Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
t. oldal 1965. december 3. péntek Afrikai miniszterek a rhodesiai kérdésről A fekete földrész legyen atomfegyver mentes Mit intéztek Rióban? MA KEZŰI meg munkáját Addis-Abebában az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli értekezlete, amelyen azt vitatják meg a földrész képviselői, milyen eszközökhöz folyamodjanak a dél-rhodesiai fajüldöző Smith-rendszer megdöntésére. Accrái megfigyelők szerint a következő lehetőségekről lehet szó: elismerni a dél-rhodesiai nemzeti mozgalom emigráns kormányát, az afrikai országok azonnali kivonulása a Brit Nemzetközösségbol, kereskedelmi bojkott alkalmazása Smith-ékkel szemben, katonai beavatkozás, és végül gerilla- háború kirobbantása. A megfigyelők ez utóbbit tartják a legcélravezetőbb megoldásnak, mert ez hozhat sikert. Míg a katonai beavatkozás ügyében nem egységes Afrika. Több ország ellene van, vagy ha helyesli is, Anglia dolgának tartja. A kereskedelmi bojkottról szóló határozat támogatásban részesülne szintén, mert az afrikai államok többsége nem bízik az Anglia által kezdeményezett bojkott sikerében HATÁROZATOT HOZOTT az ENSZ-közgyű- lés politikai bizottsága szerdán este az afrikai földrész atomfegyvermentességéről. A javaslatot 28 „fekete” állam nyújtotta be, s ebben felszólítják a világ valamennyi országát, hogy mondjanak le a földrészen az atomfegyverek alkalmazásáról, ne próbáljanak ki, ne gyártsanak, és terjesszék el itt az atomfegyvereket. Az indítvány különös nyomatékkai sürgeti, az atomhatalmakat, hogy ne adjanak sem magfegyvereket, sem velük kapcsolatos műszaki adatokat az afrikai államoknak. Csatorday Károly a szavazás kimenetelét (105, ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodással) a háború kockázatát csökkentő pozitív fejleménynek nevezte. RÓBERT KENNEDY szenátor latin-amerikai útjáról hazatérőben úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államoknak anyagi segítséget kell nyújtania Közép-Amerika országainak, de nem szabad saját rendszerét ezekre az országokra erőltetnie. Kijelentette, hogy az USA, na nem ismeri fel a Latin-Amerikában kibontakozó haladó irányzat jelentőségét, minden tekintélyét elveszti Délen. Szólt az elkeseredésről, amit a dominikai intervenció váltott ki Latin-Amerikában — de azt is mondotta, hogy tapasztalatai szerint szeretik a déli népek az Egyesült Államokat. Ez a megállapítás azonban enyhén szólva túlzott. Nemcsak a nép nem szereti a jenkiket Délen — de a politikusok sem. Épp erre mutat rá a TANJUG kommentárja, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, mit intéztek Rióban, az A ASZ-értekezleten az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok. A megállapítás szerint nem volt vesztes, de nyertes sem ezen a konferencián. Az viszont mindenesetre tény. hogy az Egyesült Államok kénytelen volt bizonyos vonatkozásban visszakozni — ami az. állandó Amerika-közi fegyveres erők felállítását illeti — és érvényesült a chilei álláspont, amely szerint az AÁSZ elsőrendű feladata nem politikai, hanem gazdasági jellegű — gazdasági és szociális jellegű feladatokkal kell foglalkoznia. Ez fontos szervezeti változás az AÁSZ életében. Amerika, annak ellenére hogy hatalmában áll a szervezet befolyásáról gondoskodni, makacs ellenállásba ütközött befolyása érvényesítésekor. Tervét nem adta fel, de a megvalósítást kénytelen volt elodázni. EGY NAPA KÜLPOLITIKÁBAN Folytatódnak a szabadságharcos-akciók 19 zászlóaljat tettek harcképtelenné Háborús á lapot Saigonban — Kordában a lapok SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadságharcosok szerda reggeltől csütörtök reggelig az ország különböző részein több támadást intéztek az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapatok állásai ellen. A felszabadító erők egyik egysége Quang Tin tartományban behatolt Tam Ky kerületi székhelyre, s tűz alá vette a kerületi főhadiszállás épületét, valamint az amerikaiak katonai táborát. A támadás után az egység kivonult a városból. A Mekong deltájában a gerillák aknatűz- zel támadták a Saigontól 170 kilométernyire délnyugatra fekvő Dua Tho-i kiképzőtábort. Szerdán éjjel a felszabadító hadsereg három órán át támadta a Saigontól csak 15 kilométernyire délnyugatra fekvő Binh Chanh kerületi székhelyet. A kormánycsapatok támogatására fegyveres helikopterek szálltak fel és világító rakétákat dobtak le. Dél-vietnami és amerikai közlések az összetűzések során elszenvedett saját veszteségeket „csekélynek” minősítették. A hanoi rádió közlése szerint november 30-án tengeri és szárazföldi támaszpontokról felszállt több amerikai lökhajtásos vadászgép ismételten behatolt a VDK légi terébe és bombázta,, illetve géppuskázta Lao Kay tartomány sűrűn lakott területeit, valamint gazdasági létesítményeit. A dél-vietnami felszabadító erők sajtóügynökségének jelentése szerint a felszabadító erők októberben és novemberben teljesen harcképtelenné tették az ellenség 19 zászlóalját, köztük az amerikai agresszorok négy gyalogos és négy gépesített zászlóalját. A harcképtelenné tett katonák száma az említett két hónap alatt csak huszonöt . százalékkal volt kevesebb, mint az év első kilenc hónapjában felszámolt katonáké. Az amerikaiak novemberi veszteségeinek összlétszáma még nem ismeretes mondotta a parancsnok —, de csak a Plei Me-i csatában több mint 1700, Nam Bo keleti részén pedig november első húsz napjában közel 4000 amerikai katona vált harcképtelenné. A dél-vietnami kormányhadsereg, illetve az amerikai fegyveres erők közel 300 repülőgépét lőtték le. vagy rongálták meg október 15 és november 15 között. Nguyen Cao Ky dél-vietnami miniszterelnök szerdán bejelentette, lehetséges, hogy a katonai helyzet jelenlegi állása miatt meg kell hosszabbítani Saigonban az éjszakai kijárási tilalmat, amely jelenleg éjféltől hajnali négy óráig tart. Felszólította továbbá a saigoni napilapokat, hogy a kormány nyilatkozatait első oldalon közöljék, mert különben azt kockáztatják, hogy felfüggesztik megjelenésüket Mansfield, az amerikai szenátus demokrata többségének vezetője, más szenátorok kíséretében csütörtökön Saigonba érkezett. Stuttgartban nemrégiben értekezletre ültek össze a nyugatnémet textilipari dolgozók szakszervezetének képviselői. A szakszervezet el" nöke, Buschmann közölte, hogy az NSZK textilipari vállalataiban egy év leforgása alatt több mint 25 000 dolgozó vesztette el a munkáját. Vajon miért? A szakszervezeti vezetők egyhangúlag megállapították: a szövőmunkások tömeges elbocsátásának — sőt, egyes gyárak bezárásának — oka a kapitalista „ész- szerüsítés”. Ügy bizony: míg a Ruhr-vidék bányászait a .szénkombájn „tizedeli meg”, az NSZK textiliparában az új automata szövőgépek veszik ki a mindennapi kenyeret a tapasztalt, szakképzett munkások szájából. Az elmúlt időben az NSZK textilipari konszernjeinek tulajdonosai évente mnitegy 800 millió márkát költöttek vállalataik új műszaki berendezésére. Ez milyen előnyei járt? A befektetés igen hasznosnak bizonyult. Míg pl. 1960-ban bizonyos termelési egységhez 100 munkásra volt Kölcsönös csalódások Hasszán hazautazott BONN (MTI) II. Hasszán marokkói király csütörtökön befejezte nyugat-németországi látogatását és visz- szautazott Marokkóba. A látogatás, a kiszivárgott értesülések szerint, nem váltotta be a Bonnban eredetileg hozzáfűzött reményeket. Míg a látogatás előtt azt remélték, hogy a marokkói király hajlandó lesz közvetítőként fellépni az arab— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok helyreállítása érdekében, a látogatás után bonni kormánykörökben most azt hangoztatják: sem a király nem ajánlotta fel közvetítői szolgálatait, sem a bonni kormány nem kérte fel erre. A marokkói küldöttség körében is csalódás volt tapasztalható. mert a bonni kormány tartózkodott a Marokkónak nyújtott „fejlesztési segély” további felemelésétől és nem teljesítette a marokkói vendégmunkásoknak Nyugat-Németországba való beengedésére irányuló kívánságot sem. szükség, 1964-ben már csak 62-re. Mondanunk sem kell, hogy a munkabérek rovására „megtakarított” összeg a gyártulajdonosuk zsebébe vándorolt. A vállalkozók tehát lefölözik a hasznot, s a munkásokat kilökik az utcára. Csupán az 1962—64 években 50 000 ember maradt a nyugatnémet gyárkapuk előtt. Ráadásul most — a stuttgarti textilipari szakszervezeti értekezlet dokumentumainak tanúsága szerint — az elbocsátottak száma egyre gyorsabban növekszik. Elsősorban a 45 éven felüli szövőmunkáso-k az „ész- szerűsítés” áldozatai. Ezek ugyan az új futószalagrendszer következtében máris úgy kimerültek, mint egy kifacsar* citrom. A nyugatnémet textilipari dolgo* zók nem tegnap óta vívnak elkeseredett harcot jogaikért. A szövő- és konfekciósipari szakszervezet már 19G 1-ben összeállította az úgynevezett „Ésszerűsítési egyezmény” tervét, hogy megakadályozza a dolgozók tömeges elbocsátását. Mit tartalmazott ez az egyezmény? Azt, ............................... 1 1 ................ Az automatizálás áldozatai 100 millió kilométer — 10 pere Riporter az űrhajósás rádió központjában Hozin kapitány riportját köali a Szovjetszkaja Rosszija a szovjet űrhajózás kozmikus rádióközpontjából, amely alig tíz éve működik. Ebből a központból adtak rádióutasításokat a Földtől több mint százmillió kilométerre eltávolodott Mars—1 automatikus bolygóközi állomásnak. A fénysebességgel leadott jel válaszára több mint tíz percet kellett várni, pedig az állomás azonnal válaszolt. A riporter elmondja, hogy ha a naprendszer szélére, például a Plútóra küldenek jeleket, akkor a válasz az óriási távolság miatt több mint egy órát várat magára, jóllehet a jelek másodpercenként 300 000 kilométert tesznek meg Július 29-én. amikor a Szonda—3, 2,2 millió kilométerre volt a Földtől, ez az állomás „kérte ki” tőle a Hold túlsó oldaláról 'készített fénykéneket. Rendszeres a kapcsolat, a Venus—2 és a Venus—3 állomásokkal, de folyik a CT A—APÉ nevű távoli rejtélyes objektum tanulmányozása is, amely mint ismeretes, közel száznapos periódusokban váltogatja sugárzási intenzitását, és ezért számos találgatás tárgya. Egyesek igen távoli civilizációk üzenetét veszik ki jeleiből. (MTI) ütonáilók Kongóban A felkelők elleni harc ürügyével a fehér zsoldosok Kongó (Léopoldville) északkeleti és keleti körzeteiben fosztogatják és gyilkolják a békés lakosokat. A fosztogatások által szerzett zsákmány azonban a jelek szerint nem elégíti ki a fehér zsoldosokat, úgyhogy csempészéssel és spekulációval is foglalkoznak. Egész csempészhálózatot szerveztek arany és gyémánt külföldre juttatására egy Anderson nevű angol zsoldos segítségével, aki a világszerte ismert banditaszervezettel, a maffiával áll összeköttetésben. A banda tagjai nem riadnak - vissza az útonállástól sem. Leopoldville: Joseph Mobutu köztársasági elnök (az előtérben balról) és az új kormány tagjai november 28-án azon a parlamenti ülésen, amelyen az új kormányt 256 szavazattal megerősítették hivatalában. Sábámmá az indonéz—kínai viszonyról A UPI amerikai hírügynökség ismerteti az indonéz „legfelső hadműveleti parancsnokság” szerdán kiadott rendeletét, amelynek értelmében különleges katonai bíróság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a Szeptember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendelkezés lehetőséget ad a jobboldali katonai vezetőknek a kommunistaellenes hajsza fokozására. Indonéziában csütörtökön hivatalosan is reagáltak a kínai— indonéz kapcsolatok megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Subandrio külügyminiszter csütörtökön reggel sajtónyilatkozatot adott közre és ebben hogy az automatizálás következtében felszabaduló dolgozókat lehetőség szerint a vállalat más üzemeiben kell alkalmazni, korábbi fizetésük megtartásával. A vállalkozók azonban még a2 egyezmény cikkelyeiben foglalt félmegoldást is a profitjuk elleni merényletnek tekintették. Kegyetlen harc indult: a „jószívű” kapitalisták ügy próbálták kivágni magukat, ahogy tudták. Hol áttelepítették a megbeszélést a szakszervezetek re' gionális bizottságaiba, hol isméi visszatértek a csaták fő színterére, a Szövetségi Szakszervezeti Központba. Végül 1964 telén képmutatóan kijelentették, hogy egyáltalán „nem illetékesek ilyen tárgyalás folytatására”. Ugyanakkor az NSZK-ban megjelenő „Welt der Arbeit’» című szakszervezeti újság figyelemmel kísérte az eseményeket, s nagybetűs címben közölte: „Milliókat költenek gépekre. De ki nyújt segítséget áldozataiknak? A vállalkozók lépést sem tettek érdekükben. A munkások azonban nem adták fel a harcot. Erélyes fellépésükre a textilipari szakszervezet határozott állás' pontot foglalt el, s akkor az újabb, nagyszabású sztrájktól való félelem meghátrálásra késztette a vállaLkojelezte. hogy Indonézia a maga belügyének tekinti, mi történjék az ott élő kínai nemzetiségű polgárokkal. A külügyminiszter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indonézek megsértették a kínai diplomáciai képviselet sérthetetlenségét. Emiatt Sukarno elnök már sajnálkozását fejezte ki, és hangot adott reményének, hogy Indonézia és Kína jó viszonya helyreáll. A sajtóközlemény ugyanakkor Kínát is bírálja, mert „kívülről beavatkozik Indonézia belügyei- be”. A külügyminiszter elsősorban a pekingi rádió Indonéziával kapcsolatos állásfoglalását helytelenítette. (Reuter, UPI) zókat. Az utóbbiak kijelentették: belemennek, hogy pénztárt állítsanak fel az „ésszerűsítés” áldozatainak megsegítésére. Az NSZK textii- mágnásai vállalták, hogy évente négymillió márkát fizetnek be ebbe a kasszába. Ez azonban csak csepp a tengerben. Ennek ellenére mind a mai napig sok munkást tesznek ki havonta az üzemekből. Ezek nemcsak a munkájukat vesztik el: a vállalko zók birtokában levő házakból is ki lakoltatják őket. Az idős szövő- munkások előtt, akik három évtizedet töltöttek a gép mellett, az elbocsátással szerfetosziik az a remény, hogy szűkös nyugdíjhoz jus sanak. A nyugatnémet textilipar munkásai a legkevésbé sem várhatna: segítséget a bonni állam részére Erhard kormánya éppen a köze múltban ismerte be fizetésképtv lenségét. Egyre érezhetőbb terhe két jelentenek a hadseregre és a „különleges törvények” végrehajtására fordított óriási összegek: 7,r milliárd márka hiányzik az 196G-o.s költségvetés „kiegyensúlyozásához”. Conn ezt az összeget persze a dolgozók életszínvonalának rovására akarja megszerezni. i. M.
