Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

Garaczi László elnök büszkén sorolja el: korai rózsaburgonyá- űól 75 mázsát termeltek hol­danként, őszi búzából 11,40 má­zsát, takarmányrépából 340 és csöves kukoricából 40 mázsát (ez májusi morzsoltra átszámít­va 23 mázsa). Akik másutt dolgoznak PETŐFI NEPE I ! A Magyar Szocialista Munkáspárt j Bács-Kiskun megyei Bizottsága 5 és a megyei tanács lapja. j Főszerkesztő: dr. Weither Dániel, j Kiadja / a Bács megyei Lapkiadó Vállalat { felelős kiadó: Mezei István igazgat‘ Szerkesztőség: < Kecskemét, Városi Tanácsház < Szerkesztőségi telefonközpont; ? 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 i ^ Vidéki lapok: 11-22. \ Kiadóhivatal: '• Kecskemét, Szabadság tér 1 t. 1 Telefon: 17-09. \ Terjeszti a Magyar Fosta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és , kézbesítőknéL 2 Előfizetési díj i hónapra 13 forir Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét — Telefon: 11-85. S Index; 25 065. * ra, kilónként 5 forint tiszte ' haszonnal. De azt is megemlít­hetjük, hogy 7 hold földről 80C mázsa fejeskáposztát szedtek '.é, ugyancsak terven felül. A hajóhídról széttekintve, gyönyörű a látkép. Szemben, bal­ról a paksi hegy aránylik, rajta a község házsorai és a szőlők. Messziről ásít a sosem fogyó agyagbánya a téglagyár mellett. Tű Inán ártéri erdők mindenfelé és véghetetlen víztükör. Most lapos, csendes és szelíd a víz. De bezzeg pár hónappal ezelőtti Az állomás épületének ablakán lesködött be. Ki is mosta a ho­mokot a padló alól úgy, hogy az ember félve lép a billegő be­tonmozaikokra. — Már ideje lenne rendbehozni az állomásépületet — mondja Mancza József hajóállomásvezetö, aki egyben a Hazafias Nép­front elnöke is. — Csoda, hogy csak a padló rongálódott meg a hosszú árvíztől. Kis község — nagy hajóforgalom A délutáni hajót várják. Hosz- szú sorban jönnek a kocsik, te­le poggyásszal. Akad köztük tehén- és szamárfogat. Leg­többje csöves kukoricát hoz a hajóra, de szállítanak más ter­ményt is, zöldség- és gyümölcs- félét, leginkább a nagyvásárte- lepre. — Nagy itt a hajóforgalom —- világosít fel az állomásveze­tő. — Egy év alatt átlagban 40 vagon gyorsárut raknak hajóra. A személyforgalom is tekinté­lyes: tavaly tíz és fél ezer em­ber szállt hajóra és 122 ezer forintért váltott menetjegyet. Pedig csak hétszázötvenen lak­nak a községben. A nagy hajóforgalom is mu­tatja, milyen jól kihasználják az ordasiak a háztáji földeket. Az elszállított gyorsáruk jelen­tős része ugyanis magánkezde­ményezésből termelt primőráru. Mondják, nem ritka az olyan gazda, aki az egyholdas háztá­jiról tizenötezer forintot árul a hat hét alatt beérő „ordasi ró­zsáért”. Ez a krumplifajta igen keresett tavasszal a piacokon. Aztán ha az új krumplit ki­szedték, másodvetéssel haszno­sítják a földet. Az elmúlt he­tekben sok mázsa másodvetésű fejtett bab került itt hajóra. „Efííeletes földek” — így hív­ják errefelé az évente több ter­mést adó, jól kihasznált földe­Kicsiny község tehát Ordas. Kevés híján háromezer hold a határa, de ebből csak 1500 hold a megművelt terület. A többi porta, legelő, erdő és víz. Te­kintélyes darab Dunát is ma­gáénak mondhat a község. Az „Úttörő”—rendbejött Ordasnak egyetlen termelő- szövetkezete van, az Űttörő Tsz. Sajnos azonban, nem dicseked­hettek vele. Sok harc volt, sok küzdelem, de — mint azt a je­len bizonyítja — nem volt hiá­bavaló. Az Üttörő — rendbe­jött, kezdenek elfelejtődni a múlt eredménytelen esztendői. Csodát műveltek az Úttörő­ben? Egyáltalán nem. Csupán a szorgalom és az önfeláldozó munka hozta meg gyümölcsét. A 64-es gazdasági évre 21,40 forintot fizettek egy munkaegy­ségre, azonkívül eleget tettek a tagsággal szemben minden kö­telezettségüknek, három évi el­maradt földjáradékot is kifizet­tek. A két évvel ezelőtti mér­leghiányt a bank közép lejá­ratú hitelre váltotta át, így an­nak rendezése is megtörténik pár éven belül. Az idén 20 forint garantált munkaegységre dolgoznak — az eddigi eredmények már 24 fo­rinttal biztatnak —, és minden munkaegységre 10 forintot fizet­nek előlegként havonta. Mi az új vezetés sikerének a titka az Úttörőben? Elsősorban is ren­det teremtettek a munkaerkölcs körüL Mint mondottuk, Ordason a belterjes háztáji földeken ugyanis jó pénzt adnak a pri­mőrök. Ezért kapós a háztáji. Ezen a téren a termelőszövet­kezet vezetősége érvényt szer­zett a törvénynek, a háztáji földet nem adja munka nélkül. A férfiaknak 160, a nőknek 30 munkaegységet kell ledolgozni az egy hold háztáji jogáért. A termelőszövetkezet 167 tag­ja most már megtalálja számí­tását, ha szorgalmasan dolgozik. De mit csinál a felnőtt lakos­ság többi része? Sokan idegen­ben keresik kenyerüket. Száz- hatvannégyen járnak el vidékre — Kalocsára, Dunapatajra, Du­naújvárosba — dolgozni. A ha­józásnál. mint aktív hajósok, vagy a folyamkotró vállalat dol­gozói, száztízen dolgoznak. Az utóbbi években, nem utolsósor­ban a munkaalkalom hiánya miatt, száztízen vándoroltak el a községből. Boda János tanácselnök sze­rint száznál több embert- vissza lehetne hózni, ha például a dunapataji üzemeket úgy fej­lesztenék, hogy az ordasi mun­kaerőt nagyobb mértékben tud­nák foglalkoztatini. A Dunapatajra átjáróknak egyébként van egy kérése, amit nagyobb megerőltetés nélkül teljesíteni lehetne. A hajnali autóbuszjáratról van szó. Négy órakor indult innen Dunapa­tajra az autóbusz, majd há­romnegyed ötre visszajött. Ezt a járatot úgy módosították, hogy most csak hétfőn közleke­dik. Pedig naponta kellene, ÚJ tűzoltószertár épül a tanácsháza udvarán. A 64 ezer forintos építkezéshez jelentős társadalmi munkát ad a lakosság. Az Úttörő Termelőszövetkezet helyzetében bekövetkezett ör­vendetes változást legjobban az mutatja, hogy míg 1963-ban az egy holdra eső bruttó termelési érték 220 forint volt, addig 1964-ben már 1140 forintra emelkedett. Sokat mondó tényekkel talál­kozunk az Űttörő Tsz utóbbi hónapjainak eredményeiben. Csak néhányat: terven felül 25 ezer csibét adtak át fogyasztás­mert sok ember szeretne haj­nalban utazni, de nem érik el a távolsági buszok csatlakozá­sát. Tallózás a művelődés körül Ordason úgyszólván semmi szórakozási alkalom nincsen. Egy földművesszövetkezeti kocs­Az állattenyésztésben dolgozik Bogdán György sertésgondozó, aki egyik legjobb dolgozója a gazdaságnak. Szorgalmas, taka­rékos ember. A tsz segítségével hamarosan megkezdi szoba- konyhás házának építését. ma kuglipályával, meg az ütött- kopott művelődési otthon, ami füstös kocsma volt valaha, de ma sincs különb állapotban. A község nemrégiben elké­szített vaskos művelődési ter­vében ez olvasható: „Az isme­retterjesztő előadásokon átlago­san 6—7 személy vesz részt. A község dolgozói közömbösek az ismeretterjesztő előadásokkal szemben." A helyi tanácsban megvan a tiszteletreméltó jó szándék a művelődés iránt. Pénzt is ad hozzá — szerény mértékkel. Nemrégiben 2500 forintért vá­sárolt a művelődési otthon ve­zetője játékot a vasárnapi gyer­mekfoglalkozásokhoz. (Amikor azonban a községi tanácselnök a klubhelyiséget megmutatta nekünk, láttuk, hogy a frissen vásárolt játékokat nem nagyon becsülik meg, a különböző mű­anyagfigurák a szekrények tete­jén, asztalokon hevertek a leg­teljesebb rendetlenségben!) A könyvtár a legkiemelke­dőbb kulturális bázis a község­ben. Százhetven olvasója tavaly 5 ezer kötetet kölcsönzött. A tanács szépen támogatja, meg a pataji földművesszövetkezet és az Úttörő Tsz is gondját vi­seli. Most, hogy a községben hely­rebillent a „gazdasági egyen­súly”, sort lehetne keríteni a művelődési lehetőségek fejlesz­tésére is Ordason. Irta: Balogh József Fényképezte: Pásztor Zoltán Gyűlik a kukorica, telik a góró. Közeleg a délutáni hajó, szaporodik a gyorsáru. Balázs Imre hídőr és Lengyei Lajos tsz-tag behajózáshoz előkészítik * Bálunkat,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom