Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

1965. november 5, péntek t oldal Segítenek a diákok ! Anyagi ösztönzés - nagyobb bevételek Százhúsz diák vidám csivite- lése, hangos zsibongása veri fel a .kiskunfélegyházi Lenin Tsz majofudvarának, meg a háttér­ben húzódó aprócska facsoport­nak a csendjét. A Bajcsy-Zsi- linszky Endréről elnevezett ál­talános iskola felsőbb osztályos növendékei vették birtokba toldja meg büszkén mondani­valóját. — Négy napon át szedtük a kadarkát és a sárfehért — mondja Csenki János, a nyol­cadikos csapattitkár. — A mar- kosabbak, mint Major János, Kádár Zoli voltak a puttonyo- a I sok. Hatvanan „ügyködtünk” és Néhányan a szeletelő brigádból. A kép jobb oldalán Szikura Katalin, a „rekorder”. határnak ezt a részét, jó segít­séget nyújtva ezzel az őszi be­takarítási munkákhoz. — Néhányan a fiatalok kö­zül már a szedésnél is ott voltak — mondja Gyovai Ju­lianna, aki a tsz kertészeti bri­gádjának tagjaként éppen a paprikaszeletelés szakmai forté­lyaiból, tart oktatást. — Most pedig, miután a paprika csumá- ját, magjait, fagy rongálta ré­szeit eltávolítják, a Kecskeméti Konzervgyárban történő feldol­gozáshoz szeletelik fel a pap­rika húsát. — Ki dolgozik a legügyeseb­ben? — Általában nincs panasz a lelkesedésre, de a teljesítmény­re sem. A „rekorder” azonban vitathatatlanul Szikura Kati, aki legutóbbi 73 kilós napi eredményével magasan veri az átlagot. Makány Ilona pedagógus, út­törő csapatvezető elmondja, hogy a mai napon ezzel végez­nek, s mennek a kukoricatáb­lára. A gyerekek kilenc hold szedésére vállalkoztak. A fiaink egyébként szüreteltek is — fejenként három forint órabért kaptunk. A szüret után felszeletelt fél mázsa paprikát is hozzászámít­va, egész szép kis summa üti majd Jancsi markát a végel­számoláskor! Az épület háta mögött — va­lamivel csendesebb hangulat­ban — a rakott ládákkal oda­érkezők a mérleg nyelvét fi­gyelik, amint Majoros Jenőné tsz-brigádvezető a mázsán el­lenőrzi és nyomban el is köny­veli az ifjúmunkások aznapi teljesítményét. — Ez már a harmadik isko­la, amelynek növendékei segí­tenek a betakarításban, illetve a termés feldolgozásában. Min- ! den elismerés megilleti őket. Délután 2 óra. A napi mű­szak véget ért. Fiúk, lányok szedelőzködnek, s a négy neve­lővel együtt — akik gondjaira bízva vannak — elindulnak a jól megérdemelt ebéd „irányá­ba”. Holnap már a kukorica zörgő levelei közt hangzik fel majd egészséges kacagásuk. J. T. heten maradtak életben. A gyeplőt a tizennégy éves fővel férjhezment, beteges — s ma is élő, Felsőmonostoron hetven­nyolc évesen, özvegyen és egye­dül gazdálkodó — anya tartot­ta. A családért űzte, hajtotta férjét, önmagát, a nagyobbakat — s nem engedte, hogy a gye­rekek kijárják az elemi iskolát. Az anya — írástudatlan volt, az ma is. gf bből a szűk paraszti vi- lágból próbált kitörni Miska, s elment a nagygazdák­hoz cselédnek. Micsoda elszá- nás, önmegtartóztatás, céltuda­tosság lakozott az elemi iskolá­nak csak a négy osztályát ki­járó fiúban, amikor a sovány keresményéből félrerakosgatta a filléreket, hogy tovább ta­nulhasson. És győzött: egy évig Gödöllőn tanult, s elsajátította a méhészszakmát. . Életéből ezután sem hiányzott a küzdelem — s harmincnégy esztendejének apró, de mindig az akarat, s a remény diktálta lépteit kis híján megszakította a rombolás serege ágyújának kereke... Egy másfajta kerékre gondo­lok, miközben Kiss Mihályt to- vább kérdezem, s hallgatom. Arra, amelyik már a kissmihá­lyok, mindannyiunk jobb sorsát hordozó szekér alatt forog, ha­lad. Meddig vitte el ez a szekér? A felszabadulás utáni földosz­táskor összesen négy hold szán­tót és legelőt kapott. Az utób­bit inat szakasztó erőfeszítés­sel feltörte, hogy minél na­gyobb legyen a termőföld ah­hoz a családi fészekhez, mely­nek alapozásához az 1946 máju­sában kötött házasságával fo­gott hozzá. — Nagyon aranyos asszony a feleségem — mondja most is, csaknem húsz év múltán, de­resedé fővel, a férfihűség ere­jével, büszkeséget és megbecsü­lést sugárzó tisztaságával. 1MT őst már megértő családi körben folytatódik Kiss Mihály élete, amely kezdetben, és fizikai értelemben véve, nem sokkal könnyebb a felszabadu­lás előttinél, de több a lehető­ség, az elismerés, tágabb hori­zontú a jövő, mint azelőtt. Volt kültelki postás, majd méhész a termelőszövetkezet­ben, s végül tavaly februárban, mint mezőőr, a községi tanács­nál kötött ki. — Ahogy nőttek a gyerekek, keresnem kellett a fix jövedel­A versenymozgalom tapasztalatai a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben [ Október 9-én délelőtt a duna- j vecsei Virágzó Tsz vetőgépjei az utolsó fordulókat végezték a tökéletesen elmunkált búzatáb­lán. A munkát szeptember 10-én kezdték, s egy hónap alatt csaknem másfél ezer holdon zö­rögtek végig a csoroszlyák. Ti­zenöt traktoros naponta 14—16 órát ült a nyeregben, s termé­szetesen nemcsak vetettek, ha­nem tárcsáztak, kultivátoroz- tak, gyűrűshengereztek. Elsők lettek a járásban. Szá­mukra nem különös ez az ered­mény, hiszen már a korábbi* években is elsőnek ők jelen­tették „készre” a vetést. Érdemes az igyekezetét köze­lebbről is szemügyre venni. A szövetkezeti gazdák — így a traktorosok — minden tényke­dését a versenymozgalom szel­leme hatja át. Minőségi követelmények Az, hogy a versengést a leg­szorosabb mértékben összekap­csolták az anyagi érdekeltség­gel, a mozgalmat erősíti. Erre az évre 300 ezer forint jutal­mat szavaztak meg a verseny helyezettjeinek. Eddig mintegy 50 ezer forint került kifizetésre. A barackszedésben Zsikla Já- nosné asszonybrigádja lett az első. A vándorzászlót is meg­kapták a jutalom mellé. Pedig — a termés alatta maradt a tervezett mennyiségnek. Csak­hogy a kajsziból 511 ezer forin­tos bevételre tettek szert, noha csupán 320 ezret terveztek. Mi történt? Az, hogy a gyümölcsöt jóval nagyobb arányban expor­tálhatták, mint ahogy előzőleg gondolták. Ez nem kis részben a növényvédelemnek köszönhe­tő, viszont ez nem csökkenti a szedők és a válogatók érdemét. Az asszonyok figyelmét a tsz szakvezetői már jóval a szedés előtt felhívták a minőségi kö­vetelményekre. Ilyen még nem volt Kiemelkedő jövedelmet nem­csak a barackból értek el. Csu­pán búzából több mint másfél­szer akkora termést takarítot­tak be, mint amire korábban számítottak. Terven felül fize­tett a spenót is. Javában törik a kukoricát, s úgy mutatkozik, hogy ebből is meglesz a 27— 23 mázsa — májusi morzsolt- ban számított — holdankénti met — mondja. — Ezerkétszáz forint a havi fizetésem, ehhez jön a 360 családi pótlék. A há­zam mellett van 1200 négyszög­öl földem is, ennek kétharma­da szőlő. Az asszony? A ház körül dolgozik, öt disznót hiz­lal szerződésre. — És a gyerekek? |Z étszer is megkérdem: igaz-e a négy elemit végzett apa válasza, akinek az édesanyja, a gyerekek nagyma­mája, még írástudatlan. — Zoli tavaly érettségizett Kalocsán, a mezőgazdasági technikumban, s most Kecske­méten, a Felsőfokú Kertészeti és Szőlészeti Technikumban tanul. A bugaci tanács havi 8C0 forint ösztöndíjat ad neki. Mária Mag­dolna a Kecskeméti Bányai Jú­lia Leánygimnázium másodéves tanulója. Kollégiumban lakik, havi 220 forintért. Pista a Fél­egyházi Petőfi Gimnázium első osztályába jár. Száz forintért a kollégiumban is lakhatna, de nagyon anyás, ezért busszal utazik az iskolába, s haza. A legkisebbik, a Lajos, az általá­nos iskola negyedikes tanulója. Nagyon jó , gyerekek, kérem. Megszívlelték, amit mondtam nekik: vigyétek többre, mint én vihettem. átlag. November első napjaira már a szárat is letakarítják. — A korábbi évek eredmé­nyeivel sem kell szégyenkez­nünk — vallja Csőke István, a tsz elnöke. — De az idén min­den ágazatban túlszárnyaljuk az elképzeléseinket. Ilyen még nem volt... A falra szögezett nagy kimu­tatás — a verseny állásának legutóbbi értékelése — szám­adataival is bizonyítja állítását. A fogatosok munkájának érté­kelésénél például egyik szem­pont a munkaidő jó kihaszná­lása is. Tavaly ezzel még vol­tak gondok. Az idén nyilván nem, hiszen eddigi teljesítésük 196 százalékos: 185 ezer helyett 363 ezer forint értékű munkát végeztek. Másfél milliós tartalék A nagyobb hozamok nem­csak a gazdák jövedelmét gya­t állatára fogtuk a ka­pucédulákat a Kecskeméti Konzervgyárban. Bár sejtettük, hogy igen érdekes adatokhoz jutunk ily módon, a végered­mény mégis meglepetést oko­zott és arra ösztönzött bennün­ket, hogy elgondolkozzunk kis­sé a tapasztaltak felett. Hivatalos és magánügyben 57 és fél ezer órát hiányoztak munkahelyükről az üzem dol­gozói az elmúlt háromnegyed évben. Még többet mond az olvasónak az adat, ha hozzá­fűzzük, hogy a termelésből ki­esett óramennyiség körülbelül 36 dolgozó 9 hónapi munkaide­jének felel meg. Ha «5 üzem számára el­veszett munkaórákat beszoroz­zuk az egy órára eső termelési [ értékkel, akkor 3 millió 800 000 forintot kapunk. Természete­sen nem állítjuk, hogy tényle­gesen ennyivel kevesebb érté­kű árut adott a népgazdaság­nak a konzervgyár január 1-től szeptember 30-ig a dolgozók tá­volléte miatt. A hiányzók mun­káját ugyanis — többé-kevésbé — elvégezték az ottmaradottak. De vitathatatlan, hogy ennyi munkaidő — így is mondhat­juk: munkaerő — kiesése már Rájuk gondol, az ő sorsukért küzd, áll helyt a bugaci mező­őr. Akkor is, amikor kerékpá­ron járja a széles határt, s ügyel, hogy valaki meg ne po­csékolja a termést; akkor is, amikor az időszerű munkák el­végzését sürgeti a szövetkezeti gazdaságokban. S akkor is gyermekeinek a jövője van előtte, amikor odahaza tesz- vesz, segít az asszonynak, aki szintén mindenről lemond, csak a gyerekek ne szenvedjenek semmiben hiányt. — Esténként kukoricát mor­zsolok, s meghallgatom a rá­diót. Amikor a községben kul- túrelőadás van, nemigen tudok elmenni, mert ugye, sok a gye­rek, kell rájuk a pénz. Pityu­nak is 40 forintot adtam a mi­nap, hogy a diáktársaival Sze­gedre kirándulhasson. A rádiót nagyon szeretem. Már negyven­hatban is volt egy egyszerű kis készülékem, az idén májusban pedig nyertem a lottón egy 4100 forintosat. r­17 s úgy mondja, hogy érgz- *-J ni: a szerencséjéhez oda­gondolja mindazt, ami áldoza­tos kisemberi életének a lehe­tőségeit, támogatását és megbe­csülését jelenti. Tarján István rapítják, de egyúttal segítik a közös gyorsabb fejlesztését. Látszik ez már az idei teljesít­ményekből is. Egymillió 6C0 ezer forint hitelt törlesztensk, s ugyanakkor saját beruházás­ból egy 50 férőhelyes istállót kétszer akkorára építettek át. Elkészült a 100-as növendék- marha-istálló. A két gondozói lakást régi épületből hozták lét­re. Készülőiéiben van az új gépszín is. Ezenkívül módjukban áll másfél millió forintot is tarta­lékolniuk. Az a tény, hogy október el­ső harmadában földbe került a kalászos magja, szintén biztosí­ték a jövő évi sikerekhez. Va­lamint az is, hogy november közepére több mint ezer hol­don végzik el a mélyszántást Télre nem is maradt forgatat- lan terület. H. D. zavart okozhat a termelésben. A következtetés természete­sen nem lehet az, hogy a ter­melés érdekében meg kell til­tani, bárkinek is munkahelye elhagyását, hiszen a dolgozók — legalább is elvileg — indo­koltan vannak távol. Azt vi­szont nyugodtan kijelenthetjük, hogy csökkenteni lehet és kell is az igazolt hiányzások szá­mát. Hogyan? Hozzávetőleges számí­tásunk szerint a dolgozók két­harmadrésze magán-, egyhar- mada pedig hivatalos ügyben távozik. Az előbbi esetben köz­vetlen felettesüktől kell hozzá­járulást kérniök. A művezetők általában mérlegelik az elinté­zendő ügy fontosságát. De azt is tapasztaltuk, az üzemben, hogy egyesek — „jóemberség­ből” — elengedik beosztottjai­kat akkor is, amikor az ügy elintézése nyugodtan várhatna a munkaidő befejezéséig. Min­denképpen hasznos lenne tehát ha az eddiginél pontosabban meghatároznák vállalataink, mely indokok fogadhatók el. Nehezebb javaslatot tenni a „hivatalos” kilépések csökkenté­sére. hiszen ilyenkor a dolgozó kérését valamelyik szerv, vagy intézmény pecsétes idézője szen­tesíti. Általános vélemény vi­szont — a konzervgyáriak sok ilyen példát idéztek — hoev egyes hivatalok nem fontolják meg kellőképpen, mennyi időre kell elszakítani ügyfelüket a munkájától. Az egyik dolgozó például három napon át „előszobázott”, amíg az ügyintéző színe elé ke­rült. Valaki más azt panaszol­ta, hogy a hivatalnok kartárs nyugodtan befejezte kiadós tíz­óraiját és csak ezután méltatta pillantásra az asztalára tett ügy­iratot. Az ügyintézés bürokratikus módszere ellen kel] tehát harcot indítani mindenütt mert csak így remélhetjük, hogy csőkké az idézések nyomán keletkező munkaidő-veszteség. E kérést e1- sősorban a közhivataloknak cí­mezzük. de sokat tehetnek ma­guk a vállalatok is e téren. A gazdasági vagy a szak- szervezeti vezetők bátran figve’- meztethetnék azokat al szervek«' amelyek különös előszeretettel gyártják a nem eléggé megfon­tolt idézéseket. Ehhez természe­tesen az eddiginél" nagyobb fi­gyelmet kellene szentelni a ka­pucéduláknak akkor is, ha lát­szólag indokolt kérés nyomán születtek. És ez nemcsak a kon­zervgyárra vonatkozik. B. D. Amiről a kapucédulák mesélnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom