Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

S. «Mal fSW. Seeem®» ft. Ünnep eifttt a kecskeméti iparcikkboltokban A Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 26 kecs­keméti boltjában is felkészültek az ünnep előtti ajándékozási vá­sárra. A kb. 23 millió forintos raktári készletnek megközelítő­en negyven százaléka különféle ajándékozási cikk, amelyek áru­sítása néhány nagyobb üzletben reggel 8 órától este 6 óráig tör­ténik. A játékeladásba a Rákó- czi-úti és a Kálvin-téri papír- és írószerbolt is bekapcsolódott, ezenkívül két pavilon és egy mozgóárus is a vásárlók ren­delkezésére áll. A múlt évi készlethez viszo­nyítva illatszerből 50, ajándé­kozásra alkalmas cikkekből 25— —30 százalékkal nagyobb a kí­nálat. A gyerekeknek kellemes szórakozást nyújt majd a Böbe baba Meseországban és a A Ma­zsola című diafilm, a sokáig hiánycikklistán szereplő mű­anyag gyöngyfűző, az Otthontól az iskoláig című társasjáték, a rollerozó mackó, a korcsolya, a ródli, a szánkó, s a többi ér­dekes, hasznos játék. Olcsóbb lett a szovjet karóra Böbe baba, Mazsola—diafilmen Népszerű az OTP-hitelahció Gazdag a választék kölniből, francia parfümből, ajakrúzsból, kaphatók NDK-beli, kínai, cseh­szlovákiai importból származó bizsu-újdonságok és a közked­velt Vörös Moszkva parfüm. Karácsonyfadíszekből, csillag- szórókb&l is, kielégítő az ellátás, akárcsak televízióból, rádióból, bútorból, különféle háztartási és elektromos cikkekből, amelyek egy része OTP-hitellevélre és vásárolható. A tetszetős, modem kivitelű csillárok vételára 120— —210 forintig terjed és érde­mes megjegyezni, hogy decem­ber 1-től szovjet karórát 20 szá­zalékkal olcsóbban lehet vásá­rolni. Az NDK-ból importált pipere­kazetták és a háztartási bol­tokban is vásárolható ajándék- csomagok ugyancsak az idei ünnep előtti vásár meglepeté­sei közé tartoznak. Művészkedő gyerekek A régi termet nemrégiben fes­tette ki a községi tanács. Fes­tékszag mindenfelé és a raktár­Le$z-e pulyka karácsonyra ? December 17-én gördül ki az utolsó export-szállítmány .4 tavalyinál kisebb szabadpiaci felhozatal várható Bei- és külföldön egyaránt ha­gyományai vannak, hogy kará­csonykor „omlós” húsú pulyka kerül sok-sok család asztalára. Számos háziasszony máris kap­csolatot teremtett beszerzési forrásaival, tanyán élő ismerő­seivel, s a piacokon is javában folyik a ..puhatolózás”. Az ellátást illetően mi ezút­tal a Baromfifeldolgozó Válla­lat kecskeméti üzemében és a megyei tanács vb felvásárlási osztályán tájékozódtunk. — Vállalatunknál november 10-e óta zajlik a pulyka-feldol­gozó kampány és december 17- ével kigördül az utolsó export- szállítmány — szegődött segít­ségünkre Forgács György, a Barnevál főmérnöke. — A vál­lalat tíz telephelye közül ránk 80 vagon pulyka konyhakész feldolgozása hárul az idényben. Ebből 60 vagon az export. Leg­utóbb, a múlt hét elején 20 va- gonos mélyfagyasztott szállít­mányt indítottunk a Német De­mokratikus Köztársaságba. A jövő héten pedig három előhű­tött vagonos Ausztriába menő szállítmánnyal teljesítjük az ilyen irányú tervfeladatunkat. A Barnevál kecskeméti tele­pén a belföldi fogyasztást szol­gáló 20 vag'onnyi pulyka mel­lett, milyen beszerzési kilátásai vannak a háziasszonynak a sza­badpiacon? — Erre a kérdésre Hegedűs Béla, a megyei tanács vb félvásárlási osztályának dol­gozója válaszolt. — Mivel az idén, az előző két évihez képest kisebb volta megyében a pulyka-törzssállo- rnány, valamivel gyengébb fel­hozatalra számíthatunk. Csirké­ből viszont a múlt évinél na­gyobb felhozatal várható és ol­csóbb is lesz, mint tavaly. Alakul a kép: A legifjabb Weintrager Adolf VII. osztályos tanuló képét Tóth Mária bírálja. A háttérben Zority József. Közös erővel Érdekes rendezvényre kerül sor december 14-én kedden dél­előtt 10 órakor az SZMT-szék­házban. A Szakszervezetek Bács me­gyei Tanácsának Központi Könyvtára és a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Inté­zet ankétet tart a Bács megyei kohó- és gépipari üzemek mű­szaki és szakszervezeti könyv­tárosai részére. Az ankétem szó lesz a megyei kohó- és gépipari üzemek mű­szaki könyvtárainak helyzeté­ről és fejlesztésük lehetőségei­ről. Erről a témáról Végh Lász- lóné, a KGM MTTI szakkönyv­tárának vezetője beszél. A Bács megyei kohó- és gépipari üze­mek szakszervezeti könyvtárai­nak helyzetéről, fejlesztéséről, a műszaki irodaiam propagandá­járól Fazekas Istvánná, a Bács megyei SZMT-könyvtár vezető­je tart előadást. Érdekesnek ígérkezik Bara­bási Rezső előadása a kézi lyuk- kártyáik alkalmazásáról a könyvtári és dokumentációs munkában. Az előadást szak­mai témájú rövidfilm vetítése követi. Szükség volt már arra, hogy a szakszervezeti és műszaki könyvtárosok megtalálják a kö­zös kapcsolathoz vezető utat. Egyre több olvasója van a mű­szaki könyveknek és az ilyen közös megbeszélések elősegítik hogy a műszaki könyvek olva­sótábora még jobban kibővül­jön. ban nagy-nagy rendetlenség. Nem csoda, hiszen még nem hurcolkodtak vissza a gyerekek. Most, az első órára, áthozták rajzlapjaikat, állványaikat: „fel­avatják” az újjáalakított rajz­termet. Köröskörül még csu­pasz a fal, a dekorálás csak ez­után következik. A vaskúti úttörő képzőművé­szeti szakkör kipirult arcú tag­jai itt ülnek a rajztáblák fölé hajolva. Egyiknek szén a kezé­ben, másiknak színes kréta. Ala­kulnak a papíron a kócos fejek­ben fogamzó képek, gondolatok. Téld utca, kocsit húzó ló, trak­tor a földeken, tereferélő asszo­nyok, madarak a levegőben, ku­koricatörők, gyerekek, amint sietnek az iskolába. Weintrager Adolf festőművész, a szakkör vezetője sorra odalép a gyerekekhez. Röviden bírál, eligazít. Sorra kerül mindegyik. — Tízéves a szakkör. De a gyerekek rajzai már bejárták a világot. Nem dicsekvésből mon­dom: sok sikert arattak külföl­dön. — Merre .jártak” a világban a gyerekek munkái? — Nehéz így elsorolni. Tokió­ban, San Franciscóban, Üj-Del- hiben, Djakartában vettünk részt gyermekrajzkiéllításon. Mindenütt az elsők között sze­repeltünk. A gyerekek is segítenek a visszaemlékezésben. Lohner Ede, aki most Szekszárdon finom­műszerész, Űj-Delhibein Nehru Nagy ünnep volt ez a faluban! Aztán a varsái és budapesti Nemzetközi Gyenmekrajzkiállí- tás, meg a Vöröskereszt Nem­zetközi Gyermekrajzkiállítása, amelyet Nagy-Britanniától kezd­ve egy tucat országban bemu­tattak. Nem is tudják pontosan elsorolni a díjak, oklevelek, ér­mek számát és történetét. — Mire készülnek most? — Indiában rendeznek legkö­zelebb gyermekrajzkiállítást. Még nem válogattuk ki a pá­lyamunkákat. Húsz munkával vehetünk részt, december vé­géig kell elküldenünk az anya­got. Kik ezek: művészek, vagy — „csak” gyerekek? — merül fel bennünk a gondolat. Weintrager Adolf, aki maga is jónevű festőművész, nem mond nagy szavakat kis tanít­ványairól. — Mi nem akarunk művésze­ket képezni. Tíz év alatt csu­pán egy tanítványom akadt, aki a Képzőművészeti Főiskolára került. A cél nem a minden­áron való művészkedés, hanem a művészi szemléletre való ne­velés. Igen: ismerkedés a vonalak­kal, a színekkel, a harmóniával. Megszerezni a képességet, hogy meglássák a gyerekek a szé­fjét, a festőit, a művészi mon­danivalót. A műalkotásokban is, az életben is. Az elméleti oktatás felől ér­deklődöm. A nagy jelenet Jó harminc eszten­deje már annak, hogy falunkban az emléke­zetes műkedvelő elő­adás lezajlott, de csat­tanója ma is szálló­igeként öröklődik apá­ról-fiúra. A fiatalság, az akko­ri művelődéspolitikai szempontoknak megfe­lelően, valami nép­színműbe oltott rém­drámával készült a ka­rácsonyt „igazi ünnep­pé avatni”. A színmű csúcspontja volt, ami­kor a délceg, ám sze­relmében csalódott fő­hős metsző gúnnyal vágja arája arcába: — Te ... szerettél engem?!’ — (itt sátáni kacaj következik), majd fegyverét maga felé fordítva, elhúzza a ravaszt A próbákon szegény bonvivánt hasztalan igyekeztek szép sza­vakkal, olykor még sörrel, borral, pálinká­val is, merevségéből feloldani. Rudolf Va­lentináról az életben sem hallott és Jávor Pálnak is csak egy-két filmjét volt alkalma megtekinteni. As ideá­lis drámai hőstől így jó pár lépésnyire állt. A rendező bízott ab­ban, hogy az említett szerek segélyével, a bemutató forró légkö­rében megszűnik majd a fiú búrdolatlan ma­gatartása, s legalábbis a nagy jelenetben va­lamiképp érzékeltetni tudja az indulatok ka­vargását, * ha nem is éppen mesteri, de „mesterjelölüT alakí­tást nyújt. Elérkezett a premi­er. Az ara elbukása — tökéletes élethűséggel — megtörtént. Sor ke­rült a számonkérően vádló dialógusra, mely­nek végén a felszarva­zott legény előrántotta farzsebéböl az ócska mordályt. Egy pisszenés sem hallatszott. A fiú viszont örült, hogy a „normát” úgy- ahogy már teljesítette, és gondolatai a harma­dik felvonást követő táncmulatság nyitó csárdásán jártak. Majd elhangzott a darab leg­fontosabb mondata. De úgy, mint amikor valaki egy pohár vi­zet kér. Ledarálva, egy szuszra, minden emóció nélkül: — Teszerettélengem, hahhaha... (A sátáni kacajt fonetikusan ej­tette, a szövegkönyv­nek megfelelő hűség­gel.) Bumm-bumm! S el­vágódott a világot je­lentő deszkákon. Az alakítás freneti­kus sikert aratott. Az a néhány néző. aki ájultan hevert széké­ben — élükön a ren­dezővel —, szinte fel sem tűnt senkinek a felcsattanó tapsvihar­ban .., — jóba — Nagy vállalkozás: három kislány közös műve. Gacsi Ilona, Födi Erzsébet és Tóth Mária kompozíciója: az Almaszüret. (Pásztor Zoltán felvételei.) második díját, egy arannyal át­tört hindu vállkendőt nyert. Ta­valy az Országos Béketanács „Békés életünk gyerekszemimel” című pályázatán második díj­ként kerékpárt, kollektív díj­ként pedig magnetofont kap­tak. Ugyancsak tavaly a prágai gyermekrajzkiállításról egy má­sodik díjat hoztak el. Ez volt az egyetlen díjazott magyar gyermekrajz. Az idén Berlinben bronzérmet nyertek. Nemrégi­ben Vaskúton adta át a dijat az NDK magyarországi nagykö­vetségének kulturális attaséja. — Egy-egy nagyhírű alkotást diavetítéssel mutatunk be. Ele­mezzük. De csak általános alap­ismeretet adunk, nem terhel­jük túl a gyerekeket. Még egy kérdés: — Jobbak-e, mások-e ezek a művészkedő gyerekek? — Valamennyien négyes és ötös tanulók. Éppúgy játszanak, éppoly csintalanok, mint más gyerekek. De ha elfáradtak, le­ülnek a rajzlap mellé és papír­ra vetik azt, amit látnak és amit átélnek. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom