Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

12. oldal 1965. december Si. saowbat Kooperáció bolyon összejátszás Túl lelj esi tette idei tervét a „Fémmunkás66 Akik munka nélkül is jól kerestek Még 1964. márciusában a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár igazgatósága elrendelte az üzem teljesítő képességének felmérését. Az alapos vizsgálat megállapította, hogy a gyár for­gácsoló műhelyében az év fo­lyamán több mint 17 ezer mun­kaóra-túlterhelés jelentkezik. Ezért úgy intézkedtek, hogy a többletfeladatot bérmunkába adják ki. Ennek lebonyolításá­val a gyár termelési főosztály­vezetőjét, Gogh Istvánt, vala­mint. a kooperációs csoport be­osztottjait, Csőgör Endrét, Ko­vács Lajost és Horváth Károlyt bízták meg. A kooperátorok fel­adata az volt. hogy megrende­léseket helyezzenek el Budapes­ten a Kisipari Exportra Termel­tető Iroda (KETI) alkalmazásá­ban álló magánkisiparo6ok kö­zött. E munka, illetve annak pénz­ügyi lebonyolítása nem lett vol­na szabálytalan, ha az ezzel megbízottak betartották volna az érvényben levő rendeleteket. utasításokat, ellenőrizték volna a kisiparosok árajánlatát, az általuk készített gyártmányok mennyiségét, minőségét, rend­szeresen vezették volna a bér­munka adminisztrációját, s nyo­mon követték volna egy-egy kisiparossal kötött szerződés életbelépését. A gyár kooperá­ciós csoportja mindezt elmu­lasztotta azért, mert a három előadó, de a termelési főosztály- vezető sem volt tisztában fel­adataival. Csupán azzal törőd­tek. hogy a bérmunkát a kis­iparosoknál elhelyezzék. Ilyen körülmények között természetes volt. hogy a kisiparosok igye­keztek a számukra a legelőnyö­sebb árakat megállapítani, s azok — a fentiek elmulasztása miatt — ellenőrzés nélkül ke­rültek kifizetésre. A KETI kijelölése alapján Horváth Károly kooperátor 200 darab nagyméretű és 150 da­rab kisméretű csőszabályzó prés elkészítését rendelte meg 1965. január 13-án Korbély De­zső bulapesti kisiparosnál. Az árut 1965. július 30-án kellett volna leszállítania a gyárnak. Amikor ezt a határidőt a gyár egyik illetékes főmérnöke túlsá­gosan hosszúnak találta. Gogh és Horváth azzal érveltek: a szállítás időben megtörténik, a kisiparos csupán biztonsági ha­táridőt kért az esetleges javí­tások kötbérmentes elvégzésére. Az áruk szállítása azonban ké­sett, s ezért érdeklődni kezdtek Korbély Dezsőnél, hogyan áll a munka? Az akkori megállapí­tás szerint a csőszabályzó pré­seken a legminiifíalisabb műve­let sem volt elvégezve, ám Kor­bély arra hivatkozott, nincs hozzá szerszáma, szerezzenek egy fúrógépet, meghálálja. Ezt juttattak is számára, s a kis­iparos valóban nem volt hálát­lan, mert némi készpénzzel ho­norálta a vállalat egyik dolgo­zóját, sőt felajánlotta: „Ameny- nyiben újabb megrendelést ka­pok. a kifizetett munkabér 10— 12 százalékát leadom”. Telt, múlt az idő, s má­jusban még egyetlen munka­darab sem készült el, Korbély mégis jól járt. a minőségi el­lenőrtől. Lénárt Sándor buda­pesti kisiparostól a közös ebé­dek, italozások, s 300 forint kölcsön ellenértékeként azt kérte, vegye át az elkészületlen csőszabályzó préseket készáru­ként. Lénárt lekötelezettje volt Korbélynak, s május 10-én a csőszabályzó prések közül át­vett 62 darab nagyméretűt, azonban a gyárból 40 darabot visszaküldték, mert nem talál­ták megfelelőnek. Alig tíz nap múlva újabb 78 darab csősza­bályzó prés elkészítéséről állí­tottak ki szabálytalanul jegy­zőkönyvet, amelyre feltürítették azt is. hogy az inkasszó be­nyújtására alkalmas. Ezzel szemben júniusban 120 darab csőszabályzó prés még alkatré­szeiben sem volt kész. Erről nemcsak Korbély és Lénárt. de a kooperációs csoport tagjai is tudtak, s ennek ellenére a vál­lalati jogásztól kértek tanácsot: mikor fizeti ki a vállalat a be­nyújtott számlákat? A jogtaná­csos előtt természetesen elhall­gatták azt a tényt, hogy a cső- szabályzó prések nem készültek el. Ezek után természetes volt, hogy a jogtanácsos a számla kifizetése me'lett döntött. Lé­nárt „nyugodtan” aláírta az átvételi elismervényt és szám­lát, amelynek eredményekép­pen a vállalat Korbély Dezső­nek 63 ezer forint munkabért fizetett ki. A kooperációs csoport „jóvoltából” Luger György, Vá- radi János és Wimmer Ferenc budapesti kisiparos szintén a KETI-n keresztül jutott ilyen­fajta bérmunkához. Szirup­csapok elkészítését vállalták, de a kooperációs csoport el­lenőrzés nélkül fogadta el az általuk benyújtott túlságosan is magas árakat. A szirupcsa­pok elkészítése után a felüle­tes és hanyag átvétel, valamint a magas ár következtében 24 ezer forint kár érte a Vegy­ipari Gépgyárat. Ezeken túlme­nően a szakértői vélemény meg­állapította, hogy az SKF-nek (Svéd Golyóscsapágy Gyár RT magyarországi kirendeltsége) bedolgozó budapesti magánkis­iparosok hasonló körülmények között jutottak a Vegyipari Gépgyár bérbe kiadott munkái­hoz. s számolták el annak el­lenértékét. Az árajánlatokat itt sem ellenőrizték, s Gogh Ist­ván termelési főosztályvezető hibájából a gyár több mint 200 ezer forintot fizetett rá erre, a kisiparosnak nagyon is jó „üz­letre”. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak ez a kooperációs bérmunka — a ha­nyag. felelőtlen és korrupt meg­bízottak manipulációja miatt — 250 ezer forintba került, ame­lyet lényegében a munkások zsebéből, a vállalati nyereség­ből. a társadalmi tulajdonból emeltek ki. A vállalat, az ál­lam pénzét hanyagul kezelők elnyerik méltó büntetésüket, de a Vegyipari Gépgyár túlságosan is drága kooperációs példája azt bizonyítja: az ellenőrzés, a rendeletek betartása — a társa­dalmi tulajdon megóvása ér­dekében — különösen fontos olyan feladatok elvégeztetésé­nél, amelyeknél felmerülhet a visszaélés lehetősége. Gémes Gábor XT. — Igen? Akkor mára elég. Gyerünk be. Már nem sok időm volt a vo- natindulásig. Becsomagoltam a táskába és mentem az állomás­ra. De nem engedtem, hogy Bözsi kikísérjen. Bodnár Pist, meg Vas Gyuri már kint volt. Éjfélig kártyáztunk, aztán alud­tunk. Csak a Nyugati előtt éb­redeztünk. • Az első két hét úgy telt él, hogy jóformán körül sem néz­tem az építkezésen meg Pesten. Most már lazítottunk, négy óra­kor mindennap abbahagytuk a munkát. ...... Az Árpád-híd pesti hídfőjénél építkeztünk. A rozoga angyal­földi házak, meg kóoerájok, raktárak, kis üzemek helyén egy új városnegyed lesz. Már állnak az első blokkok, a lakók be is költöztek. De lesz itt mun­ka azt mondják, két év múlva is. mert a Váci utat újjáépítik és a kis viskókat lebontják. Nem kellett hát aggódni, hogy új munkát kell keresni. A Vas Gyuri brigádja, vagyis a ma brigádunk, egéss feéteP m ajtó- meg az ablakkereteket be- állítóknak segített. Én Bodnár Pistával meg Somogyi szakival, egy harmincéves kőművessel dolgoztam együtt. Somogyi zö­möktermetű, izmos, jó kedvű ember. — Függőónt! — kiált, közben fütyörészik. s hol feje búbjára tolja sapkáját, hol meg a sze­mére húzza. — Lécet, szeget. Adunk mindent a kezébe. Ki­köti az ajtókeretet, még egyszer beméri, ellenőrzi, aztán kiált a kőműveseknek, hogy rakják be. Mi meg megyünk tovább. Las­san megtanulom a szerszámok neveit, nem bámulok már bam­bán. ha ezt vagy azt kémek. — Cigiszünet. Kinek van egy jó bagója. Az enyém ott van a kabátzsébben. de nincs ked­vem érte menni. — Munkás, jó lesz? — kér­dezem. — Csakis? Kiülünk az ablakkeretbe. Pi­henünk. — A Dagályban voltak már? — Nem. Mi az? Hol van az? — Az ott ni! Pest legjobb fürdője. Ha esik a hó, akkor is kiap fürdőm «ár húsz eszten­deje. Klassz víz! Az egész or­szágban nincs olyan, mint a Dagályban. Csettint nyelvével. Nézem a kis medencét, kö­rülötte füves térség, meg néhány csenevész fa ring a szélben. Né­hány lépésnyire meg a Duna szürke víztömege hömpölyög. Távolabb hajó-hajó mellett. — Miért jöttek fel dolgozni? — kérdezi váratlanul. — Miért? — hökkenek meg és Bodnár Pistára nézek. — Hát kell a kereset. — És otthon nincs? — Nem sok. — Rossz a tsz? — Nem rossz a. csak gyen­ge. Ha rossz lenne, akkor legalább tudná az ember, hogy rossz és kész. De csak gyenge, ez a baj! — Gyenge? Nem értem. Vakarom a tarkómat. Most hogyan magyarázzam meg neki? Ezt csak az érti meg, aki benne élt. — Nem egyszerű ez. Belép­tem a Bocskaiba, mert azt mond­ták, így lesz, meg úgy lesz. Lett véna is. de nincs vezetőség. — Az baj. Feje nélkül a hal is hamar megbüdösödik — ne­vet és karikákat próbál fújni a füstből. — Hát a Bocskainak meg minden évben új feje van. Rám néz hitetlenkedve. Fejét csóválja, de a tekintete azt mondja: meséld, kisapám, a nagynénédnek, de ne nekem. — Megszedik magukat és mennek tovább — mondom. — Csak adósság marad utánuk. Így aztán nincs kereset. A zárszápv Két-három heti munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak A jól végzett munka örömé­vel ünnepelhetnek az ÉM Fém- | munkás Épületlakatosipari Vál- i lalat Kecskeméti Gyáregységé­nek dolgozói. Idei termelési ter- j vét ugyanis december 23-ig több I mint 300 ezer forinttal túltel­jesítette a gyáregység és az ed­digi eredmények arra utalnak, hogy jelentős túlteljesítés vár­ható a gazdaságosság területén is: az idei terv 15 és fél millió forint üzemi eredményt irány­zott élő, a tényszám pedig elő­reláthatóan megközelíti majd a 22 millió forintot. Ez azt je­lenti, hogy az üzem dolgozói két-három heti munkabérüknek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhetők a szép eredmé­nyek, a gyár vezetői fgy vála­szoltak: mindenekelőtt dolgo­zóink áldozatos munkájának és azoknak a körültekintő takaré­kossági intézkedéseiknek, ame­lyek nyomári csökkentek a re­zsiköltségek és összehasonlítha­tatlanul kevesebb anyag került hulladékba, mint a korábbi években. A jó munkaszervezést dicséri, hogy az üzem határidőre ele­get tett a szerződésekben vál­lalt kötelezettségeknek és a ko­rábbi évekhez viszonyítva lé­nyegesen csökkent a késedelmi kötbérek összege is. Újabb kö’csönző állomásokat nyitnok a könyvtárak Jól zárják az évet a megye könyvtárai. Egyelőre ugyan csak becsült adatok állnak a könyv­tárvezetők rendelkezésére, de már ezekből is látható, hogy az idén a korábbiaknál is job­bak lesznek az eredmények. Az 1965-ben beiratkozott ol­vasók száma megközelíti a 110 ezret A kölcsönzött könyvek száma a 2 millió 700 ezer fölé emelkedik. f Javult a tanyai „fehér foltok” megszüntetésének lehetősége is. Év végére már öt művelődési autó áll a könyvtárosok rendel­kezésére. Jelenleg 74 kölcsönző állomásuk van, de 1966. első negyedére 120-ra szeretnék emelni a tanyai kölcsönző állo­mások számát. Ünnep előtti figyelmeztetők Két halálos, egy súlyos közúti szerencsétlenség A hét végén az italozás két súlyos kimenetelű közúti bal­esetnek volt az okozója. De­cember 24-én pedig Kecskemét központjában történt egy ha­lálos kimenetelű szencsétlenség. Körültekintés nélkül Városföld határában az 5-ös számú főútvonalon figyelmet­adást hiába várja az ember! — Csak egy tsz van? — Dehogy. Három. — Mind gyenge? — Nem. csak a mienk, a Bocskai. A Vörös Csillagban ta­valy is harmincegy forint volt egy munkaegység. A Petőfibe meg huszonkilenc ötven. — Miért nem lépnek át abba? — Nem lehet. Akkor minden­ki átmenne. Ott jó az elnök. Nem váltogatják egymást. Az agronómus is jó szakember. Évekig az állami gazdaságban volt. A Bocskaiban meg amo­lyan botcsinálta agronómus van. — Na, jó — legyint Somogyi. — Munkára fel! Gyerünk! Négy órakor abbahagytuk a munkát. Villamosra ültünk, ki­mentünk a munkásszállóba. Megmosakodtam. átöltöztem. Nem volt kedvem ottmaradni. A kultúrteremben valamilyen előadás volt egy könyvről, de nem mentem el. mert a könyvet sem olvastam. Akkor meg mi­nek. Csak azért, hogy egy üres székkel kevesebb legyen. Elcsal­tam Bodnár Pistát is kószálni a városba. — Megnézzük a Margitszige­tet, hogy lássunk is valamit — mondtam. Pista nem kérette magát so­káig. A hídig villamossal men­tünk, aztán gyalog vágtunk át a szigeten. Sokáig tartott ez az út, mert mindenütt megálltunk és bámészkodtunk. A Kaszinó­ban ittunk egy kis fröccsöt és a Margit-hídon visszajöttünk Pestre. (Folytatása következikj , lenül szaladt át az úttesten egy autóbusz mögül Némedi Mihály városföldi alkalmi mun­kás. aki ittas állapotban volt. Ekkor érkezett oda személygép­kocsijával Biliig István auszt­ráliai állampolgár. Miután a személygépkocsi féktávolságon belül volt. a fékezés nem hasz­nált, s Némedi Mihályt elütöt­te. Az ittas gyalogos súlyos sé­rüléseket szenvedett. A sze­mélygépkocsi vezetőjét a bal­esetért nem terheli felelősség. Ketten vezették a vontatót A Helvéciái Állami Gazdaság nyárlőrinci üzemegységének vontatóját ittas állapotban ve­zette Farkas György 36 éves nyárlőrinci lakos. Ittasságának következtében a volánt átadta Pádár Ferenc 22 éves vontató- vezetőnek. aki ezt megelőzően szintén italozott. A két vonta­tóvezető megosztva kezelte a gázpedált, illetve a tengelvkan- csolót. Mintegy 30 kilométeres sebességgel haladtak, amikor a vontatón utazó ifjú Szomjú István 21 éves segédmunkás a járműről leesett és a pótkocsi keresztül haladt rajta. A sze­rencsétlen fiatalember a hely­színen meghalt. Farkas Györ­gyöt és Pádár Ferencet a rend­őrség előzetes letartóztatásba helyezte. Elütötte az autóbusz Tragikus kimenetelű szeren­csétlenség történt pénteken reg­gel fél 9-kor Kecskemét köz­pontjában a Csányi utca és a Gáspár András utca kereszte­ződésében. A 9-es számú Autó- közlekedési Vállalat GA 78—29 rendszámú autóbusza elütötte T. Nagy Klára 17 éves keres­kedelmi ipari tanuló kecskeméti lakost. A fiatal lány sérülésébe a helyszínen meghalt. A bal­eset körülményeinek megálla­pítására a rendőri vizsgálat fo­lyik. G. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom