Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

1965. december 19, vasárnap >. «Mal Fock Jenő nyilatkozata gyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalon­nafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a mar­hahús és a tejtermékek fogyasz­tói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotáció­val lehetett tartani. A marha­hús fogyasztói árát kg-ként pél­dául eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágó­marha felvásárlási árának eme­lésével — változatlan fogyasz­tói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50 —55 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tart­ható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róng az állam­kasszára, hanem még inkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kíná­lat növekedésének lehetősége amúgy is korlátozott, a tény­leges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árak­ban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszony­lag alacsonyak. Az idegenfor­galom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fo­gyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvé­nyes árarányokhoz. A hazánk­ba irányuló turistaforgalom nö­vekedése a népgazdaság számá­ra igen előnyös, de jövedelme­zőségét csökkenti, ha a legfon­tosabb élelmiszereket, a húsfé­léket az ide utazók az állam számára jelentős veszteséget magábanfoglaló árakon vásárol­ják. Ezenkívül — mint ismere­tes — sokan a külföldi utazá­sok során az árarányokban meglevő nagymértékű eltérése­ket üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a terme­lési költségek és a marhahús­hoz viszonyított árarányok. Szá­mottevően csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némiképp csökkenti a húsáremelések kihatását. KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árintézkedésekre Is sor kerül. Kérjük, szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből ki­tűnik, a már említetteken kí­vül három területen történik árváltozás. Növekszenek a vá­rosi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai — a gáz- és villanyárak tehát változatlanok maradnak — viszont csökken egyes tex­tiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A je­lenlegi áremelés a tüzelőanya­goknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pe­dig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tud­ni pontosan, hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az ár­jegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják ki­dolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét a-mai forgalmat fi­gyelembe véve — a tarifaeme­lés évi 300 millió forinttal nö­veli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell hasz­nálni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszünteté­se. A tarifaemelés során feltét­lenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók heti­jegyének ára kevésbé növeked­jék. A tarifaemelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utá­ni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többlet- bevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hi­szen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cik­kek árleszállításának helyessé­gét nem kell különösebben in­dokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállít­ják le, s ezzel a ruházati cik­kek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árle­szállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzé­keit az illetékes szervek ez­után állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befo­lyásolják a dolgozók élet- , színvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatáro­zott ár- és bérpolitikai, vala­mint szociális jellegű intézke­dések kihatása, összességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem a? állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is nö­vekszenek —, hanem a helye­sebb és ösztönzőbb ár- és bér­arányok kialakítása, egyes je­lenlegi feszültségek csökkenté­se. A jövedelemnövelő és jöve­delemcsökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli — egyaránt mintegy 3— 3 milliárd forint. Az intézke­dések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál ma­gasabb keresetűek nyugdíjjáru­lékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összességében vissza­kapják, hiszen a bér- és nyúg- díjintézkedések mintegy kétmil­liárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 mil­lió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói ár- intézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének na­gyobb része — mintegy há­romnegyede — nem a paraszt­ság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdo­nában levő gépi felszerelés sa­ját erőből történő felújífásához nyújt fedezetet. Az új felvásár­lási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik na­gyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösz­tönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, kü­lönösen az állattenyésztés szín­vonala. összegezve tehát: köze­pes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala elő­reláthatólag ugyanolyan mér­tékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgo­zóké. KÉRDÉS: Mint Fock elv­társ említette, az intézke­dések összegszerűen ugyan kiegyenlítik egy­mást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások sze­rint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbéremelés mértéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intéz­kedések hatása kiegyenlíti egy­mást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, első­sorban a jobban kereső, na­gyobb jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor messzemenően tekintettel voltunk az alacso­nyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és a szalonnafélék árát; mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkent­jük. A nyugdíjjárulék progresz- szív emelése viszont a na­gyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik, hogy a magasabb keresetűek nyugdíj- járulékának emelése a kerese­tek kiegyenlítődése, az „^gyen- lősdi” irányába hat; s hogy ez összhangban van-e a szocialista bérezés elveivel és a gazdasági irányítás reformjában körvona­lazott elképzelésekkel? A szo­cialista bérezésnek valóban alapvető elve, hogy aki többet ad a népgazdaságnak, az töb­bet is keressen. Mostani intéz­kedésünk némelyike — statiku­san vizsgálva — ezzel valóban nincs teljesen összhangban. Fi­gyelembe kell azonban ven­nünk bizonyos szociális szem­pontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei mi­nél kevésbé érintsék az alacso­nyabb jövedelműeket. Ugyanak­kor a gazdasági irányítás re­formjával kapcsolatban több intézkedésen dolgozunk, ame­lyek a szocialista bérezés em­lített helyes elvét messzeme­nően érvényre juttatják. így a vállalatok nagyobb anyagi ön­állósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fo­kozott anyagi elismerésére. Az új prémiumrendszer már a jö­vő esztendőben nagyobb lehető­séget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. KÉRDÉS: Az eddigiekből kitűnik, hogy a miniszter- tanács határozatában sze­replő ár-, bér- és egyéb intézkedések hatása vég­só soron kiegyenlíti egy­mást. A jövő évi népgaz­dasági terv ugyanakkor a munkások és alkalmazot­tak reáljövedelmének 3,5, reálbérének 1,5 százalé­kos növekedését irányoz­za elő. Hogyan valósul ez meg? VÁLASZ: A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől füg­getlenül tartalmazza az életszín­vonalnak a kérdésben szereplő növekedését. így, az említett kétmilliárd forint bér- és nyug­díjemelésen felül a munkatelje­sítmények és a munkások és alkalmazottak számának mint­egy 38 ezer főnyi növekedésé­vel összhangban, körülbelül 2,3 milliárd forinttal emelkedik a bérből és fizetésből élők kere­sete. A különböző szociális jut­tatások növekedése az 1965 jú­liusában felemelt családi pót­lék egész évi hatása szintén reáljövedelem-nöi’elő tényező. Mindez 3,5 százalékkal, össze­sen több mint 4 milliárd fo­rinttal növeli a bérből és fize­tésből élők reáljövedelmét. ' A termelékenység gyorsabb növelésével további terven kí­vüli lehetőség nyílik arra, hogy a központilag elhatározottakwi töl, az üzemek bérkorrekciókat hajtsanak végre. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalatok a tar­tós létszámcsökkentéssel megta­karított béralapnak 75 százalé­kát fordíthatják a dolgozók fi­Bnmedien hazautazott Bumedien, az Algériai Forra­dalmi Tanács elnöke s a minisz­tertanács elnöke szombaton re­pülőgépen hazautazott Moszk­vából. Öt napot töltött hivata­los látogatáson a szovjet fővá­rosban. Útját rövid időre meg­szakította Belgrádban. Olaj embargó New York-i hírügynökségi jelentések szerint Anglia ENSZ- képviselője pénteken levélben tájékoztatta a Biztonsági Taná­csot arról, hogy hazája olaj- embargót léptetett életbe Dél- Rhodesia ellen. Leszállt a Gemini—7 A Gemini—7. amerikai űrhajó szombaton, magyar idő szerint 15,05 órakor — percnyi pontossággal teljesítve feladatát — le­ereszkedett az Atlanti-óceán vizére. (AFP. Reuter) A houstoni ellenőrző központ áltál közzétett felvételek egyi­ke a Gemini—7 űrhajóról a történelmi jelentőségű űrrandevu során. A képet Thomas Stafford őrnagy, a Gemini—6. pilótája készítette. Ma választ Franciaország A két jelölt péntek esti utol­só televíziós beszédével véget ért az elnökválasztási kampány, és a franciák ma döntik el, hogy de Gaulle vagy Mitter­rand lesz-e a köztársaság elnö­ke. Mitterrand esetleges győzelme teljesen új helyzetet teremtene Franciaországban: megkönnyí­tené a választási kampány alatt megmutatkozott erőteljes de­mokratikus áramlat további fejlődését. De Gaulle újbóli megválasz- tasá esetén nem várható lénye­ges változás sem a francia kül­politikában, sem a belpolitiká­ban. zetésének növelésére, valamint (jutalmazására, az eddigi 50 szá­zalék helyett. Az üzemek az ed­diginél jobban érdekeltek az export növelésében és az im­port csökkentésében. Ez remél­hetőleg ugyancsak azt eredmé­nyezi, hogy • béremelésre és jutalmazásra is felhasználható, terven felüli összegekhez jut­nak. KÉRDÉS: • A húsárak emelése nyilván módosít­ja a háztartások étrend­jét. Hogyan elégítjük ki a más élelmiszerek iránt várhatóan megnövekedő igényeket? VÁLASZ: A disznó- és a marhahús fogyasztásának vár­ható csökkenését mindenek­előtt több tojás és baromfi fo­gyasztásával lehet pótolni. In- j tézkedéseket teszünk, hogy e! cikkekből megfelelő legyen az ellátás, és az árak ne emelked­jenek. Jelenleg mindkét cikk­ből elég jelentős exportunk van. A marhahús a tőkés pia­cokon jó exportcikkünk. Ha eb­ből többet tudunk exportálni, a baromfi és tojás kevésbé gazda­ságos exportjának csökkentésé­vel ez utóbbiakból jobban el tudjuk látni a hazai piacot. Terveink szerint, 1966-ban az ideinél körülbelül 30—10 száza­lékkal több baromfit juttatunk — a hazai fogyasztóknak. Ami a zöldség- és gyümölcs­ellátást illeti, joggal reméljük, hogy közepes időjárás mellett az ideinél legalább 30 százalék­kal nagyobb lesz a zöldség- és gyümölcstermelés; ennek követ­keztében az ez évihez képest csökkeni fognak az árak. A ha­zai ellátás követelményeit a cikkek exportjánál is lényege­sen jobban figyelembe vesszük, mint ebben az esztendőben. KÉRDÉS: A tájékoztató­ból kitűnik, hogy a jövő évi bér- és árintézkedé­sek zöme csak február 1- töl, egy részük még ké­sőbb kerül bevezetésre. Mi indokolja, hogy az eddigi gyakorlattól elté­rően már most nyilvános­ságra hozták a tervbe vett intézkedéseket? VÁLASZ: Árintézkedéseknél ez valóban szokatlan. Ügy gon­doltuk azonban, hogy helyes, ha éves tervünk nyilvánosságra hozatalakor teljes összefüggé­sükben a dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A részletes ár­jegyzékek — ahogy már emlí­tettem — csak a későbbiekben készülnek el és csupán a be­vezetés napján kerülnek nyil­vánosságra. A Központi Bizottság no­vemberi ülésén, a gazdasági irányítás reformjával kapcso­latban, már nyíltan szóltunk életszínvonal-politikánk irány­elveiről és a nyilvánosságra ho­zott beszámoló is említi az ár- és kereseti arányok fokozatos megváltoztatásának szükséges­ségét, A tiszaszederkényi gyár­avató ünnepségen összegyűlt több ezer hallgató előtt én már nyíltan beszéltem az ármódo­sításokra vonatkozó, akkor már jórészt kialakult elképzeléseink­ről. Viszont a liszt, a ke­nyér, a cukor, a zsír árának emelkedéséről elterjedt híreket cáfoltam, mert ezek a híreszte­lések akkor sok helyen bizonyos mértékű felvásárláshoz vezet­tek. Mivel határozatok akkor még nem voltak, a sajtó csak egy-két kiragadott — s éppen ezért, sajnos, félreérthető — mondatban utalhatott beszé­demnek erre a részére. Ez a „rövidítés” azonban, enyhén szólva, nem túl jól sikerült. Népünk felnőtt, öntudata erő­södött. Joggal bízunk abban, hogy meg fogja érteni intéz­kedéseink célját, amely a nép­gazdaság továbbfejlesztését, a dolgozó nép érdekeit szolgálja. A pártnak és a kormánynak az a kérése, hogy járuljon hozzá minden dolgozó jövő évi ter­vünk hiánytalan megvalósításá­hoz, munkája hatékonyságának fokozásával, a termelés újabb sikereivel — fejezte be nyilat­kozatót Fock Jenő. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom