Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

Z. oldal

1965. december 19, vasárnap

Az 1966. évi népgazdasági terv

sen évi 700 millió forintos kihatással le kell szállítani egyes textiláruk és ruházati cikkek árát. Emellett 1966-ban és utána is rendszeresen lesz leszállított áron való árusítás és szezonvégi kiárusítás.

A termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási ellátását és családi pótlékát közelíteni kell a munkásokéhoz. Ezek az intézkedések július 1-én lépnek életbe, megvalósításuk évi 250 millió forintot Igényel.

A felsorolt fogyasztói ár-, bér- és szociális jellegű intézkedések forintkihatása összességében kiegyenlíti egymást:

A fogyasztói áraknak és a szolgáltatási díjaknak az előzőkben ismertetett felemelése — számításba véve az elrendelt árcsökkentéseket — összes kihatásában a lakosság egészének évi kiadásait 2 milliárd 300 millió forinttal növeli, a progresszív nyugdíjjárulék az érintett dolgozók keresetét 700 millió forinttal csökkenti; a jövedelmeket csökkentő intézkedések együttes kihatása tehát 3 milliárd forint;

A bérek és a szociális jellegű juttatások végrehajtásra kerülő

emelésének jövedelemnövelő együttes kihatása 3 milliárd 50 millió forint.

Az elhatározott intézkedések

tehát kihatásukban kiegyenlítik egymást, ezen felül a tervnek megfelelően a bérből és fizetésből élőknél több mint 4 milliárd forinttal növekednek a jövedelmek, így 1966-ban az egy főre jutó reáljövedelem 3,5 Százalékkal emelkedik.

Ezen a jövedelemnövekedésen belül a jövő évi terv — a február 1-ével megvalósításra kerülő 2 milliárd forintos bér- és nyugdíjemelésen felül — a munkateljesítmények és a foglalkoztatottság magasabb szintjével összhangban, a bérből és fizetésből élő dolgozók keresetét 2,3 milliárd forinttal emeli, ez megfelel az egy keresőre jutó reálbérek mintegy másfél százalékos emelkedésének.

*

A kormány utasította az illetékes minisztereket a jövedelemelvonó és jövedelemnövelő intézkedések bevezetésének teljes részletességgel történő kidolgozására, valamint arra, hogy ezeket időben hozzák a lakosság tudomására.

A Minisztertanács felkéri és felhívja az ország dolgozóit, hogy fegyelmezett és szorgalmas munkával, gondos és takarékos gazdálkodással Valósítsák még a jövő évi népgazdasági tervet.

Javasoljanak és kezdeményezzenek bátran, tárják fel és hasznosítsák mindenütt a termelékenység növelésében, a költségek csökkentésében, a műszaki fejlesztésben, a munka- és üzemszervezés megjavításában, a beruházások gyors és pontos kivitelezésében és a költségvetési gazdálkodásban fellelhető tartalékokat. Lépjenek fel nyílt bírálattal a gyorsabb fejlődést akadályozó hibákkal és fogyatékosságokkal szemben, ne tűrjék meg sehol a felesleges kiadásokat, a pazarlásokat. Szerezzenek továbbra is érvényt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tavaly decemberi határozatának, mely körültekintő takarékosságra, szilárd munkafegyelemre, ésszerű gazdálkodásra, fokozott felelősségtudattól áthatott tettekre mozgósít. Odaadó munkával érjenek el újabb eredményekét a szocialista építésben, egész népünk jólétének további emelésében. (MTI)

Fock Jenő nyilatkozata

a jövő évi feladatokról, az új ötéves tervről, a jövő évi ár- és bérpolitikai intézkedésekről

(Folytatás az 1. oldalról.)

Fel kell emelni:

Mintegy 300 ezt;r — főként teljesítménybéres — munkásnál

közel 600 millió forinttal a béreket ott, ahol a fokozott fizikai igénybevételt, vagy a munkavégzés egyéb kedvezőtlen feltételeit, a munkához szükséges szakképzettséget és gyakorlatot a bérben jobban kifejezésre kell juttatni;

A főművezetők és a művezetők bérét (szakképzettségüktől, teljesítményüktől és az általuk irányított területtől függően);

Az állami vállalati építőiparban a különélési pótlékot, ezenkívül az építkezéseken dolgozók, a termelést irányító munkavezetők részére munkahelyi pótlékot kell fizetni;

A pedagógusok illetményét;

Egyes kategóriákban az egészségügyi dolgozók bérét; és

egyes kategóriákban a belkereskedelmi dolgozók bérét.

A 2 milliárdos keretből 150 millió forintot meghaladó összeget fordítanak arra, hogy február 1-től különböző mértékben, de átlagosan 10 százalékkal növeljék a 750 forinton aluli sajátjogú nyugdíjak összegét és a 400 forint alatti özvegyi. nyugdíjakat.

Az elhatározott béremelések körülbelül 800 ezer dolgozót érintenek.

A Minisztertanács határozatot hozott arra is, hogy 1968. február 1-től gyermekenként 50 forinttal fel kell emelni a két- és a többgyermekes munkások és alkalmazottak családi pótlékát. Ennek kihatása — a 2 milliárd forinton felül — évi 800 millió forint.

1966. február 1-től a zsír ára 20, a- szalonnaféléké pedig — átlagosan — 11 százalékkal

csökken. Ugyancsak február 1- től 8—25 százalékkal, együttéAz 1966. évi és a harmadik ötéves népgazdasági tervvel, valamint a jövő évi ár- és bér- intézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult Fock Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez;

KÉRDÉS: Kérjük Fock elvtársat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól és az ezzel kapcsolatos tennivalókról.

VÁLASZ: Mindenekelőtt arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy az 1966. évi tervünk kidolgozásánál messzemenően figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országunkat ért természeti csapások kedvezőtlen körülmények ellenére — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határozatát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebek között megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható termék. A népgazdaság igénye azonban az export további fokozását követeli meg. Ezért aZ új évben e vonatkozásban még nagyobbak teendőink.

Az ipar termelési terve, véleményem szerint, túlteljesíthető. Ez azonban változatlanul csak ott kívánatos, ahol a több termelés népgazdasági igényt elégít ki, s mindenekelőtt az export növelését szolgálja. Emellett azonban, különös tekintettél a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb Intézkedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. 1966-ban minden valószínűség szerint szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figyelembe nem vehető, de minden bizonnyal bekövetkező fogyasztási igénymódosulások kielégítését szolgálják.

Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez hasonlóan, a termelékenység emelésével biztosítsuk, melés növekedésének fő forrása. Lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítsuk. Ezt segíti a korábbi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modern gyártási eljárások bevezetése és a korszerűbb anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munkafegyelme, lendületes munkája, növekvő tudása biztos alapot ad a mind nagyobb önállósággal felhatalmazott vállalati vezetésnek arra, hogy biztosítsa a termelékenység kívánatos növekedését.

Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobban megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként — részben felesleges készletként — halmozódik fel. 1965- ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ez elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint megtakarítást jelentett.

1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alaku- I lásának szabályozására, elsősorban a feleslegek keletkezésének

meggátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeket,

| a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított árú kiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mellett is mindig lesznek olyan

áruk, amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak, így február második felében 1966-ban is sor kerül a szokásos szezon végi kiárusításra.

KÉRDÉS: Az 1966. évi

terv az ipari termelés

4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokon azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Mi erről a véleménye?

VÁLASZ; Természetesen törekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán elhatározás dolga. Az ipari termelés növekedésének mértékét mindenekelőtt a bélés a külföldi piacok igénye

szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem — mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről van szó. Az ipari termelés ütemének növekedése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeinek megbízhatósága, korszerűsége.

Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerő-felhasználással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék Versenyképességük. Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat. Csák az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne Vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének növelése egyben biztos fedezete a nagyobb fejlődési ütem által megkívánt ! többlet importanyag beszerzésének. Az ez évi biztató eredmények alapján, és a gazdaság- irányítási reform várható hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk, a következő időszakban kedvezőbb lesz.

KÉRDÉS: Az év végével j lezárul II. ötéves tervünk | időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása?

VÁLASZ; A következő esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, melyeket a Vili. párt- kongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964. decemberi központi bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott.

1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem „átmentei terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervét a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egy időben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit, és néhány más kérdést.

Üj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal,

I hogy a legtöbb szocialista országgal mái megkötöttük az 1966—1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk I

mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik.

KÉRDÉS: A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: Mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási, s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását?

VÁLASZ; A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket, és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz.

Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony.

Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához Is hitéit kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszafizetési kedvezményeket — elengedést vágy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazda- sági árszínvonal emelésével változtatni kell.

Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát félemeli.

A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak kg-ként 3 forintos, a tenyészmarha árának őzzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 80 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára.

A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyér- gabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona-szükségletét. Jelentősen emelkedett a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is.

A kenyérgabona árának emelése ellenére, változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére a tej fogyasztói ára. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítmények és a tejtermékek fo-