Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-15 / 295. szám

Bosszantó „apróságok** Körséta a hiánycikkek nyomában Nem. dehogy alkarunk ünnepe rontok lenni. Hiszen öröm, hogy akármelyik üzletbe betérünk, láthatjuk a vásárlók sokaságát, a bőséges készleteket, a gazdag áruválasztékot. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a jellemző, a tipikus kép és mégis... Mégis akadnak kisebb-nagyobb hibák Köznapi gondok Hosszabb szerelvényt kérünk Foglalkozásommal jár a sok Utázás, s így számtalanszor ta­pasztaltam, hogy a kecskémét— fülöpszállási személyvonat sze­relvényének összeállítása nem mindig a legszerencsésebb. A hajnali vonat 7—8 kocsival fut, kevés utassal, a reggeli viszont csak 3—4 kocsival közlekedik, de annyira zsúfoltan, hogy oly­kor a kalauz sem képes utat törni magának közöttünk. A „legfélelmetesebb'’ nap azonban a hétfő! Ember ember hátán a 3—4 kocsiban, a levegő fojtott, ablakot kinyitni tilos, mert fű- tenek. .. Nem lehetne két ko­csival több ezen a szerelvényen, hogy emberibb körülmények kö­zött utazhassunk? — Kérjük az állomásfőnökség mielőbbi intéz­kedését. Ladányi Sándor Kecskemét Néhány kocsi salak is segítene A kecskeméti Leninvárosból j immáron százával járnak a gye­rekek a Béke téri iskolába, aho­va a legrövidebb és egyben leg­veszélytelenebb út a temetőn keresztül vezetne, ha ott sem lenne bokán felül érő sár. Kü- ( lön kell szólnom a kisgyerme­kes szülőkről, akik kocsiban tol­ják. vagy karon viszik kicsi­nyeiket a bölcsődébe, napközi­be, mert ők sem mernek a be­tonúton menni. Félnek a gép­kocsiktól — ha nem is éppen a balesetveszély miatt, de a sár­tól, ami rájuk fröccsen a kere­kek alól. Csak néhány kocsi sa­lakot kérünk a temetőn keresz­tül vezető útra, ha már semmi reményünk sem lehet arra, hogy j az új út építésével tavasz előtt elkészülhessenek. Vámos Károly, tanár, Kecskemét — Leninváros. ] PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága «s a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bacs megyei LapKtadö Vállalat. Felelős kiadí: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanács ti á2 Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatalt cecskemét. Szabadság tét t/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! i helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési db ' nőnapra 13 torlm Bacs-kiskun megyei Nyomda V. I Kecskemét — Telefont 11-65. i Index: Z5«6V az áruellátásban, amit a keres­kedelmi szakmában igy nevez­nek: Hiánycikklista, Kecskemét. Nagykőrösi utcai kenyérbolt. Kellemes illat csa­logatja befelé a vevőket, akik viszik haza a fél-, az egy-, a kétkilós kenyeret — tenyérnyi papírba „csomagolva”. Miért? — Sajnos, kevés a papír —, így a válasz. — Dehát a higiénia, a tiszta­ság? — Nem tehetünk semmit... |2. | Hiánycikk-gyűjtő utunk má­sodik állomása az utca túlsó ol­dalán levő ruházati, és a vele szomszédos divatáru-szaküzlet. Harminc év körüli férfi áll a pultnál. — Szőrös kalapot kérek. Bocsánatkérő mosoly a vá­lasz: — Már elfogyott, keveset kap­tunk. .. Feljegyzem a többi, hiába kere­sett cikket: Színes női kreppny­lonharisnya, műszálas rövidujjú női pulóver, műszálas gyermek­mackó, habszivaccsal bélelt or- kánkabát, csíkos nyloning. im­port melltartó, összecsukható női, férfi esernyő, különböző méretű férfi bánion ing, női, férfi bőrkesztyű. 9,5—10,5 számú nylonharisnya... 3. A Rákóczi úti háztartási bolt­ban egy idős néni Ultra mosó­pasztát keres, amikor belépünk; Hiába. Aztán felcsillan a sze­me. — Végre hozzájutottam egy olajkályhához — újságolja örömmel. Most már csak olaj­pumpa kellene... Az eladó tanácstalanul tárja szét karját: Nincs. — Facsiszolópapírt, húsvágó- deszkát sem tudunk adni a ve- j vöknek. — magyarázta az üz­letvezető. — Az olajpumpát | egyébként a belkereskedelmi miniszter elvtárs is feljegyezte i a noteszába, amikor Kecskemé­ten járt. [±j Itt a sertésvágások szezonja. Ilyenkor sokan felkeresik a Szabadság téri vas-műszaki szaküzletet is. Hurkatöltő, nagy méretű zománcedénv azonban nincs. — Mi hiányzik még? — Többek között gyerekfür­dőkád, petrofór. fakanál, fa­szénvasaló. A hús- és a mák­darálóval kapcsolatban pedig sok a minőségi kifogás. I 5. Az Arany János utcai Pajtás Áruházban csupán a „minden­napos” hiánycikkek után érdek- j lődtünk. Íme. a lista: Az idén még egyáltalán nem kapott az áru­ház 23—26-os fehér száras ci­pőt. 23—24-es szegedi papucsot. Kevés a 31—38-as számú leány­ka bundacsizma, a 23—29. szá­mig terjedő meleg házi cipő, s hiánycikk a 35—38-as számú fiú fekete félcipő és leányka lakk­cipő. A gyerekcipőik felsőrészé­nek kidolgozása sok esetben még mindig nem megfelelő. Gyermekkonfekció osztály: — Augusztus óta eredmény­telenül keresik a vásárlók a babypantallót. Hiánycikk a leány- és fiútélikabát, a bakfis szövetruha. a múszálas tréning­mackó, a terlyster szoknya, nad­rág, a meleg gyermekfehérne­mű és a harisnyanadrág is. — Van-e elegendő modem vonalú gyerekkocsi? — Ebben a negyedévben mindössze egyet kaptunk... „Hiánycikk-léi tárunk” készí­tésénél korántsem törekedhet­tünk teljességre. Csupán néhány olyan áruféleséget említettünk, j amiket nap mint nap hiába ke- j rés az üzletekben a vásárló. Reméljük azonban, hogy ez a, rögtönzött lista is segít valamit. az ipar és a kereskedelem ille-1 tékeseinek abban a nehéz mun-1 kában, amely a hiánycikkek I csökkentése érdekében elvégzés­re vár. Bubor Gyula Országos sí lóverseny Kecskeméten Fél évtizeden át Kecskeméten rendezték az ipari tanulók or­szágos szavalóversenyét, mint­egy elismeréseképpen annak, hogy a kecskeméti MÜM-iskola volt a kezdeményezője ennek a mozgalomnak. Később, amikor más iskolák is jó eredményeket értek el az országos versenyen, mind többen pályáztak rá, hogy őket érje az országos dön­tő megrendezésének dicsősége. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a KISZ Központi Bi­zottságának kulturális osztálya most mégis úgy határozott, hogy a középiskolások és az ipari ta­nulók országos szavalóversenyé­nek döntőjét 1966. tavaszán is. Kecskeméten rendezik meg. Igyekeztek tekintetbe venni ez­zel az eddigi hagyományokat, s elismerésnek is szánták a döntést azért a mintaszerű szer­vezésért, amellyel az ipari ta­nulók országos szavalóverse­nyét a Kecskeméti Szakmunkás- képző Intézet éveken keresztül lebonyolította. A rendőrség felhívása A Kecskeméti Rendőrkapitányság­ra a következő talált tárgyakat szolgáltatták be, melyeket igazolt tu­lajdonosaik átvehetnek. Egy pár férfi bakancs. 2 darab ismeretlen gyártmányú férfi kerékpár, .gyári számuk: 42 357. 182 850, egy darab ismeretlen gyártmányú női kerék­pár, gyári száma: 299 883. egy da­rab karóra, egy darab teherautó­ponyva. Hány liter egy öreg cseber? Véget ért a szüret, pincékbe került a hegy leve, pontosabban hordóikba, cement- és fémtartá­lyokba. összesített adataink még nincsenek az idei borter­més mennyiségéről, de ami van, azt hektoliterben számítjuk, méghozzá kereken 90 éve. 1875. január 1-e óta ugyanis egységes az úrmérték Magyarországon. Addig 100 féle edényben, cse­berben, vederben méricskéltük az itókát attól függően, hogy az ország melyik táján jártunk, s éppen milyen kívánsága volt a vevőnek. A sok régi magyar úr­mértékről ma már megközelítő­leg sem tudjuk milyen nagy­ságrendet képviseltek, pedig nem érdektelen ismeretük, hi­szen korabeli írásokban, nép­mesékben, szépirodalmi művek­ben, sőt a nótákban is mindun­talan találkozunk az akóval, a vékával, az iccével. Sok lehe­tett-e az a 100 icce bor az asz- j talon? Kereken 84 liter, egy magyar icce ugyanis 0,848 liter. A magyar akó 54,3 liter, a bécsi akó 56,5 liter, a magyar véka 30.7 liter, az erdélyi véka 23.1 ! liter, a pesti mérő 93,8 liter, a pozsonyi mérő 62,5 liter a me- szely 0,3 liter, a pint 1,4 liter, ' a német korsó 0,5 lit*-, az er­délyi vödör pedig 12,4 liter. Az öreg cseber nem afféle kikopott, csorba, füles edényt jelentett, hanem szintén úrmértéket je­lölt: 84,5 liter bor fért bele, míg a kis cseber űrtartalma 42,2 liter volt. A pályakezdés első évei • Elértein, amit akartam • Segítenek a kartársak • Még nem végleges a mérleg... Egy orvos . egy tanár és egy mérnök beszél önmagáról eb­ben az írásban. Eddigi életút­juk megegyezik a mai fiatal értelmiség szokásos, tipikus út- jával. Az egyetem padjaiból, a diploma megszerzése után kór­házba, iskolába, tervezőirodába kerültek —. dolgoznak. Az új­ságíró ezúttal arra volt kíván­csi, megtalálták-e számításukat, elégedettek-e, mik a problé­máik? Az orvos. Mindössze 26 éves. A Bajai Kórházban volt „cselédkönyves”, ősszel került a megyei kórház bőrosztályára, Kecskemétre. — A kezdő 1300 forintos fize­tést leszámítva elégedett va­gyok. Szakmai szempontból minden várakozásomat felül­múlták az eddigiek, és már most nagyon sokat köszönhetek dr. Ketzán Iván főorvosnak és a többi kollégámnak, akik szí­vesen segítenek. Dr. Szabó Déneséknél családi hagyomány az orvosi hivatás, édesapja Kalocsán, bátyja Mis­kén gyógyítja a betegeket. „Vé­rében” van tehát a „szakma”, s máris készül a szakvizsgára. — Az a tervem, hogy bőr­élettani vizsgálatokat végzek, kutatom azokat az okokat, ame­lyek a különböző rendellenessé­geket okozzák — mondja. — Kéthetenként összeülünk az osztályon, s megbeszéljük a leg­újabb kutatási eredményeket, szakcikkeket, s ha akad egy kis szabad időm, festegetek. Kikap­csolódásból. .. A tanár. Amikor elvégezte a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem magyar—törté­nelem szakát, hívták kultúrott- honba, újságírónak az egyetemi laphoz. Heves megyei, szülei tsz-tagok. szeretett volna közel kerülni hozzájuk. — Tanári állásra itt, a kalo­csai I. István Gimnáziumban kínálkozott a legmegfelelőbb le­hetőség, ha már Egerbe vagy Gyöngyösre nem sikerült men­ni. Nem bántam meg. Én let­tem az I/a osztály főnöke. A fiatal kezdő tanár. Lisz- tóczki László az egyetemen néprajzi előadásokat is hallga­tott. — Korlátozott szabad időm­ben a híres kalocsai népművé­szetet és néprajzi emlékeket ta­nulmányozom. már gyújtőúton is voltam — mondja. — A túlórákkal együtt heti 30 órám van. ezekre felkészülni, bizony nem könnyű feladat. Jó tanár szeretnék lenni, s e cél­nak rendelek alá minden egye­bet. De azért szívesen elvál­laltam a városi KISZ ifjúsági klubjának vezetői tisztét. Azért próbálok segíteni mindenütt, ahol szükség van rám. mert kartársaim is minden segítséget megadnak ahhoz, hogy jó ta­nár legyek. A mérnök. Kerényi József építésztervező a Műemlékvé­delmi Felügyelőségen dolgozott először, innen került Kecske­métre a megyei tanács tervező- irodájába. Jelenleg háromtagú tervezőegységet irányít. Vezeté­sével készült el az iroda első kiállítása, ő alkotta a bácsal­mási kultúrotthon, az izsáki diákotthon, a kecskeméti Czoll- ner téri orvosi rendelő, a du- navecsei központ rendezési ter­veit. Legutóbb pedig a bugaci csárda környékének idegenfor­galmi terveit, majd a kecske­méti zsinagóga belső kialakítá­sával kapcsolatos elképzeléseit rögzítette rajzlapra. — Mégis elégedetlen vagyok — válaszolta. Hiszen egy épí­tész számára mégiscsak az a legfontosabb, hogy a valóságban is realizálódjon a körzővel, vo­nalzóval rögzített elképzélése. Sajnos, ezt még nem sikerült elérni és az okát sem tudom, mert nem közölték velem, mi­lyen kifogásokat találtak a munkámban. Kecskeméten kap­tam lakást, a csaiádomat el tu­dom tartani a fizetésemből, még erkölcsi elismerésben sincs hiány. — És mégsem elégedett? — Azt nem mondhatnám. Csak vannak problémáim, igé­nyeim, amik mindezen túlmen­nek. Ezek lényege: Ne csak a levegőbe tervezzek, hanem a valóságban is felépüljenek a terveim, hiszen ezért választot- :am ezt a hivatást. Három pályakezdetet villan- ottunk fel. Valamennyinél ta- ilkoztunk kisebb-nagyobb gond­dal. nehézségekkel, de a végső kicsengés mégis valami más. Az, hogy ezek a fiatal értelmisé­giek sok száz és ezer társukhoz hasonlóan, nap mint nap töb­bet akarnak elérni, mindjob­ban helyt akarnak állni válasz­tott pályájukon. B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom