Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

y. oldal 1963. november 5, péntek, Határozattervezet a leszerelésről Téma: a szovjet—francia közeledés Wilson javaslata CSATORDAY Károly, hazánk állandó . ENSÉ- megbízottja, a világszer­vezet I. számú Politikai Bizottságának elnöke, közölte a New York-i saj­tótudósítókkal, hogy a genfi leszerelési értekez­leten részt vevő nyolc el nem kötelezett ország folytatja tanácskozásait egy olyan határozatter­vezet kidolgozásáról, amely lehetővé tenné, hogy a bizottság megegyezzen az atomfegyverek el­terjedésének meggátlásáról szóló vitában. Az AFP értesülése szerint a nyolc ország már ki­dolgozta a tervezetet, azonban, mielőtt benyúj­tanák, tanácskozni kívánnak az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió képviselőivel. Éppen azért, hogy a küldöttségeknek időt adjanak a megbe­szélésekre. elnapolták szerdáról csütörtökre a bizottság ülését. A SZOVJET KÖZVÉLEMÉNY megelégedéssel vette tudomásul, hogy mind de Gaulle, mind pedig a francia sajtó kedvező értékelést adott a francia külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak eredményeiről. (Couve de Murville miniszterta­nácson számolt be kormányának látogatásáról, amely alkalmából nyilatkozott a francia elnök.) Mint az MTI moszkvai tudósítója erről beszá­mol, nem kerülte el a moszkvaiak figyelmét az sem, hogy az amerikai vezető körök franciaelle­nes hangot kényszerítettek sajtójukra, s hogy hasonló tünetek figyelhetők meg Bonnban is. A Pravda tudósítója innen valóságos, „téli hadjá­ratról” ad hírt, amely Franci a ország ellen irá­nyul. Bonn reszket az enyhüléstől, amely meg­foszthatja atomreményei utolsó foszlányától is. Ezért sietősen készítik elő Schröder külügymi­niszter párizsi útját — szeretnék Franciaorszá­got letéríteni az európai biztonsághoz vezető út­ról. A szovjet—francia közeledés lesz fő témája a közelgő Erhard—John- I son-találkozónak is. A LONDONI Rhode­siával kapcsolatos tanács­kozások végeredménye az a Wilson-javaslat, mely felajánlja, hogy kérdezzék meg a gyarmat népét, elfogadja-e Smith ajánlatát a független­ség alapjának, vagyis az 1961-es alkotmány olyan módosításait, amelyek ugyan megköthetnék Smith kezét, de a miniszterelnök személye egy­általán nem garancia ahhoz, hogy feltételeit ko­molyan is vegye. A rhodesiai Zapu-párt londoni képviselője ki is jelentette, hogy a „nép meg­kérdezésének puszta indítványa is szemfényvesz­tés” — ugyanis köztudott, hogy az 1961-es alkot­mány ellen a népi erők folytonosan harcot vív­nak, 1961-ben fenntartás nélkül visszautasítot­ták. Épp ezért került börtönbe 18 ezer afrikai és végeztek ki 27-et. De még az Angol Munkás­párt mérsékeltebb szárnya is aggodalommal és elégedetlenséggel fogadta Wilson javaslatát, és egy 11 főből álló csoport határozati javaslatot nyújtott be fellebbezésként. Ebben 4 feltételhez kötik a rhodesiai nép megkérdezését. Ezek: a betiltott pártok szabad véleménynyilvánítása, le­tartóztatottak szabadon bocsátása, az egész mű­velet pártatlan ellenőrzés alatti végrehajtása, s követelik, hogy a népszavazásba inkább olyano­kat vonjanak be, akiknek nincsen szavazati jo­ga. Valójában azonban a Daily Worker-nek az angol kommunisták lapjának van igaza, amikor megjegyzi: „Mielőtt a népet megkérdezik, akar-e diktatúra alatt élni — előbb meg kell szüntetni a diktatúrát.” Rhodesiában ugyanakkor nagy árukészleteket halmoznak fel, mintegy megpró­bálva megelőzni a függetlenség egyoldalú ki­mondásával járó beígért gazdasági bojkottot. EGY KAP A KÜLPOLITIKÁBAN ft Baltimore Sun tudósítása Chu Las-nál újabb áldozat WASHINGTON. (MTI) Az amerikai közvéleményt mélységesen, megrendítette Nor­man Morrison kváker önkéntes, tűzhalála. Tettének előzményei­ről a Baltimore Sun című lap csütörtöki számában azt írja, hogy Morrison korábban egy dél-vietnami jelentésről beszél­getett ebéd közben. A tudósí­tásban egy francia katolikus ben életét vesztette Dickie Cha- ' pelle asszony, a National Ob­server című amerikai lap tu­dósítója. Egy hónapon belül ő a harmadik újságíró, aki életét vesztette a dél-vietnami had­színtéren. Korábban az AP amerikai hírügynökség két fotó­riportere halt meg. Az angol külügyminiszter a Szov etunióba utazik MOSZKVA. (MTI) Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy a szovjet és angol kormány megállapodása értelmében Michael Stewart an­gol- külügyminiszter 1965 no­vember 29-e és december 3-a között Andrej Gromikónak, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek meghívására hivatalos láto­gatást tesz a Szovjetunióban. Közlemény a svájci Munkapárt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkás- ; párt Központi Bizottságának meghívására 1965. október 28- tól november 4-ig Magyarorszá­gon tartózkodott a svájci Mun­kapárt küldöttsége Edgar Woog- nak, a párt főtitkárának veze­tésével. A svájci Munkapárt küldött­sége és az MSZMP képviselői eszmecserét folytattak. A meg­beszélések során bebizonyoso­dott, hogy a svájci Munkapárt és a Magyar Szocialista Mun­káspárt között teljes nézetazo­nosság áll fenn a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom problémáinak megítélésé­ben, A két párt képviselői mély­ségesen elítélik az Amerikai Egyesült Államok vietnami ag­resszióját, kifejezték a hős viet­nami nép iránti szolidaritásu­kat, valamint azon követelésü­ket, hogy vessenek véget a viet­nami nép elleni agressziónak, vonják ki az amerikai katonai egységeket Vietnam egész terü­letéről. A két. párt képviselői egyet­értenek abban, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség Európában a nyugatnémet mi- litarizmus és revansizmus fe­nyegető veszélye ellen, meg kell akadályozni az európai bé­ke és biztonság érdekében, hogy a nyugatnémet militarista és re- vansista körök atomfegyverhez jussanak. Elítélik a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom meg­szilárdítására irányuló egység- bontó törekvéseket. Szükséges­nek tartják, hogy minden erő­vel elősegítsék a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom akcióegységét, a mozgalom sürgető feladatainak megoldása, az imperialista agresszió meg­fékezése érdekében. A svájci Munkapárt küldött­sége csütörtökön a reggeli órák­ban utazott el hazánkból. Nagy íózsefné Új-Delhiben KAIRÓ. (MTI) A Nagy József né könnyűipari miniszter vezette, az EAK-ban látogatást tett könnyűipari de­legáció. Kairóból továbbuta­zott Indiába, A küldöttség dr. Musztafa Khalil miniszterelnök­helyettes meghívására látogatott | az EAK-ba, ahol többek között 1 megbeszélést folytatott dr. M usz­tafa Khalil miniszterelnOK-ne- lyettessel a két ország gazdasá­gi és műszaki kapcsolatairól és azok további fejlesztésének le­hetőségeiről. Találkozott az EAK nőmozgalmának néhány vezető­jével is. Nagy Józsefné és a delegáció csütörtökön megérkezett Üj- Délhibe. Gomulka és Cyrankiewlcz vezetésével küldöttség utazik Jugoszláviába BELGRAD. (MTI) Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnöknek, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának meghívására Wla- dyslaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Józef Cyrankiewicznek, a Len­gyel Minisztertanács elnökének vezetésével november közepén lengyel párt- és kormánykül­döttség hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. pap elmondotta, milyen pusztí­tást vittek végbe szeme láttára az amerikai repülőgépek. „Lát­tam, hogyan égnek össze híveim a napalmtól. Láttam letarolt falvainkat. Erről még számot kell adniuk isten előtt” — mon­dotta a pap. A Baltimore Sun szerint Morrisont annyira fel­kavarta az újsághír, hogy erköl­csi kötelességének érezte, tűz­halálával tiltakozzék a vietna­mi amerikai politika ellen. Az AFP jelentése szerint a Chu Lai-i támaszpont közelé­Határozaf a csehszlovák gazdaság új rendszeréről PRÁGA (TASZSZ) A csütörtöki csehszlovák la­pokban megjelent a Csehszlo­vák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a mi­nisztériumok és kormányszer­vek struktúrájában eszközlendő változtatásokról. A határozatot a Központi Bizottság november 3-i plénuma fogadta el. A határozat rámutat arra, hogy a változtatásokat a nép­gazdaság irányításának és ter­vezésének új rendszere teszi szükségessé. — A CSKP Központi Bizott­sága kötelességévé teszi a kor­mánynak — mondja többek kö­zött a határozat —, hogy a nép­gazdaság irányításánál főként az ötéves és ennél hosszabb népgazdasági tervek kidolgozá­sára, a vezetés gazdasági ösz­tönzőinek felhasználására, a be­fektetések hatékonyságának emelésére, a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok bővítésére for­dítsa a fő figyelmet. Választások a „csönd faBa“ mögött Rövidesen színleges választásokat tartanak Portugáliában, a földke­rekség ama országában, amely leg­régebben sínylődik nyílt fasiszta ej- nyomás alatt. Ez az elnyomás a biz' tosítéka annak, hogy a november első vasárnapján lezajló választá­sok a 76 éves diktátor, Salazar rendszerét érintetlenül hagyják. A fasiszta jellegű „biztosítékok” egész rendszere gondoskodik erről. Min­denekelőtt természetesen maga a ^terror, amelyet a titkosrendőrség, a hírhedt PIDE, a hadsereg vezér­kara, valamint a „Portugál Légió”, az uralmon levő fasiszta Nemzeti Unió Párt hitleri mintára megszer­vezett rohamcsapata gyakorol. A fasiszta erőszakszervezetek te­vékenységén túlmenően még „pót­biztosítékok” is működnek. így például csak azok a 21 évnél idő­sebb állampolgárok szavazhatnak, akik fmi-olv&sni tudnak vagy meg­határozott összegnél magasabb adót fizetnek. Ezek a rendelkezések por­tugál viszonyok között parasztok és munkások óriási tömegeit zárják ki még a formális szavazásból is. A mintegy 10 milliós lakosságú Por­tugáliában november első vasárnap­ján még a terrorosztagok sorfala között is mindössze másfél millió embert mernek odaengedni a vá­lasztási urnákhoz... Üjabb „pót-biztosítékot” jelent az is, hogy az 1933-ban, Salazar hata­lomátvétele után egy esztendővel létrehozott fasiszta „alkotmány” a miniszterelnököt amúgy Is függet­lenné teszi a nemzetgyűléstől. For­mailag csak az államelnök szólít­hatja fel lemondásra Salazart. Mi­után azonban 30 éve a portugál fa­sizmus és Salazar személyes krea­túrái foglalják el az államelnök] karosszéket — ez a lehetőség a va­lóságban nem merül fed. A mai Portugáliában a látszólag „légmentes” elzártság és teljes ter­ror ellenére mégis egyre erőtelje­sebben bukkannak fel, törnek ki a némaságból az ellenzéki csoportok. Ennek alapvető oka Portugália nemzetközi helyzetének fokozódó és egyre tűrhetetlenebb elszigeteltségé­ben, valamint a portugál gyarmat­birodalom megállíthatatlan és gyor­suló bomlási folyamatában keresen­dő. Angolában és Mocambique’ben, Portugália két legnagyobb gyar­mati területén, évek óta szívós, ke­mény fegyveres harc folyik. Ennek a küzdelemnek egyik következmé­nye, hogy ezek az országok követ­kezetesen „elszívják” az anyaor­szágból a katonai erőt, tehát a fegyveres terror fő eszközét. A má­sik következmény, hogy a gyarmati háború veszteségei a portugál tár­sadalom mind szélesebb körét érin­tik és fokozzák az elégedetlenséget. A harmadik pedig, hogy Portugália a nemzetközi szervezetekben szem­ben találja magát politikájának tel­jes és nyílt elítélésével. Ilyen körülmények között a mos­tani választási harcban számos el­lenzéki szervezet jelentkezett. Az 1926 óta illegalitásban küzdő Portu­gál Kommunista Párt fellépéséről a fasiszta terrortörvények következté­ben természetesen nem lehetett szó. Az ellenzéket így a poligári libe­rálisnak tekintendő „republikánus demokraták”, a hozzájuk hasonló „demokratikus és szociális akció”, valamint az olasz kereszténydemok­rata párt balszárnyához hasonlítható portugál kereszténydemokraták kép­viselik. A portugál fasiszta hatalom az adott helyzetben legveszélyesebbnek a „republikánus demokratákat” tartotta, elsősorban azért, mert je­löltjük, Humberto Delgado az 1958'as köztársasági elnökválasztá­sokon a terror ellenére is „meg tudta szorítani” Salazar és a rezsim hivatalos jelöltjét: Thomaz ellenten­gernagyot, a köztársaság jelenlegi elnökét. Éppen ezért a Salazar-re- zsim a mostani „választási hadjára­tot” azzal kezdte, hogy a PIDE embereivel spanyol területen meg­gyilkoltatta Humberto Delgadót. En­nek a „választási nyitánynak” meg­felelően a hivatalosan négy hétre engedélyezett „választási harc” idő­szakában a polgári demokratikus programmal fellépő ellenzékre gya­korlatilag .szájkosarat raktak. A leg- jellemzőbp „ítéletet” néhány nappal ezelőtt az egyik ellenzéki csoport, a demokratikus és szociális akció ve­zetősége hozta. Thomaz köztársasági elnökhöz intézett levelükben kije­lentették: nem indulhatnak a vá­lasztásokon, mert a rezsim „nem hajlandó a cenzúra felfüggesztésére és a szükséges feltételek biztosítá­sára”. A portugál választásokat magától értetődően „lefutottnak” kell tekin- teni. Jelentőségük mégis rendkívüli. Arról van szó ugyanis, hogy Sala­zar 76 éves, és a fasiszta rendszer­nek egyre nehezebb belső és nem­| zetközi feltételeket kell biztosítania a diktátor halála esetén az uralmat. A fő törekvés az, hogy Portugáliá­ban egy nyílt katonai diktatúra váltsa fel a diktátor eltűnése után a jelenlegi rendszert. Thomaz el* nők és a hadsereg vezérkara úgy véli, hogy egy ilyen fordulathoz meg lehet szerezni a NATO és az amerikaiak beleegyezését. A „csend fala” mögött azonban már hallani lehet a politikai és tár­sadalmi ütközetekre készülő fegy­verek csörgését. — ie — ÁLDOZATOS ELET Xf zerkilencszáznegyvenöt ta^ •*"* vaszán a magy. kir. had­sereg vezérkarának négy tiszti­legényét Berlin közelében ágyú­kerékre kötözték, hogy közép­kori módon kioltsák életüket. A négy csicskás ugyanis meg­szökött gazdáitól, de a hitle­risták fogságába kerültek, akik már befogták a lovakat is, hogy közéjük csapva, szétszaggaltas- sák őket. Szerencsére a szovjet csapatok már közelben tartóz­kodó járőrei kemény közbelé­pésükkel megakadályozták a fa­sisztákat embertelen tettük vég­rehajtásában. Megrendültén hallgatom a so- lohovi Emberi sors egyik része­sének, majdnem áldozatának, az ötvenötödik évét tipró, ala­csony termetű Kiss Mihálynak az emlékezését Bugacon, a községi tanács elnöki irodájá­ban, e fagyos-napos reggeli órá­ban. Addigra az a véleményem ilakult ki róla, hogy egy hely­ben ülni nem tudó, tevékeny ember, aki ráadásul úgy ismeri a község ügyes-bajos dolgait, életét, akár a tenyerét. ■ Sürgés-forgása közben — mi­vel az elnököt hivatali köteles­sége máshová szólította, s ezért fűtetlen maradt a szobája — kérés nélkül fát hozott, és be- durrantott a kályhában. — Maga a hivatalsegéd? — Nem kérem. Én vagyok az egyik mezőőr. — Akkor miért itt tevékeny­kedik? — A határba később kell ki­mennem, de én nem tudok tét­lenül meglenni. Kisemberi magatartás, a tö­megből való emberé, azé, aki — hangya a bolyban — állan­dóan tesz-vesz valamit, s a saját igényeitől ösztökélve min­dig célszerűt, a természetéből fakadóan az embertársait szol­gálót. | lyen volt már egészen * gyerekembernek is: igyekvő, törekvő. Szülei bérelt, majd az édes­anyja által örökölt négy hold homokon gazdálkodtak. Hajnal­tól késő estig túrták a földet, mert sok volt — nem is emlék­szik pontosan: tíz vagy tizen­egy — a gyerek, akik közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom