Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
1965. december 3, péntek 3. oldal Szemlén a majorközpontban Hogyan is zajlik le egy állattenyésztési és állategészségügyi szemle; mit vizsgálnak, s hogyan jutnak ©1 a végső következtetésig, az üzemág egészében uralkodó jó vagy rossz eredmények megállapításáig az erre hivatott vezetők? — ez a kérdés foglalkoztatott bennünket, amikor egy novembervégi reggelen elindultunk a lászló- falvi Kossuth Tsz majorközpontjába. Úti társunk — a közös gazdaság vezetőin kívül — Molnár András, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnökhelyettese, Kókai István, az MSZMP járási bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa és dr. Repkényi István körállatorvos volt. Ök a szemlebizottság tagjai. A főleg juhtenyésztéssel foglalkozó közös gazdaságban először az egyenként 300 férőhelyes juhhodályok környékét, belsejét, a téli tartásra való alkalmasságát vesszük szem ügyre. A csaknem másfélezer gyapjas általában megfelelő körülmények közt nevelkedik. Az épületek bejáratánál, fertőtlenített szalma állja útját a kórokozók be- hurcolásának. A magyar fésűsök kondíciója jónak mondható, s átteleltetési lehetőségeik — különösen a tavalyi helyzethez képest —megnyugtatóak. A juhok bőségesen almozott hodály- ban ropogtatják a fejadagot. Csupán az egyik falka gazdája, Németh László juhász véli úgy, hogy a téliesítést tökéletesíteni kellene. — Bizony, sürgősen javítani kell a hőszigetelést. Mert, ha bevág a húszfokos zimankó, a kisbárányok úgy elgémberednének „mint a vajaskifli!”... Ezután a sertésólakat ejtjük útba. Az épületek környéke, a kifutók sárosak, betonjárda nincs. Bizony, ez is sürgős pótlásra | vár. Benn, az egyik kutricában — malachulla hever. — Miért nem vitték már ki a dögtemetőbe? — érdeklődik a bizottság vezetője. — Még nem létesítettünk ilyesmit — mentegetőzik Törő- csik Pál brigádvzető. (Pedig ez valóban a legelemibb követelmény, s nagyobb költséggel, fáradtsággal sem jár. A két és fél száz sertés fokozott törődést, gondoskodást érdemelne.) A lóistálló rendje ezzel szemben megfelelő, sokat javult a teledtetési felkészülés. Szálastakarmány-készletük bőséges és szakszerűen rakott kazlakban sorakozik. Ezeket nem bontják szeszélyesen, nyakra- i főre. Hiba viszont, hogy a napi | adagokat nem vágják gazdasá- ! gosan, hanem „nyúzzák”... ] Gyűlnek a feljegyzéseik a bi- I zottság tagjainak füzetében. S a majort végigjárva, a kellemesen fűtött irodában kezdetét veszi a látottak megvitatása. Molnár elvtárs summázza a szemle tapasztalatait, s az ő szavait a jelenlevő szakemberek a saját véleményükkel egészítik ki. — Ne csak a hibákat, emeljük ki — hangzik az általános vélemény. — Helyes az istállóhőmérsékleten történő víztárolás; javult az etetés szakszerűsége. higiéniája is. Sor kerül végre a mindeddig elhanyagolt általános fertőtlenítésre is, a szerek beszerzése iránt intéz} kedtek. A gondozók alapos ok- | tatást kaptak a betegségmegelő- ! zésről. Kétségtelen a javulás a I tartási körülményekben is. Per- i sze, a félúton nem szabad meg- • állni! I A takarmány készlet mindszá- ! lasból, mind lédúsból elegendő- ; nek mutatkozik. Bőven van a , juhok, borjak átteleltetéséhez ! nélkülözhetetlen takarmányré- | pájük is. Hiány van viszont ab- I raktakarmánybód. A járási ta- | nács a tsz-t kisegíti, de némi leleményességgel már ök magúk is gondoskodhattak volna a szükségletről. Szóba kerül a ti- szakécskei Űj Élet Tsz jó példája: a kisebb háztájival rendelkező gazdák kukorica-járan- dóságának egy részét ott pénzben váltják meg. Ily módon jelentős mennyiségű készletet tartalékolhatnak a közösben. A szemle hasznos volt. A járási vezetők meggyőződhettek róla. hol szorít a cipő a lászló- falvi Kossuthban. A közös gazdaság vezetői is levonhatják a tanulságot: az előttük álló gazdasági évben sok mindent másképp, jobban kell szervezni, irányítani, elvégezni ahhoz, hogy gazdálkodásuk számos sikertelen év után végre valóban eredményes lehessen. J. T. Egy gépre két vezető Téli szakoktatás a Bajai Gépjavító Állomáson A gépek rendbehozatala mellett jól szervezett szakoktatással használják ki a téli hónapokat a Bajai Gépjavító Állomáson. Az állomás bácsalmási üzemében már egy ió hónapja tart a traktorosképző tanfolyam. Itt 37, többnyire fiatal jelentkezőt képeznek ki traktorvezetővé — három hónap alatt. A télen meg két hasonló tanfolyam lebonyolítására kerül sor Baján és Csátalján, Az oktatás céljára a környékbeli közös gazdaságok kölcsönöznek traktorokat. A képzésben fontos szerep- hez jut a munkagépek szerkezetével, működésével való megismerkedés is. A járás mezőgazdasági gépesítési szakemberei úgy vélik, az idei téli traktorosképzéssel közel kerülnek ahhoz a célhoz, hogy minden erőgépre két vezető jusson. Több közös gazdaság részéről felmerült az igény, hogy az állomás indítson szerelőképző tanfolyamot is. A jövő év áp- rilisaban erre is sor kerül. Legalább harminc jelentkezőre számítanak. A téli szakoktatásban jelentős helyet foglal el a kornbáj- nosképzés. Annál is inkább, mert a korábbinál jóval alaposabb oktatásban részesülnek a hallgatók. Míg tavaly és azelőtt kéthetes, most legalább egyhónapos lesz a tanfolyam. Harmincöt-negyven kombájnos kiképzésére lesz lehetőség, a jelentkezésnél azonban elsősorban azok jöhetnek számításba, akik segédvezetőként már dolgoztak arató-cséplőn. Ezzel ugyancsak közel kerülnék ahhoz a célhoz, hogy egy kombájnra két szakképzett vezető kerüljön. Leltározók a gépműhelyben Már november első harmadában megkezdték az állóeszközök leltározását a felsőszantivá- ni Űj Élet Tsz-ben. A gazdaság olyan vagyontárgyait vették jegyzékbe, amelyekben év végéig lényeges változás nem várható. Ezeknek az értéke megközelítőleg 800 ezer forint. Pár nappal ezelőtt hozzáfogtak ’ a fogyóeszközök és a szerszámok leltározásához is. Ezt a munkát a két majorközpontban, a géptelepen és a ' különböző műhelyekben végzi a leltározó bizottság. Nemsokára sor kerül az állatállomány jegyzékbe foglalására is. Azt tervezik, januárban megtörténik a zárszámadás. Fotóriporterünk a gépműhelyben talált rá a leltározókra. A felvételen Szabó I. István raktáros, Kovács Antal üzemgazdász és Szabó II. István, az ellenőrző bizottság elnöke látható. Nincs könnyű dolguk, csupán itt másfélezerféle alkatrészt és más anyagot kell átszámlál- niuk. Csak akik megérdemlik PRÉMIUM vagy nyereség- részesedés? — Sokszor tették fel a kérdést az ip>ari vállalatok gazdasági és műszaki vezetői eddig. És joggal. Az elmúlt években a nyereségrészesedés rendszere és a prémiumfeladatok között nem volt lényeges összefüggés. Sőt, sokszor ellentétes irányú érdekeltséget jelentett a két ösztönzési forrna. A vállalat- vezető egy-két. sokszor nem az egész vállalat tevékenységét jellemző termelési mutató teljesítése mellett tört lándzsát, mert ezen múlt a prémium. Emiatt gyakran kevesebb lett a nyereség, mint amennyinek a létrehozására a vállalat dolgozói kép>esek lettek volna. A kormány közelmúltban megjelenít határozata alapján 1966. január 1-től az iparban és építőiparban dolgozó és adminisztratív vezetők prémiumrendszere megváltozik. A változások röviden így foglalhatók össze: a vállalatok általában az eddiginél nagyobb, az 1965. évi prémium hetven százalékának megfelelő összeg felett szabadon rendelkezhetnek. Ennek az összegnek odaítéléséről a vállalat vezetői döntenek, ők írják elő, milyen feladatokért, kik kaphatnak prémiumot. A keret felhasználásába, kivételes esetekben, a pénzösszeg maximum húsz százalékáig szólhat bele a felügyeleti szerv — minisztérium, iparigazgatóság — többnyire a műszaki fejlesztésre vagy az exp>orttervek teljesítésére vonatkozó prémiumfeladatok előírásával. A prémiumrendszer alapvető módosítását jelenti, hogy az összeg a nyereségrészesedés alakulásától függ. tehát a vállalatok — a nyereségrészesedési napok számától függően az alapösszegen kívül még további prémiumkeretet kapnak. Ez a növekedés nem terheli a vállalatnál egyébként is felosztható nyereséget, másszóval tehát „plusz-pénz”. ITT ÁLLJUNK MEG egy pillanatra, az érintett műszakiak körében a rendelet megjelenése óta az a legizgalmasabb kérdés: több lesz, vagy kevesebb a prémium? Egy mondatban így foglalhatjuk össze: ez személy szerint tőlük és a vállalat tevékenységétől függ. Mert. ha az 1965. évi prémiumkeretet száz százaléknak tekintjük, akkor általában ennek hetven százalékát minden további nélkül megkapják a vállalatok. Az elért nyereségrészesedést napok után még ez emelkedhet, az 1965. évi keret 130 százalékáig, tehát az idei évhez mérten harminc százalékkal több lehet a kifizetett prémium. Űj a rendeletben, hogy megszűnik a felső határ, mert eddig az alapfizetés legfeljebb negyven százalékát tehette ki a prémium. Egy-egy különösen fontos feladat esetén a vállalat igazgatója akkora prémiumot állapíthat meg, amennyit szükségesnek ítél, nincs korlátozás. A prémium- feladat kiírásába és összegszerűségébe sem szólhat bele a minisztérium. Megszűnik tehát az az áldatlan állapot, hogy prémiumfeladatokat kelljen kreálni, sokszőr szinte kitalálni, ahhoz, hogy jól dolgozó vezetőkei: jutalmazni lehessen. A VÁLLALATOK igazgatóit és főmérnökeit a következő években a vállalat össz- eredménye alapján, utólag premizálják. Ez az intézkedés remélhetően a vállalatok jobb gazdálkodását segíti majd, mert az igazgató elsődleges anyagi érdeke is az lesz, hogy a mérlegbeszámoló minden tekintetben jó eredményeket tartalmazzon. Régebben például voltak olyan országos vállalatok ahol az igazgató a sele.it kétszázalékos csökkentéséért kaphatott csak prémiumot. Érthető, ha ilyen esetben ezt tekintette fő feladatának és természetesen ezt szorgalmazta munkatársainál is. Így a helyes elgondolások eltorzulhattak. Természetesen az új prémiumrendszer sem csodaszer. A végrehajtás során dől el, hogy rendelet marad-e, vagy pedig a dolgozók és az egész népgazdaság érdekeit jó irányba terelő gyakorlat. Áz a cél, hogy ne „centizgessenek” a prémiumkifizetéseknél, a jó munka alapján azok, akik megérdemlik differenciáltan kapjanak jutalmat, ne legyenek bérelt helyek, ne legyen fizetéskiegészítés, hallgatólagos megegyezés:,. Kapsz kétezer forintot, plusz havonta háromszáz prémiumot.” Persze, ehhez bátran kell felhasználni a rendelet adta lehetőségeket. élni kell vele. Merni jutalmazni, ha azt kiérdemelték, vagy egyáltalán nem adni semmit. A RENDELET érdekeltté teszi a 'gazdasági vezetőket a nyereség növelésében, mert ha jól dolgozik a vállalat, több jut nekik és több a dolgozóknak. D. K. Töltőanyag, labda, dísz 2500 tonna baromfitoli < f É ÉSÉ! iSPir | % <T * -. ISÍéS A különféle baromfi tollak kereslete nemcsak itthon. külföldön is nagyon megnőtt az utóbbi években. Nem tudnak eleget szállítani belőle, annyi az igény. A csirke, a pulyka tollazata döntő mennyiségben küllőidre kerül, hálózsák. hajókárpit töltőanyag lesz belőle északon. Norvégiában. Svédországban, Dániában, Finnországban. A pulyka tolla értékes állati fehérje alapanyag is. némely része pedig a francia és angol cégek szerint az íjász sportnál nélkülözhetetlen. A horgászok is igénylik mestei'séges csali készítéséhez, azonkívül játékokat, indián fejdíszt is készítenek toliból. A tollas labdához például a liba ferde tollát használják, a hozzávaló anyag kiválogatásánál gondosan kell ügyelni arra. hogy a toll gerince kifogástalan legyen. Angliába. az Egyesült Államokba. Indiába, Pakisztánba szállítanak erre a célra alkalmas tollat. A dísztollak keresletét a divat irányítja, az idén a külföldi szalonok főleg pülyka- tollat keresnek. A kiskunfélegyházi üzemben angol. francia, nyugatnémet. amerikai cégek számára körülbelül 200 féle dísztoiilat készítenek elő. Nagy szakértelmet kíván kiválogatásuk. méretezésük és a rendelők egyéni kívánságainak teljesítése. Ezekből készülnek a művészkellé- kek is. Az idén több mint kétezer tonna különféle tollat exportál a Toll feldolgozó Vállalat.
