Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
12. oldal 1965. december Si. saowbat Kooperáció bolyon összejátszás Túl lelj esi tette idei tervét a „Fémmunkás66 Akik munka nélkül is jól kerestek Még 1964. márciusában a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár igazgatósága elrendelte az üzem teljesítő képességének felmérését. Az alapos vizsgálat megállapította, hogy a gyár forgácsoló műhelyében az év folyamán több mint 17 ezer munkaóra-túlterhelés jelentkezik. Ezért úgy intézkedtek, hogy a többletfeladatot bérmunkába adják ki. Ennek lebonyolításával a gyár termelési főosztályvezetőjét, Gogh Istvánt, valamint. a kooperációs csoport beosztottjait, Csőgör Endrét, Kovács Lajost és Horváth Károlyt bízták meg. A kooperátorok feladata az volt. hogy megrendeléseket helyezzenek el Budapesten a Kisipari Exportra Termeltető Iroda (KETI) alkalmazásában álló magánkisiparo6ok között. E munka, illetve annak pénzügyi lebonyolítása nem lett volna szabálytalan, ha az ezzel megbízottak betartották volna az érvényben levő rendeleteket. utasításokat, ellenőrizték volna a kisiparosok árajánlatát, az általuk készített gyártmányok mennyiségét, minőségét, rendszeresen vezették volna a bérmunka adminisztrációját, s nyomon követték volna egy-egy kisiparossal kötött szerződés életbelépését. A gyár kooperációs csoportja mindezt elmulasztotta azért, mert a három előadó, de a termelési főosztály- vezető sem volt tisztában feladataival. Csupán azzal törődtek. hogy a bérmunkát a kisiparosoknál elhelyezzék. Ilyen körülmények között természetes volt. hogy a kisiparosok igyekeztek a számukra a legelőnyösebb árakat megállapítani, s azok — a fentiek elmulasztása miatt — ellenőrzés nélkül kerültek kifizetésre. A KETI kijelölése alapján Horváth Károly kooperátor 200 darab nagyméretű és 150 darab kisméretű csőszabályzó prés elkészítését rendelte meg 1965. január 13-án Korbély Dezső bulapesti kisiparosnál. Az árut 1965. július 30-án kellett volna leszállítania a gyárnak. Amikor ezt a határidőt a gyár egyik illetékes főmérnöke túlságosan hosszúnak találta. Gogh és Horváth azzal érveltek: a szállítás időben megtörténik, a kisiparos csupán biztonsági határidőt kért az esetleges javítások kötbérmentes elvégzésére. Az áruk szállítása azonban késett, s ezért érdeklődni kezdtek Korbély Dezsőnél, hogyan áll a munka? Az akkori megállapítás szerint a csőszabályzó préseken a legminiifíalisabb művelet sem volt elvégezve, ám Korbély arra hivatkozott, nincs hozzá szerszáma, szerezzenek egy fúrógépet, meghálálja. Ezt juttattak is számára, s a kisiparos valóban nem volt hálátlan, mert némi készpénzzel honorálta a vállalat egyik dolgozóját, sőt felajánlotta: „Ameny- nyiben újabb megrendelést kapok. a kifizetett munkabér 10— 12 százalékát leadom”. Telt, múlt az idő, s májusban még egyetlen munkadarab sem készült el, Korbély mégis jól járt. a minőségi ellenőrtől. Lénárt Sándor budapesti kisiparostól a közös ebédek, italozások, s 300 forint kölcsön ellenértékeként azt kérte, vegye át az elkészületlen csőszabályzó préseket készáruként. Lénárt lekötelezettje volt Korbélynak, s május 10-én a csőszabályzó prések közül átvett 62 darab nagyméretűt, azonban a gyárból 40 darabot visszaküldték, mert nem találták megfelelőnek. Alig tíz nap múlva újabb 78 darab csőszabályzó prés elkészítéséről állítottak ki szabálytalanul jegyzőkönyvet, amelyre feltürítették azt is. hogy az inkasszó benyújtására alkalmas. Ezzel szemben júniusban 120 darab csőszabályzó prés még alkatrészeiben sem volt kész. Erről nemcsak Korbély és Lénárt. de a kooperációs csoport tagjai is tudtak, s ennek ellenére a vállalati jogásztól kértek tanácsot: mikor fizeti ki a vállalat a benyújtott számlákat? A jogtanácsos előtt természetesen elhallgatták azt a tényt, hogy a cső- szabályzó prések nem készültek el. Ezek után természetes volt, hogy a jogtanácsos a számla kifizetése me'lett döntött. Lénárt „nyugodtan” aláírta az átvételi elismervényt és számlát, amelynek eredményeképpen a vállalat Korbély Dezsőnek 63 ezer forint munkabért fizetett ki. A kooperációs csoport „jóvoltából” Luger György, Vá- radi János és Wimmer Ferenc budapesti kisiparos szintén a KETI-n keresztül jutott ilyenfajta bérmunkához. Szirupcsapok elkészítését vállalták, de a kooperációs csoport ellenőrzés nélkül fogadta el az általuk benyújtott túlságosan is magas árakat. A szirupcsapok elkészítése után a felületes és hanyag átvétel, valamint a magas ár következtében 24 ezer forint kár érte a Vegyipari Gépgyárat. Ezeken túlmenően a szakértői vélemény megállapította, hogy az SKF-nek (Svéd Golyóscsapágy Gyár RT magyarországi kirendeltsége) bedolgozó budapesti magánkisiparosok hasonló körülmények között jutottak a Vegyipari Gépgyár bérbe kiadott munkáihoz. s számolták el annak ellenértékét. Az árajánlatokat itt sem ellenőrizték, s Gogh István termelési főosztályvezető hibájából a gyár több mint 200 ezer forintot fizetett rá erre, a kisiparosnak nagyon is jó „üzletre”. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak ez a kooperációs bérmunka — a hanyag. felelőtlen és korrupt megbízottak manipulációja miatt — 250 ezer forintba került, amelyet lényegében a munkások zsebéből, a vállalati nyereségből. a társadalmi tulajdonból emeltek ki. A vállalat, az állam pénzét hanyagul kezelők elnyerik méltó büntetésüket, de a Vegyipari Gépgyár túlságosan is drága kooperációs példája azt bizonyítja: az ellenőrzés, a rendeletek betartása — a társadalmi tulajdon megóvása érdekében — különösen fontos olyan feladatok elvégeztetésénél, amelyeknél felmerülhet a visszaélés lehetősége. Gémes Gábor XT. — Igen? Akkor mára elég. Gyerünk be. Már nem sok időm volt a vo- natindulásig. Becsomagoltam a táskába és mentem az állomásra. De nem engedtem, hogy Bözsi kikísérjen. Bodnár Pist, meg Vas Gyuri már kint volt. Éjfélig kártyáztunk, aztán aludtunk. Csak a Nyugati előtt ébredeztünk. • Az első két hét úgy telt él, hogy jóformán körül sem néztem az építkezésen meg Pesten. Most már lazítottunk, négy órakor mindennap abbahagytuk a munkát. ...... Az Árpád-híd pesti hídfőjénél építkeztünk. A rozoga angyalföldi házak, meg kóoerájok, raktárak, kis üzemek helyén egy új városnegyed lesz. Már állnak az első blokkok, a lakók be is költöztek. De lesz itt munka azt mondják, két év múlva is. mert a Váci utat újjáépítik és a kis viskókat lebontják. Nem kellett hát aggódni, hogy új munkát kell keresni. A Vas Gyuri brigádja, vagyis a ma brigádunk, egéss feéteP m ajtó- meg az ablakkereteket be- állítóknak segített. Én Bodnár Pistával meg Somogyi szakival, egy harmincéves kőművessel dolgoztam együtt. Somogyi zömöktermetű, izmos, jó kedvű ember. — Függőónt! — kiált, közben fütyörészik. s hol feje búbjára tolja sapkáját, hol meg a szemére húzza. — Lécet, szeget. Adunk mindent a kezébe. Kiköti az ajtókeretet, még egyszer beméri, ellenőrzi, aztán kiált a kőműveseknek, hogy rakják be. Mi meg megyünk tovább. Lassan megtanulom a szerszámok neveit, nem bámulok már bambán. ha ezt vagy azt kémek. — Cigiszünet. Kinek van egy jó bagója. Az enyém ott van a kabátzsébben. de nincs kedvem érte menni. — Munkás, jó lesz? — kérdezem. — Csakis? Kiülünk az ablakkeretbe. Pihenünk. — A Dagályban voltak már? — Nem. Mi az? Hol van az? — Az ott ni! Pest legjobb fürdője. Ha esik a hó, akkor is kiap fürdőm «ár húsz esztendeje. Klassz víz! Az egész országban nincs olyan, mint a Dagályban. Csettint nyelvével. Nézem a kis medencét, körülötte füves térség, meg néhány csenevész fa ring a szélben. Néhány lépésnyire meg a Duna szürke víztömege hömpölyög. Távolabb hajó-hajó mellett. — Miért jöttek fel dolgozni? — kérdezi váratlanul. — Miért? — hökkenek meg és Bodnár Pistára nézek. — Hát kell a kereset. — És otthon nincs? — Nem sok. — Rossz a tsz? — Nem rossz a. csak gyenge. Ha rossz lenne, akkor legalább tudná az ember, hogy rossz és kész. De csak gyenge, ez a baj! — Gyenge? Nem értem. Vakarom a tarkómat. Most hogyan magyarázzam meg neki? Ezt csak az érti meg, aki benne élt. — Nem egyszerű ez. Beléptem a Bocskaiba, mert azt mondták, így lesz, meg úgy lesz. Lett véna is. de nincs vezetőség. — Az baj. Feje nélkül a hal is hamar megbüdösödik — nevet és karikákat próbál fújni a füstből. — Hát a Bocskainak meg minden évben új feje van. Rám néz hitetlenkedve. Fejét csóválja, de a tekintete azt mondja: meséld, kisapám, a nagynénédnek, de ne nekem. — Megszedik magukat és mennek tovább — mondom. — Csak adósság marad utánuk. Így aztán nincs kereset. A zárszápv Két-három heti munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak A jól végzett munka örömével ünnepelhetnek az ÉM Fém- | munkás Épületlakatosipari Vál- i lalat Kecskeméti Gyáregységének dolgozói. Idei termelési ter- j vét ugyanis december 23-ig több I mint 300 ezer forinttal túlteljesítette a gyáregység és az eddigi eredmények arra utalnak, hogy jelentős túlteljesítés várható a gazdaságosság területén is: az idei terv 15 és fél millió forint üzemi eredményt irányzott élő, a tényszám pedig előreláthatóan megközelíti majd a 22 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgozói két-három heti munkabérüknek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhetők a szép eredmények, a gyár vezetői fgy válaszoltak: mindenekelőtt dolgozóink áldozatos munkájának és azoknak a körültekintő takarékossági intézkedéseiknek, amelyek nyomári csökkentek a rezsiköltségek és összehasonlíthatatlanul kevesebb anyag került hulladékba, mint a korábbi években. A jó munkaszervezést dicséri, hogy az üzem határidőre eleget tett a szerződésekben vállalt kötelezettségeknek és a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen csökkent a késedelmi kötbérek összege is. Újabb kö’csönző állomásokat nyitnok a könyvtárak Jól zárják az évet a megye könyvtárai. Egyelőre ugyan csak becsült adatok állnak a könyvtárvezetők rendelkezésére, de már ezekből is látható, hogy az idén a korábbiaknál is jobbak lesznek az eredmények. Az 1965-ben beiratkozott olvasók száma megközelíti a 110 ezret A kölcsönzött könyvek száma a 2 millió 700 ezer fölé emelkedik. f Javult a tanyai „fehér foltok” megszüntetésének lehetősége is. Év végére már öt művelődési autó áll a könyvtárosok rendelkezésére. Jelenleg 74 kölcsönző állomásuk van, de 1966. első negyedére 120-ra szeretnék emelni a tanyai kölcsönző állomások számát. Ünnep előtti figyelmeztetők Két halálos, egy súlyos közúti szerencsétlenség A hét végén az italozás két súlyos kimenetelű közúti balesetnek volt az okozója. December 24-én pedig Kecskemét központjában történt egy halálos kimenetelű szencsétlenség. Körültekintés nélkül Városföld határában az 5-ös számú főútvonalon figyelmetadást hiába várja az ember! — Csak egy tsz van? — Dehogy. Három. — Mind gyenge? — Nem. csak a mienk, a Bocskai. A Vörös Csillagban tavaly is harmincegy forint volt egy munkaegység. A Petőfibe meg huszonkilenc ötven. — Miért nem lépnek át abba? — Nem lehet. Akkor mindenki átmenne. Ott jó az elnök. Nem váltogatják egymást. Az agronómus is jó szakember. Évekig az állami gazdaságban volt. A Bocskaiban meg amolyan botcsinálta agronómus van. — Na, jó — legyint Somogyi. — Munkára fel! Gyerünk! Négy órakor abbahagytuk a munkát. Villamosra ültünk, kimentünk a munkásszállóba. Megmosakodtam. átöltöztem. Nem volt kedvem ottmaradni. A kultúrteremben valamilyen előadás volt egy könyvről, de nem mentem el. mert a könyvet sem olvastam. Akkor meg minek. Csak azért, hogy egy üres székkel kevesebb legyen. Elcsaltam Bodnár Pistát is kószálni a városba. — Megnézzük a Margitszigetet, hogy lássunk is valamit — mondtam. Pista nem kérette magát sokáig. A hídig villamossal mentünk, aztán gyalog vágtunk át a szigeten. Sokáig tartott ez az út, mert mindenütt megálltunk és bámészkodtunk. A Kaszinóban ittunk egy kis fröccsöt és a Margit-hídon visszajöttünk Pestre. (Folytatása következikj , lenül szaladt át az úttesten egy autóbusz mögül Némedi Mihály városföldi alkalmi munkás. aki ittas állapotban volt. Ekkor érkezett oda személygépkocsijával Biliig István ausztráliai állampolgár. Miután a személygépkocsi féktávolságon belül volt. a fékezés nem használt, s Némedi Mihályt elütötte. Az ittas gyalogos súlyos sérüléseket szenvedett. A személygépkocsi vezetőjét a balesetért nem terheli felelősség. Ketten vezették a vontatót A Helvéciái Állami Gazdaság nyárlőrinci üzemegységének vontatóját ittas állapotban vezette Farkas György 36 éves nyárlőrinci lakos. Ittasságának következtében a volánt átadta Pádár Ferenc 22 éves vontató- vezetőnek. aki ezt megelőzően szintén italozott. A két vontatóvezető megosztva kezelte a gázpedált, illetve a tengelvkan- csolót. Mintegy 30 kilométeres sebességgel haladtak, amikor a vontatón utazó ifjú Szomjú István 21 éves segédmunkás a járműről leesett és a pótkocsi keresztül haladt rajta. A szerencsétlen fiatalember a helyszínen meghalt. Farkas Györgyöt és Pádár Ferencet a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. Elütötte az autóbusz Tragikus kimenetelű szerencsétlenség történt pénteken reggel fél 9-kor Kecskemét központjában a Csányi utca és a Gáspár András utca kereszteződésében. A 9-es számú Autó- közlekedési Vállalat GA 78—29 rendszámú autóbusza elütötte T. Nagy Klára 17 éves kereskedelmi ipari tanuló kecskeméti lakost. A fiatal lány sérülésébe a helyszínen meghalt. A baleset körülményeinek megállapítására a rendőri vizsgálat folyik. G. G.
