizottsága jól ismeri helyzetüket, s a közgyűlésnek ennek megfelelően tesz javaslatot alkalmankénti megsegítésükre. Sajnos, jó néhány termelő- szövetkezetben a szociális bizottság szinte csak névlegesen tevékenykedik. Ami a szövetkezeti gazdaságok szociális alapját illeti, azt ötletszerűen használják fel, holott ez az öregekről történő gondoskodásnak az egyik, nem is jelentéktelen fokmérője. A tárgyhoz illő élénk, tartalmas és nemegyszer szenvedélyes hangú eszmecsere követte a beszámolót. Az egyik felszólaló a KISZ-klubokhoz hasonlóan öregek klubja létesítéséi sürgette. Megfontolandó javaslat ez akkor is, ha csupán a fiatalok és az idősek számbeli arányát tekintjük a közös gazdaságokban. Tüzetesen meg kellene vizsgálni a segélyek kiosztása előtt a jogosultak anyagi és egyéb szociális körülményeit, s ezek figyelembevételével dönteni. E tekintetben is sok munka vár még a szociális bizottságokra. Az anyagi szempontokon túl i azonban az erkölcsi megbecsülés sem elhanyagolható tényező. Mindebben rendet teremteni nem csupán a gazdaságok vezetőinek, hanem a pártszervezeteknek is a feladata. Elsősorban a kommunisták ápolják, erősítsék a kapcsolatot az idős és a nyugdíjas gazdákkal. Ahogyan az úttörők a ház körüli apró teendőkben az öregeket segítik, úgy vállalják el a KlSZ-isták is a háztáji föld megművelését, vagy ehhez hasonló hasznos szolgálatokat. Hogy az élet delélőjén túljutottak ne érezzék magukat feleslegesnek, s a velük való szüntelen törődésről bizonyosak lehessenek, ennek érdekében jó példát mutat a solti Rákóczi Tsz. Ebben a tsz-bem a még munkaképes és dolgozni vágyó öregek részére — csökkentett munkaigénnyel — külön brigádot szerveztek. A NAPOKBAN a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat műszaki osztályán akadt dolgunk és amint keresztülmentünk az irodákon, feltűnt, hogy az íróasztalokon mindenfelé ételhordók álldogálnak. Olyan szokatlanul hatottak itt, a számológépek, logarlécek, pausztekercsek szomszédságában, hogy nem állhattuk meg szó nélkül. Tréfás megjegyzésünk azonban nem mosolyt fakasztott, hanem keserű panaszt. — Igen. éppen most fejeztük be az ebéd utáni mosogatást — mondta Farkas Sándor programozó. Nekünk ugyanis nincs éttermünk — magyarázta Kiss Péter technológus. — Itt fogyasztjuk el az ebédet az íróasztalok mellett és utána megyünk fazékkal a fürdőbe egy kis mosogatóvízért. Dél táj ban olyan minden iroda, mint egy népbüfé konyhája. Ha ilyenkor érkezik látogatónk valamelyik partnervállalattól, akkor éppen úgy csóválja a fejét mint most ön. A továbbiakban kiderült, hogy nem én vagyok az első, akinek elpanaszolták mindezt. Tudják a megyei tanács illetér A határozat, amely a termékeny tanácskozás nyomán született, helyesli és magáévá teszi az öregek helyzetének meg- ! könnyítésére irányuló törekvések mindegyikét. Hangsúlyozza, hogy a néhol még tapasztalható rideg, merev, elzárkózó álláspont, a nemtörődömség felszámolása, s a szociális bizottságok működésének a támogatása elsősorban a pártszervezetek feladata. Kimondja a határozat, hogy a termelőszövetkezetek és az említett bizottságok vezetői vitassák meg a Segítés, az öregekkel való foglalkozás, a róluk gondoskodás hatékonyabb módjait. Az illetékes járási szervek ellenőrizzék rendszeresen a szociális alap hovafordí- tását, gondoskodjanak célszerű felhasználásáról, az igazságos elosztásról. Érezzék az öregkorú ak, a tsz-nyugdíjasok minden vonatkozásban a támogatást, a segítőkészséget, a megbecsülést, amely a szorgos, munkában eltöltött élet alkonyán — ma még inkább mint valaha is — megilleti őket. Jé íx>r késéi, csakúgy, mint a vasasszakszervezet megyei központjának vezetői. Segíteni azonban senki sem tud, mondván: nincs rá keret. TUDJUK, hogy máról holnapra nem lehet előteremteni egy korszerű ebédlő felépítéséhez szükséges forintokat. De az ételhordók már évek c.a utaznak egy háromkerekű biciklin valamelyik kiskunhalasi üzem — jelenleg a gépállomás — konyhájától a Vastömegcikkipari. Vállalat munkacsarnokáig és irodájáig. Mert mondanunk sem kell, hogy a fizikai munkások is így jmtnak ebédhez. Tegyük utána mindjárt: elhűlt, ízét vesztett ebédhez. EZ AZ ÁLLAPOT a „takarékoskodnunk kell” jelszóval sem konzerválható. Reméljük, hogy a megyei tanács ipari osztályának vezetői most már rövida- sen megoldást találnak arra, hogy az évente 60 millió forint értékű árut termelő, és immár jelentős exportot is lebonyolító vállalat dolgozói megkapják azt, ami őket megilleti: a normális étkezési lehetőséget. B. D. <r Ételhordó az íróasztalon Kezdjük talán annak megállapításával, hogy a tanácskozás rendkívül színvonalas volt. Az előadók és a vitában felszólalók nagyon alaposan, őszintén elemezték a helyzetet. Számos olyan témáról esett szó, amelyek meghaladják a megyei szakvezetés lehetőségeit és kereteit. Megelégedésre ad okot, hogy a járulékos és a kapcsolódó beruházásokat a kormány is nagyon fontosnak tartja, megfelelően segíti, hogy ha termőre fordulnak az ültetvények, ne legyen gond a tárolás és a feldolgozás. Ismeretes, hogy állami beruházásból bővülnek az állami pincészetek és tíz helyen termelőszövetkezetekben is építenek tároló és feldolgozó helyeket. Természetesen, a közös gazdaságoknak is erejükhöz mérten, részben közös beruházással, részben gazdaságonként hozzá kell járulniok tárolóhelyek, csomagolószínek, permet- létornyok stb. építéséhez. Itt is sokat számít a kezdeményezés. | SZÓ VOLT I arról, hogy a közös gazdaságok melléküzem- ágaikban félkész termékeket állítsanak elő. Helyes kezdeményezés, hogy például Érsekcsanádon aszalóüzemet, Tiszakécs- kén, Szalkszentmártonban és másutt savanyítóüzemet létesítenek a termelőszövetkezetek. Szükség van arra, hogy a termelő üzemek a feldolgozásban is közreműködjenek. Az egész felvásárlási mechanizmust gyorsítani, egyszerűsíteni kellene, hogy a fogyasztó gyorsabban jusson zöldséghez és gyümölcshöz. | NAGYON 1 lényeges, hogy a zöldségtermesztésben is előbbre jusson a megye. E tekintetben nem kielégítő a fejlődés. Keserű János, a földművelésügyi miniszterhelyettes szóvá tette, hogy intézkedések történnek megfelelőbb árrendszer kidolgozására, készül egy új program a zöldségtermesztés fejlesztésére. Bátrabban kell alkalmazni itt is az anyagi ösztönzést és többet kell törődni a kertészetek gépesítésével. Sok szó esett általában a gépesítésről. Nincs meg a kívánt előrehaladás például, bizonyos homoki talajművelésre alkalmas gépek gyártásában. Baj van az alkatrészellátással is. Ez a növényvédelmi gépeknél is jelentkezik. Emiatt elmaradt nemegyszer a permetezés, vagy csak később tudtak hozzáfogni és ez számottevő terméskiesést jelentett. Külön gond az is, hogy a meglevő növényvédelmi gépek kapacitása sincs kellőképpen kihasználva. Elhangzott olyan megállapítás, hogy az idén, amikor bizony, nagyon szükség volt a növényvédelemre, csak 20 százalékos kapacitással dolgoztak a gépek. Bírálták a földművesszövetkezeti növényvédő brigádokat és javaslat hangzott el arra, hogy a termelőszövetkezetek közösen, alaposabban szervezzék meg a kártevők elleni védekezést. Ez különösen azért fontos, mert ma már mind belföldön, mind külföldön egyre nagyobbak az igények az egészséges, hibátlan zöldség és gyümölcs iránt. | SOK EGYÉB 1 gond került szóba. Többek között a szakemberképzés, a további telepítési elképzelések, a jobb agrotechnikai módszerek alkalmazása stb. Ez a kétnapos tanácskozás újabb több éves programo". adott a megye kertészeti szakemberei számára. Ha ezt is olyan lelkesedéssel, igyekezettel hajtják majd végre, mint a második ötéves terv nagy telepítési programját, akkor újabb jelentős lépést teszünk a megye mezőgazdaságának felvirágoztatásáért, K. S.
