Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

Kosárlabda Vasárnap jó napjuk volt a kosárlabda NB-s csapataink­nak. Mind az öt együttes győz­tesen hagyta el a pályát. A Ba­jai MTE női csapata a mostani sikerrel végérvényesen biztosí­totta a bentmaradást. A Bajai Bácska Posztó megerősítette pozícióját az élcsoportban, míg a Petőfi is az első vidéki győ­zelmével nagy lépést tett a ki­esés elkerülése felé vezető úton. BAJAI MTE—TFSE 54:46 (28:18) NB I. női. Baja, 100 néző, v.: Mészáros, Hercegh. BMTE: Mándi, Pásztor (6) — Vassné (23) — Sztipity (4) Csát- aljai (6). Csere: Bognár (8), Taxné (7), Jenővári, Grünfel- der I. Edző: Tax Imre. A TF egészpályás letámadás­sal próbálkozott, de ezzel nem tudta megzavarni a hazai csa­patot, bár a félidő első felében szoros volt az eredmény. A BMTE csak a második tíz perc­ben tudott először 20:13-ra el­húzni, majd ezt tartva 28:18 lett a félidő eredménye. A szü­net után a TF kezdett jobban és egymás után nyolc pontot értek el. 28:26 volt az ered­mény, amikor ismét rákapcsolt a bajai csapat, most ők húztak el 34:26-ra. A végén nyugodt, biztos játékkal tartották az eredményt. Megérdemelten nyerték meg ezt a fontos talál­kozót, melynek végén a BMTE már biztos bentmaradó a TF pedig veszélyes zónába került. Jók: Vassné, Pásztor. BAJAI BÄCSKA POSZTÖ—TFSE 110:68 (51:34) NB I. férfi. Baja, 100 néző, V.: Mészáros, Hercegh. B. Bácska: Kovács (24), Hal­mos (12) — Piszárovics (14), — Weidinger (20), Karácsonyi (18). Csere: Ikotity (12), Vörös (8), Gádor (2). Edző: Mihályfi Já­nos. Nehezen lendült játékba a bajai csapat. Az elején több sikertelen dobásuk volt és így csak a félidő második felében tudtak 10 pontnál nagyobb ve­zetésre szert tenni. A fordulás­kor megérdemelt 17 pontos előnyt mutatott az eredmény- jelző tábla. A II. félidő nagy­szerű játékot hozott. Az elején mindjárt tovább növelte veze­tését a hazai csapat, majd szel­lemes, látványos akciókból es­tek a kosarak. Különösen a 100. pontot jelentő dobást előzte meg egy szép villámgyors indí­tás és pompás dobás. Érdekes, hogy a TF mindkét félidőben azonos 34—34 pontot dobott. Jók: Kovács, Weidinger, Vörös. A TF legjobbjai: Szálkái 21, Bátvai 15. KECSKEMÉTI PETŐFI—DIÓSGYŐRI VTK 69:63 (23:27) NB I. férfi. Diósgyőr, 200 néző, v.: Velkey, Nagy S. K. Petőfi: Tóth (10), Szabó (2) — Gábor (4) — Kovács (12), Király (22). Csere: Sahin-Tóth (10), Szakáll (5), Somlai (4), Fellegi, Fejes, Pankotai, Szeg­halmi. Edző: Guóth Iván. Idegesen és kapkodva kez­dett a Petőfi. Még az sem nyug­tatta meg őket, hogy Király két szép dobásával 4:0 arány­ban vezettek, mert ezután fel­jött a Diósgyőr és nemcsak egyenlített, hanem 6 pontos vezetést is szerzett. A Petőfi újból egyenlített, majd a fél­idő végéig felváltva vezettek a csapatok. Az utolsó percben a A KOSÄRI.ABD' Nők 1. Sz.fehérvár 22 19 3 1459:1088 41 2. MTK 22 19 3 1525:1168 41 3. Bp. Előre 22 18 4 1399:1179 40 4. VTSK 22 16 6 1391:1099 38 5. Bp. Vörös M. 22 15 7 1343:1106 37 6. Bp. Petőfi 22 13 9 1472:1374 35 7. Diósgyőr 22 10 12 1226:1164 32 8. Bp. Spartacus 22 10 12 1127:1218 32 9. Baja 22 9 13 1216:1302 31 10. TFSE 22 7 15 1046:1148 29 11. Bp. Pedagóg. 22 6 16 1104:1493 28 12. BEAC 22 6 16 1321:1467 28 13: E. Gyógyszer 22 4 18 1031:1326 26 14. Csepel 22 2 20 949:1469 24 A Csepel már kiesett. A két vo­nal közötti csapatok közül kerül ki a mác.ilr tri-PiKO. hazaiak sikeresen dobtak távol­ról. A szünet után felgyorsult az iram és hatalmas küzdelem alakult ki. A Petőfi játékosok most lényegesen bátrabban dobtak és ez hozta meg a si­kert. Sahin-Tóth, Kovács és Tóth is feljavultak, és ebben a játékrészben 46 pontot szerzett a kecskeméti csapat, bár a mér­kőzés végig nagyon szoros volt. Az utolsó percben Kovács két büntetőt bedobott, majd Tóth ért el kosarat és ezzel a Petőfi megnyerte a fontos találkozót és megszerezte első vidéki győ­zelmét. Jók: Király, Tóth, Ko­vács. A Diósgyőr legjobbjai: Jüdt 12, Héresz 12. NB I. ALtASA Férfiak 1. MAFC 22 21 1 1861:1311 43 2. Bp. Honvéd 22 26 2 2026:1353 42 3. Sopron 22 18 4 1836:1829 40 4. Baja 22 15 7 1 818:1555 37 5. Csepel . 22 15 7 1783:1706 37 6. VTSK 22 11 11 1739:1724 33 7. Pécs 22 9 13 1712:1775 31 8. szeged 22 8 14 1631:1754 30 9. Kecskemét 22 8 14 1298:1552 30 10. U. Dózsa 22 8 14 1546:1796 30 11. Sz.fehérvár 21 8 13 1446:1693 29 12. TFSE 22 6 16 1697:1830 28 13. OSC 21 5 16 1529:1756 26 * * 14. Diósgyőr 22 1 21 1491:1921 23 A két vonal közötti csapatok kö­zül kerül ki a két kieső. A Diós­győr már kiesett. A Csepel már kiesett. A két vo­nal közötti csapatok közül kerül ki a másik két kieső. KECSKEMÉTI DÓZSA— NB II. női, v.: Dr. Urbán, Bokodiné. K. Dózsa: Liborné (2), Bende (4) — Czégai (10) — Magyar (10), Koroknai (10). Csere: Tú­ri (16), Bállai (4), Bajtai K. (4), Fekete (2), D. Kovács (2), Nagy (2), Bene (1). Edző: Adamik Ferenc. A Dózsa most is a már meg­szokott egészpályás letámadás­sal kezdett. Az első kosarat a vendégek érték el, majd 4:4 lett az eredmény. Innen már *ÉCSI EAC 67:35 (35:14) ellenállhatatlanul húzott el a kecskeméti csapat és a félidő­ben 21 pontos vezetéssel for­dultak. A második félidőben egy kicsit engedett az iramból a Dózsa és csak a végén kap­csoltak rá. A kecskeméti csa­patban ezúttal ismét több fia­tal játékos kapott helyet és igen jól játszottak. A PEAC lényegesen jobb volt ezen a mérkőzésen, mint a tavaszi ott­honi találkozó után várható volt. Ügyesen tartották a lab­dát és keveset kockáztattak. KISKUNFÉLEGYHÁZI RVSC—KAPOSVÁRI HONVÉD 60:55 (41:23) NB II. férfi. Kiskunfélegyhá­za, 200 néző, v.: Szamosi, Kato­na. KRVSC: Szolnoky, Kerék (29) — Bottlik (9) — Rádi dr. (4), Görög (18). Csere: Danis, Fi­csór. Edző: Soltész Dezső. A kiesési rangadón a jóval alacsonyabb játékosokból álló Vasutas az első félidőben kitű­nően játszott és fölényesen ve­zetett. A II. félidő közepétől többen kipontozódtak, a Kapos­vár feljött — azonban a Vas­utas győzelmét így sem veszé­lyeztette. A kaposvári játéko­sok, élükön Arató edzővel rendkívül sportszerűtlenül vi­selkedtek. Jók: Görög (a me­zőny legjobbja), Kerék, Rádi dr., Danis. A Kaposvár legjobb dobói: Bán 14, Magashegyi 14, A győzelem ellenére is sok helyzet kimarad KALOCSAI KINIZSI—SZEGEDI ÉPÍTŐK 3:1 (3:0) NB. II. Keleti csoport állása 1. Eger 31 17 8 6 58:25 42 2. Kecskemét 31 17 6 8 52:29 40 3. Szóin. MÁV 31 16 6 9 45:33 38 4. Pénzügyőr 31 13 11 7 41:32 37 5. Bp. Előre 31 13 9 9 46:28 35 6. Bp. Spartacus 31 13 8 10 48:34 34 7. Borsodi B. 31 13 8 10 42:33 34 8. Szóin. MTE 31 13 7 11 36:46 33 9. Gyula 31 10 10 11 35:36 30 10. Nagybátony 31 10 10 11 29:39 30 11. Békéscsaba 31 10 8 13 34:42 28 12. V. Izzó 31 10 8 13 27:41 28 13. SZVSE 31 8 11 12 50:43 27 14. Miskolci B. 31 11 5 15 40:52 27 15. KISTEXT 31 9 9 13 32:48 27 16. Debrecen 31 8 9 14 32:46 25 17. Kisterenye 31 8 8 15 33:48 24 18. Martfű 31 6 7 18 31:56 19 A forduló eredményei: Szolnoki MÁV—Pénzügyőr 3:2 (0:0), Békés­csabai Előre—Martfűi MSE 2:0 (1:0), Gyulai MEDOSZ—Vasas Izzó 2:0 (1:0), Borsodi Bányász—Miskolci Bányász 4:1 (1:1), Kisterenyei Bá:- nyásiz—Debreceni Honvéd 3jl (1:1), Nagybátonyi Bányász—Szegedi VSE 1:0 (0:0), Egri Dózsa—KISTEXT 5:0 (2:0). Csongrád, 500 néző. vezette: Domonkos. K. Honvéd: Bencsik — Ko­vács, Kapitány, Kiss — Balogh, Vén — Tóth, Bende, Eszenyi, Urbán, Prockl. E.: Malomszegi Ottó. A hazai csapat, hatalmas ira­mot diktált és az első percek­ben csak a nagy formában védő Bencsiknek köszönhető, hogy Csongrád nem ért el gólt. A 6. percben a csongrádi jobbössze­kötő fejbe rúgta a fejelő Vént. Sajnos, a játékvezető a továb­biakban sem tudta kezében tar­tani a mérkőzést, és egymást érték az összecsapások. A 20. percben a Csongrád már az 5. szögletet rúgta, de a _ kalocsai védelem jól állt a lábán. A 25. percben a vetődő Bencsáket meg­rúgták és csak két perc után folytatták a játékot. A 30. perc­ben Bende átcselezte a védel­met, tisztán tört kapura, de a középhátvéd hátulról elkaszálta. A második félidőben sem vál­tozott a játék képe. A Honvéd nyugodtan játszott, fölényt is harcolt ki, de a Csongrád védel­me kíméletlenül szerelt minden kapuratörési kísérletet. A 62. percben ismét Bende húzott ka­pura, de megismétlődött az első félidőbeli jelenet. Már a 16-os felé járt, amikor a középhát­véd durván elkaszálta. A visz- szafelé sántikáló Bendét a já­tékvezető teljesen érthetetlen módon figyelmeztette. Az utolsó 10 percben a csongrádi csapat elsősorban a játékvezető jóvol­tából egymás után rúgta a sza­badrúgásokat a Honvéd-kapu fe­lé. A 88. percben röviden sza­Kalocsa, 800 néző, vezétte: Fehér. Ital. Kinizsi: Sáfrón — Kol­lár, Vatai, Bálint — Páncsity, Débics — Boda, Sipos II., Ta­mási, Farkas, Miskei. Edző: Hirmann Endre. Kezdés után a kiesés ellen küzdő Kinizsi igyekezett magá­hoz ragadni a kezdeményezést. A 6. percben Tamási elfutott a jobb oldalon. Lágyan beívelt labdáját a jó ütemben érkező Farkas nyolc méterről helyez­te a szegediek kapujába. 1:0! Továbbra is a hazaiak támad­tak és a 18. percben megszüle­tett a Kinizsi második gólja. Miskei jó labdát adott Tamási­badított fel a Honvéd-védelem. A balszélső mintegy 10 méter­ről kapura lőtt, de Bencsik ha­talmas bravúrral kiütötte a lab­dát, pontosan a berohanó kö­zépcsatár elé, aki két méterről a kapuba vágta, a két pontot je­lentő gólt. Jók: Bencsik (a me­zőny legjobbja), Balogh, Bende. Hódmezővásárhely. 500 néző, vezette: Hodroga. MED ŐSZ: Szálon tai — Tóth II. , Kiss, Homyák, Mester — Csámyi, Tóth I. — Csermák III., Varga. Vanyiska. Csermák II. Edző: Várhegyi Ferenc. Az első félidőben a hazai csa­pat támadott lényegésen többet, s már a 7. percben a fedezetien jobbösszekötő hatalmas lövését Szalontai nehezen védte. A ha­lasi védők kapkodása miatt ez­után Zsótér került gólhelyzetbe, ezt, az utolsó pillanatban tisz­tázták. A 18. percben ellentá­madás során a kitörő Varga elől mentett bravúrral a hazai ka­pus. Néhány percig feljött a MEDOSZ, Csermák II. beadá­sát újból hárították a védők. A váltakozó mezőnyjáték után a félidő befejezése előtt Csermák III. került gólhelyzetbe, de el­hamarkodva fölé lőtt. Fordulás után továbbra is ha­zai fölény alakult ki. Ebben közrejátszott a játékvezető el­nak, aki két szegedi védőt, is kicselezve a vendégek hák . ba talált. 2:0! Nagy nyomás nehezedett ezután a szegediek védelmére, majd a 40. perc­ben Sipos II. nagyszerű labd' : tálalt Farkas elé, aki pár lé­pést téve biztosan helyezte a hálóba a Kinizsi harmadik gól­ját. 3:0! Szünet után a kalocsaiak nagv erővel támadtak, úgyhogy az Építők teljesen beszorult. A já­téknak ebben a részében a Ki­nizsi-csatársor három biztos gólhelyzetet hagyott kd. Tíz perc után visszaesett a Kinizsi, és szóhoz jutott az Építők, de komolyabb helyzetet nem tud­tak kidolgozni. A 25. percben a kalocsai védők könnyelműen akartak hárítani. A szegedi bal­összekötő megszerezte a labdát, és nyugodtan Sáfrán hálójába lőtt. 3:1! Váltakozó mezőnyjá­ték után a végén Kalocsa tá­madott többet. Tamási már csak a kapussal állt szemben, de így sem tudott gólt lőnni. Az I. félidőben a Kinizsi jól indult. Szünet utáni körülmé­nyes csatárjátékával nem tu­dott eredményes lenni. Ezzel a győzelemmel a Kinizsi — hosszú idő után először — el­került a kieső helyről. — Jók: Sipos II., Tamási, Farkas. fogúit működése, aki a halasiak minden támadásába belefújt. A 13. percben beívelt szögletet Sza­lontai kiütötte és az őrizetlenül hagyott fedezet a hálóba lőtte a labdát. 1:0! A 19. percben is­mét Zsótér hatalmas szabadrú­gását védte Szalontai. A 36. perc hozta meg a hazaiak má­sodik gólját. A halasi védők szerelték a kitörő jobbosszekö- tőt, a játékos elesett és a 16-os- ról szabadrúgást ítélt a játék­vezető a MEDOSZ ellen. Az egyik hazai játékos a fekvő Sza­lon taira esett és a befutó jobb­szélső, az akadályoztatott kapus mellett közelről a hálóba gurí­tott. A hátralevő idő esemény­telenül telt el. a hazaiak csak az előny megtartására töreked­tek. A látottak alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, bár a MEDOSZ nem nyújtotta az el­múlt heti jó játékot. Jók: Sza­lontai és Csermák III. Legalább döntetlent érdemelt volna a Honvéd CSONGRÁDI PETŐFI—KALOCSAI HONVÉD 1:0 (0:0) Balszerencsés vereség HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI MEDOSZ—KISKUNHALASI MEDOSZ 2:0 (0:0) Sport — vagy pankráció?! Először Juhász terült el a Népsta­dion zöld gyepén. Rosszul ment a labdára. Talán. Aztán többek közt Géczi rohant bele Puskásba. A csatárt a partvo­nalon kívül ápolták, míg talpraáll- hatott. Lehet azonban, hogy for­dítva is igaz volt: Puskás is min­dent beleadott, hogy elsodorja a föld színéről a kapust. Majd szegény Vargán csattant Puskás „ostora”. Tumultus, lökdö­sődés. A játékvezető felírta Pus­kást. (Milyen „korrekt” azért a sportzsargon: azt mondták, s írták az újságok, amit mi az előbb. Pró­bálna meg valaki átlagember úgy „lökdösődni”, mint a futballsztárok ott az ország szeme előtt — mond­juk csak a közönséges Körúton, s csinálnának olyan „barátságos tu­multust” például egy üzem szocia­lista brigádjának tagjai a műhely­ben. Nem hinnénk, hogy olyan „gyöngéden” csitítgatnák helyre lelki egyensúlyukat, mint a népsze­rű futballistákét.) No, de folytassuk — sajnos, még volt pankráció — az örök rangadó otromba mozzanatait. Mert Puskás „fölétartását” Varga Fistemek adta tovább. Végül Albert talpalta mellbe Nellt. Igaz, a sportújság úgy írta, hogy ők ketten „harcoltak a lab­dáért”, s eközben történt a szabály­talanság. Viszont a tv-n úgy láttuk, hogy amikor Nell összecsukiott, sem hozzá, sem Alberthez közel labda nem járt. A bíró — még szép — kiállította Albertet. Nehezen tudjuk elfelejteni a világhírű válogatott középcsatár testtartását, ahogyan lekocogptt a pályáról. Ó, akit úgy ismert eddig a közvélemény, mint egyik leg­sportszerűbb művészét a labdarú­gásnak — mint a tehetetlenségében „hisztiző”, elkényeztetett gyerek, rúgott; embert! Míg leszaladt, hall­hatta a nekiszabadult indulatok megnyilvánulásait. Már nyomhatta a szégyen, hogy ő, s a többi sztár, a legalantasabb ösztönöknek lett a felkavaró ja. A fékeveszett drukkerek „Rúgd agyon!” — „Nyírd ki!” — »»Törd el a csontját!” ordításait még a tele­vízió sem tudta „hallhatatlanná” szűrni. Bár a kamera mindig igye­kezett pánikszerűen menekülni — helyesen — a sportszerűtlen jelene­tek látványától. Felháborító, hogy büszkeségünk, a Népstadion, ilyen indulatok keltésé­nek és levezetésének lehet szín­helye. Elítélendő, hogy ugyancsak becsült, dédelgetett futballistáink ennyire megfeledkeznek embersé­gükről! Miért az a határtalan — bár pillanatnyi — elvakult gyűlölet, amely egyik percről a másikra nyomorékká tudna tenni egy má­sik tehetséges, egészséges embert?! Hová tegyük ezt a dühöt, amely ezrekben képes ugyanazt a kegyet­len indulatot indukálni?! Ezt képesek tenni egymással, akik olyan ragyogó frissességgel, izgatott örömmel, szinte ünnepi szépséggel vonultak fel tíz-hús/ perccel előtte a pályára? Akik vá­logatott mérkőzéseken egy szívvel képviselik — együtt, egy csapatban — egy nemzet tehetségének, ügyes" ség ének, játékos kedvének sportban kifejeződő színvonalát. Mellet az egész világ tisztel! Hát lehetnek percek, amikor szin­te nem ember a sportbeli ellenfél? Hát a munkások, parasztok, értel­miségiek, az ifjúság, a társadalom gálánt bőkezűségét, mellyel t ;é- n ingidőt, kalóriapénzt, edzőtábort harmonikus életet, külföldi v’- -V sokat, hírt, dicsőséget tesz mukra lehetővé, így kell vi, ni? Lehet brutálissá fajulnia .. téknak? Tudjuk, a futball és más spoi : testi erőpróbát jelentenek. Me jük, néha indulatok is hajtják .1 versenyzőket, hiszen harci jíté: is ezek. Valakinek győzni kill. . ez sosem történhet embert len ; árán. A sportban a jobbnak, 2 ügyesebbnek gilt a siker. V; zí ni ennek megértésében kell íulol: férfiasán. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom