Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Közélet és magánélet a szocializmusban Kxiscb Béla: Napfényes délelőtt MENNÉL-E MÉG?... (A kényelem már nem csupán tipeg, lábunkra lép, s mi fel sem szisszenünk. Zsebre vágjuk csak ezreseinket, sovány múltunkra így iszunk, eszünk.) Mondd, élvtárs! — komolyan kérdem tőled, kivel egykor ott meneteltem ritkán jóllakott falu járók soraiban, tőled, kinek érdemei, úgylehet súlyosabbak is az enyémnél: mannél-e még, dögnehéz acélgerendát cipelni vállsebeid sajgását is feledőn? Ásnál-e még hajnaltól éjszakáig gödröt a fáknak, s a múltnak? Volt falainkból égétnél-e megint lelkesedés-parazsán betonhidakat? Mennél-e még, zsákokkal vállaidon, hogy a bélért, hetekig sem zaklatnád elv- és sorstársaidat? Doboz gyufának tudnál-e örülni még? S kiáltanál-e újra a tízdeka zsírnál: ne többet, elvtárs! Mára elég! Jönnek a többiek is még. sok részre kell a kevés... Mennél-e még, vak múltból gyalogolva, hittel a fényre, mit nem tapogathatsz, de hiszed, hogy holnapután a tiéd? Hinnél-e újra félmeztelenül is a szépben, S Eajától Pestig, tehervonat tetején utazva vinnél-e lisztet a gyárnak, nem kettőzve a markot, ha annyi jutott? A földeken újra novemberi szél szánt, otthonainkban meleg duruzsol, s fényképekről idézzük fel a harcot — kényelmesebb ez a forradalom, s nehezebb, ha akarjuk, hogy legyen az — de indokolatlanul több a panasz, » hisz volt sebeink sajgása se fáj, nyújtózkodni is van már időnk munka előtt és munka után — olykor közben is, valid be, velem! — s ritkábban kiáltasz közügyért: nem elég! mondd! Ha hívnának, tenni a lehetetlent lehetővé, elvtárs: mennél-e még? A fényhidakat nem fedheti árnyék, éhség farkasa sem marja csontjaidat, kormos gerenda se vág a karunkba... De minden fordulatára a földnek egy hajnal esik, s vele ébred a munka: gondok, örömök madárrajai kelnek — feladatoszlopok menetelnek emlékeztetve, s hirdetve: meg kell váltani, újra meg újra perceink láncán a holnapokat! Hát érted is, lázad bennem a kérdés, s ágaskodik újra a „még nem elég” Elvtárs! Csontjaidat vallatom újra, s értelmed faggatom: mennél-e még?... Káíay Antal Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az illető becsületes munkával jutott-e hozzájuk, vagy tisztességtelen úton. A kispolgáriság bírálatában elsősorban arra kell törekedni, hogy lebontsuk a magánélet múltból eredő polgári, kispolgári formáit: az összeköttetés- hajhászást, az elvtelen klikkszövetségeket. a hatalommal való visszaélést stb. Hogy a magánélet szocialistává alakulása meggyorsuljon, többet keli törődnünk a társadalmi egyesületekkel, klubokkal, művelődési és szórakoztató társadalmi intézményekkel, a magánjellegű ünnepélyes alkalmak rendezésével (esküvő, névadó ünnepély, nyugdíjasok búcsúztatása stb.) Munkahelyünkből adódó társadalmi kötelesség arra törekedni és nevelni, hogy rendszerünkben senki ne érezze magát magányosnak, kivetettnek, tartsa mindenki éltető elemének a szocializmust, egyszóval, váljék általánossá a jó szocialista közérzetA SZOCIALISTA közéleti embertípus tömegméretű kialakításának elengedhetetlen feltétele a szocialista demokrácia intézményes és közvetlen formáinak jobb kihasználása. Ehhez elsősorban az kell. hogy közéleti fórumainkon a résztvevők valóságos döntési lehetőségekkel bírjanak, a különböző társadalmi szervekben és mozgalmakban tartalmas és ne formális tevékenység folyjék. Helyesen kell értelmeznünk társadalmi életünkben a demokratizmus és centralizmus kapcsolatát. A mi társadalmunk különböző csoportjainak alulról jövő kezdeményezése nem ellentétes az egész társadalom érdekeit kifejező központi hatalom törekvéseivel. Ilyen viszonyok között a demokratizmus és centralizmus nem gyengíti, hanem erősíti, egymást. Minél demokratikusabb a társadalmi élet annál centralizál- tabb lehet, és minél centralizál- tabb, annál nagyobb demokratikus kezdeményezési lehetőségeket adhat. Mindez persze nem spontán folyamat eredménye, hanem tudatos és helyes társadalomszervezésen múlik. NEM AZ a célszerű centralizáció. amely mindent felülről 1 kar előírni s az alsóbb szerieknek csak a végrehajtást nagyja meg, hanem az, amely úgy szabályozza a különböző fokú szervek hatáskörét, hogy a felsőbb szerv érdemben megadja ugyan az alsóbb szervek tevékenységének politikai perspektíváit, céljait, döntési programját, de ezen belül teret hagy ezen döntések konkrét esetekben való alkalmazására és alsóbb hatáskörű döntések önálló kialakítására. Mindebből következik. hogy nem az az igazi demokratizmus, amely szembenállást tételez fel a felsőbb szervek döntéseivel, hanem az, amely részt vesz a döntések kialakításában és ha a Határozat már létrejött, fegyelmezetten részt vesz a megvalósításban is. Ügy hiszem, hogy‘ezeknek az elvi követelményeknek a figyelembevételével eredményesen küzdhetünk a kispolgári mentalitás káros vonásai: az önzés, harácsolás, a politikai közömbösség. cinizmus és destrukció ellen. Látnunk kell azt is. hogy elmúlt már az az idő. s ez rendjén is van, amikor csak a lakosság szűk rétege érezte, hogy közvetlen kapcsolatban áll a nemzetet formáló politikával és nemzetközi kapcsolatokkal. A nai emberben megvan az igény, hogy egyéni érdekemé' valami érdemlegesebbet szolgáljon. Ezt az igényt kell nekünk fejlesztenünk és kielégítenünk. SEGÍTENÜNK kell kialakítani azt a meggyőződést, hogy az ember az élet minden területén tevékeny résztvételre és felelősségvállalásra hivatott. a POZSGAI IMRE gálj, szórakozz vele, ahogy neked tetszik. Dolgozz, vegyél magadnak, majd én is adok bele — ez volt az elvem. Azt persze nem egyszer megemlítettem: Nézd, ha van egy-két jóbarátod, vagy^kis- lány ismerősöd, hívd meg őket, szívesen viszlek benneteket bárhová ... Duzzogott ilyenkor ... Autóbolond kölyök. Keresi a két nő megértő pillantását, de csak mosolyt kap. Szertartásos, udvarias hallgatást. Ö is hosszú ideig némán nézelődik a presszó távolabbi sarkaiba. De csak a szeme jár a sakkozó, újságolvasó, elereszkedett vagy beszélgető vendégeken. Üj- ból visszakanyarodik gondjára. — Külföld, külföld ... Van egy barátom, túl a hatvanon, mint én. Szabó volt, kitűnő iparos. Az is itthagyta az első feleségét, s végigjárta Európái. Már rég Párizsban él. Jól menő szalonja van. Milliói a bankban. Itthon is. A Nemzeti Bank úgy adja ki neki, hogy idehaza éli fel, nyári vakációkban. Tízezret kap ki egy hónapra ... Mindig mondja, majd beleőrül, ha közeledik a nyár. Csak jöhessen mielőbb Magyarországra. Annyi a pénze, de boldogtalan. Már vagy nyolcadik-tizedik feleségével él. Rengeteg gyerektartást fizei... Mondta is már, hogy a honvágyát próbálta elfojtani a szexuális változatossággal. Az agyára ment A két nő szfinx-titokzatossággal figyel. Üj cigarettájuk füstje egyenes vonalban iramodik felfelé a hamutálcáról. Az apa tekintete is ráfeledkezik a két füstcsíkra. Önmagával küzköd- ve, nyomatékkai próbálja megfogalmazni, amit érez. — Én nem akarom, hogy a fiam ilyen gazdag ember legyen! Mit ér így az élete? Mondjuk, hogy minden klappolni fog neki, milliomos lesz. Na és aztán? Mit ér a vagyonával? Megeszik kétszerannyi rostélyost. Lesz saját autója. És azután?... Mindezt itthon is elérheti. A rostélyos nem probléma. Ruhája annyi van, hogy elajándékozta ... Mintha Örülne, hogy új érvre bukkant, felélénkülve kérdi önmagától. — Vagy a lakás miatt? ... Tavaly nyűgösködött, hogy milyen jó lenne neki egy önálló kis garzonlakás. Fiam! — beszéltem a fejével — légy észnél. Itt van ez a szép nagy villánk. Hármunké. Ha neked lakást veszek, ki tudja, nem költöztetnek-e a nyakunkra valami idegent. Mivel te máshol laknál, egyedül. Nősülj meg, olyan lakást veszek nektek, hogy megszólal. Ez se tetszett neki... Akkor megy külföldre ... Hát ment. Mi maradt utána? Látszik, férfiasságával összeegyeztethetetlennek tartja az érzelmes ellágyulást, ezért fordul kérőén a hölgyekhez. — Nagyon kérem, Magdika, Éditke, erről ne beszéljenek az irodában. Maguk közvetlen munkatársaim, ismernek... Csak a kis fehér cica maradt utána. A rózsaszín meg kék masnival a nyakában ... Hogy ragaszkodik azóta hozzánk az a kis állat... Bár az emberek tudnának olyan hűségesek lenni.., Pedig az ember nem állati — fakad ki valami különös képzet- társítás hatására. Pedig az állatnak nincsenek érzései... Mondják meg, lányok... Szeretett ez a kölyök valaha is minket? Hát semmi, semmi visszhang nem maradt benne a mi szeretetünkból? A világot, a csillagot ráraktuk volna ... Vagy talán az volt a baj? A szeretet, a hűség olyan dolog, amiért szintén meg kell dolgozni? Ki kell érdemelni? Aludni se tudok. Hazamegyek a munkából. Fáradtan, hiszen kétszer annyit dolgozok, csak hogy felejtsek addig is. Négy könyvet olvasok egyszerre. Képzeljék, Shakespeare-t és Berkesitől a „Sellő a pecsét- gyűrűn”-t egymásután. Néha fél óráig olvasok egyszer, kétszer, tízszer egy bekezdést, míg megértem, miről van szó... Valamelyik este végigszenvedtem a Lear király tv-közvetítését. Azóta hányszor elolvastam ezekel a sorokat! Megtanultam: „Uvölt- setek, ó üvöltsetek! Ti mind... Ha nyelv- és szemetek enyéim volnának, oly zivatart indítanék velők, Hogy meghasadna a mennynek boltozatja. Ö, oda van örökre!...” ... A bárzongoristák éppolyan jó pszichológusok, mint a cigányprímások. Észreveszik, hol kell mégtovább „facsarni a szívet”. A csillogó-villogó dobogó felől, talán a kifogástalan szépségű nő segélykérő pillantására, egyenesen ehHez a társasághoz küldi a slágert: „Kicsit szomorkás a hangulatom máma.. Az öregúr arca eltorzul, a nők is zavartan fészkelődnek, annyira banális most az olvatag dallam. Szemrehányóan ingatja fejét a csúnyácska, a zongoristát fixírozza. aki értetlenül húzza fel vállát és szemöldökét. Mikor látja, hogy ezek hárman felsze- delőzködnek, azért is belevág a billentyűkbe. Odakint gálánsán nyitja kocsija ajtaját az apa, a főnök. Némán meghajol, mutatja, üljenek be. Finoman felpereg a motor, s míg halkan eloson a kocsi a járda mellől, hallani a vezető rezignált hangját. — Utoljára viszem magukat. Ha útlevelet kapok, s elérem őt Bécsben, otthagyom neki... Legyen vele boldog. —öl szövetkezeti üzemek termelésében való helytállás közvetlenül is közérdekű. Megváltozott tehát a köz- és magántevékenység súlya az egyén életében. A közélet demokratizálódásának arányában változik meg a magánélet jellege is. A szocialista ember magánélete nem a lázas törtetés, az üzlet, a pénzszerzés. az érdem nélküli előmenetel szolgálatának eszköze, hanem a közérdekű kötelességek teljesítésével kiérdemelt szabad öntevékenység, szórakozás, pihenés, önképzésHATÉKONY eszmei nevelő munkával ki kell szorítani a magánélet és "közélet kapcsolatának individualista, kispolgári értelmezését. Különösen kártékony magatartás az apolitikusság. A kispolgár bizalmatlan a politikával és a politizáló emberrel szemben. Tartózkodik a közérdekű kérdésekben való állásfoglalástól, elzárkózik a magánéletben. Egyedüli életcélja az anyagi javak felhalmozása és mások tekintélyét is elsősorban azon méri. hogy milyen anyagi javakat birtokolnak. Az ilyen ember szerint a jelenlegi közélet nem elég „tiszta” csak akkor, ha „hajlandó” a közért dolgozni, ha ezt meg azt a hibát kijavítják. A nyárspolgár óvatos és átmenti magát, hogy majd, ha már minden rendben lesz és semmi veszély sem fenyeget, lépjen a közélet mezejére. Nyárspolgár az a vezető is, aki a szakmai tevékenységet elszakítja a közéleti, emberi, kulturális tevékenységtől, a szakmai érdeklődést szembeállítja a politikai munkával. De kispolgár az a vezető is, aki nem tanul, hanem presztizs okokból az embereket aszerint értékeli, hogy alá- vagy fölé- rendeltjed-e. A KISPOLGÁRI életvitel és gondolkodásmód bírálatánál azonban vigyázni kell, nehogy szektás és dogmatikus álláspontról történjék az. A szekta- rianizmus főleg az anyagi javak megszerzésében látta az okát a kispolgáriság létének, vagy esetleges tovaterjedésének. Holott nem az a baj, ha korunk embere szép lakásra, autóra, külföldi túrára vágyik, hanem az, ha valaki presztízskérdést csinál ebből, s önmaga és mások társadalmi értékét azon méri, hogy birtokolja-e ezeket az anyagi javakat, vagy sem. A MUNKÁSOSZTÁLY társadalmi céljainak megvalósításához nélkülözhetetlen feltétel a közéletben aktívan tevékenykedők számának szakadatlan növelése. A szocializmus teljes felépítésének korszakában erkölcsi normává kell tenni minden dolgozó számára a közügyek intézésében való részvételt és a szükséges jártasság megszerzését. Az eredményes közéletre nevelés érdekében mindenekelőtt tisztáznunk kell a magánélet és közélet egymáshoz való viszonyát a szocializmusban. A magánélet és a közélet mást jelent nálunk, mint a kizsákmányoló társadalomban. Ott a termelést, a gazdasági életet a burzsoázia sajátította ki. és közéleten főként a politikai tevékenységet értették, kiegészítve ezt a társadalmi szervezetekben végzett tevékenységgel. A kizsákmányoltak a közéletből ki voltak zárva és szemükben a politika a titkok szférájába tartozott. A SZOCIALIZMUSBAN7 mindenki számára egyenlőek a közi- életi és magántevékenység lehetőségei és máshol húzódik a határvonal is a kétféle jelenség között. Mi a gazdasági termelési tevékenységet közéletnek tekintjük, hiszen az állami és
