Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-30 / 307. szám

1965. december 30. csütörtök

5. oldal

Több mint ezren voltak iskolán és tanfolyamon

A KISZ>vezetöképzés megyei tapasztalatai

Gyiimölesöztessük szélesebb körben

Hercegszántóiak Baranyában

A BÁCS-KISKUN megyei KISZ-bizottság évről évre sok száz ifjúsági vezetőt képez ki különféle tanfolyamokon és táborokban. A KlSZ-alapszerveze- tekben ugyanis a vezetők — akár a továbbtanulás, akár pedig a korhatár betöltése miatt — állandóan cserélődnek. Ezért fontos feladat szüntelenül gondoskodni az utánpótlásról. Másrészt az ifjúsági szervezet gyors fejlődése is egyre nagyobb képzettséget, s hozzáértőbb munkát kíván az alapszervezetek vezetőségi tagjaitól.

Ebben az évben háromféle vezetőképzésre jelentkezhettek a fiatalok. A KISZ Központi Bizottsága 160 alapszervezeti propagandistát küldött tanfolyamra, a többiek Baján az állandó vezetőképző tábor hallgatói lettek, ezenkívül a járási bizottságok is rendeztek tanfolyamokat.

A megyei KISZ-bizottság 1300 fiatal kiképzését vette tervbe, de csak 1046-an vettek részt ebben az évben a különféle szintű tanfolyamokon.

A JELENTKEZETTEK közül ugyanis igen sokan a tanfolyam idején az árvízvédelemben álltak helyt. Másokat viszont a nyári mezőgazdasági munkák miatt nem engedtek el a termelőszövetkezetek vezetői. Ennek tudható be, hogy bár a j tanfolyamok szervezése idején | biztosítottnak látszott a tervbe vett létszám, a végrehajtásban végül is lemaradás mutatkozott.

A megyei KISZ-bizottság arra törekedett, hogy ne csak az alapszervezeti KlSZ-titká- roknak, hanem a vezetőség tagjainak, a különféle rész- feladatatok felelőseinek is megadja a lehetőséget a továbbképzésre. A bajai táborban pedig úgy állították össze a programot, hogy a tanulás mellett jusson idő a megbeszélésre, tapasztalatcserére, s természetesen a pihenésre, szórakozásra is. Azt akarták, hogy hasznos, tartalmas legyen a tanfolyamon eltöltött idő, amellett kellemes emlék is.

A tematika a KISZ VI. kongresszusának akcióprogramja és a párt december 10-i határozata mellett tartalmazta az Ifjúság a szocializmusért mozgalom új rendszerének ismertetését, valamint mindazokat a tudnivalókat, amelyek szükségesek az alapszervezet munkájának sokoldalúvá és tervszerűvé tételéhez. Így például gyakorlati tanácsokat kaptak a beszámoló készítéséhez, a taggyűlés megtartásához, s mintafoglalkozásokat is szerveztek. Meglátogatták a tábort a megye vezetői is, előadásokat tartottak a gazdasági eredményekről, a mezőgazdaság és az iparosítás terveiről.

A TANFOLYAMOK igen hatásosak voltak abból a szempontból is, hogy a fiatalok gyakorlati tapasztalatokat szereztek a közösségi élet kialakításáról. A korábbi évekhez képest az idén sokat javult a táborokban a kollektív munka, a délutáni gyakorlati foglalkozásokon nagy kedvvel és hiánytalanul vettek részt a csoportok. A vitákban igen sok szó esett arról, hogy a tanultakat és tapasztalatokat miként fogják otthon felhasználni a további munkában.

A KISZ-vezetőképzés sokat fejlődött az idén. A következő évben a KISZ-megyebizottság igyekszik alkalmazkodni a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok elfoglaltságához, s olyan időpontban fogják megrendezni a falusi KISZ-vezetők tanfolyamait, amikor nincsenek akadályoztatva. Ezzel akarják elérni, hogy ne csak azok jöjjenek el, akiket termelőszövetkezetük vezetői elengednek, hanem mindazok a KISZ vezetőségi tagok is, akiknek a továbbképzésre szükségük van.

K. Zs.

Megszokott — és mond-[ juk meg őszintén — a falvak j lakói már igénylik is a rend- J

szeresen visszatérő képviselői j fogadóórákat és beszámolókat, a ! politikai és gazdasági tájékoz- j tatókat, amelyeket Ognyenovics} 1 Milán, a Magyarországi Dél- i szlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára tart a délszláv ■ lakta községekben. Most azonban mégsem csupán erről, ennek a rendszeres találkozónak I a közérdekű hasznosságáról sze- I retnék szólni. Ugyanis vala- I mennyi fogadóórát és találko- ! zót kultúrműsor is kíséri. Leg- ! utóbb például a hercegszántói művészegyüttes látogatott el Baranva megye délszláv lakta községeibe. A hangulat igen jó volt, a siker pedig elvitathatatlan. A hercegszántói együttes i valamennyi tagja szinte önmagát múlta felül táncaival és dalaival. mai tárgyú színdarabjával.

A látogatások természetesen kölcsönösek- Például a mohácsi művészegyüttes, amelyet a helyi termelőszövetkezet támogat anyagilag — nemrégiben Bács-Kiskun megyébe látogatott. Igazán szép sikerrel szerepeltek a mohácsiak is. Műsoruk változatos és hagyományokban gazdag volt.

Arról külön érdemes szólni,

I hogy az együttesek tagjait igen szívélyesen fogadják bármelyik megye, bármelyik községébe is látogatnak el. A baranyai Drá- vasztárán például — de másutt is — házalthoz szállásolták el a táncosokat, énekeseket és gondoskodtak pihenésükről, néhol még az étkezésükről is. Igazán a kultúra apostolainak kijáró tiszteletben részesítették őket. És ebben nincs is semmi különös! Egyszerűen a sztáraiak. de mások is érezték, tudták, hogy ez a tisztelet és a megbecsülés kijár azoknak, akik a szabad idejüket, a pihenésüket áldozzák

XIII.

Kidobott egy lapot.

— Te jössz. Kovács.

— ö volt az — ismételte Mari néni határozottan.

A gondnok a kis kártyás mellé lépett.

— Volt ma dolgozni?

•— Nem, betegállományban vagyok — felelte. Fel sem pillantott a gondnokra.

— Délelőtt itthon volt?

— Itthon is voltam. Meg az SZTK-ban — vonta fel szemöldökét. Talán baj? — emelte fel tekintetét. Hideg, vizenyős szeme volt. mint azoknak, akik mindig ébren várják meg a hajnalt.

— Nem.

A gondnok alig bírta tartani magát. Beljebb tolongtunk a szobába— Ennek az embernek ellopták a ruháját és magát látták a folyosón...

— Engem? Hát, hol járjak, ha nem a folyosón? — nevetgélt a kis kártyás gúnyosan de most már szüntelen körbe t 1 logott,

A három ember ledobta a lapot. összeseperték a gyufaszálakat.

— Majd folytatjuk. így nem lehet játszani. ..

— De a bank. a bank az enyém — kapott utána a kis kártyás riadtan— Jól van — mondta az

egyik, a micisapkás. — Ezt külön teszem, és ezzel folytatjuk. — Felálltak, utat törtek maguknak és elmentek.

— Mutassa a holmiját.

A gondnok határozottan a szekrényhez lépett.

— De elvtárs. Hogy képzeld ezt. Nincs joga. Én ismerem a szabályokat — emelte fel a hangját.

Bozó félrelökte a kis kártyást, kinyitotta a szekrényt- Csak egy kockás zakó lógott a szekrényben.

— Meg van elégedve? — vihogott a kis kártyás.

— Meg — mondta komoran Bozó. Szinte reszketett a keze, Kirántotta a kis fakoffert is. Felnyitotta. Tele volt kacattal. És akkor megfordult. Torkon ragadta a kis kártyást, mintha meg akarná fojtani. Megrázta és rekedt hangon ordította: — TTol a ruhám? Megöllek, ha nem adod elő! Az a kis fogaskerék az én zsebemben volt- "•'«nap tettem bele.

észbekaptunk volna, m. 5 volt. A feldühödött Bozó rúgta, taposta a kis kártyást. Alig tudtuk kiszedni a kezéből.

A kis kártyás már nem ugrált, nem tagadott. Délelőtt besurrant a szobába, az első szekrényt kinyitotta, kivette belőle

a ruhát és beadta a zálogba. Előkerült a zálogcédula is. Nyolcvan forintot kapott rá. Negyvenet még találtunk nála. A zakóját kiakasztottuk a szekrényből, negyvenért visszakaphatja a gondnoknál, két napig várunk, ha nem. akkor eladjuk— Pakoljon és azonnal menjen, mert rendőrt hívok.

A kis kái'tyás orrát törölget- te. Eleredt az orra vére, szétke- nődött az acrán. Kissé rendbe szedte magát, aztán összecsomagolt és elment. Addig nem mozdultunk. amíg el nem ment. Már vagy húszán álltunk a folyosón. Az emberek lármáztak, kiabáltak.

— Minek engedik el! At kell adni a rendőrnek! Verjétek agyon a bitang tolvaját. Hogy van pofája a maga fajtájától lopni. Nekem is eltűnt egy húszasom! Adjátok csak a kezembe, lenyúzom rólaA kis kártyás, ahogy csak bírt. úgy iszkolt el.

Még aznap elvitte a zakóját, a negyven forintot meg átadta a gondnoknak. Többé nem láttuk.

Másnap a gondnok kiváltotta a zálogból Bozó ruháját, Bozó meg tenyérnyi nagy lakatot vett és felszerelte a szekrényére.

•

Gyorsan teltek a napok. Észre sem vettem, már karácsony lett. Négy szabad napunk lett az ünnepekkel együtt. Otthon már a múlt héten lelkemre kötötték, hogy karácsonyfa nélkül ne menjek haza. Vettem is egy kétméteres fát. szépen becsomagoltam újságpapírral és úgy kötöttem össze. A gyerekeknek ajándékot vettem. Ferkónak egy felhúzhatós traktort, Ilusfel mások szórakoztatásáért, a haladó művészeti hagyományok, népi táncok megőrzéséért.

És éppen ez a lelkesedés, ez az évről évre megújuló kul- túrszomj veti fel a gondolatot bennem: Nem lehetne ezt a sokszínű kultúrmunkát valahogyan szélesebb körben gyümöl- csöztetni. Például úgy. hogy a hagyományos és egyre terebélyesedő mohácsi busójárás programját bővítenénk ki a délszláv művészeti csoportok találkozójával. Akár országos méretű vetélkedőt, bemutatókat is szervezhetnénk- Sőt. azt hiszem, egyáltalán nem túlzott az a kívánság, sem, hftgy a szomszédos jugoszláv községekből, városokból is meghívnánk, fogad- nánk népi együtteseket. Mutassák be műsorukat vegyenek részt a hazai vetélkedőkön.

A kezdeti lépések már megtörténtek.

A helyes kezdetet kellene bővíteni. szervezetté tenni. Úgy vélem, hogy ezzel nemcsak a busójárás színvonalát emelnénk, programját élénkítenénk, hanem egyben fórumot is biztosítanánk azoknak a délszláv együtteseknek, amelyek évről évre amúgy is nagy erőfeszítéseket tesznek a nemzetiségi kultúra ápolásáért és- terjesztéséért.

Gáldonyi Béla

8ok feladat között

omoly arccal vette át az MHS kalocsai járási elnökségének ülésén a megyei elnökség jutalmát Fekete András iskolaigazgató. Nem látszott rajta megilletődöttség, kezet rázott a megyei elnökség kiküldöttével, aztán lassú léptekkel visszament a helyére.

Az értekezlet beszámolójában azt hallottuk, hogy az idén a járásban csupán három községben ment hiba nélkül a munka, többek között Dusnokon is, ahol Fekete István vezette az MHS műszaki körét.

A z iskolaigazgatók elfoglalt ■'*- emberek. Kíváncsi voltam, hogyan jut ideje arra is, hogy egyéb munkát vállaljon, pedig ebből még mellékjövedelemre sem tehet szert.

— Amikor 1957-ben megalakult a községben az MHS, kértek, hogy segítsek. Tartalékos főhadnagy vagyok, kötelességem volt.

— Mennyi idejét veszá igénybe?

— Túlzottan nagy megterhelést azért nem jelent. Négyen oktatunk, megoszlik a munka. Hát persze, vasárnap délelőtnak meg egy nagy mackót. A múltkor is nagyon megörült a babának, ez is biztosan tetszeni fog. Bözsinek nem tudtam mit venni. Aztán elszántam magam: harisnyát meg egy ruhára való anyagot vásároltam neki, az anyjának meg fekete kendőt.

Teli lett a kofferem, de még egy csomagot is kellett csinálnom, mert a szaloncukor is sok helyet fogott.

Jó hangulatban ültünk a zsúfolt vonaton. A bor hamar előkerült, jócskán ivott Vas Gyuri, meg Bodnár Pista is. A kocsi másik végében fiatal fiúk ültek, hangoskodtak, daloltak- Egy ülőhelyünk volt és felváltva ültünk le. Odatámaszkodtam a csomagtartórúdnak. A füst vastag rétegben úszott a meny- nyezet alatt. Ha kinyílt az ajtó, a hideg levegő szinte átsüvített a kocsin.

— Csukják be az ajtót — kiáltottak csaknem ugyanabban a pillanatban, amikor az ajtó kinyílt.

— Be is kell jönni, nem gondolják — morog, aki visszafelé tolakszik.

A padok között is állnak, vagy koffereken ülnek. Mozogni is alig lehet. Mögöttem, előttem is állnak. Beszélgetnek- Aludni szeretnék, de állva nem tudok, figyelem, hát a beszélgetéseket. A szavak innen, onnan érnek el hozzám, s megpróbálom kibogozni a szavakból a történeteket.

— Jó modorú volt.

— Mennyit kapott?

— Három év.

— Kibírja, de megint lopni fog.

(Folytatása következik.)

tönként pihenhetnék helyette, de engem is szórakoztat, hiszen utász voltam. S a gyerekek igazán szorgalmasak.

Csak úgy mellesleg megkérdezem. mi egyéb társadalmi munkája van még. Hiszen jól tudom, hogy falun gyakran tucatnyi funkciót bíznak egy-egy agilis emberre.

j\| őst mosolyodik el elő,tT* szőr:

— Hát pártvezetőségi tag vagyok, a tanács vb tagja, azonkívül elnöke a Hazafias Népfront községi szervezetének.

— Eleget tud mindennek tenni?

— Ritkán ván szabad estém, annyi bizonyos. Különösen sok munkát ad a községfejlesztés, amiben a szervezést jórészt mi vállaltuk. De van már a községben vízmű, bővült a villany- hálózat és nincs olyan utca, ahol legalább az egyik oldalon ne lenne járda. Ezért dolgozni persze, kötelesség is, meg öröm is — de nem könnyű.

— Mégis, nem túlságosan sok ennyi funkció?

— Volt már szó róla nálunk is, hogy jobban meg kellene osztani a feladatokat. Beszéltünk róla, aztán mindig arra várunk, hegy majd a következő választásoknál mások is vállalnak valamit.

— De nem akad senki?

— Azt azért nem mondhatnám. Régebben nekem is még több volt a funkcióm. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelöltek nemegyszer úgy vannak vele: — Ha már elvállalom, csinálni is kellene! Ezért aztán alaposan meggondolják.

— Hány pedagógus van a községben? — kérdezem.

— Huszonhattagú a tantestület, az új hétközi otthonban pedig négyen vannak.

— Hót ez igazán nem kis szám. Köztük nem lehetne találni alkalmas embert?

— Nem bennük van a hiba, hanem a körülményekben. Vidékről tizenhatan járnak be autóbuszon. Tőlük nem várhatjuk, hogy többet tegyenek, ott maradjanak estére... A lakás az egyik legsúlyosabb gondunk. A megyei tanács venne pedagóguslakást, de egyszerűen nincs. Az eladó házak gazdái hihetetlen összegeket kérnek, A helybeli asszonyokra megint csak nem lehet számítani, hiszen a család, a gyerekek éppen eléggé lekötik őket. A férfiak viszont valamennyien dolgoznak valamit az iskolán kívül is. Pedagógus a községi párttitkár, pedagógusok a TIT előadói, s a kultúrház igazgatója.

— így tehát, nem sok a remény rá, hogy kevesebb jut hamarosan a feladatokból?

ekete András megvonja a vállát:

— Nem azt nézi az ember, hogy mennyi jut rá, hanem hogy mennyi a munka, amit el kell végezni.

M. U